Pesti Napló, 1921. október (72. évfolyam, 218–243. szám)

1921-10-26 / 239. szám

Budapest, 1921 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 30 kor. Negyed évre 3­00 kor. Fél évre 180 kor Egész évre 360 kor. Egyes­ szám ára: Buda­pesten, vidéken és a pálya­udvarokon­ 2 kor. Ausztriában S osztr. kor. / \Vv 7 'VO 1321 engadem* 5BVWTMgau 239, Wgm PopM^r^ érettségiink utolsó esztendőkben ng»* egyszer erős ,le­terpróbát állott ki. ujrailán soha akkora July nem került ráaE^miatt azon a szerencsét­len fekete pénijé n, azaikor a magyarrá kis terekedeg^Sopron égboltozatából­­repülőgép ehssdttetett alá, amelyben Károly király és a hitvese ült. Az a magasságból leszállott re­pülőgép azt jelentette, hogy a boldogtalan Magyarország pohara még nem telt meg egé­szen, még ráfér egy csepp. Nm volt elég a háború, a forradalom, — most hogy a megnyugvás némiképpen vi­ssza­­vi­nál a tér­őb­en­­volt Csonka-Magyar­országba, a­ legrettenete­sebb harc, a testvérharc borítsa lángba. Ma­­gyar magyarnak menjen neki, apa kerüljön szemb­e fiával és amit két esztendő óta szor­gos kezek száz veszedelem között felépítet­tek­, az huszonnégy óra alatt zúzódjék izzé­storrá­. Még elgondolni is iszonyatos, ha az or­szágnak ezt is el kellett volna sze­n­vedni, s ha elkövetkezik az, hogy míg mi itt egymást Vkarjuk, lesben álló ellenségeink régóta dé­delgetett­­szándékaikat megvalósítsák. Pedig itt állottaik már lesben valamennyien és vár­ták az a­valanxas pillanat bekövetkeztét, hogy rajtunk üthessenek minden erővel. Borzalom még gondolni is rajta, micsoda sors várakos­­tett­e Magyarországra: két" pulsztító" forrada­lom és a román megszállás okozta pálloíha­­tatlan károk után új ellenséges bevonulás­ előtt állottunk. A magyar nemzet világhíres politikai érettsége ebben a legválságosabb pillanatban tündöklött fel. Csa­k azt nem, csak testvéri harcot nem, csak polgárháborút nem! S ez az ország, amelynek pártoskodásra való haj­lamát bizony nem egyszer fájó szívvel osto­rozni kellett, összeszedte magát, mint egy ember ugrott talpra, hogy törvényét, jogát és búzát megvédelmezze. A történetíró cso­dálkozva áll meg majd e bölcs cselekedet mellett és nem fog tudni elég dicsérő jelzőt találni a nemzet okosságának felékesíté­sére. Minthogy pedig nincs oly rossz a világon, melyből valamilyen jó ne fakadna, ez a­­ka­land, — egyebek számára valóban csa­k ka­land volt, de az országra beláthatatlan kö­­vetkezményeket dobhatott volna — ez a ka­land­­szintén jó volt valamire. Arra, hogy a király-kérdés méregf­ogait végre vala­hára ki­szedjék. A király-kérdés a forradalmak le­bí­rása óta izgatta a lelkeket. Az utóbbi időben úgyszólván a legapróbb politikai ügy mögött is ott settenkedett már ez a kérdés. Lépést nem tehettünk, hogy beléje ne verődtünk vol­a; a legszebben és leglogikusabban át­gondolt munkát sem sikerült­­miatta nyélbe­ütni. Hiába volt sokszor­­minden akarat komoly munkára, a­­király-kérdés­ nyomban felütötte a fejét és megakadályozott ben­nünket jóra irányuló munkánkban. Nos, a soproni égboltozaton feltűnt gépi madár megmutatta, hogy ezt a kérdést nem lehet többé a magyar közéletben megtűrni, mert nemcsak idegességet, zökkenést és nyug­talanságot szór m­­aga körül, de egyenesen a nemzet szívverését képes m­egállítani. Vagy a lehető legalaposabban félre kell tehát állí­tani, úgy, hogy a konszolidáció művébe bele ne törhessen többé vagy pedig oldjuk m­eg minél előbb törvényes úton. A nemzet több ízben mondotta már mit akar. . Békés mun­kát akar. A királykérdés .­megoldása ' ennél­fogva szintén csakis ebből a szempontból in­dulhat 'ki Azt a formáját akarja a nemzet, amely a békés munkának a legnagyobb lehe­­­őséget biztosítja­ —r­r- és családj­ának vasztmewstwi a tamár sgfövetségtanács SiHfJCiPaí Bern, október 25. (Svájci távirati ügynökség) szövetségtanács ma elhatározta, hogy Károly király egész kíséretét kiutasítja Svájcból, beleértve a család valamennyi tagját, amennyiben nincs ilyen abszolút szükség a gyermekek ápolá­sára, akik Svájciban maradnak. A kiutasított­ szemé­lyek névsorát holnap­ teszik közzé. Bern, október 25.­­ Isvájci Távirati Iroda.) Károly király kíséretének­­kiutasításán­ál, amit a szövetségtanács elhatározott, következő szemé­lyek jönnek tekintetbe: Miksa főherceg, Seydl püspök, Ledovkovszki félkamarás/ Schonta szárny­segéd, Werkmaitn százados, Steiner vezérigazgató és neje, Borovicényiné szül. Schönborn grófnő, de Ilye báró és ti­lat­z­i követségi tanácsos. (MTI.) Bern, október 25. (Svájci Távirati Iroda.) * A­­nőfeleségtanács ma délelőtti ülésén -foglal­lkozott Károly királynak Magyaror­szágra való visszatérésével. A­­Svájci Távirati Iroda értesü­lése szerint az igaz EV-ü­gyi és rendőri ügyosztályt irta»itc#fc$k, hogy a szövetségi . gwárz«*? utján erélyes viasgálatot indíson­ a király elutazása kö­rütmnényeinek­ kiderítésére és­ a vizsgálatot terjesz­ MSC ki azokra a svájci emberekre is, akik­nek eb-ijent a vállalkozásban esetleg részük volt. (MTI.)­­Zűriek október 25. (Svájci Távirati Iroda.) A­ Neue Züricher Zeitung az Astra-társaságtól kapott információk alapján néhány még ismeretlen részletet közöl Károly király elutazásáról. A repü­lőgép helyett Komno­ur és neje, egy Fekete nevű ,román exportőr és egy Icksen nevű mérnök ré­szére bérelték. A repülőgép zárt kabinjában az irak­i'offl.u­tak helyét, akikhez az elindulás előtt­­még egy utas csatlakozott. A hölgy Zimmerman» pilóta mellett illt. (MTI.) B 203. október 25. S/S tilts Wiener Tagblatt értesülése szerk­. :Ola­szország Károly király tartó­zkodási helyéül a pát­iai""Wi­egi «család birtokában Iieve Pianore-t fogja javasolni, amely Zita királyné születési he­­lye. Olaszország kész magára vállalni a család őr­zését. Bécs, október 25.­­ A sVeuß-i- Achfuhrblatt illeni en Untokörökből a­rról iied­, hogy az entente eddig nem foglalt végrrrsis állást Károly király jövendő tartózkodásal helyére vonatkozólag. E kérdésről tárgyalások vannak folyamatban. Be akarják várni, hogy Ma­gyarországnak mi eb­ben a kérdésben az állás­­pontja és hogy a kis-entente, főleg Cseh-Szlovákia, miképpen vélekedik a magyar álláspontról, mert a nagy-oriente szempontja az, hogy király kér­­dést különállóan magyar, a Habsburg-kerítés pe­dig a kimentenie ügye. A lap véleménye i­s az, hogy Károly király jövendő tartózkodási helyéről nagyon gyorsan fognak döl­leni. kiutasítja Milyen feltejMi^e^^^^píí^ FeStéflem, feg&vwlfééieS, — Káv­af& kmitív önkéntes lemondása A jMagyar Táv­ irati Iroda teknti: A Magyar Távírféli Iroda már tegnap hirt adott arról, hogy déjbín reggel a, lázadók­­fegyverszími-ig, kérlek a •mánytól és a kormány J&tag^^mek köztese feljából a Tr^ekbálinti^^jiWBKra fekvő Csikó­sorban KAujaéJlHIBian rendkívüli követ és m­egnyormazoUT miniszter, valamint Sárkány Jenő altábornagy találkozott d­r. Grosz Gusztávval és báró Lehár Antallal. A magyar kormány által kö­zölt feltételek a következők voltak: 1. Feltétlen fegyverletétel, teljes hadianyag­kiadás. 2. Amnesztia mindenkinek amennyiben a fegyvert haladéktalanul leteszi, kivéve a felbujtó­­kat és vezetőket, őfelsége pub­likai tanácsadóinak felelő­ségrevonása tekintetében a rendes magyar bíróság dönt. 3. Őfelsége a magyar trónról írásban­ önként lemond.­­ 4. A ruasvai kormány őfelségeik teljes sze­mélyi biztonságáért az országban való tartózkodá­suk­­tartama alatt jótáll. Az országban való ideig­lenes tartózkodási helyük iránt a magyar kormány a budapesti nagyhatalmi képviselőkkel való tár­gyalás után fog intézkedni... 5. .A végleges tartózkodási helyük tekintetében a magyar kormány a nagyh­atalmakkal megálla­podik. A feltételek közlése után­ Kánya Kálmán rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter nyo­matékosan figyelmeztette a király kiküldötteit arra az óriási veszélyre, amelybe akciója sodorta az országot­­ azokra a­­beláthatatlan következmé­nyekre­, melyeket az maga után vonhat. Közölte egyben azt is, hogy mindezekre való tekintettel a magyar kormány kénytelen minden felelősséget az esetleg bekövetkező eseményekért magától a leg­határozottabban elhárítani. A király kiküldöttei megígérték, hogy mielőbb megadják válaszukat, ehelyett azonban megkezdték sürgősen a visszavo­nulást, amely rövidesen teljes felbomlással vég­ződött. Sopronból jelentik a­­Magyar Távirati Irodá­­nak. A lázadás hírére a Héjjár Iván parancsnok­sága alatt álló felkelőcsapatok parancsnokuk ren­­delkezése folytán, az osztrák határon a védelemre szükséges őrséget hátrahagyva, faerejükkel Csór-­ r­a felé vonultak, hogy a magyar kormány folya­matba vett akcióját a lázadás leverésére minden­ben támogassák és­­a rendet helyreállítsák. .A lá­­zadók ismételten fatárt küldöttek Héjjoshoz Nyu­gatma­gy­arország fővezérséget ígérve neki, ha visszatér régi helyére és nem vesz­­részt a lázadás leverésében. Egyben megtévesztésül hamis távira­tokat is­­ mutattak neki, amelyek szerint a király bevonult Budapestre és Ben­­ska honvédelmi mi­­niszter felszólítja Héjjast, hogy álljon a király rendelkezésére. Mindezen ígérete­kkel és rendelke­zésekkel nem törődve, a felkelők a lázadás elnyo­másában tevékeny részt ve­tteie, Sopront és vidé­két m­egtisztították a lázadóktól, a­ lázadók pa­­rancsnokát, Köhler ezredest Sopronban lefogták és most készen állanak arra, hogy mihelyt a rendi fentartására szükséges megbízható erők Sopronba érkeznek, a várost ismét kiürítik és a szövetséges­kö­zi tábornoki bi­zottság rendelkezésére bzocsátják. József 62-30, 62-31. ( Nyomdai telefon: J­ 71-15. Felelős szerkesztő: Kiadóhivatal Wi®nb®n. I., Koh­lmarkt 7.

Next