Pesti Napló, 1921. november (72. évfolyam, 243–269. szám)

1921-11-01 / 243. (244.) szám

Szerda fé LFIHI (24) Az éjszakák szszelebb hoznak a Világ ritmusához, mint a nappalok; a csillagok közelebb vannak hozzánk, mint a Nap; a csillagok leszállnak közénk és életünkbe avatkoznak; a csillagokat csak úgy lehet kizárni, hogyha lámpát gyújtunk; de a lámpa maga is valami csillagféle s különös hatásul van lelkeinkre; a bor is másképp csillog a lámpánál, mint nappali fényben. Ennek az éjszakának különös és romantikus eseményei voltak, amelyeket nehéz tüzetesen elmondani. Csak egy-egy részlet villan meg az emlékezetben, mint sötét tárgy részletei éjjel a holdfényben; van, amit senki se látott, vagy aki látta, nem fogja elmondani soha; van, amiről csak ködös agyak tudtak számot adni másnap, akiket borgőz, szivarfüst és sűrü cigányzene fátyolozott. Homály fedi azt is, a hogy ezek az események mennyiben függnek össze a Hintási Gyula történetével. A fóti pletyka sok mindenről beszélt, de ezeket a mendemondákat ma már nem hiszi el senki. Valószínű, hogy a Véletlen istene működött ezúttal is, akit a regényírók el szoktak hanyagolni , holott hatalmas ur s édes testvére a komoly Sorsnak, aki nem állít akadályokat nénje útjaiba Ellenkezőleg: amit nénje kezdett, ő gyorsítja; a csomókat elvágja, a kerekeket meglendíti; olykor ugyancsak erősen s nem törődik vele, ha valaki alájuk kerül is. Ki állapítja meg az események igazi összefüggését? A regényíró nagyzol, pontokat köt össze, melyek a valóságban külön állanak, s elhanyagolja a pontokat, melyek rajzába nem illenek Nem jobb-e egyszerűen a pontokat rajzolni: a történések e csillagait, melyeket lelki szemünk úgyis annyira hajlandó a Sors csillagképeivé kötni össze, holott igazi összefüggésük és egymásra outásuk láthatatlan. Az első pont: Gyula. Az ő viselkedésében tulajdonképp semmi különöset sem lehetett találni, mert ő egyforma volt mindig. A pletyka mégis sokat tudott arról, hogy Gyula ez este, mielőtt a kaszinóba ment volna, mit beszélt, mit csinált? Például, hogy Sátordiáknál hosszú előadást tartott a Pénzről, zengte a román hat-lmát és képletesen leborult előre — amiben különben megint nem volt semmi feltűnő, mert ez kedvenc beszédtárgya volt máskor is. — Te azt hiszed, — mondotta Miskának, és nem most először — hogy az Állam van legfelül, s a guruló arany- és ezüstdarabok csak "apró kerekek — no bizony jó sáros kerekecskék — arra valók, hogy az Államod szekere szaladjon, guruljon, lábrakapjon rajtuk. Csodálkozni fogsz u raid. Meg fogod látni, hogy a szekér nem arra szalad, amerre hajtjátok, hanem amerre a kerekek viszik. Nagy ar a pénz, barátom!Künningott az élet, munka, vállalkozás, állami szerződések, üzletek stb.; ez volt az a korszak, szürke, de gazdag következményekben, amit a Magyar Állam Üzleti Megalapozásának lehetne címezni. Miska még nem tudta, mit jelent ez. Miska és a hozzája hasonlók úgy vélték, hogy a Pénz az Állam szolgája, s bár becsüléssel, mert becsülni kell a legkisebb kereket is, de lefelé tekintettek reá. Ifri ösztöneik megvetették a pénzt, alacsonynak látták, s a pénzemberben most is a boltost érezték, aki messziről fut elibük a pulthoz és kiáltja, hogy: „Alászolgája!" és: „Méltóztatik parancsolni!" De Gyula már sejtett valamit; nyugtalan és helyét nem találó lélek létére előreröpült, mint a madarak; fantáziiája ugrált mindenféle csillogások felé, s szarka módra ütötte csőrét s körülötte villanó fényekhez: nem megfogni őket csak játszani velük . . . Nem erő volt ez, hanem gyöngeség: bolondos prófétaság, mely tovább látott.% i'Van •1'rr.á:: i‹.' : •, .:..• ez megint csak magyarázat, s Gyula beszéde nem szorul magyar'zitra: ő pénzről álmodott, s ezt az álmot senki sem fogja szokatlannak találni.) — Ha sok pénzem volna— mondta Gyula — töménytelen, sorsjegyen nyerné®, vagy Rotschil bízna rám egy pőrétez, dehogy, én magam lennék Rotschild, föltalálnám a röpülőgépet és szereznék vele milliókat, vagy akár sikkasztanék, betörnék, mit tudom én!... ha találnék egy orszányt az utcán, mint a Kovács Laci tegnap, isten teszse, mi mindent tudnék én tenni a pénzzel! Azt hiszitek, hogy itt maradnék? Nem mennék Itáliába, menekülnék jók, hogy kellene nekem éppen most pénz! A pénz jó kulcs, gyerekek, láncokat oldana, a rabból császár lesz, mia 1.-n szabad! A pénz föloldaná a rejtett szerelmeket, ha pénzem volna, röpülnék, hatalom lennék, római császárok lelke ébredne föl bennem. De szegény vagyok, gyerekek, minden kutya megugat magára is kutya vagyok . . . Szegény emberkutya . . . És hasonlókat mondott, panaszkodva a távollevő istenségre, akinek aranyai a zsebben viselve jobb erősítői az idegeknek, mint a nyakba vetett ,villanyos regenerátor"; megátkozta a Miska puritánságát, aki azt mondta, hogy „szegény ember is lehet lóravaló"; bűnökre és különös szerelmekre sóhajtozott, bolondos vágásokkal az asszony felé, rabnak érezte magát és előre örült a vasárnapi kirándulásnak, amikor szabadnak fogja magát érezni, a szabad természetben kívül ebből a nyomorult Sótból, igen, a kocsi pompás szelében, vagy a vonat pamlagos robogásában: — örül a szivem, ha a lokomotiv szenes szagát érzem. (Holnap folytatjuk.) PESTI NAPLÓ 1921 november 27 Csütörtökre hivta össze a kormány a nemzetgyűlést Betaien miniszterelnök szerdán tájékoztatótt, a pártokat a királypuccsról, a detronizálás kérdéséről és a SiStítt&pt feet$?z,etről (Saját tudósítónktól.) Mindkét kormányzópárt Szábjárján hétfőn este rendkívül élénk volt az élet és úgy a kisgazdapártban, mint a kereszténypárti körben, bizalmas jeagálbeszéléseket tartottak, mert a korormány elruntósrintkezésbe lépett a pártok vezetnipaLwjijieia.be velük, hogy szerdán este mind a két kormányzópártban mert akar jelenni, hogy megismertesse a pártokkal a kormány álláspontját a királykérdésben, közölje a kormány felfogását a nagy entente jegyzékével szemben és általában nyilatkozzék a detronizáció kérdéséről, valamint a külpolitikai helyzetről. Politikai körökben rendkívüli érdeklődéssel várják a miniszterelnöknek ezt a nyilatkozatát, amelyet előreláthatóan csütörtökön a nemzetgyűlés ülésezése fog követni. Históriai jelentőségűnek mondják a nemzetgyűlésnek ezt az ülését. A csütörtöki ülésen a miniszterelnök beterjeszti a detronizációról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslatot az ülés felfüggesztése mellett azonnal le fogja tárgyalni a közjogi bizottság és azután a bizottság előadója az újból megnyitott ülésen előterjeszti a bizottság jelentését. Ezzel a csütörtöki ülés napirendjekimerül és pénteken másodszori olvasásban, szombaton pedig harmadszori olvasásban kerül a törvényjavaslat a nemzetgyűlés plénuma elé. A kereszténypártban a Pesti Napló munkatársa az est folyamán beszélt Heller Istvánnal, aki a párt vezetősége részéről a délelőtt folyamán kihallgatáson volt a kormányzónál. Malier István kihallgatásáról ezeket mondta munkatársunknak: — A kormányzó úrnál hárman azért voltunk, hogy informáljon bennünket a külpolitikai helyzetről és elmondja azokat az eseményeket, amelyek a közeli rompokban lejátszódtak, hogy állásfoglalásunkban tökéletesen bizonyos ismeretekre támaszkodhassunk. A meghívottak azzal az impresszióval távoztak a kormányzótól, hogy a kétségkívül rendkívül veszedelmes helyzetből is az ország jövőjének biztosításával fogunk kikerülni. Az elhatározottságnak és mérsékletnek, egyben azonban a viszonyokhoz alkalmazkodó és az erőtényezőket számbavevő politikával lehetett ezt elérni. Munkatársunk szóba hozta, hogy most már a nagy-entente is arra az álláspontra helyezkedett, mint a kis-entente és a Stabsburg-diinasztia retrorizálását követeli s igy ezzel a kérdéssel a nemzetgyűlésinek is foglalkoznia kell. Zsager erre a megjegyzésre igy felelt: — Azt hiszem, hogy a nemzetgyűlés a legrövidebb idő alatt kénytelen lesz foglalkozni a detronizáció kérdésével, mert ezt az entente állásfoglalássá sietteti. Erre vall különben, hogy a miniszterelnök a pártokat szerdára kérte, hogy összejöjjenek, és előterjesztéseit meghallgassák. Mindegyik párthoz külön fog menni Bethlen, hogy elmondja információit. Szent Korona tisztelete A katolikus egyeetemi és főiskolai egyesületek intézőbizottságának tíztagú küldöttsége járt Koller Gyula'főiskolai 'hallgató vezetésével hétfőn este a kerestény pártban, hogy tiltakozzon azon hangnem és modor ellen, amivől a Szent Korona mulla istpáli ,iimi(UTTyi íll Nrí A küldöttség vezetőjének beszédére Haller István így válaszolt: — Kedves barátaim! Mindazok, amit elmondottak, mindnyájunk lelkében élénk visszhangot keltettek, annál is inkább, mert mindaz a tisztelet és bensőséges rajongás, amellyel önök viseltetnek a Szent Korona iránt, mi bennünk is él. Mindnyájan tudjuk, hogy ma jóformán ez az egyetlen kincsünk, amely reprezentálja a történelmi Magyarországot, és ehez a Szent Koronához fűződik minden reménykedésünk, amely arra vezet bennünket, hogy az a Magyarország, amelyért őseink annyi vért áldoztak, amelyért annyi munkát fejtettek ki, és amelyért mi is hajlandók leszünk vért, fáradságot, lelkesedést áldozni, mindent, ami egy nemzettől telik, hogy ezt a Szent Koronát abban a dicsfényben és szent rajongásban kellm megtartani, amelyet az megérdemel, amelyben apáink tartották és mi magunk tartjuk és amelyben kell, hogy megtartsák a késő utódok is. Ebben a súlyos időben, amely ránk szakadt, azt hiszem, hogy az ország nagy-nagy többsége s azt hiszem, hogy a hivatalos tényezők mindegyike át van hatva attól a tudattól, hogy mindazt, amit át tudtunk menteni a világháború zavarán, elsősorban a Szent Koronának tiszteletét mert kell őrizni és tovább kell plántálni, mindaddig, amin egy maguar van Konstatáltuk azt, hogy egyesek elfeledkeztek arról, amivel a Szent Koronának tartoznak. Azt hiszem, hogy mégis észretértek már és belátják, hogy az ország ügyét nem lehet szolgálni azzal, ha ilyen hangon és ilyen szinte kárörvendezést eláruló szavakkal beszélnek eseményekről, amelyek felett kétségkívül végtelen sajnálkozásunknak és szomorúságunknak kell, hogy kifejezést adjunk. Jó trónfosztó törvényjavaslat és a nemzetgyűlés Politikai körökben már most is mérlegelik, hogy a nemzetgyűlésben hogyan honorálnák a kis-és jólegy entemtenak a dinasztia trónfosztására irányzó követelését. Mindenekelőtt számosan vannak olyanrok a nemzetgyűlésben, akik az idegen beavatkozást visszautasítják és komoly politikusok úgy vélekednek, hogy a trónfosztásra irányuló törvényjavaslat nem kap többséget a nemzetgyűlésben. MódialmadifJTYi választások a felszabadult területeiken, Bácskában és Barayában vasárnap és hétfőn folytak le a nemzetizési választások. Néhány eredményről már hétfő este érkezett jelentés a pártkörökbe. Eszerint StawWWT. kerületben Koroda Katona János keresztény egyesülés párti győzött 81 fi szótöbbséggel, Dárdán Mándy Samu kisgazdapárti 37 szótöbbséggel, Siklóson Simon János és Rigó József kisgazdapártiak között pótválasztás lesz. Mohácson Proikator Tamás kisgazda és Bolgár István keresztény egyesülés párti között pótválasztás lesz. Villányban Bleuer Jakab keresztény párti erősen vezet. Sregöczén Láng József kereszténypárti győzött. Pécs 1. kerületében gróf Ráday Gedeon vezet, Pécs II. kerületében pótválasztás lesz, Komócsy István kereszténypárti és Baumann liberális párti között. A portoros új konferencia a saratores i d'Catem art október 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) A portorosei konferencia eddigi bizottsági tárgyalásai azt a szolgálták, hogy alkalmat indjanak ^»«^fes delegációknak elvi álláspontjuk ^bUjmfFFSfae. A konferencia homlokterében a vasúti kérdés állt. Úgy látszik, általános a vágy a megállapodásra. A nagy entente delegátusai ebben az irányban dolgoznak, noha nem titkolják, hogy a megállapodások sok nehézségbe ütköznek. A tárgyalások nyilvánvalóan sokáig fognak elhúzódni és egy hét lefolyása előtt nem igen lehet majd tiszta képet alkotni a konferencia esélyeiről. A delegátusok magánbeszélgetések során lehetőnek mondották, hogy a konferencia nagymértékben fogja egyengetni a szabadkereskedelem útját. Erre vonatkozóan többfajta javaslat kerül a renferencia elé, de bizonyára nem lesz könyv efogadható általános formulát találni. (II.)