Pesti Napló, 1922. augusztus (73. évfolyam, 172–197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

% Ked3 PESTI NAPLŐ 1922 augusztus 1 latban a német gazdasági pánikkal. A pánikot csak kellő gazdasági intézkedéssel és megfelelő­­propagandával lehet majd lecsillapítani. Ilyen lenne a földadójavaslatnak a kellő időben való megszavazása. Helyesnek tartaná, ha a meg­bízható magánbankokon kívül a többiek valuta­üzlet­i működését korlátoznák és ha módot talál­nának arra, hogy amíg a propaganda meg­nyugtatja a­ közönséget, addig a vásárlókedvű közönség külföldi fizetőeszközök helyett az ér­tékpapír piacon igyekeznék pénzét elhelyezni, ha már meg akarnak szabadulni a magyar ko­ronától. Vegyék meg a még mindig aláértékelt ,jó részvényeket és ilyen módon juttassák gaz­dasági életünkbe tezaurált pénzüket. Kelemen Gyula helyesnek tartaná, ha az exportot fokozatosan megkönnyítenék. Fleissig Sándor: Tulajdonképpen a bankok­nak és a tőzsdének örömmel kellene fogadni a devizaközpontot, illetően a kényszerintézkedése­ket, mert akkor, a valuta romlásának ódiuma nem reájuk hárulna. Nem ők csinálják a rom­lást, hanem a nagyközönség, mely mindenáron vásárolni igyekszik. Legjobb bizonyítéka ennek, hogy a bankok és a tőzsde hónapokon át űztek propagandát az értékpapírok elhelyezésére és a közönség, amíg a pánik nem kényszerítette, mégsem vásárolta egeket. Szóval, nem is áll a bankoknak, illetőleg,­ a tőzsdének módjában a közönséget irányítani, hanem az irányítja a tőzsdét. Kun József szerint ajánlatos lenne, ha a közellátás céljaira szolgáló gabonát nem pénz-­ ben vásárolnák, mert így akaratlanul is felve­rik a gabona árát. Mank Péter helyesnek tartaná a korona javítása érdekében az intervenciót, de ezt sem a devizaközpont útján, mert az a legmesterkél­tebb és a gazdasági életre legkártékonyabb megoldás lenne. Kállay pénzügyminiszter rezümálja az el­hangzottakat és megállapítja, hogy a spekula­tív vásárlást tényleg az korlátozná, ha a ban­kok a valutára­ és devizára adandó hiteleket megszorítanák. Elállana a kényszerintézkedé­sek meghozatalától, ha a bankok a TÉBE út­ján', még az­ eddiginél is szigorúbban korlátoz­nák a hitelüzleteket. A legközelebbi napokban foglalkozni fog a túlságosan is felszaporodott magánbankok megrendszabályozásával, és ezek deviza- és valutaüzleteinek korlátozásával. Egy ideig megfigyeli a kétoldalú intézkedések eredményét és ha ez sem lenne alkalmas a valutaspekuláció e­nyhítésére, akkor, bármeny­iiüb­b ellene van "a gazdasági életbe való be­avatkozásnak, mégis kénytelen lesz vagy a devizaközpontot felállítani, v­­gy más rendeleti intézkedést tenni, mert összetett kezekkel még­sem nézheti a magyar, kor­ona indokolatlan le­romlását. Felkéri tehát a bankvezetőket­: tegyenek javaslatokat arra n­ézve, hog­y a valutaüzletek lebonyolítása a Giró- és Pénztáregylet útján eszközöltessék, ami talán szintén mérsékelni fogja a valutaspekulációt. Bmlapcst, julius 31. = A roticiőspapir-ügy. Őrgróf Pallavicini György a nemzetgyűlés hét­fői ü­lésén kilenc­tagú bizottság kiküldését javasolta az Eck­hardt-féle rotációspap­ír-ü­gyi megvizsgálására. Javaslata kapcsán pedig újból hangoztatta, hogy tudomása van bizonyos visszaélésekről. Tudomása van róla, — mondotta — hogy egyes-­ lapoknak olcsóbb papírt adtak kiviteli engedé­lyek révén. Ez a parlamenti bizottság előtt tisztázható volna. Majd 11 miniszterelnök felé fordult az őrgróf s emlékeztette Bethlen Ist­vánt azokra az időkre, amikor együtt ültek az ellenzék padjain, Lukács László átellenében. Azokra az időkre, amikor együtt küzdöttek a közélet tisztaságáért. Azt­ hisszük, Bethlen Ist­ván miniszterelnök minden géne nélkül emlé­kezhetik erre vissza. S ebben a kérdésben — mikor a közélet tisztaságának megóvásáról van szó — ma is ellenzékien kemény és követelő harcos. Olyan valaki, aki „nem fogja ma sem eltűrni, hogy a háta mögött visszaéléseket kö­vessenek el", — ezt jól gondolja Pallavicini György, őt hát nem is féltjük. Azonban úgy véljük, hogy Eckhardt úr részéről, a dadogó felválasszal, s az azt követő némasággal csak­ugyan nincs elintézve ez a kínos ügy. Tessék kiküldeni azt a parlamenti bizottságot, az majd világosságot teremt ebben a homályos ügyben. Az majd megállapítja, tények és két­ségbe nem vonható adatok alapján: kik, mely lapok kaptak jogosulatlan kedvezéssel olcsóbb papirost? S akkor elő a nevekkel. Az ország­nak joga van megtudni, hogy kikért és kiknek javára történt visszaélés, a közvagyon terhére és kárára? A kormánynak tehát direkt sür­getni illenék annak a vizsgáló­bizottságnak kiküldését! . . . Miért nem sürgeti?! (Saját tudósítónktól.) A hétfői ülésen a miniszterek sorra felszólaltak az indem­nitási javaslathoz. Egyik-másik felszólalás elé nagy várakozással tekintettek, de főleg a miniszter­elnök beszédét előzte, meg általános érdeklődés. A délelőtti ülésen először Daruváry Géza igazságügyminiszter beszélt, aki különösen He­bert­ Ede szociáldemokrata képviselő beszédére reflektált és a magyar bírói kar függetlensé­géről mondott figyelemreméltó szavakat. Daruváry után gróf Bethlen miniszterel­nök mondott nagyobb beszédet és sorra vette az indemnitási vita alatt a kormány ellen el­hangzott kifogásokat. Jellemezte a parlamenti erőviszonyokat és főleg a szociáldemokraták parlamenti működését vette éles bírálat alá. Foglalkozott az agrárbírnők ügyével is és kije­lentette, hogy Garami Ernő nem jöhet majd­addig haza, ami is a ,,Jövő"-t fentartja. Ezután Rassayékkal és Andrássyékkal foglalkozott s végezetül kijelentette, hogy a fokozatos hala­dás és a nemzeti demokrácia alapján áll. A délelőtti ülésen még Rakovszky Iván belügyminiszter beszélt az internálásokról és a­­sajtóról. Őrgróf Pallavicini György szóbahozta ismét­ az ominózus rotációspapír-ü­gyet és ki­lenctagú parlamenti bizottság kiküldését kérte annak megvizsgálására, hogy mely lapok kap­tak kedvezményes áru, sőt ingyen papirost a kormány utján. A délutáni ülés első miniszterszónoka Kállay Tibor pénzügyminiszter volt, aki pro­grammot adott az államháztartás egyensúlyá­nak rendbehozataláról. A pénzügyminiszter felszólalása után rá­tértek a vita folyamán benyújtott határozati javaslatok fölötti szavazásra. Az ellenzéki in­dítványok legnagyobb részéhez felszólaltak, az illetékes miniszterek és kérték a javaslatok el­vetését, amit a kormánypárt hűségesen teljesí­tett. Érdekes, hogy a numerus clausus, eltörlésére vonatkozó indítvány mellett csak a szociálde­mokrata párt, Racsayék, azonkívül­ Beck La­jos, Ugron Gábor,­­Létay Ernő és Ritm­precht Antal és a kormánypárti oldalról Szentpáli István szavazott! Hallerék a kormánypárttal együtt a numerus clausus fentartása mellett szavaztak. Az ellenzéki­­oldalon élénken tárgyalták, hogy a miniszterek a javaslatok szavazásra való feltételekor beszédeket mondottak és párt­szempontokat érvényesítettek, amikor a felszó­lalásokra a javaslatok benyújtói már nem éronoktálhattak­. Az Eckhardt-féle indítványra hétfőn nem került sor. Az ülésről alábbi­­tudósításunk számol be miniszteri feeszést­e­e dé?@letté­­léséra Egészen szokatlan, szinte ünnepi képet mu­tatott ma reggel a nemzetgyűlés ülésterme: zsúfolt karzat, zsúfolt padsorok, előttük a vö­rösbársol­yszékek sem álltak üresen, mint más­kor, mikor csak egy-két „inspekciós" minisz­ter unatkozik bennük: ma úgyszólván az egész kabinet már az ülés megnyitásakor jelen volt, egyedül gróf Klebelsberg Küinó kultuszminisz­ter hiányzott. A kormány teljes erővel vonult fel, hogy az indemnitási vita során elhangzott támadásokat visszautasítsa. Amint a folyosón később megállapították, a visszautasítás hang­ja mindvégig mérsékelt és higgadt volt; mind a három felszólaló miniszter beszédén megér­tett, hogy nem az ellentétek szítására, hanem a meglevő nézeteltérések kiegyenlítésére törek­szenek. Karin­áry igazsági­gyati­iszter a B?SB22?az bíróság függetlanségára! Az első felszólaló az igazságügy mini­szter volt­ a székből, ahol még nemrégen Tomcsányi Vilmos Pál ült, most Daruváry Géza válaszolt az igazságügyi kérdéseket érintő ellenzéki megjegyzésekre. Először Hébert Ede beszédére reflektált, különösen arra a kitételre, amely-­­ben Hébert azt mondotta, hogy a bíróság meg­szűnt független lenni. Részletesen cáfolta Hé­bert vádjait és kijelentette, hogy erkölcsi lehe­tetlenség a bíróság ellen támadásokat intézni. Reméli, hogy a szociáldemokrata párt ne­m­ azonosítja magát Hébert kijelentéseivel. Az amnesztia rendelettel kapcsolatosan el­mondja, hogy 26.200 egyén kapott eddig am­nesztiát és ezek közül 25.000 vonatkozott kom­munista és forradalmi bűncselekményekre. Ilyen körülmények között nem lehet azt mon­dani, h­og­y az amnesztiarendeletet nem hajt­­ják végre. A maga részéről hajlandó a ke­­­gyel­mi kérvényeket a békülékenység és enge­­dékenység szellemében elintézni. Csak egy kor­látot ismer ezen a téren, amelyet azonban át­hágni nem lehet és ez az állam és társadalmi rend érdeke. . Ezután az igazságügyminiszter ismertette, hogy milyen törvényjavaslatok állnak előké­szítés alatt a minisztériumban. Először­ is a ki­vételes hatalom alapján kibocsátott rendelke­zéseket pótló javaslatokat készítik el. Készen áll a váltótörvény revíziójáról és a felsőházról szóló javaslat és átdolgozás alatt van a polgári perrendtartás is. le m Esah Sesi, Bsrawíry, Lakovssfcy Iván záró&eca és Jal az Sísdesmnitás váriában Kállay Yffea»? BsérUMg^ijssssS©»' az ©rsság «gazdasági reorgarsizásiótás'© rrílnf cirr.TÖ VQfift (ffvjtll'iíl < ®s a n< Gróf Bethlen István miniszterelnök emel­kedett szólásra ezután és másfélórás nagy be­szédben válaszolt a kormánypolitika ellenzéki részről elhangzott bírálati kritikákra. — A kormány ma nem egységes, hanem há­rom csoportra tagolt ellenzékkel áll szemben, — mondotta beszédében — a kormány azonban ezt az előnyét nem akarja kihasználni, mert a politikai békét és a normális parlamenti munka lehetővétételét kívánja. — A szociáldemokraták programmja nagyjá­ban az októberi Programm, — folytatta ezután. — Ez radikális irányú polgári program it; nem ez volt tehát az, ami a polgári társadalomban ellenszenvet keltett a szociáldemokraták iránt. Nem ismerjük azonban a szociáldemokraták további­­céljait, ami aggodalmat kelt. A szociál­demokratáknak szint kell vallaniuk további céljaik felöl.­­ A szociáldemokraták az emigránsok ha­zabocsátását követelték. Ezeknek 1­9 százaléka kommunista és csak kevesen vannak azok, akik azért távoztak el, mert féltek a fehér terrortól. Ami Garami személyét illeti, igaz, hogy ő nem volt kommunista, de Bécsben lapot ad­­ki, amelyben az igazságnak meg nem felelő módon támadta Magyarországot, velünk szemben el­lenséges indulatu államokat­­pedig arra bizta­tott, hogy magyar területeket tartsanak meg­­szállva. Amíg Garami ezt a működését folytatja, addig vele szóba nem állunk. — A kivételes hatalom nem magyar specia­litás, ezt gyakorolja majdnem minden európai kormány. Ezután a liberális polgári pártok kívánságaival foglalkozott a miniszterelnök, elsősorban Rassay Károly­ felszólalásával. & S­tigrsdás hirdeti Részletesen fejtegette, hogy a kormány álig statuált választójogi rendelet nem jelent jogf­­­osztást, a kormány rendeleti után csak azt léptette életbe, amire az ellenzékkel megállapo­dott. Ha az ellenzék azzal vádolja a kormányt, hogy még a Bánffy-féle választások alatt sem voltak olyan választások, mint most, erre azt feleli, hogy olyan mérvű izgatások sem voltak. Ezután a miniszterelnök hosszasan fejtegette, hogy Rassay Károly liberalizmusa mögött egész közönséges modern radikalizmus és re­publikanizmus rejlik. Ugyanezt mondja Jászi Oszkár is egy bécsi cikkében. Már­pedig akár­hogy gondolkozunk is a liberalizmusról, két­ségtelen, hogy ötven esztendőn keresztül nagy és hatalmas tényező volt a magyarság életé­ben; a radikalizmus azonban ennek a liberaliz­musnak satnya fattyúhajtása, amely mindig csak rombolni tudott. Kéri Rassay Károlyt, hogy revideálja álláspontját, mert a radikaliz­mus nem magyar, talajból fakadt és ha sike­rülne feltámasztani, nagy veszélyt jelentene az országra nézve. Végül a legitimisták felszólalásaira vála­szolt a miniszterelnök; kijelentette, hogy a kor­mány nem áll forradalmi alapon, hanem az 192­1. évi I. t.-c. alapján, amelynek­ létesítésében gróf Apponyi Albert és gróf Andrássy Gyula is résztvettek. A puccsisták által felidézett ese­mények következménye volt a detronizációs törvény; ha ez forradalom, akkor a trianoni béke aláírása hazaárulás. A kormány nem csinál reakciós politikát, ellenkezőleg, a hala­dás és fejlődés politikáját képviseli. Nem kép­visel osztályuralmat, hanem a fokozatos hala-a­dás politikáját követi, becsületes, magyar...«.?"

Next