Pesti Napló, 1922. november (73. évfolyam, 249–273. szám)

1922-11-01 / 249. szám

2 Szerda PESTI NAPLÓ 1922 november 1. Báró Redding-Biberegg levele Athénből félmillió görög menekült tragédiájáról (Saját tudósítónktól.) Báró Re­dding-Biberegg •Rudolf nevét hálával és szeretettel ejthetjük ki az országban, ő volt a nemzetközi Vörös Kereszt svájci központjának magyar delegátusa, aki ittléte alatt sok jót tett a magyar nyomor enyhítése érdekében és áldásos működése főkép a gyermekek megmenté­sére terjedt ki. Mikor a nemzetközi Vörös Kereszt ta­valy visszavonta magyarországi csapatait, Redding-Biberegg egy darabig még köztünk maradt s csak rémrég, a görög forradalom kitörésekor kellett tá­voznia körünkből, mert a nemzetközi Vörös Kereszt Athénbe rendelte őt, ki, a görög segítőakció vezeté­sére. Onnan írta ma egyik pesti barátjának ezt a levelet, melyből érdekes részleteket közlünk alább. Levele bevezetőjében elmondja, hogy a forradalom napjaiban Athén kihalt, csendes, tespedő város, az utcákon nincs élet, a társadalom magába zárkózott, az emberek tartózkodók, a színház nagyon rossz, orfeum, varieté nincs és a vendéglőkben olyan rosszul főznek, hogy az minden képzeletet felülmúl. A báró Miklós herceg palotájában lakik, ott van a Vörös Kereszt hivatalos helyisége is, innen irányítja Red­ding­ Biberegg a munkáját. — Tíz nap alatt — írja tovább — négy konyhát állítottam fel, ahol 3500 gyermek étkezik, de jövő héten már 15.000 gyermeket fogok étkeztetni. Nem­­csak Athénban, de Szalonikiben és Mithyléneben is szerveztem konyhákat, itt már menekülőket élelme­­zünk, mindkét helyen öt-hatezret. Arról, hogy milyen pénzbeli adományokkal tá­mogatják, a következőkben számol be: — Anglia először 2000 font (200 millió magyar korona) hitelt nyitott nekem, de a napokban várom a vonatot, amely 20.000 font (2 milliárd magyar ko­rona) értékű szeretetadományt szállít a görögöknek. Négy angol megbízott van mellém beosztva, remélem, szép és nagy horderejű munkát tudunk majd vé­gezni, az utolsó hetek eseményei ezt sürgősen meg­követelik. Az akciónak itt olyan jelentősége van, hogy az országból mindenfelől kapok adományokat, tegnap és tegnapelőtt 35.000 frank se­gítséget küldtek. — A menekültek helyzete leírhatatlanul rémüle­tes, — fejezi be a levelet. — Nap-nap után érkeznek a hajók, csupa menekülővel. A kikötő, az utcák, te­rek, kertek, templomok telis-tele ezernyi szerencsét­lennel. Ruhátlanok, félmeztelenek. Éheznek. Betegek. A szigeteken mindez megszázszorozódik, ott még ke­vesebb az élelmiszer. Víz nincs. Sok helyen kitart­ha­tatlan, orrfacsaró a bű­z. A betegek orvos és ápolás nélkül pusztulnak el, mint a legyek. Nincs fertőtle­nítő szer, gyógyszer, sőt a legemberibb szükséglet ki­elégítésére sem építenek házikókat. — Görögország területéről a mai napig (e hónap 18-án kelt a levél) több mint 500.000 menekült van itt, de ha a törökök folytatják Thráciában az előnyomu­lá­st, számuk nemsokára több lesz egymilliónál. Mos­tanáig Konstantinápolyból és Thrácia megszállt ré­széről menekültek. Levelében még azt írja báró Redding-Biberegg, hogy sokat gondol Budapestre és a pestiekre. Na­gyon szeretne már újra itt lenni, hogy egy kis jó paprikást ehessen. Ez is jön rövidesen, de csak egy­két napi látogatásra. Megrohanták az útlevélhivatalt az utolsó olcsó útlevelekért 2500 kérvényező jelentkezett kedden délelőtt (Saját tudósítónktól.) Hétfőn délután terjedt el a híre, hogy a belügyminiszter az útlevelek eddigi 160 koronás díját 1000 koronára emelte fel és november elsejével a felemelt díjszabást életbe is lépteti. A hír váratlanul érte a közönséget és kedden délelőttre olyan forgalmat teremtett az útlevélhivatalban,, ami­nőre példa az útlevélosztály életében eddig aligha volt Az utóbbi hetekben naponként 200—300 ember kereste fel a hivatalt, de kedden reggel a hivatalos óra kezdete előtt már százával zarándokoltak az em­berei a Béla­ utca 5. szám alatti rendőrségi épülethez, zsúfolásig megteltek a folyosók, a hivatali helyisé­gek és mindenki dr. Hetényi Imre főkapitányhelyet­tes, az útlevélosztály vezetője elé akart kerülni, az­zal, hogy Hetényi Imre soron kívül, azonnal állíttas­son­­ útlevelet a számukra, olyan útlevelet, amelyet még kedden délelőtt kézhez kaphatnak. A roham­szerű tömeges jelentkezésnek egyetlen indoka az volt, hogy a mai nap volt az utolsó, amelyen a 156 koronás útleveleket kiállítják —m­a holnap — novem­ber elsején jelentkezőknek már 1000 koronát kell az útlevelek kiállítási díjaként lefizetni. Dr. Hetényi Imre nyugodtan állta az izgalmas rohamot, fogadta a kérvényekkel felvonulók seregét, de az olcsó útlevelek utolsó napján csak 250 darab 150 koronás útlevelet adott ki, javarészt olyanoknak, akiknek anyagi helyzete igazolta, hogy jelentős összeg számukra a régi és az új kiállítási díj meg­fizetésének különbözete. Déli 2 óráig 2500 ember je­lentkezett olcsó útlevélért a főkapitány helyettes előtt. Jellemző a jelentkezők tömegére, hogy a várakozók között több volt a félmillió érték fölötti prémbunda hölgy tulajdonosa, mint a kopott ruhási, hivatalnok­ember. És ezek a hölgyek­­ékszerben és ruhában vagyonokat hordtak magukon, de 850 koronás diffe­renciáért nem átalottak két-három órát várakozni a zsúfolt folyosókon és előszobákban, csakhogy olcsó útlevélhez jussanak. Magától értetődően ezek­nek a sürgős kérvényét udvariasan, de elutasították és tudomásukra hozták, hogy útleveleiket egy-két napon belül megkapják ugyan, de csak a felemelt díjak életbeléptetése, november elseje után. A hivatalos óra vége szabott határt az útlevél­rohamnak, mert csak ekkorára fogyott el a felvo­nulók serege. Holnap, november elsején reggel, már csak a felemelt díjszabások alapján állítanak ki út­levelet. Érdekes újítás az útlevél kiállítás terén, hogy a jövőben nem fogják az európai országokat külön-külön beírni az útlevelekre, hanem általános európai útleveleket adnak. „Érvényes Európa összes országaiba — Orosz­ország kivételével" — ez lesz az útlevelek útirányá­nak hivatalos szövege. Nyolc esztendő óta ilyen út­levelet nem adtak ki Magyarországon. A régi bol­dog békebeli útlevél-szöveg — „Érvényes Európa összes országaiba — csak most 1922 november elsején ,vonul be ismét, remélhetőleg végérvényesen a ma­gyar útlevelek szövegébe. Edith divatterem ,lutdai toikttek V. ker., Mária CSSSS Jumper-különlegességek A GŐZRE DIANA sósborszasz legideálisabb szere a racioná­lis testápolásnak és ezért szükséges, hogy mindenki állandóan használja NEK épúgy a testnek is állandó racionális ápolásra van szüksége. Az ápolásnak ál­landónak kell lennie, mert máskülönben nem érhe­tünk el eredményt . A Hiteles leírás 3 Miklós cár és családjának kivégzéséről . (Saját tudósítónktól.) Egy Péterváron megjelenő hetilap, a Poszlednie Novoszti részletes és hitelesnek látszó leírást közöl a cári család jekaterinburgi ki­végzéséről. Érdekes, hogy e leírás szerint az uralkodó család tagjainak viselkedése sokban emlékeztet XVI. Lajos és Mária Antónia magatartására a kivégzés idején: a férfiak némán­­megadják magukat sorsuk­nak, az asszonyok pedig, akik a legnagyobb veszély­ben is megőrzik előkelő származásuk tudatát, fellá­zadnak a rájuk omló szenvedések ellen. Az orosz lap leírásában egyébként a következő olvasható: — Először csak a cárt, a cárnét, Mária leányukat, dr. Botkin nevű orvosukat és Dolgorukov herceget szállították Jekaterinburgba. Dolgorukov herceget ott elválasztották a cári családtól és gyanús viselkedése miatt börtönbe zárták. A cári családot egy Avdeev nevű vöröskatona parancsnokságára bízták. Felszólí­tották őket megérkezésükkor, hogy nyissák fel pogy­gyásztáskájukat. Miklós cár minden ellenkezés nélkül engedelmeskedett A cárné ellenben kijelentette, hogy nem engedi megvizsgálni dolgait Ez az ellenkezés szóváltást idézett elő köztü­k és­ a parancsnok között Miklós cár izgatottan járt fel-alá a szobában és meg­lehetős hangosan így szólt: „Az ördög tudja, mit je­lent ez. Mindeddig udvariasan bántak velünk, az em­berek tisztességesek voltak, de most ..." — Azt vá­laszolták neki, vegye figyelembe, hogy most nem a Carszkoje Szelóban, hanem Jekaterinburgban van és hogy ha kihívóan viselkedik, elszakítják a családjá­tól, később pedig kényszermunkára ítélik. — A munkástanács ülésein a Romanovok kivég­zésének gondolata június végén merült fel és a terv csak július első napjaiban érlelődött meg végképpen. A munkástanács elnökségét megbízták a kivégzés megszervezésével és a kivégzés napjának meghatá­rozásával. Az ítéletet a július 16-áról 17-ére virradó éjszaka hajtották végre. Július 16-án este tíz órakor az egész cári család lent gyülekezett lakásuk udva­rán. Ott volt a hajdani cár, a felesége, Alexej nevű fia, a leányai, dr. Botkin, a trónörökös ápolója és egy régebbi udvarhölgy, aki kitartott a család mel­lett. Mindnyájan rendes háziruhában voltak felöl­tözve, miután rendszerint későn szoktak nyugovóra térni. Felszólították őket, hogy álljanak a falhoz. A ház parancsnoka, aki egyúttal a munkástanács meg­bízottja is volt, felolvasta a halálos ítéletet és hoz­zátette, hogy a Romano­voknak nincs reményük a szabadulásra, meg kell halniok. A váratlan hír föld­resujtotta­ az elítélteket és csak a volt cár kiáltott fel ezzel a kérdéssel: — „Így hát nem fognak minket máshova vinni?" — Revolverlövésekkel terítették le az elítélteket, mindössze négy ember volt csak jelen a kivégzésnél, ők adták le a halálos lövéseket. Éjjel 1 órakor elszállították a kivégzettek holttestét a város­­ból a Palkina falu melletti erdőbe, ahol a következő napon el is égették őket.­­ Bár a kivégzés a város központjában történt, mégis észrevétlen maradt. A lövéseket nem lehetett hallani egy automobilnak a lármája miatt, amely lent állott a ház előtt. 4 Mz­esszt?»á& tezgh­imistáfc Kái*®§.y fripúly faotitesténete fiatafe&zataSát követelik Bécs, október 31. (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.) Mintegy 250 tiroli plébános parókiáit nevében, valamint az osztrák monarchista párt petíciót ter­jesztett a kormány és a Bécsben időző népszövetségi delegáció elé, amelyben követelik, hogy Károly ki­rály holttestét helyezzék el a kapucinusok sírboltjá­ban és adják vissza a Habsburg-családnak lefoglalt vagyonát. S­árolyi Árpád az első felelős magyar minisztérium történetét írja (Saját tudósítónktól.) Minden áldott nap felbak­tat a Józsefvárosból a Várba, Károlyi Árpád, hetven­éves, magyar történelemtudós. Az Országos Levéltár­ban dolgozik, kora reggeltől késő délutánig. Nem­régen jelent meg utolsó nagy munkája, Széchenyi István döblingi hagyatékának feldolgozása, azóta nem pihent egy napot sem, fiatalos, friss erővel bú­várkodik a régi okmányok, oklevelek, okiratok és levelezések poros, avult csomói között, előtte kockás füzet, a kezében ceruza, mert még csak jegyzeteket készít a nagy munkához. Az első felelős, független magyar minisztérium történetét írja. Ahogy szemben ülünk vele, hófehér szakálla szelíden simul az arcára és a tekintete meg­élénkül, ahogy felveti­­fejét az írások közül. — Még a kezdet­ kezdetén vagyok, — mondja be­vezetésül — nem tudom, illik-e jóelőre beszélni a munkáról? Ami készül nem történelem. A Batthyány­minisztérium történetét mindenki ismeri, én csak azo­kat az ismeretlen okiratokat dolgozom fel, amelyek­ből rengeteg van s amelyek az első felelős magyar minisztérium történetére vonatkoznak. Most gyűjtöm az anyagot keresem, hogy mit lehet felhasználni. Ami érdemes és értékes, azt feljegyzem ebbe a fü­zetbe, persze később nagyon sok ki fog esni, mert minden nem férne be, pedig két kötet készül . .. Nem reakciót, csak konzervatív Eleinte húzódozik, túl szerényen kitér a kérdez­getések elöl, később belemelegszik és buzgón magya­rázza: — Az első kötet: a megalakulás. Bécsben nehéz­ségek merültek fel, ezeknek a nehézségeknek írásos története az első kötet. Az anyag egy része itt van Pesten, de a legtöbbet Bécsbe vitték. Odakerült a 48-as forradalom egész levéltára, most hála Istennek visszakapjuk. De nem olyan rövidesen, mint szeret­ném, s h­a itt végeztem, akkor fel kell utazni Bécsbe. — Szóval így kezdődik a munka. Az osztrák ag­­godalnak, akadékosságok. Nem igaz az, hogy reak­ciósok voltak azok, akik nem jó szemmel nézték a percről-percre előretörő mozgalmat, „reakció" nem jó kifejezés a jellemzésükre. Konzervatívok voltak, ez a helyes, ez az igazi, a bécsi konzervatívok ide­genkedtek a gondolattól, hogy Magyarországon Batthyányék kormányozzanak. Aztán jönnek a pesti küzdelmek, nehézségek, végre az első felelős magyar minisztérium megalakul, kiadják az első rendelete­ket és egybehívják az országgyűlést. — Eddig tart az első kötet. Ha az Isten éltet és minden jól megy, két év alatt elkészülök vele. A második kötet anyaga már sokkal könnyebb és egy­­szerűbb, az adatok mind rendelkezésre állanak s a második kötet a Batthyány-minisztérium lemondásá­val fejeződik be. Ma pártszempontokból nézik a történelmet Ez Károlyi Árpád új munkájának vázlata. Hogy milyen szemmel nézi ő a történelmet és milyen hit­tel dolgozik, arról álljon itt a következő kijelentése: — Legfőbb célom az objektivitás. Különösen fon­tos ez ma és különös gondot igényel, amikor a leg­objektívebb történelmet is különféle pártszempont­ból vizsgálják. Én nem azért írok, hogy pártérde­keket szolgáljak, annak, aki történelmet ír, nem sza­bad pártszempontot nézni, mert akkor megham .­atja a történelmet. Én megírom úgy, ahogy tudom,­­ aztán mindenki úgy ítéli meg, ahogy a kedve tartja... Elhallgat egy pillanatra, de a gondolatai nem kalandoznak másfelé, a tekintete titkos szemrehá­nyást árul el, ahogy mondja: — Csúnya dolog az mégis, hogy pártszempontok­ból nézik a történelmet . . . Aztán lélekben visszatér az írásai, a jegyzetei, az okmányai közé. — Nehéz dolog ez manapság. Technikai nehéz­ségei is vannak a munkának. Tessék elképzelni, az ember felül a villamosra, hát letépik a kabátját, összetapossák a cipőjét és keresztülszúrják a ka­lapját ... Ez történt velem a napokban, keresztül­szúrták a kalapomat . . . Ott van ii! . . . A fogas felé mutat. A folyosón lóg a kalapja, pici, rongyos lyuk van rajta. Nem cilinder-kalap, nem is a mai világban divatos fekete kemény­kalap. Magas tetejű, köcsög formája van. A régi világból ottmaradt régi emberekre emlékeztet. Ilyenek már kevesen vannak manapság. V Seaiskin és Tigeretmacska kárpátos( REJT FEST) igen jutányosan gjj szűcsnél, V­áczi­ utca­ JQ

Next