Pesti Napló, 1922. május (73. évfolyam, 99–122. szám)
1922-05-16 / 110. szám
\ \\ Vázsonyi és Rassay őket hátbatámadó pártok ellen Választói gyűlés a Lipótvárosi Demokrata Szerben / (Saját tudósítónktól.) A Lipótvárosi DemokrataKörben ma pártgyűlés volt, melyen VázsonyiVilmos és Krassny Károly nagyszabású politikai be-szédet mondottak. A gyűlést dr. Gál Jenő nyitotta meg, aki bevezető szavaiban rámutatott arra, hogy a a demokrata polgárságnak mindenütt az egész országban össze kell fognia a kormány reakcionáriusi politikájának megbuktatására. Nagyon könnyű programmot adni — mondotta — a mai szomorú és válságos időkben. Akarjuk a régi Magyarország szabadságát, gazdagságát, azt akarjuk, hogy szabadon járhassunk az utcán, szabadon nevelhessük a gyermekeinket, szabadon élhessünk az iparunknak, boltjainknak és ne a korrupció, hanem a kereskedelem szabadsága vigye előre az országot. \ | rassay a kormányzati rendszer ellen A nagy tetszéssel fogadott beszéd után RassayKároly állott fel szólásra: I — Őszintén megvallva, nem szívesen jöttem el Isen* a gyűlésre, mert úgy érzem, hogy Budapestszabadelvű gondolkodású közönségének nincs szüksége arra, hogy ma gyűlésekre menjen és úgy értsem, hogy amikor a budapesti demokratikus és szaadelvű gondolkodású közönség meg tudott egyezni ,Ősry zászló követésében, ezzel el kellett volna dőlnieminden agitációnak, mert minden öntudatos polgár-nak tudnia kell, hogy hová álljon. Azt mondják, hogy nincs presszió, nincs erőszak. Hát aki látja napról-napra megismétlődni azokat a jelenségeket, hogy a gyűléseket sorra betiltják, jelöltjeinket letartóztatják — ma is két távirat érkezett hozzánk, amelyben jelöltjeink letartóztatását jelentik — egyszerű plakátokat, melyeken csak annyi van, hogy: Éljen ez és ez a képviselőjelölt, nem engedélyeznek, ny. tisztában lehet a komány választási rendszerével. Mi mindannyian igyekeztünk legjobb meggyőződésünk szerint összeegyeztetni az igazságos érdekeket f és jogos érzékenységeket azért, hogy Budapest közönségét megkíméljük attól, hogy dilemma elé kerüljön, amikor le kell adnia szavazatát. Ezzel szemben azt kellett látnunk, hogy olyan emberek is, akik azelőtt az egységes fronton küzdöttek, vagy talán inkább követelőztek, egyszerre különböző lobogók alatt indultak meg. Ez egyszerűen hátbatámadási kísérlet, amely azonban hajótörést fog szenvedni Budapest népének józan ítéletén. Hiába , hoznak akármilyen tiszteletreméltó nevet, hiába dobnak bele a közvéleménybe akármilyen nagy, de kontroverz gondolatokat, értem a legitimitás gondolatát, egyet nem tudnak elhomályosítani:' 'Azt az igazságot, hogy ma nevű személy,Meg múlik az ország sorsa, most nem másod- fő harmadrendű kérdésekért kell küzdeni, hanem azért, hogy a jelenlegi kormányzati rendszerrel szemben olyan erős ellenzéki tábor legyen, amely kevés lesz a nemzetiek alkotmányos rendjét visszaállítani. . . A nemzeti polgári párt kijelenti, hogy ő ment a szélsőségektől és egyedül jogosított a szabadelvűnés hirdetésére. Azt hiszem, hogy ama jellemzés Titán, amelyet Vázsonyi adott erről a pártról, nekem nem kell szót vesztegetnem ennek a pártnak jellemzésére. De nem tudom elfelejteni azt, hogy ez a párt nyolc halottnak koporsója fölött igen hamar meg tudta nyugtatni a lelkiismeretét és csak akkor talált magában újból ellemzéki vellemitásokat, amikor azegyik nagytőzsdés párttagnak nem is az élete, csak a'jövedelme volt veszélyeztetve. Hát igazuk van. Minem azt a régi szabadelvűséget akarjuk hirdetni, a amely kis klikkeknek elhelyezkedést biztosít, nekünk nemcsak a belvárosi nagytőzsdésnek megosztott jövedelme fáj, hanem az a sok, elvett exisztencia, amikor derékban törték ketté olyan kisemberek exisz-tenciáját, akik családjukkal lettek emiatt földönfutóvá. Éis ha nekem volt bátorságom ahhoz, hogy megmondjam a keresztény kurzussal szemben, hogy népámitáson alapul, akkor érzek magamban bátorságot, hogy megmondjam: nem azt a szabadelvűséget akarjuk, amely újra a megmaradt klikkeknekakkarja a hatalmat a kezére játszani. Vázsonyi beszéde ! A nagy tapssal fogadott beszéd után Vázsonyi fiámos állott fel szólásra és a következőket mondotta: — Ami ellen mi küzdünk, az egy hosszú nevű párt, amely a választások előtt még azt hirdette, hogy egyenesen a keresztény kurzust képviseli. Most mint egy megbolondult delejta, amely elvesztette mágnességét, majd a keresztény kurzus felé, majd pedig a liberalizmus felé mutat, úgy hogy senki sem tudja, hogy tulajdonképpen merre megy most már ez a kurzus. (Derültség.) A kurzus megbolondult. Nem tudja már önmagáról, hogy keresztény kurzus-e, vagy pedig valami jövőben születendő nem tudom miféle régi, munkapárti átfestett agrárius és merkantitis, kúsgazda és latifundiumos keresztény és nagy zsidó szabadelvűsége. (Élénk derültség.) Kis a kurzus meghibbant. Nem tudja már önmagáról, hogy micsoda, mert hiszen, aki a nevét sem tudja már, ott a legveszedelmesebb apoplexia kezdődik. (Derültség.) Egy örvendetes jelenség tárul elém. Örvendetesnek mondom, bár szomorú, mert szomorú az általános választójognak rendeleti úton való elkobzása, szomorú a Választókerületeknek tisztán a párt érdeke szerint taló felosztása, szomorú a nyílt szavazásnak egész Európába páratlan intézményét újra életbeléptetni Magyarországon de van benne örvendetes is, és ez azt mutatja, hogy a kurzus már nem tudja magáról, hogy merrefelé menjen, reszket a keresztény néptől, a keresztény tömegektől és nem mer többé erre a randevúra elmenni. (Élénk derültség és taps.) — Félelmetes volt ez az irány, amíg félre tudta vezetni a tömegeket, amíg ki tudta ölni a magyar nép lelkéből azt a szeretetet, mely a magyar léleknek jellemzője. Ezt a magyar lelket tudták egy pilanatra megmérgezni, és egy általános választójog alapján tudták egybehozni a gyűlöletnek parlamentjét, de ime már tudatára ébredtek annak, hogy az ámítás többé nem használ. Kezd ébredezni az igazság, hogy mindegy az, hogy valaki keresztény-e vagy zsidó. Az a kérdés, hogy dolgos ember-e, vagy pedig mások munkájának eredményéből akar megélni. Nem sikerül többé elválasztani a munkást a munkástól, a kispolgárt a kispolgártól, a középosztálynak tagját a középosztálytól; nyilvánvaló most már, hogy mi a cél, amely őket vezérelte. A cél semmi egyéb, mint a forradalom előtti cenzusos rendszernek helyreállítása, a forradalom előtti" Magyarország kiváltságos társadalmi felépültségének visszaállítása, a konjunktúrák és magánmonopóliumok rendszerének újra való felépítése és mindezt csinálni akarták a nép segítségével, a nép ellen. Ez a kurzus, amely elindult a keresztény demokrácia szent jegyében, épp úgy leszámolt a demokráciával, mint leszámolt a kereszténységgel. Amint hazug volt a kereszténysége, mert nem a szeretetet, hanem a gyűlöletet hirdette, úgy hazug volt a demokrárciája, mert a népiszony jelei mutatkoztak rajta, amikor feltámadt benne a rossz lelkiismeret és amikor első leszámolásra kellett a nép előtt megjelenni. Ez az irányzat, amely egységes pártnak nevezi magát, nem meri és nem tudja megmondani nyílt színen, hogy mit akar. Ezt a szövetségesei mutatják. Mert nem lehet valaki egyszerre a Wolffok és Vassok különítményének politikáját hirdető és nem lehet másfelől az a szabadelvűség és munkapárt renaissanceát hirdető különítmény politikájának egységesítője. A körnégyszögesítését és a reakcionárius szabadelvűséget,a szobaeivil reakciót még nem találták fel. .(Derültség.) Csak azokról kell beszélnem, akik a hátunk mögé állnak és minket hátba támadna.Jó, akik zavart akarnak előidézni a mi sorainkban, isszik be akarják csempészni magukat a budapesti és városi nép lelkébe azzal, hogy ők is a szabadelvűséget képviselik. Hát én először is számon kérem tőlük, zászlóbontásuknak első hitvallása az volt, hogy ők minden szabadelvű ellenzéki párttal megtagadnak minden közösséget. Ezzel az egy ponttal árulták el magukat éss céljaikat. Számon kérem tőlük, hogy vidéki városokban ébredő jelölteknek kellett az ő javukra visszalépniük, hogy az ő szabadelvű lobogójuk diadalra jusson. Azt mondják, hogy amidőn én a Stinnes-párt nevet adtam nekik, a nagytőke gyűlöletét hirdetem. Nem! Én kispolgári politikus vagyok, mert azt vallom, hogy a nagy tömegek politikáját kell csinálni és az államnak célja a gyengék oltalmazása, nem pedig az erősek és izmosak táplálása. Tisza István a nemzet halottja és nem egy csoport korteseszköze . Találkozom itt folytonosan azzal a mondással, hogy ezek az urak Tisza István politikáját folytatják. Erre én azt mondom: Tisza István az ő tragikus halálával a nemzetnek lett a halottja, nem pedig egy csoportnak kortes-eszköze és a kegyeletet azok sértik, akik korteskedésre akarják az ő nevét felhasználni. Miért nem emelték fel Tisza István lobogóját akkor, amikor az a lobogó véres volt a Bermina-úton? Lessingnek van egy meséje az újgörögökről, akik magukat a nagyszerű Hellas utódainak tekintik. Ez a mese az elesett nemes arab paripáról szól, melynek holttestében darázs-sereg vert fészket ma Kának és azután dongva járta be Hellast, dongva hirdette mindenfelé, a darázs, aki mézet sohasem gyűjt, csak édességet szokott másoktól elvenni, tehát kitűnő konjunkturapolitikus, (élénk derültség) — tudjátok meg, mi nem vagyunk közönséges darazsak, mi nemes paripától származunk. (Élénk derültség.) Ez jut eszembe, amikor ebben a küzdelemben egy egész embernek és férfinek nevét használják fel, aki soha meg nem alkudott és sohasem ismerte a kormányozható ellenzékiséget, az ellenzéki kormánypártiságot, a szabadelvű reakciót, a reakcionárius szabadságot. Mi milliárdosok numerus claususa Csak egyet akarok még megjegyezni: fia ezekkel az urakkal szemben, akik a numerus claususnak kormányát feltételesen támogatják, elfogadom a milliárdosok numerus claususát. Csak a szegény emberek numerus claususát nem fogadom el és nem fogadom el azt a politikát, amely a keresztény demokráciának lobogója alatt ennek az országnak mást, mint szegénységet és lerongyolódást hozni nem toldott. Mert hova lettek a független kis exisztenciák, hova lett a kisiparos, kiskereskedő, közhivatalnok, magánalkalmazott, aki családját szerény keresményéből el tudta tartani, de független volt! Hova lett a lateinerosztály, amely büszkén tartotta meg egyenes gerincét? Mindannyian lerongyolódtak, úri koldusok lettek. Hiába akarják a vidéki lakosságot azzal áltatni, hogy a papírbankó összegyűl az ő fiókjaiban. Mit ér számukra mindez, amikor csak az a politika érhet valamit, amily Magyarországot regenerálja, amely a termelő munkát megindítja. Vázsonyi beszédét szűnni nem akaró tapssal és élj önzéssel fogadták. Ezután a gyűlés véget ért Ugyn nyílt ellenzékbe hívja Lukács Lászlóékat Szterényi megkérdezi Budapestet, hogy a mai rendszert fenn akarja-e tartani (Saját tüdős Hónktól.) "Az Erzsébetvárosi Kör", amely a pokolgépes merénylet rombolásait még nem hozta teljesen helyre, magázon kívül, a Károly-körúti Werner-féle étteremben rendezte pártvacsoráját. A kört tagjait, akik ezúttal vendégek voltak, az „idegenben" is öszszeforrasztotta az együvétartozás, és meleg közösségben ünnepelték a hetedik kerület két liberális jelöltjét: báró Szterényi Józsefet és Ugron Gábort, akiknek meghallgatására össze-, gyűltek. A beszédek sorát Ehrlich G. Gusztáv elnök nyitotta meg, aki a múltról és a jelenből sok találó dolgot mondott. Szterényi Józsefet kívánták ezután hallani, s a liberalizmusnak és a kereskedelmi és ipari demokráciának valóságos hitvallása hangzott el okos és stílusos beszédben. — Most az a kérdés lesz eldöntendő. — mondta — habár, sajnos, csak Budapesten, mert a vidéken csak nagyon sporadikusan nyílik erre a választásokon alkalom, váljon a polgárság túlnyomó részben liberális-e vagy sem. A miniszterelnök is nagyon fontosnak jelezte eztt az időpontot, mert — mint mondta — századokra dől el most az ország sorsa. Másra nemi célozhatott ezzel, mint a dinasztikus kérdésre. Igen na^e^ente^gy^ események előtt állunk, arról kell tanúságot tenni, vájjon Budapest, népe meg akar-e maradni a mai rendszer meg Jflf, vagy pedig ,visszahivja-e a liberális kor-', szakot. — Nem védi a liberalizmust a maga egészében, amelynek voltak hibái is, de kimondja, hogy a liberalizmus a biztos alap, amelyből a jövőnek ki kell nőnie. Igaz, hogy azok, akik még nemrégen az egész modern világ liberalizmusával szembehelyezkedtek, most, a választások előtt a liberalizmust harsogják, de ugyanazon a napon. Ugyanarról a helyről a legsötétebb reakciót is támogatják. Pontosan ugyanez történik az ipar és kereskedelem jelszavával. A mai súlyos helyzetben a legfontosabb feladat lett volna az ipar és kereskedelem támogatása és hogy ehelyett mi történt, szomorúan láttuk. Folytonos helyeslés szakította meg a beszédet, amelyet a végén zajosan megéljeneztek. Majd Ugron Gábor emelkedett szólásra és nagy érdeklődés közben reflektált bizonyos politikai nyilatkozatokra. A minisztereknek és a kormánypártiaknak már nem is tartja szükséges,nek felelni. — A szép szavak, amelyeket, hangoztatnak — úgymond — olyanok, hogy akár mi is elmondhatjuk. A szavak mögött azonban nem állanak tettek, de állanak mögöttük egyének, csoportok és testületek, amelyek miatt a szavakban megbízni nem lehet. Nem a kormánypárt köréből elhangzott szavakra reflektál tehát, hanem arra a beszédre, amelyben egy kívül álló párt illusztris vezére megállapítja a saját pártjára nézve ti szabad civilség legitimitását. Ha Lukács László Deák Ferencről vezeti le a szabadelvűséget, le kell vezetni Kossuthról és Irányi" Dánielről De nem a származása fontos, nem azt kell keresni, hanem egyesülni, kell a liberalizmusban. Nem haragszik a szavakért, éppen azért nem, mert ő az erősebb, de nem hagyhatja szó nélkül, amikor Lukács László garanciákat emleget Hol a garancia abban a pártban, amely- nek tagjai, úgy Lukács, mint a többiek, vagy politikai gyakorlattal rendelkező férfiak és" még sem akarják látni, hogy attól a kormány- tól, amelyben benn van Gömbös Gyula a legsötétebb reakciósokkal, mit, sem várhatnak. Csak- hamar rá kell jönniök, hogy a Gömbös vezérkari kapitány által összeállított párt Gömbös Gyuláé lesz és nem Bethlen Istváné. A nyílt, becsületes ellenzékben lenne tehát a helyük és reméli, hogy legközelebb már ott is látja őket... 2 Kedd PESTI NAÍLÓ 1922 május 16.