Pesti Napló, 1921. december (72. évfolyam, 270–294. szám)

1921-12-31 / 294. szám

Sacaribas PESTI NAPLÓ T021 d­ecem­ber &L 5 Gróf Klebelsberg Kuno kritikája a magyar közélet szervezetlenségéről (Saját tudósítónktól.) A Magyar Történelmi Társulat mai közgyűlésének kiemelkedő mozza­nata volt az a megnyitó beszéd, amelyet gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszter, a Társulat el­nöke, mondott el. A tudomány propagálásáért hangzott el a beszéd, amely azonban éles világítást vetett a magyar politikai és társadalmi életre, s amilyen súlyos, olyan jellemző volt a kritikai éle. A­­közgyűlésen egyebekben gazdag tudományos eredményekről, nagy tervekről hallottunk érdekes beszámolókat, s annak megállapítása mellett, hogy "•A tudomány művelése az állam feladata lenne, eredmények jórészéért a magyar társadalmat kel­lett dicsérettel emlegetni, sőt a sajtót is, amely nélkül „tömeg­eredmény­eket elérni nem lehet". A jelentős és érdekes közgyűlés, amely gróf Klebelsberg ötéves elnökségének sikereit csillog­tatta meg, az Akadémián folyt le a tudományos világ nagy érdekődése mellett. Az elnök mellett dr. Csánky Dezső és dr. S­ejérpataky László, a t­arsulat vezetői foglaltak hetet, a­­padsorokban p­­dig a tudós ferfiak között feltűnően sok hölgy és ifjú lelkesedő jelent meg. Nagy figyelem közepette kezdte meg gróf Kle­belsberg Kunó elnöki megnyílóját. Utalt arra a „vészjelre", amelyet a Történelmi Társulat 1920 tavaszán adott, hogy a magyar közvéleményt ká­­bulságából lelrázzza, s .-1­ agitációnak eredménye m­ már az, hogy a Társulat céljaira négymillió korona gyűlt össze, s a versenyben résztvevő más tudományos irodalmi szervezeteknek összesen mintegy tízmillió alapjuk van. Ezzel a mai viszo­nyok között is meg lehet kezdeni a munkát. Az áldozatot „ társadalomtól kérte a tudo­mány , ezzel a hagyományos magyar uito­k-­n járt, mert a­­tudomány és művészet pártol­,sa minálunk sohasem volt fejedel­­­mi " cikk kérésre volt állami feletl-. Itt részletes példák kapcsán utal arra a különbségre, am­ely a külföldön e­lém megállapítható, ahol — m­i­nt természetes — a tudomány művelését az illam tekinti feladatának. A külföldi akadémiák államalapította intézetek, míg nálunk a nemzet és a dinasztia között a mai­akban felmerült sajnos félreértések következmé­nyeként fejedelmi j­­egy a magyar tudományos inté­z­etekre vajmi r­l':­n terjedt ki. De talán ennél is nagyobb baj volt, hogy a kiegyezés óta, amikor Pénzügyeinkkel magunk rendelkeztünk, igazán nagy koncepciójú intézkedés vajmi kevés történt. Mégis a kilencvenes évek elejétől a világháborúig tapasztalt gazdasági fellendülés láttára, remélte, hogy az állam pénzügyi helyzete nagyarányú tudo­mánypolitikai programm felállítását teszi lehetővé. A­ világháború és a nemzeti katasztrófák főleg az állami pénzügyeket rongálták meg és vele szemben írósan le kellett szállítani az igényeket. Pedig mégis meg kell mutatnunk, hogy nem váltunk Balkánná. Kulturális intézményeink sorában mostoha­gyermek volt az Országos Levéltár, amely teljesen alkalmatlan helyiségben zsellérkedik. Az új épület meg­van, de a berendezés függőben maradt. Öröm­mel jelenti, hogy a befejezési munkálatokra mint belügyminiszternek Kállay Tibor pénzügyminiszter 11.'000.000 koronát bocsátott rendelkezésére, s-­zzel az Országos Levéltár intézménye végleg kon­szolidálható. Igyekezni fog, hogy az intézet ne csak nemesi csi­li­dják fel­ül­vizsgá­lás­ára használtassák, hanem tudo­mányos intézet legyen, melynek mégis az a főhiva­tása, hogy történelmünk ősforrásait rendezze és nyilvántartsa, a kutatást megkönnyítse, a kútfők publikálásában, közreműködjék és egy megindítan­dó folyóiratban az anyagot ismertesse. -A megapadt tisztviselői kar jog- és gazdaságtörténésszel, vala­mint műtörténésszel kiegészítésre szorul Méryei Ibre fia jó egyéb állami intézkedésre nem számíthatunk a tudományosság terén. Annál buz­góbban kell folytatni az agitációt, hogy a társa­dalmi áldozatkészség el ne lankadjon s hogy a rendszeres munka programm­­a felállittassék. Ebben a tekintetben olyan férfiak nyomdokain járunk, mint Ipolyi Arnold és Szilég­yi Sándor. Azt hiszi, nagy elődje, Ipolyi szellemében jár el. amikoor a művészet­történelemnek a Társv­lat működési kö­rébe való újbóli felvételét indítványozza.V­iza­lom­mal hívja fel a művészettörténészeket a közös munkára. — Törekvéseinknek — mondta ezután emelt hangon — minden téren egyik főhibája a szervez­tetlnség és a tervszerűtlenség. Általában tiltsok ember Tartja magát egyé­­niségn­ek, amiből aztán jogot merít önké­nyes célkitűzésre, csapongásra és rokoni törekvésű emberekben inkább versenytár­sat, sőt ellenséget sert, semmint munkatársat, kivel a közös cél elérésére erőit egyesíteni kellene. (Zajos helyeslés.) Annak, hogy a magyar nemzetnek ma nincs közel ismert vezére, úgy, mint voltak a XIX. században József nádor, Széchenyi, majd Kossuth, azután Deák, annak nemcsak az az oka, hogy napjainkban ritka az igazán kiemelkedő politikai vezető talentum, hanem nem kismértékben az is, hogy e­ tömegekben túl­sok a képzett egyéniség, aki magáról azt hiszi, hogy a legkomplikáltabb kül- és belpolitikai, közgazda­­sági és szociális kérdésekben a sajá fejével is el tud igazodni és voltaképp nem szorul vezetésre. (Élénk helyeslés.) Ma vezethetlenné vészi a tömeg. Pedig a tervszerűség és szervezettség nemcsak a politikában záloga a sikernek, hanem általában minden téren. A modern élet méretei hihetetlenül megnövekedtek s az így megnövekedett feladatok­kal, követelményekkel és munkatömegekke az egyes ember megbirkózni alig tud. Ez erőit meg­haladja, társulnia kell. És ez nincs másképpen a tudomány és élet le­rím­ sem. A tudományos felfedezés, a találmány, a lángész legsajátosabb megnyilatkozása. De mellette a szakképzettek ezreinek kell közreműködniök a tudományok továbbfejlesztésén, itt azután a törté­netírás feladatairól beszélt hosszasabban s min­t legnehezebb problémát említette meg az újkor tör­téneti emlékeinek publikálását. A kezdem­ényezés, megszervezés, adminisztrálás itt a tudományos tár­saságok feladata. Ezen a téren a magyar szervező erő próbáját akarta adni a Törtésteleni Tár­ulat, amidőn a Ma­gyarország­­'jobbkori Történelmek kotrásai cimü vállalat kiadásába fogott. A "sorozatot Széchenyi" István döblingi irodalmi hagyaté­ka m­i­tolta meg, amelyet Károlyi Árpád talált meg ,­s látott el beve­zetéssel és jegyzetekkel. Magyarország kormány­zója ebből az alkalomból elismerő kézirattal tün­tette ki a tudóst és személyében megtiszteii­ az egész magyar történetírást. Nemzeti mid fiunknak ezenkívül még több kor­sza­ka, igy külö.iö.-i?n a XV. sz i­sid el.- i fele, a XVIII. é., XIX. század pedig úgyszólván, a maga egészében vár felderítésre. De i­edellenek egyéb spe­ciális ágak, mint a társadalom- is pártü­rténet, a gazdaságtörténet, a közigazgatás története és a mím­­­észettör­ténet. Igaz, hogy az individualitás fájdal­mas megszorítása lenne kész tudósokat valamely specialitásra erőszakolni. D­e az egyesi egyetemek ta­nárainak bő alkalmuk nyílik az uj nemzedék irá­nyítására. •­­Veai pályadíjukat kell kitűzni, hanem emberiket kell nevelni. A szemináriumokra és könyv­tárakra kell tippen ezért nagyobb go­ndot for­dítani. Dicséretes eseményt jelenthet ennél a pont­nál gróf Zichy Rálelné­­kezdeményezésére Almási Imre, L­ogas Miksa, Louissich László és Izévay Simon grófok évente na­gyobb mennyiségű búza egyenértékét aján­lottál­ fel a történeti és filozófiai szemi­náriumok könyvtárainak gyarapításaira. A tudósnevelés fontos eszköze ma a könyvek és folyóiratok kiadása. Ma ezen a térim óriási ne­hézségek vannak. Ezen akar segíteni a tudományos intézetei­ altruista nyomdája, amelynek Czakó Ele­mér vetette fel a tervét, s amely a testvértársula­tok bevonásával és az Országos Központi Hitel­szövetkezet támogatása mellett nyolckilencm­illió korona alaptőkével való megalakulása biztosított­nak tekinthető. Ehez társul a Zselinszky Szilárd kez­deményezésére a Történelmi Társulat által alapí­tott két és félmilliós alaptőkével rendelkező könyv­kiadó vállalat, amelynek részvényei csekély kivé­tellel a Társulat tulajdonában vannak. Ez a vállal­­at midsödés­ét Széchenyi István­­naplóinak kiadá­sával kezdi meg. Az első kötet kiadásának szép sikib­éstül sok köszö­n­hető a sajtónak. A sajtó a modern életben olyan eszköz,­­ amely nélkül­ tömegeredményeket elérni nem lehet. Ezután az olvasóközönség neveléséről beszélt, s arról, hogy a jó magyar könyvnek be kell jut­nia minden magyar házba. A mély hatást keltő megnyitót lelkesen meg­tapsolta a hallgatóság. Ezután dr. Lukinich Imre főtitkár tartotta meg beszámoló jelentését, amely­nek végén gróf Klebelsberg elnököt ü­nnepelte buzgó és értékes mun­kál­kodásáért, amelyet öt év alatt kifejtett. Dr. Hekler Antal egyetemi tanár "előadása következett „A magyar művészettörténe­lem­ feladatairól". A tudós előadó érdekes érteke­zése kezelésen naiv!«,i­cepciója és megszívlelésre méltó pro­linitáot adott, az Szombaton megszűnik a német vasutas-sztrájk A kormány teljesíti a munkások követeiét ott Berlin, december 30. (A Pesti Napló tudósítójától) Miután a berlini vasutasok is elhatározták, hogy a sztrájkhoz csatlakoznak, a német kormány a sztrájkotók képviselőivel tárgyalásokba bocsát­kozott, amelyeknek folípja a munkátok ultimát­­uma. A kormány, nehogy súlyosabb gazdasági krízisnek tegye ki az országot, a munkások köve­teléseit általában teljesíteni fogja. A tárgyalások valószínűleg reggelig fognak elhúzódni, de már az első órában meg lehetett állapítani, hogy az ered­­mény kielégítő lesz és ezért kormány és a sztrájk vezetőség aláírásával ellátott táviratot küld­­tek a vidéki vasutas szervezettekhez, azzal az érte­sítéssel, hogy a megegyezés küszöbön áll. Remélik, hogy erre való tekintettel vidéken a vasutasok a legszükségesebb szállításokat le fogják bonyolítani és Berlinben nem is kerül sor teljes sztrájkra,­­át a villamosvasutak igazgatósági tagsága körül Lehetnek-e igazgatók a fővárosi bizottsági tagok? (Saját tudósítónktól.) Élénk feltűnést keltett az a minapi híradásunk, hogy a Városi Villamos Vas­­utak igazgatóságába a főváros Sipőcz polgármes­­tert, Bényi alpolgármestert, Till tanácsnokot, Erek­ Károlyt, Vasek Ernőt, Platthy és Kossalka bizott­­sági tagokat küldte ki, a földalatti villamosvasuta­k igazgatóságába pedig : Sipőcz polgármester,­ Bényi alpolgármester, Till tanácsnok és Csilléri András bizottsági tag került be. Az új igazgatóságnak­ 31 volt az első dolga, hogy fölemelte az igazgatósági tantremeket az eddigi összeg tizenkétszeresére. Már akkor felmerültek a jngok, hogy a bizottsági tagok részvétele a vVfi'K'o­raszt-tk igazgat­óságában tulaj­­donképpen inkompatibilis. Ez a kérdés most napi­rendre kerül. Eleinte arról volt szó, hogy nyíltan összeférhet­­etlen­ségi bejelentést fognak tenni a villamosvas­utak igazgatóságában szereplő bizottsági tagok­ ellen, de ettől egyelőre eltekintettek azzal, hogy ennek a kérdésnek elbírálása már a közigazgatási bíróság előtt van. Eddig ugyanis két teljesen hasonló esetben folytatott le az igazoló­ választmány eljárást bizott­­sági tagok ellen. Az egyik Lengyel Endre bizott­sági tag esete, aki a villamos vasutak igazgatóságá­ban helyet foglal, a másik pedig Virler Berend ü­gye, aki nemcsak bizottsági tag, hanem emellett még az igazoló­ választmány tagja is. Virler jelen­­­­leg ügyésze a villamosvasúttársaságnak. Ebben két esetben kell dönteni az igazoló-választmányna­k­: vajjon az illető megmaradhat-e bizottsági tagnak?­ Az igazoló-választmány tulajdonképpen még nem tudja, hogy milyen álláspontot foglaljon el. Lengyel esetében egyszer már kimondották, hogy nem tudnak inkompatibilitást, mert a villamosvas­utak közvetlen szerződésben nincsenek a fővárossal. Az iratok megjárták a közigazgatási bíróságot, de onnan visszaküldték az iratokat azzal, hogy vizs­gálják meg, váljon a Városi Villamos Vasút nincs-e szerződésben a fővárossal, ha igen, akkor ki kell mondani az inkompatibilitást, mert a Városi Villa­­m­os mint olyan, egyik része az Egyesített Villamos Vasutaknak. Az igazoló választmány másodszor is elutasította az inkompatibilitás kimondását, mert Lengyel az Egyesített Villamos Vasutak igazgató­ságában foglal helyet és még sohasem jutott olyan helyzetbe, hogy akár a főváros érdeke mellett vagy ellene foglalhatott volna állást. Természetesen ezek a fejtegetések is a közigazgatási bírósághoz fognak kerülni és ennek a fórumnak döntésétől fog véglegesen függni Lengyel mandé­tuma. Virler esete teljesen ugyanaz. Az eddig kiszivárgott hírek szerin­t megvan a lehetőség arra, hogy az igazoló­választmány valóban inkompatibilitást fog látni a Villamos Vasutak igazgatóságában helyet foglaló bizottsági tagok ügyében. Egyelőre mindenki vár, a közigazgatási bíróság kezébe van letéve a döntés. Ez a dön­tés elvi jelentőségű lesz és már csak azért is nagy­ jelentőségű, mert­­ komoly mozgalom indult meg abban az irányban, hogy a fővárosi üzemek átal­­kuljanak részvénytársaságokká. A közigazgatási bíróság ítélete után a villamos­vasutak igazgatóságában helyet foglaló bizottsági tagok majd nyilatkozhatnak, hogy vagy a bizott­ság* tagságukat, vagy az igazgatósági pozíciójukat kívánják-e megtartani? (

Next