Pesti Napló, 1921. december (72. évfolyam, 270–294. szám)
1921-12-31 / 294. szám
Sacaribas PESTI NAPLÓ T021 december &L 5 Gróf Klebelsberg Kuno kritikája a magyar közélet szervezetlenségéről (Saját tudósítónktól.) A Magyar Történelmi Társulat mai közgyűlésének kiemelkedő mozzanata volt az a megnyitó beszéd, amelyet gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszter, a Társulat elnöke, mondott el. A tudomány propagálásáért hangzott el a beszéd, amely azonban éles világítást vetett a magyar politikai és társadalmi életre, s amilyen súlyos, olyan jellemző volt a kritikai éle. Aközgyűlésen egyebekben gazdag tudományos eredményekről, nagy tervekről hallottunk érdekes beszámolókat, s annak megállapítása mellett, hogy "•A tudomány művelése az állam feladata lenne, eredmények jórészéért a magyar társadalmat kellett dicsérettel emlegetni, sőt a sajtót is, amely nélkül „tömegeredményeket elérni nem lehet". A jelentős és érdekes közgyűlés, amely gróf Klebelsberg ötéves elnökségének sikereit csillogtatta meg, az Akadémián folyt le a tudományos világ nagy érdekődése mellett. Az elnök mellett dr. Csánky Dezső és dr. Sejérpataky László, a tarsulat vezetői foglaltak hetet, apadsorokban pdig a tudós ferfiak között feltűnően sok hölgy és ifjú lelkesedő jelent meg. Nagy figyelem közepette kezdte meg gróf Klebelsberg Kunó elnöki megnyílóját. Utalt arra a „vészjelre", amelyet a Történelmi Társulat 1920 tavaszán adott, hogy a magyar közvéleményt kábulságából lelrázzza, s .-1 agitációnak eredménye m már az, hogy a Társulat céljaira négymillió korona gyűlt össze, s a versenyben résztvevő más tudományos irodalmi szervezeteknek összesen mintegy tízmillió alapjuk van. Ezzel a mai viszonyok között is meg lehet kezdeni a munkát. Az áldozatot „ társadalomtól kérte a tudomány , ezzel a hagyományos magyar uitok-n járt, mert atudomány és művészet pártol,sa minálunk sohasem volt fejedelmi " cikk kérésre volt állami feletl-. Itt részletes példák kapcsán utal arra a különbségre, amely a külföldön elém megállapítható, ahol — mint természetes — a tudomány művelését az illam tekinti feladatának. A külföldi akadémiák államalapította intézetek, míg nálunk a nemzet és a dinasztia között a maiakban felmerült sajnos félreértések következményeként fejedelmi jegy a magyar tudományos intézetekre vajmi rl':n terjedt ki. De talán ennél is nagyobb baj volt, hogy a kiegyezés óta, amikor Pénzügyeinkkel magunk rendelkeztünk, igazán nagy koncepciójú intézkedés vajmi kevés történt. Mégis a kilencvenes évek elejétől a világháborúig tapasztalt gazdasági fellendülés láttára, remélte, hogy az állam pénzügyi helyzete nagyarányú tudománypolitikai programm felállítását teszi lehetővé. A világháború és a nemzeti katasztrófák főleg az állami pénzügyeket rongálták meg és vele szemben írósan le kellett szállítani az igényeket. Pedig mégis meg kell mutatnunk, hogy nem váltunk Balkánná. Kulturális intézményeink sorában mostohagyermek volt az Országos Levéltár, amely teljesen alkalmatlan helyiségben zsellérkedik. Az új épület megvan, de a berendezés függőben maradt. Örömmel jelenti, hogy a befejezési munkálatokra mint belügyminiszternek Kállay Tibor pénzügyminiszter 11.'000.000 koronát bocsátott rendelkezésére, s-zzel az Országos Levéltár intézménye végleg konszolidálható. Igyekezni fog, hogy az intézet ne csak nemesi csilidják felülvizsgálására használtassák, hanem tudományos intézet legyen, melynek mégis az a főhivatása, hogy történelmünk ősforrásait rendezze és nyilvántartsa, a kutatást megkönnyítse, a kútfők publikálásában, közreműködjék és egy megindítandó folyóiratban az anyagot ismertesse. -A megapadt tisztviselői kar jog- és gazdaságtörténésszel, valamint műtörténésszel kiegészítésre szorul Méryei Ibre fia jó egyéb állami intézkedésre nem számíthatunk a tudományosság terén. Annál buzgóbban kell folytatni az agitációt, hogy a társadalmi áldozatkészség el ne lankadjon s hogy a rendszeres munka programma felállittassék. Ebben a tekintetben olyan férfiak nyomdokain járunk, mint Ipolyi Arnold és Szilégyi Sándor. Azt hiszi, nagy elődje, Ipolyi szellemében jár el. amikoor a művészettörténelemnek a Társvlat működési körébe való újbóli felvételét indítványozza.Vizalommal hívja fel a művészettörténészeket a közös munkára. — Törekvéseinknek — mondta ezután emelt hangon — minden téren egyik főhibája a szerveztetlnség és a tervszerűtlenség. Általában tiltsok ember Tartja magát egyéniségnek, amiből aztán jogot merít önkényes célkitűzésre, csapongásra és rokoni törekvésű emberekben inkább versenytársat, sőt ellenséget sert, semmint munkatársat, kivel a közös cél elérésére erőit egyesíteni kellene. (Zajos helyeslés.) Annak, hogy a magyar nemzetnek ma nincs közel ismert vezére, úgy, mint voltak a XIX. században József nádor, Széchenyi, majd Kossuth, azután Deák, annak nemcsak az az oka, hogy napjainkban ritka az igazán kiemelkedő politikai vezető talentum, hanem nem kismértékben az is, hogy e tömegekben túlsok a képzett egyéniség, aki magáról azt hiszi, hogy a legkomplikáltabb kül- és belpolitikai, közgazdasági és szociális kérdésekben a sajá fejével is el tud igazodni és voltaképp nem szorul vezetésre. (Élénk helyeslés.) Ma vezethetlenné vészi a tömeg. Pedig a tervszerűség és szervezettség nemcsak a politikában záloga a sikernek, hanem általában minden téren. A modern élet méretei hihetetlenül megnövekedtek s az így megnövekedett feladatokkal, követelményekkel és munkatömegekke az egyes ember megbirkózni alig tud. Ez erőit meghaladja, társulnia kell. És ez nincs másképpen a tudomány és élet lerím sem. A tudományos felfedezés, a találmány, a lángész legsajátosabb megnyilatkozása. De mellette a szakképzettek ezreinek kell közreműködniök a tudományok továbbfejlesztésén, itt azután a történetírás feladatairól beszélt hosszasabban s mint legnehezebb problémát említette meg az újkor történeti emlékeinek publikálását. A kezdeményezés, megszervezés, adminisztrálás itt a tudományos társaságok feladata. Ezen a téren a magyar szervező erő próbáját akarta adni a Törtésteleni Tárulat, amidőn a Magyarország'jobbkori Történelmek kotrásai cimü vállalat kiadásába fogott. A "sorozatot Széchenyi" István döblingi irodalmi hagyatéka mitolta meg, amelyet Károlyi Árpád talált meg ,s látott el bevezetéssel és jegyzetekkel. Magyarország kormányzója ebből az alkalomból elismerő kézirattal tüntette ki a tudóst és személyében megtiszteii az egész magyar történetírást. Nemzeti mid fiunknak ezenkívül még több korszaka, igy külö.iö.-i?n a XV. sz isid el.- i fele, a XVIII. é., XIX. század pedig úgyszólván, a maga egészében vár felderítésre. De iedellenek egyéb speciális ágak, mint a társadalom- is pártürténet, a gazdaságtörténet, a közigazgatás története és a mímészettörténet. Igaz, hogy az individualitás fájdalmas megszorítása lenne kész tudósokat valamely specialitásra erőszakolni. De az egyesi egyetemek tanárainak bő alkalmuk nyílik az uj nemzedék irányítására. •Veai pályadíjukat kell kitűzni, hanem emberiket kell nevelni. A szemináriumokra és könyvtárakra kell tippen ezért nagyobb gondot fordítani. Dicséretes eseményt jelenthet ennél a pontnál gróf Zichy Rálelnékezdeményezésére Almási Imre, Logas Miksa, Louissich László és Izévay Simon grófok évente nagyobb mennyiségű búza egyenértékét ajánlottál fel a történeti és filozófiai szemináriumok könyvtárainak gyarapításaira. A tudósnevelés fontos eszköze ma a könyvek és folyóiratok kiadása. Ma ezen a térim óriási nehézségek vannak. Ezen akar segíteni a tudományos intézetei altruista nyomdája, amelynek Czakó Elemér vetette fel a tervét, s amely a testvértársulatok bevonásával és az Országos Központi Hitelszövetkezet támogatása mellett nyolckilencmillió korona alaptőkével való megalakulása biztosítottnak tekinthető. Ehez társul a Zselinszky Szilárd kezdeményezésére a Történelmi Társulat által alapított két és félmilliós alaptőkével rendelkező könyvkiadó vállalat, amelynek részvényei csekély kivétellel a Társulat tulajdonában vannak. Ez a vállalat midsödését Széchenyi Istvánnaplóinak kiadásával kezdi meg. Az első kötet kiadásának szép sikibéstül sok köszönhető a sajtónak. A sajtó a modern életben olyan eszköz, amely nélkül tömegeredményeket elérni nem lehet. Ezután az olvasóközönség neveléséről beszélt, s arról, hogy a jó magyar könyvnek be kell jutnia minden magyar házba. A mély hatást keltő megnyitót lelkesen megtapsolta a hallgatóság. Ezután dr. Lukinich Imre főtitkár tartotta meg beszámoló jelentését, amelynek végén gróf Klebelsberg elnököt ünnepelte buzgó és értékes munkálkodásáért, amelyet öt év alatt kifejtett. Dr. Hekler Antal egyetemi tanár "előadása következett „A magyar művészettörténelem feladatairól". A tudós előadó érdekes értekezése kezelésen naiv!«,icepciója és megszívlelésre méltó prolinitáot adott, az Szombaton megszűnik a német vasutas-sztrájk A kormány teljesíti a munkások követeiét ott Berlin, december 30. (A Pesti Napló tudósítójától) Miután a berlini vasutasok is elhatározták, hogy a sztrájkhoz csatlakoznak, a német kormány a sztrájkotók képviselőivel tárgyalásokba bocsátkozott, amelyeknek folípja a munkátok ultimátuma. A kormány, nehogy súlyosabb gazdasági krízisnek tegye ki az országot, a munkások követeléseit általában teljesíteni fogja. A tárgyalások valószínűleg reggelig fognak elhúzódni, de már az első órában meg lehetett állapítani, hogy az eredmény kielégítő lesz és ezért kormány és a sztrájk vezetőség aláírásával ellátott táviratot küldtek a vidéki vasutas szervezettekhez, azzal az értesítéssel, hogy a megegyezés küszöbön áll. Remélik, hogy erre való tekintettel vidéken a vasutasok a legszükségesebb szállításokat le fogják bonyolítani és Berlinben nem is kerül sor teljes sztrájkra,át a villamosvasutak igazgatósági tagsága körül Lehetnek-e igazgatók a fővárosi bizottsági tagok? (Saját tudósítónktól.) Élénk feltűnést keltett az a minapi híradásunk, hogy a Városi Villamos Vasutak igazgatóságába a főváros Sipőcz polgármestert, Bényi alpolgármestert, Till tanácsnokot, Erek Károlyt, Vasek Ernőt, Platthy és Kossalka bizottsági tagokat küldte ki, a földalatti villamosvasutak igazgatóságába pedig : Sipőcz polgármester, Bényi alpolgármester, Till tanácsnok és Csilléri András bizottsági tag került be. Az új igazgatóságnak 31 volt az első dolga, hogy fölemelte az igazgatósági tantremeket az eddigi összeg tizenkétszeresére. Már akkor felmerültek a jngok, hogy a bizottsági tagok részvétele a vVfi'K'oraszt-tk igazgatóságában tulajdonképpen inkompatibilis. Ez a kérdés most napirendre kerül. Eleinte arról volt szó, hogy nyíltan összeférhetetlenségi bejelentést fognak tenni a villamosvasutak igazgatóságában szereplő bizottsági tagok ellen, de ettől egyelőre eltekintettek azzal, hogy ennek a kérdésnek elbírálása már a közigazgatási bíróság előtt van. Eddig ugyanis két teljesen hasonló esetben folytatott le az igazoló választmány eljárást bizottsági tagok ellen. Az egyik Lengyel Endre bizottsági tag esete, aki a villamos vasutak igazgatóságában helyet foglal, a másik pedig Virler Berend ügye, aki nemcsak bizottsági tag, hanem emellett még az igazoló választmány tagja is. Virler jelenleg ügyésze a villamosvasúttársaságnak. Ebben két esetben kell dönteni az igazoló-választmánynak: vajjon az illető megmaradhat-e bizottsági tagnak? Az igazoló-választmány tulajdonképpen még nem tudja, hogy milyen álláspontot foglaljon el. Lengyel esetében egyszer már kimondották, hogy nem tudnak inkompatibilitást, mert a villamosvasutak közvetlen szerződésben nincsenek a fővárossal. Az iratok megjárták a közigazgatási bíróságot, de onnan visszaküldték az iratokat azzal, hogy vizsgálják meg, váljon a Városi Villamos Vasút nincs-e szerződésben a fővárossal, ha igen, akkor ki kell mondani az inkompatibilitást, mert a Városi Villamos mint olyan, egyik része az Egyesített Villamos Vasutaknak. Az igazoló választmány másodszor is elutasította az inkompatibilitás kimondását, mert Lengyel az Egyesített Villamos Vasutak igazgatóságában foglal helyet és még sohasem jutott olyan helyzetbe, hogy akár a főváros érdeke mellett vagy ellene foglalhatott volna állást. Természetesen ezek a fejtegetések is a közigazgatási bírósághoz fognak kerülni és ennek a fórumnak döntésétől fog véglegesen függni Lengyel mandétuma. Virler esete teljesen ugyanaz. Az eddig kiszivárgott hírek szerint megvan a lehetőség arra, hogy az igazolóválasztmány valóban inkompatibilitást fog látni a Villamos Vasutak igazgatóságában helyet foglaló bizottsági tagok ügyében. Egyelőre mindenki vár, a közigazgatási bíróság kezébe van letéve a döntés. Ez a döntés elvi jelentőségű lesz és már csak azért is nagy jelentőségű, mert komoly mozgalom indult meg abban az irányban, hogy a fővárosi üzemek átalkuljanak részvénytársaságokká. A közigazgatási bíróság ítélete után a villamosvasutak igazgatóságában helyet foglaló bizottsági tagok majd nyilatkozhatnak, hogy vagy a bizottság* tagságukat, vagy az igazgatósági pozíciójukat kívánják-e megtartani? (