Pesti Napló, 1922. november (73. évfolyam, 249–273. szám)
1922-11-01 / 249. szám
2 Szerda PESTI NAPLÓ 1922 november 1. Báró Redding-Biberegg levele Athénből félmillió görög menekült tragédiájáról (Saját tudósítónktól.) Báró Redding-Biberegg •Rudolf nevét hálával és szeretettel ejthetjük ki az országban, ő volt a nemzetközi Vörös Kereszt svájci központjának magyar delegátusa, aki ittléte alatt sok jót tett a magyar nyomor enyhítése érdekében és áldásos működése főkép a gyermekek megmentésére terjedt ki. Mikor a nemzetközi Vörös Kereszt tavaly visszavonta magyarországi csapatait, Redding-Biberegg egy darabig még köztünk maradt s csak rémrég, a görög forradalom kitörésekor kellett távoznia körünkből, mert a nemzetközi Vörös Kereszt Athénbe rendelte őt, ki, a görög segítőakció vezetésére. Onnan írta ma egyik pesti barátjának ezt a levelet, melyből érdekes részleteket közlünk alább. Levele bevezetőjében elmondja, hogy a forradalom napjaiban Athén kihalt, csendes, tespedő város, az utcákon nincs élet, a társadalom magába zárkózott, az emberek tartózkodók, a színház nagyon rossz, orfeum, varieté nincs és a vendéglőkben olyan rosszul főznek, hogy az minden képzeletet felülmúl. A báró Miklós herceg palotájában lakik, ott van a Vörös Kereszt hivatalos helyisége is, innen irányítja Redding Biberegg a munkáját. — Tíz nap alatt — írja tovább — négy konyhát állítottam fel, ahol 3500 gyermek étkezik, de jövő héten már 15.000 gyermeket fogok étkeztetni. Nemcsak Athénban, de Szalonikiben és Mithyléneben is szerveztem konyhákat, itt már menekülőket élelmezünk, mindkét helyen öt-hatezret. Arról, hogy milyen pénzbeli adományokkal támogatják, a következőkben számol be: — Anglia először 2000 font (200 millió magyar korona) hitelt nyitott nekem, de a napokban várom a vonatot, amely 20.000 font (2 milliárd magyar korona) értékű szeretetadományt szállít a görögöknek. Négy angol megbízott van mellém beosztva, remélem, szép és nagy horderejű munkát tudunk majd végezni, az utolsó hetek eseményei ezt sürgősen megkövetelik. Az akciónak itt olyan jelentősége van, hogy az országból mindenfelől kapok adományokat, tegnap és tegnapelőtt 35.000 frank segítséget küldtek. — A menekültek helyzete leírhatatlanul rémületes, — fejezi be a levelet. — Nap-nap után érkeznek a hajók, csupa menekülővel. A kikötő, az utcák, terek, kertek, templomok telis-tele ezernyi szerencsétlennel. Ruhátlanok, félmeztelenek. Éheznek. Betegek. A szigeteken mindez megszázszorozódik, ott még kevesebb az élelmiszer. Víz nincs. Sok helyen kitarthatatlan, orrfacsaró a bűz. A betegek orvos és ápolás nélkül pusztulnak el, mint a legyek. Nincs fertőtlenítő szer, gyógyszer, sőt a legemberibb szükséglet kielégítésére sem építenek házikókat. — Görögország területéről a mai napig (e hónap 18-án kelt a levél) több mint 500.000 menekült van itt, de ha a törökök folytatják Thráciában az előnyomulást, számuk nemsokára több lesz egymilliónál. Mostanáig Konstantinápolyból és Thrácia megszállt részéről menekültek. Levelében még azt írja báró Redding-Biberegg, hogy sokat gondol Budapestre és a pestiekre. Nagyon szeretne már újra itt lenni, hogy egy kis jó paprikást ehessen. Ez is jön rövidesen, de csak egykét napi látogatásra. Megrohanták az útlevélhivatalt az utolsó olcsó útlevelekért 2500 kérvényező jelentkezett kedden délelőtt (Saját tudósítónktól.) Hétfőn délután terjedt el a híre, hogy a belügyminiszter az útlevelek eddigi 160 koronás díját 1000 koronára emelte fel és november elsejével a felemelt díjszabást életbe is lépteti. A hír váratlanul érte a közönséget és kedden délelőttre olyan forgalmat teremtett az útlevélhivatalban,, aminőre példa az útlevélosztály életében eddig aligha volt Az utóbbi hetekben naponként 200—300 ember kereste fel a hivatalt, de kedden reggel a hivatalos óra kezdete előtt már százával zarándokoltak az emberei a Béla utca 5. szám alatti rendőrségi épülethez, zsúfolásig megteltek a folyosók, a hivatali helyiségek és mindenki dr. Hetényi Imre főkapitányhelyettes, az útlevélosztály vezetője elé akart kerülni, azzal, hogy Hetényi Imre soron kívül, azonnal állíttasson útlevelet a számukra, olyan útlevelet, amelyet még kedden délelőtt kézhez kaphatnak. A rohamszerű tömeges jelentkezésnek egyetlen indoka az volt, hogy a mai nap volt az utolsó, amelyen a 156 koronás útleveleket kiállítják —ma holnap — november elsején jelentkezőknek már 1000 koronát kell az útlevelek kiállítási díjaként lefizetni. Dr. Hetényi Imre nyugodtan állta az izgalmas rohamot, fogadta a kérvényekkel felvonulók seregét, de az olcsó útlevelek utolsó napján csak 250 darab 150 koronás útlevelet adott ki, javarészt olyanoknak, akiknek anyagi helyzete igazolta, hogy jelentős összeg számukra a régi és az új kiállítási díj megfizetésének különbözete. Déli 2 óráig 2500 ember jelentkezett olcsó útlevélért a főkapitány helyettes előtt. Jellemző a jelentkezők tömegére, hogy a várakozók között több volt a félmillió érték fölötti prémbunda hölgy tulajdonosa, mint a kopott ruhási, hivatalnokember. És ezek a hölgyekékszerben és ruhában vagyonokat hordtak magukon, de 850 koronás differenciáért nem átalottak két-három órát várakozni a zsúfolt folyosókon és előszobákban, csakhogy olcsó útlevélhez jussanak. Magától értetődően ezeknek a sürgős kérvényét udvariasan, de elutasították és tudomásukra hozták, hogy útleveleiket egy-két napon belül megkapják ugyan, de csak a felemelt díjak életbeléptetése, november elseje után. A hivatalos óra vége szabott határt az útlevélrohamnak, mert csak ekkorára fogyott el a felvonulók serege. Holnap, november elsején reggel, már csak a felemelt díjszabások alapján állítanak ki útlevelet. Érdekes újítás az útlevél kiállítás terén, hogy a jövőben nem fogják az európai országokat külön-külön beírni az útlevelekre, hanem általános európai útleveleket adnak. „Érvényes Európa összes országaiba — Oroszország kivételével" — ez lesz az útlevelek útirányának hivatalos szövege. Nyolc esztendő óta ilyen útlevelet nem adtak ki Magyarországon. A régi boldog békebeli útlevél-szöveg — „Érvényes Európa összes országaiba — csak most 1922 november elsején ,vonul be ismét, remélhetőleg végérvényesen a magyar útlevelek szövegébe. Edith divatterem ,lutdai toikttek V. ker., Mária CSSSS Jumper-különlegességek A GŐZRE DIANA sósborszasz legideálisabb szere a racionális testápolásnak és ezért szükséges, hogy mindenki állandóan használja NEK épúgy a testnek is állandó racionális ápolásra van szüksége. Az ápolásnak állandónak kell lennie, mert máskülönben nem érhetünk el eredményt . A Hiteles leírás 3 Miklós cár és családjának kivégzéséről . (Saját tudósítónktól.) Egy Péterváron megjelenő hetilap, a Poszlednie Novoszti részletes és hitelesnek látszó leírást közöl a cári család jekaterinburgi kivégzéséről. Érdekes, hogy e leírás szerint az uralkodó család tagjainak viselkedése sokban emlékeztet XVI. Lajos és Mária Antónia magatartására a kivégzés idején: a férfiak némánmegadják magukat sorsuknak, az asszonyok pedig, akik a legnagyobb veszélyben is megőrzik előkelő származásuk tudatát, fellázadnak a rájuk omló szenvedések ellen. Az orosz lap leírásában egyébként a következő olvasható: — Először csak a cárt, a cárnét, Mária leányukat, dr. Botkin nevű orvosukat és Dolgorukov herceget szállították Jekaterinburgba. Dolgorukov herceget ott elválasztották a cári családtól és gyanús viselkedése miatt börtönbe zárták. A cári családot egy Avdeev nevű vöröskatona parancsnokságára bízták. Felszólították őket megérkezésükkor, hogy nyissák fel pogygyásztáskájukat. Miklós cár minden ellenkezés nélkül engedelmeskedett A cárné ellenben kijelentette, hogy nem engedi megvizsgálni dolgait Ez az ellenkezés szóváltást idézett elő köztük és a parancsnok között Miklós cár izgatottan járt fel-alá a szobában és meglehetős hangosan így szólt: „Az ördög tudja, mit jelent ez. Mindeddig udvariasan bántak velünk, az emberek tisztességesek voltak, de most ..." — Azt válaszolták neki, vegye figyelembe, hogy most nem a Carszkoje Szelóban, hanem Jekaterinburgban van és hogy ha kihívóan viselkedik, elszakítják a családjától, később pedig kényszermunkára ítélik. — A munkástanács ülésein a Romanovok kivégzésének gondolata június végén merült fel és a terv csak július első napjaiban érlelődött meg végképpen. A munkástanács elnökségét megbízták a kivégzés megszervezésével és a kivégzés napjának meghatározásával. Az ítéletet a július 16-áról 17-ére virradó éjszaka hajtották végre. Július 16-án este tíz órakor az egész cári család lent gyülekezett lakásuk udvarán. Ott volt a hajdani cár, a felesége, Alexej nevű fia, a leányai, dr. Botkin, a trónörökös ápolója és egy régebbi udvarhölgy, aki kitartott a család mellett. Mindnyájan rendes háziruhában voltak felöltözve, miután rendszerint későn szoktak nyugovóra térni. Felszólították őket, hogy álljanak a falhoz. A ház parancsnoka, aki egyúttal a munkástanács megbízottja is volt, felolvasta a halálos ítéletet és hozzátette, hogy a Romanovoknak nincs reményük a szabadulásra, meg kell halniok. A váratlan hír földresujtotta az elítélteket és csak a volt cár kiáltott fel ezzel a kérdéssel: — „Így hát nem fognak minket máshova vinni?" — Revolverlövésekkel terítették le az elítélteket, mindössze négy ember volt csak jelen a kivégzésnél, ők adták le a halálos lövéseket. Éjjel 1 órakor elszállították a kivégzettek holttestét a városból a Palkina falu melletti erdőbe, ahol a következő napon el is égették őket. Bár a kivégzés a város központjában történt, mégis észrevétlen maradt. A lövéseket nem lehetett hallani egy automobilnak a lármája miatt, amely lent állott a ház előtt. 4 Mzesszt?»á& tezghimistáfc Kái*®§.y fripúly faotitesténete fiatafe&zataSát követelik Bécs, október 31. (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.) Mintegy 250 tiroli plébános parókiáit nevében, valamint az osztrák monarchista párt petíciót terjesztett a kormány és a Bécsben időző népszövetségi delegáció elé, amelyben követelik, hogy Károly király holttestét helyezzék el a kapucinusok sírboltjában és adják vissza a Habsburg-családnak lefoglalt vagyonát. Sárolyi Árpád az első felelős magyar minisztérium történetét írja (Saját tudósítónktól.) Minden áldott nap felbaktat a Józsefvárosból a Várba, Károlyi Árpád, hetvenéves, magyar történelemtudós. Az Országos Levéltárban dolgozik, kora reggeltől késő délutánig. Nemrégen jelent meg utolsó nagy munkája, Széchenyi István döblingi hagyatékának feldolgozása, azóta nem pihent egy napot sem, fiatalos, friss erővel búvárkodik a régi okmányok, oklevelek, okiratok és levelezések poros, avult csomói között, előtte kockás füzet, a kezében ceruza, mert még csak jegyzeteket készít a nagy munkához. Az első felelős, független magyar minisztérium történetét írja. Ahogy szemben ülünk vele, hófehér szakálla szelíden simul az arcára és a tekintete megélénkül, ahogy felvetifejét az írások közül. — Még a kezdet kezdetén vagyok, — mondja bevezetésül — nem tudom, illik-e jóelőre beszélni a munkáról? Ami készül nem történelem. A Batthyányminisztérium történetét mindenki ismeri, én csak azokat az ismeretlen okiratokat dolgozom fel, amelyekből rengeteg van s amelyek az első felelős magyar minisztérium történetére vonatkoznak. Most gyűjtöm az anyagot keresem, hogy mit lehet felhasználni. Ami érdemes és értékes, azt feljegyzem ebbe a füzetbe, persze később nagyon sok ki fog esni, mert minden nem férne be, pedig két kötet készül . .. Nem reakciót, csak konzervatív Eleinte húzódozik, túl szerényen kitér a kérdezgetések elöl, később belemelegszik és buzgón magyarázza: — Az első kötet: a megalakulás. Bécsben nehézségek merültek fel, ezeknek a nehézségeknek írásos története az első kötet. Az anyag egy része itt van Pesten, de a legtöbbet Bécsbe vitték. Odakerült a 48-as forradalom egész levéltára, most hála Istennek visszakapjuk. De nem olyan rövidesen, mint szeretném, s ha itt végeztem, akkor fel kell utazni Bécsbe. — Szóval így kezdődik a munka. Az osztrák aggodalnak, akadékosságok. Nem igaz az, hogy reakciósok voltak azok, akik nem jó szemmel nézték a percről-percre előretörő mozgalmat, „reakció" nem jó kifejezés a jellemzésükre. Konzervatívok voltak, ez a helyes, ez az igazi, a bécsi konzervatívok idegenkedtek a gondolattól, hogy Magyarországon Batthyányék kormányozzanak. Aztán jönnek a pesti küzdelmek, nehézségek, végre az első felelős magyar minisztérium megalakul, kiadják az első rendeleteket és egybehívják az országgyűlést. — Eddig tart az első kötet. Ha az Isten éltet és minden jól megy, két év alatt elkészülök vele. A második kötet anyaga már sokkal könnyebb és egyszerűbb, az adatok mind rendelkezésre állanak s a második kötet a Batthyány-minisztérium lemondásával fejeződik be. Ma pártszempontokból nézik a történelmet Ez Károlyi Árpád új munkájának vázlata. Hogy milyen szemmel nézi ő a történelmet és milyen hittel dolgozik, arról álljon itt a következő kijelentése: — Legfőbb célom az objektivitás. Különösen fontos ez ma és különös gondot igényel, amikor a legobjektívebb történelmet is különféle pártszempontból vizsgálják. Én nem azért írok, hogy pártérdekeket szolgáljak, annak, aki történelmet ír, nem szabad pártszempontot nézni, mert akkor megham .atja a történelmet. Én megírom úgy, ahogy tudom, aztán mindenki úgy ítéli meg, ahogy a kedve tartja... Elhallgat egy pillanatra, de a gondolatai nem kalandoznak másfelé, a tekintete titkos szemrehányást árul el, ahogy mondja: — Csúnya dolog az mégis, hogy pártszempontokból nézik a történelmet . . . Aztán lélekben visszatér az írásai, a jegyzetei, az okmányai közé. — Nehéz dolog ez manapság. Technikai nehézségei is vannak a munkának. Tessék elképzelni, az ember felül a villamosra, hát letépik a kabátját, összetapossák a cipőjét és keresztülszúrják a kalapját ... Ez történt velem a napokban, keresztülszúrták a kalapomat . . . Ott van ii! . . . A fogas felé mutat. A folyosón lóg a kalapja, pici, rongyos lyuk van rajta. Nem cilinder-kalap, nem is a mai világban divatos fekete keménykalap. Magas tetejű, köcsög formája van. A régi világból ottmaradt régi emberekre emlékeztet. Ilyenek már kevesen vannak manapság. V Seaiskin és Tigeretmacska kárpátos( REJT FEST) igen jutányosan gjj szűcsnél, Váczi utca JQ