Pesti Napló, 1922. augusztus (73. évfolyam, 172–197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

Kedd zeti demokráciát akar. Ehez minden társadalmi osztály és az egész nemzetgyűlés összefogására van szükség. A belügyminiszter az internálásokról és a sajtóról Huszár Károly elnök ekkor öt perc szünetet­­rendelt el. Szünet után Szcitovszky Béla alel­nök eln­ökelésével folyt tovább az ülés, Rakov­szky Iván belügyminiszter következett felszó­lalásra, aki az internálások kérdésének részletes fejtegetésével kezdte beszédét. — Az internálás nem büntetés. — mondotta beszédében — hanem preventív intézkedés, arra vall, hogy megelőzze az állam ellen esetleg el­követendő bűnöket. Az internálásnak a mun­kásság ellen semmi éle nincs, a táborokban tu­lajdonképpen árdrágítóknak van helyük. — Akik jó pénzért kiszabadulnak! — kiál­totta közbe Peyer Károly. — Az internálást ma már egyedül a bel­ügyminiszter rendelheti el, az előzetes őrizetbe­vételt a kormány sokkal szűkebb körre akarja szorítani, mint eddig volt. A rendőri felügyelet majdnem teljes egészében megszűnik. Ha az Internáltak számát vesszük tekintetbe, min­denki megállapíthatja, hogy az egész intézmény kihalófélben van mér. Míg 1919-ben 2800 politi­kai internált volt, ma már ezeknek­ száma mind­össze 150—300. Hogy ezek a rendszabályok tel­jesen megszűnjenek, annak előföltétele, hogy a közvélemény egy része hagyjon föl végre telje­sen a forradalmi mentalitásat. Beszéde második felében a sajtórendészet leülésével foglalkozott a belügyminiszter. Ki­fejtette, hogy nem tartaná helyesnek az előzetes cenzúrát, de lehetetlennk tartja a teljes szabad­ság helyreállítását is. A kormány a kivételes hatalommal megadott engedéllyel nem fog élni mindaddig, amíg a lapok a konstrukció útján haladnak, erre az eszközre a kormánynak azon­ban szüksége van. Nem hajlandó a múltba visszanyidóan élni ezzel az eszközzel, amelyet csak a legvégső esetben kíván igénybe venni akkor, ha rendszeres aknamunka folynék az állam ellen. Disztingválnunk kell, mert vannak jó és rosszhiszemű egyének. Jóhiszeműek azok, akik a kormány ellen foglalnak állást és nem az állam ellen, mindenkinek vigyáznia kell azonban, nehogy a kormányt támadva, az álla­mot buktassa meg. A rosszh­i­szeműek­kel szem­ben pedig a kormány becsületesen teljesíteni fogja kötelességét, hogy minden izgatást meg­akadályozzon. A választási visszaélésekről szóló vádakra azt felelheti, hogy a hatósági közegeknek gon­doskodni kell arról, hogy mégegyszer meg ne ismétlődhessék a forradalom. Azok a hatósá­gok, amelyek az izgatókkal szemben eljártak, hivatásukat becsületesen teljesítették. A tiszt­viselőknek joguk volt oda szavazni, ahova akartak, a tisztviselő azonban ne agitáljon, ne exponálja magát azzal a kormánnyal szem­ben, amelynek engedelmességgel tartozik, mert ez a fegyelemmel nem­­ér össze. A kormány egyébként ezeket sem üldözi. Nemcsak a kor­mánypárt követett el hibákat, az ellenzéknek is meg kell vallania, hogy az ő eljárásuk egy­általán nem menthető. Lehetetlen azonban, hogy ezzel a kérdéssel állandóan foglalkoz­zunk. Végezetül arra reflektált a belügyminisz­ter, amit Peidl Gyula mondott a lelkek kibé­küléséről. A kormány nem kezdheti a békét, mert kényszerhelyzetben van, az állam exisz­tenciáját kénytelen védelmezni. A képviselők éljék be magukat a törvényhozói mentali­tásba s akkor rövidesen helyre fog állni az összetartás. Pailavleini a papírügyben 3 tilenctagu parla­szassípi társc­ság kSkítÉsíÉs&í stéri Ezután őrgróf Pallavicini György indo­kolta meg határozati javaslatát. Bejelentette, hogy kilenctagú parlamenti bizottság­ kikül­dését kéri a papírkérdés megvizsgálására. Szcitovszky Béla elnök erre megállapította, hogy miután a vita le van zárva, új indítvány benyújtásának már nincs helye. Őrgróf Pallavicini a továbbiakban Eck­hardt Tibor beszédével polemizált; lehetetlen­nek mondotta, hogy a miniszterelnök megbíz egy képviselőt az ő nevében való felszólalásra. Fentartja, hogy a papírellátás terén vissza­élések történtek, bizonyos lapoknak olcsóbb papírt adtak kiviteli engedélyek révén. Re­méli, hogy a miniszterelnök nem fog visszaélé­seket eltűrni. Végül Szakács Andor szólalt fel a dél­előtti ülésen az általános titkos választójog el­fogadására irányuló határozati javaslatának indokolására. Beszéde közben Szcitovszky Béla­elnök, miután az idő két órára járt, az ülést délután négy óráig felfüggesztette. PESTI NAPLÓ 1922 augusztus 1. C. A pénzügyminiszter részletes programonja az áramb­ázisításról a délutáni ülésen A délutáni ülésen először Szakács Andor befejezi beszédét melyet félbeszakított. Kátay pénzügyminiszter volt ezután a dél­utáni ülés miniszteri szónoka. Részletesen fog­lalkozik az indemnitási vita során az elhang­zott felszólalásokkal. Elsősorban Strauss Ist­ván beszédével polemizál. Strauss István ugyanis, aki az állami legfőbb számvevőszék elnöke volt, kifogásolta, hogy az indemnitási javaslat alapjául az 1921—32. évi kötségvetés előirányzatát vet­ték, költségvetést nem nyúj­tott be a kormány, ámbár tíz milliárddal több bevételt állítottak be. A pénzügyminiszter, sze­rint az 1921—22. évi költségelőirányzatot kellett alapul venni, mert ez számol olyan kialakult viszonyokkal, amelyek már tisztán láthatók. Ez áll a zárszámadásra is. A zárszámadás beter­jesztésének az az előfeltétele, — válaszolja Straussnak, aki kifogásolta a zárszámadások hiányát is — hogy vád is legyen, amelyre tá­maszkodni lehet és amely ne nyújtson alapot különféle kombinációkra. Az IMI—22. évi költ­ségvetés pedig erre egyáltalán nem alkalmas. Ezután még­ a költségvetési előirányzat beren­dezését és rovatrendszerét ismertette, majd át­tér Nagy Emil javaslatára. — Ártatlannak látszik ez a javaslat, pedig az irányzata annál veszedelmesebb. Arról van szó ebben, hogy itt­ van egy rossz pénzügymi­niszter, aki nem akar áldozni, azt mondja, nincs pénz. Itt van egy jó képviselő, aki meg akarja adni a felhatalmazást akkor, is, h­a nem áll ren­delkezésre megfelelő pénz. Amikor én átvettem a pénzügyi tárca vezetését, a dekadencia álla­potában voltunk. Hivatali elődöm tervei össze­omlottak, tanácstalanság fogta el a közönséget. Hegedűs Lóránt az ő szuggesztív hatásával akarta helyreállítani az egyensúlyt s amikor összeállítottuk az első költségvetést, mégis ki­tűnt, hogy igen jelentékeny a deficit. Ez hozta az összeroppanást és bizonyította azt, hogy ilyen szuggesztív hatásokkal nem lehet a hely­zetet megmenteni. Gyökerekbe ható restaurá­ciós munkálatokra van­ szükség és elsősorban a budget egyensúlyát kell megteremteni. Erre a munkálatra vállalkoztam én. És a pénzügyi programmom tengelye. U| licitaágyaiés ker£§i a n £ 23 KS»!t<.yit!és Ennek egyik eszköze a kiadások­ apasztása. Itt számolnunk kell, hogy az érdekelteknél igen erős ellentállásra találunk és a pénzügy­miniszter maga nem is tud kellő eredményt e téren elérni. Szükség van a nemzetgyűlés támo­gatására. Ez nem történhetik valami takaré­kossági bizottság felállításával ezidőszerint, m­ert először a kormányzatnak kell tisztában lennie a maga szükségleteivel és a maga poli­tikai irányzatával, amit a költségvetésben kell lefektetnie. Ilyen költségvetés, amely már a trianoni határokkal számol, készül és meg is alkottatott az 1921—22. évi előirányzat. Az új költségvetés előmunkálatai már folyamatban is vannak. Eddig azért nem volt megalkotható, mert nem tudtunk tisztán látni az egyik leg­fontosabb kérdésben, a tisztviselőkérdésben, hiszen a létszámapasztás június 30-ikával tör­tént meg. Nem láttunk tisztán a másik nagyon fontos résznél, az államadósságok alakulásá­nál, a bevételek alakulása tekintetében és meg kellett várnunk a kormány programmját.­­ Az új költségvetés azonban mihamarabb a nemzetgyűlés elé kerül és akkor lesz aktuális, hogy kiküszöböljük mindazt, ami jelenlegi helyzetünknek meg nem felel, azonban már előre mondom, ne méltóztassék úgy tekinteni a felsorolt, kiadásokat, hogy abból majd valami ajándék vihető a választási kerületek számára. Az állami üzemek tartsák el magukat Ezután az állami üzemek kérdését fejtegeti. Ezeket elkülönítették, mivel ezeknek az üze­meknek legalább is el kell magukat tartani. Az állam a háborús években sok terhet vállalt magára, amit azelőtt a község és városok ház­tartása viselt. Ezeket az állam szükségképpen át fogja adni és e költségek fedezésére nyúj­totta be az egyenes adójavaslatot. Részletesen ismerteti, mennyire haladt a termelő munka a román invázió óta. Különösen fejlődött a vas­ipar, amely mondhatni, egészen áttért már a békés termelésre, nagy a fejlődés a villany- és gépiparban, amelynek 86%-a megmaradt a csonka országban és ez adja a legerősebb ex­portot. A csont- és faiparnak 23 %-a maradt meg, nem kedvezőtlen a bőripari és textilipari helyzet. A textiliparban az új alakítások, vala­mint azoknak a terveknek megvalósítása rö­vid időn belül lehetővé teszi, hogy négy és fél­millió kilogramm zsíros gyapjút, amely ide­haza megterem, fel lehessen itthon dolgozni. Szépen halad a konzervipar, amely a háború során keletkezett. 1922-ben 4—5 milliárd lesz a deficit A kereskedelmi mérlegünk 1921-ben 20—10 milliárdos passzívummal zárult. Ennek részben az az oka, hogy a mezőgazdasági termények­nek exportja ebben az esztendőben még nem­ bonyolódott le, hanem, áthozatott az 1922 esz­tendőre. Ez magyarázza meg, hogy az 1922. évi költségvetés kedvezőbb, a deficit 1,5 milliárd korona lesz, azonban ez nem teljes javulás, ha­nem csak áttolódás a­ múlt évről. Nem jelenti tehát, hogy olyan feleslegeink is volnának, amelyeket saját kárunk nélkül feláldozhatunk. A beruházások során megemlítette, hogy 268 millió koronát fordítanak mozdonyok be­szerzésére, 555 millió koronát vasúti kocsikra, egymilliárdot az állami­­­­slakásépítkezésre, 100 millió koronát elemi iskolai épületek helyreál­lítására. Több beruházási tétel mellett megem­lítette, hogy új új építésre felvett 30 milliót az állam­ utaknál, félévre, 32 milliót törvényható­sági és egyéb utak céljára, amihez hozzájárul még másik 30 millió korona a legutóbbi minisz­tertanács határozata alapján. Voltaképpen ezek az úti ügyek nagyrészt nem is állami ügyek. Egy 20. évi törvény szerint az államnak nem is kell hozzájárulnia ezekhez az útépítési költsé­gekhez. A munkások foglalkoztatása ügyében felemlíti a margithídi, margitszigeti munkála­tokat, a pest­vidéki lecsapolást. A vízügyi tár­sulatok részére 10 millió koronát engedélyeztek. A budapesti kikötő építkezése céljára — amely munkát a franciákkal együtt látunk el — kül­földi kölcsönt vesznek fel. A tárgyalások meg­lehetős előrehaladt stádiumban vannak és biz­tos remény van arra, hogy ezt a külföldi köl­csönt a párisi piacon rövidesen el is lehet he­lyezni. Igaz, amellett is lehet mondani még, hogy mindez nem elég, de könnyebb annak az álláspontja, aki nézi, nehezebb azé, aki végzi. A beruházásokhoz — adó kell A fedezetlen papírpénz problémájáról be­szélt ezután, szemrehányás hallatszik, hogy ha bankót nyomatnak, miért nem teszik ezt beru­házási célra is. Erre az a válaszom, — mondja — azén, mert valami rosszul történik, abból nem következik, hogy tovább menjünk és még rosszabbat is tegyünk, mondván, lássuk uram-' isten, mire megyünk ketten. Mint más téren, ezen a téren sem szentesítheti a cél az eszközö­ket. Ilyen módon fedezetet teremteni a bank­jegynek nem lehet. Ilyen módon beruhá­zásokat végezni, kiadásokat elhatározni nem lehet. Erre azt mondom, kérek megfelelő és általam is helyesnek tartott be­vételeket. Ha a nemzetgyűlés ilyen új beruhá­zásokat határozna el, akkor határozza meg azo­kat az adókat is, amelyekből ezt a beruházást meg lehet csinálni. Nem engedem a kérdést úgy feltenni, hogy jó volna célszerű és helyes ki­adásokat tenni, de van egy pénzügyminiszter, aki nem engedi. Ma az a kérdés: vannak he­lyes, célszerű, szükséges kiadások, ezek részére fedezet szükséges. Ezt biztosítani lehet vagy papirospénzzel, amely hátránnyal sújtja azokat a munkásokat és szellemi munkásokat, akik fizetésből élnek, vagy fedezni lehet úgy, hogy fedezetet adnak azok, akiknek válla több ter­het bír el. Hangsúlyozza, nem mehet abba bele, hogy a bankóprés igénybevételével biztosítsa a ki­adások fedezését, olyan kiadásokét, amelyek mellőzhetők, vagy amelyek céljára más után lehet fedezetet találni­. Ez lehet részemről régi felfogás, de nem tágíthatok mellőle. A lapokban megjelent az, hogy távozásom egyszerű személy változást jelen­t csak, de semmi esetre sem jelent változást a pénzügyi politikában. Ennek az lehet a magyarázata, — jegyzi meg a pénzügyminiszter — hogy a szót­lanul dolgozók táborából emelkedtem ide és fel­tehető, hogy távozásom után újra a szótlanul dolgozók táborába térek vissza. Majd így foly­tatta: — Első voltam azok közt, akik pénzügyi kérdésekkel foglalkoztak, aki azt mondotta, kérlelhetetlenül le kell számolnunk azzal a­ helyzettel, amelybe kerültünk és ezen az alapon kell berendezkednünk. El kell fogadnunk a vál­tozott­ viszonyokat és mint első beszédemben mondottam, el kell ejteni minden reményt, amely a 10—20 Centimes korona elérésére irá­nyul. Azt tartom, hogy ez lesz a békés és a leg­megfelelőbb fejlődés. Be kell szüntetni a bankóprés igénybevételét Ezután az egyes társadalmi osztályok és rétegek között a megértés szükségességét

Next