Pesti Napló, 1923. február (74. évfolyam, 25–47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

2 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1923 február 1. Csak az eddigi házbért kell fizetnünk holnap Február 1-én még nem esedékes a fölemelt közüzemi pótlék (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi esztendőkben szinte negyedévenkét módosulnak a házbérfizetésre vonatkozó rendelkezések. Nem csoda, hogy a lakók között, akik minduntalan újabb és természetesen egyre terhesebb intézkedésekkel kerülnek szembe, nagy a tájékozatlanság arra vonatkozóan, hogy vol­taképpen mennyi házbért is kell fizetniök. Február 1-én, amikor ismét esedékes a negyedévi házbér, sokan megint nincsenek tisztában azzal, hogy a háziurakkal szemben voltaképpen mi a kö­telezettségük. Ezúttal különösen a közüzemi pótlék dolga okoz nehézséget. A főváros tudvalevően a la­kókra hárította az egész vízdíjat, világítási illetéket és kéményseprői díjat. Ez a jókora teher, amely a közüzemi pótlék elnevezés mögött bújik meg, az elő­zetes számítások szerint átlag az 1917 novemberi ház­bérnek háromszorosát fogja kitenni. Hír szerint a kormány jóváhagyta ezt a tehertöbbletet. Most azon­ban előbb a kerületi adószámviteli hivataloknak ki kell számítaniuk, hogy egy-egy házra mennyi víz-és egyéb közüzemi díj esik, ezt a számlát meg fog­ják küldeni minden egyes ház tulajdonosának, aki a házra háruló illetéket aztán a lakásbérek arányában lesz köteles beszedni a lakóktól. Ezek a számítások azonban még jó ideig eltarta­nak. Éppen azért február 1-én minden lakót egyelőre csak azt a bért és azokat a mellékilletményeket, te­hát azt a közüzemi pótlékot fizeti, amelyeket a múlt évnegyedben kellett lerónia. Amint azonban a kerü­leti adószámvevő hivatalok kimutatása megérkezik a háztulajdonosokhoz, akkor a lakó természetesen utólag azt a kü­lönbözetet is kénytelen lesz meg­fizetni, amely az eddigi és a fölemelt közüzemi pót­lék között mutatkozik. Holnap egyelőre azonban csak az eddigi házbér­­fizetendő. Jó magyar tisztek kilépnek a bécsi Jockey-Clubból (Saját tudósítónktól.) A Neues Wiener Journal mai száma a következő érdekes hírt­­közli:­­ „A bécsi Jockey-Club igazgatósága rövid idővel ezelőtt egy lovagias ügyből kifolyólag a Clubból való kilépésen szólította fel egyik tagját. Ez az ügy, mint emlékezetes, nagy port vert fel s a sajtóban is élénk visszhangra talált. A kigolyózott tag, aki magyar tiszt, az egész ügyet a reá nézve egyedül illetékes magyar tiszti becsületügyi bíróság elé terjesztette, mely őt teljesen szalválta. A bécsi Jockey-Club azon­ban nem fogadta el a becsületügyi bíróság döntését és — azzal az indokolással, hogy a klub a saját tör­vényei szerint szuverénül állapíthatja meg, kit akar tagjai közé felvenni, vagy azok közül kizárni, — megmaradt az illető tisztnek kizáratása mellett. En­nek következménye az volt, hogy vitéz Nagy Pál, a magyar hadsereg főparancsnoka, megtiltotta a ma­gyar hadsereg tisztjeinek, hogy az osztrák Jockey­ Clubba lépjenek, vagy annak továbbra is tagjai ma­radjanak. Gróf Lónyay lovassági tábornok még a parancs megjelenése előtt bejelentette a klubból való kilépését s mint értesülünk, most a többi magyar tiszt is eleget tett a parancsnak s otthagyta a Jockey Clubbot. A Neues Wiener Journal híradása, — melyet ma­gyar részről sem meg nem erősítettek, sem meg nem cáfoltak — az egyik gróf Orsich és egy magyar tiszt afférjének a folyománya, amely ügyben a ma­gyar hadsereg tisztikara — igen helyesen — egysé­gesen kelt az osztrák Jockey-Club részéről igaztala­nul megbántott bajtársa védelmére. Értesülésünk sze­rint a magyar mágnások körében is szó­ van arról, hogy ez ügyben szolidaritást­ vállalnak a tisztikarral s így könnyen megtörténhetik, hogy az osztrák Oekey-Clubban megnyilvánuló magyarellenes ten­dencia, melyből az egész ügy kipattant, a magyarok visszavonulásával a klub lehanyatlását fogja ered­ményezni. Kiessay kar­dpárbait vívott B­ogyával Mindketten köntyen megsebesültek (Saját tudósítónktól.) Bogya János nem játta fel, fési képviselő a nemzetgyűlés egyik legutóbbi ülé­sén Rassay egy közbeszólására szájhősnek nevezte Kassayt, aki erre Pakots József és dr. Fábián Béla képviselők útján provokáltatta Bogyár Bogya Gömbös Gyulát és Bodó Jánost kérte fel segédekül. A segédek kardpárbajban állapodtak meg, me­lyet a felek ma este 9 órakor vívtak meg a Fodor­féle koronaherceguccai vívóteremben. Vezetősegéd sorshúzás útján dr. Fábián Béla lett, akinek vezény­szavára úgy Rassay, mint Bogya igen vehemensen csaptak össze. Percekig tartó kemény küzdelem után — melyben egyik fél sem engedett — a párbaj mind­kettőnek sebesülésével végződött. Rassay a bal homlokán és mellén kapott kisebb sebet, míg Bogya a homlokán és az arcán sérült meg. Miután az orvosok — dr. Ertl János és So­mogyi István tanársegéd — megállapították a harc­képtelenséget, a párbajt beszüntették. A felek ki­békültek. Itt említjük meg, hogy az affér kapcsán Csik József nemzetgyűlési képviselő indítványt fog tenni a nemzetgyűlésen a párviadal betiltása tárgyában. Huszár Elemér mentelmi ügye A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága szerdán délelőtt másodszor tárgyalta Huszár Elemér men­telmi ügyét Fáy Gyula elnöklete alatt, amely már akkor nagy feltűnést keltett, amikor Huszár Elemér a Házban bejelentette mentelmi jogának megsérté­sét, amely szerint Nagyorosziban, Huszár Elemér kerületében, egy csendőrtiszthelyettes karhatalom­mal megakadályozta őt abban, hogy választóival érintkezhessék. A mai tárgyaláson kihallgattak két tanút. Kihall­gatták azt a csendőrtiszthelyettest, aki Huszár Ele­mért Nagyorosziban házról-házról követte s aki végül az Iparoskörből az ott jelenlevőket eltávolíttatta, köz­tük magát az Iparoskör elnökét is. A csendőrtiszthelyettes vallomásában azt adta elő, hogy attól tartott, hogy a szocialisták tömegesen vonulnak föl az Iparoskör ellen és támadó maga­tartásukkal könnyen nagy bajt csinálhatnak. Ő a maga részéről tehát Huszár Elemér érdekében járt el akkor, amikor az Iparoskör tagjait szétoszlatta. A bizottság nem hozta meg a döntését, hanem tárgyalását elnapolta. A Pesti Napló munkatársa beszélt erről az ügyről Huszár Elemérrel, aki többek között ezt mondotta. ­ A mentelmi bizottság következő tárgyalásán engem fognak kihallgatni. Be fogom bizonyítani, hogy a csendőrtiszthelyettes nem a saját iniciatívá­jára járt el. Nem csupán azoknak a felel­ősségre voná­sát kívánjuk, akik a fegyveres hatalommal a kezük­ben mentelmi jogomat de facto megsértették, hanem azokét is, akik a csendőröket ily értelemben utasí­tották. A szocialisták éppenséggel nem akartak en­gem támadni, sőt beszélgetni akartak velem. Kérni fogom néhány közigazgatási tisztviselőnek a titok­tartás alól való fölmentését és eskü alatt való ki­hallgatását. ­ Modern zeneszerzők nemzetközi konferenciája Londonban Megismétlik a salzburgi kamarajátékokat (Saját tudósítónktól.) Londonból jelentik, hogy ott e napokban érdekes konferencia folyt le. A mo­dern zeneszerzők gyűltek össze tanácskozásra, a leg­különbözőbb nemzetek zeneszerzői, akik, mialatt egész Európa feszülten tekintett a Ruhr-vidék felé, leültek egy asztalhoz és a legbékésebben a zenemű­vészet jövőjéről tanácskoztak. Ez a londoni tanács­kozás közvetlen eredménye az elmúlt nyáron Salz­burgban tartott nemzetközi kamarazenejátékoknak. Az angol sajtó részletesen foglalkozott a zeneszerzők tanácskozásaival, a Times vezércikket is írt róluk. Tízen vettek részt a tanácskozásokban: Edwin Ewans Auglia, dr. Réti Rudolf Ausztria, Sven Fe­lumb Dánia, Maurice Reval Franciaország, Guido 51. alatti Olaszország, Cesare Salth­inger Amerika, edr. Erich Steinhart és L. B. Jirak Csehszlovákia, Werner Reinhart Svájc és Adolf Streissm­ann Német­ország képviseletében. A tanácskozásokat Edward J. Dent, az európai hírű zenetörténetíró vezette. A ta­nácskozások rész­ben a Royal College of Music-ban, részint a British Music Society-ben­ folytak le. A tanácskozásoknak, hogy stílszerűek legyünk, volt egy preludiumuk és volt egy fugájuk. Prelu­diumképpen kidolgozták e művészeti világszövet­ségnek a szervezetét; fugája volt a tanácskozások­nak a nemzetközi együttműködés megállapítása, a nemzetek szellemének megőrzése mellett. Befejező akkordjuk pedig a legközelebbi salzburgi nemzet­közi zeneünnep tervének kidolgozása. Itt fog meg­szólalni e nemzetközi művészeti szervezetnek a szel­leme. Meg fogják ugyanis ismételni az idei nyári, kitűnően sikerült salzburgi zeneünnepélyeket; ebben az évben augusztus 8-tól 14-ig hat hangversenyt fognak ott tartani, amelyeken bemutatják a mai kamarazene legjobb alkotásait. Hét személyből álló nemzetközi zsűri fog dönteni a beérkezett művek fölött. Megállapították a zsűri tagjait is, akik nem azo­nosak a londoni konferencián résztvett zeneszerzők­kel. A salzburgi ünnepségek védői lesznek: Busoni, Ravel, Schönberg, Sibelius, Strauss és Stravinsky és zsűritagekül meg fogják hívni Eugéne Goossenst Angliából, Hermann Scheerchent Németországból, Alexander Zemlinszkyt Ausztriából, Ildebrando Piz­zettit Olaszországból, Ernest Ansurmet-t Svájcból, And­ré Cuplet-t Franciaországból és Hugo Sonneckot Amerikából. Április s­­ikére az összes országokból beérkezett anyagot Londonban összegyűjtik és a zsűri elé terjesztik, amely azután ki fogja válogatni a Salzburgban előadandó zenedarabokat. A modern zeneszerzők elhatározták e londoni ta­nácskozásaikon, hogy a salzburgi hangversenyek a lehető legnagyobb stílusúak lesznek a többek közt azzal a tendenciával is rendezik őket, hogy jelentős lépést tegyenek a művészek világbékéje felé. A mos­tani tervek szerint a salzburgi Mozart-ünnepségek előtt tartanák meg ezeket az ünnepségeket. A lon­doni tanácskozáson megegyeztek még abban a muzsi­kusok, hogy e nagyjelentőségű szervezetükből min­den klikkszerű törekvést kiküszöbölnek és csak a te­hetségnek és a maradandó értékű alkotásoknak en­gednek érvényesülést. Nem vesznek tekintetbe sem­miféle üzleti és kiadói tekintetet sem, csak a legjobb kamarazenét, a lehető legjobb előadásban engedik szóhoz jutni. A gondolat így messziről nézve nagyon szép, megvalósítása a mai viszonyok között nem könnyű. Nyilván nehéz feladatuk lesz Retti, Welles, Damisch, Reinhardt és Stefan uraknak, akik a salz­burgi hangversenyek technikai előkészítésével van­nak megbízva. llenes beszéde Jöbb atmoszféra kezdetét jelentheti Apsonyi és Daruváry beszéde a külpolitikai helyzetről (Saját tudósítónktól.) A nemzetgyűlés mai ülésé­nek két külpolitikai vonatkozású beszéd adott színt és kiemelkedő fontosságot. Az egyiket gróf Apponyi Albert mondta, a másikat a külügyminiszter. Bár interpellációs nap volt, e két beszéden és még Sándor Pál felszólalásán kívül alig is van egyéb érdemleges följegyezni való. A folyosón főképpen a kormány­párt tegnap esti értekezletének részleteivel foglalkoz­tak és az ellenzék jól mulatott azon az újabb sza­bályzaton, amellyel Gömbös Gyula a párt tagjait ráncbaszedni akarja. — Velünk — mondotta egy ellenzéki — iskola­kerü­lő korunkban bántak el így. Apponyi a nemzetek szövetsége egységokmányá­nak módosításáról szóló törvényjavaslathoz mondta el nagy beszédét. Ebben a beszédben benne csillogott mindvégig Apponyi tiszta idealizmusa, az a rendü­letlen hit, hogy az emberek és államok a megjavulás útján haladnak előre. Éppen ezért tartja helyénvaló­nak Apponyi, hogy beléptünk a nemzetek szövetsé­gébe. Egyelőre azonban maga is belátja, hogy a maga testténységével nem áll valami erős talajon, mert — mint mondotta — amíg két nemzetközi jog van, noi , egyik a győzök, a másik a legyőzöttek számára, ad­dig nem is beszélhetünk békéről, addig a háború to­vább folyik, a vérontás ideiglenes felfüggesztésével. Az általános politikai helyzet — folytatta aztán Apponyi — igen komoly, bár ő nem hiszi, h­ogy a kisantantnak legutóbb kudarcot vallott föllépéséből újabb bonyodalmak származhatnának. A békeszerző­désre hivatkozva tiltakozik az ellen, hogy a buda­pesti katonai ellenőrzést a kisantant delegátusaival kiegészítsék. Végül Apponyi megemlékezett Venes cseh külügyminiszter legutóbbi beszédéről, melynek hangját konciliánsnak találja és amely azzal biztat, hogy a felhők elvonultak. Apponyit beszéde után valósággal ünnepelte az egész nemzetgyűlés. Utána Daruváry Géza külügy­miniszter beszélt. Maga is konstatálja, hogy a cseh külügyminiszter beszéde kedvezőbb atmoszféra kez­detét jelentheti. Az állítólagos határincidenseket rendkívül felfújták. Tiltakozik az ellen a felfogás ellen, hogy bár a magyar kormány békés szándékot hangoztat, nincs ereje, hogy szándékát megvalósítsa. Miután a javaslatot elfogadták, következett az egyes kistállamokkal kötendő kereskedelmi és for­galmi szerződésekre vonatkozó törvényjavaslat tár­gyalása. Ehez Görgey István szólt hozzá, majd Sán­dor Pál, aki szabadabb mozgási lehetőségeket, ennek megfelelő vámpolitikát követel a kereskedelem szá­mára. Mivel szóvátette azt, hogy Budapesten kiviteli engedélyekkel házalnak, nagyatádi Szabó István földmívelésügyi miniszter is fölszólalt és azt mondta, hogy ha a kiviteli engedélyekkel való üzérkedésnek bármely esete tudomására jut, kötelességszerűen el fog járni. A javaslathoz beszélt még báró Sers Vil­mos és Dénes István, azután interpellációk követ­keztek. Rupert Rezső a földreform végrehajtása körül észlelt hibákról interpellált, mire nagyatádi Szabó István miniszter kijelentette, hogy a kiegészítő no­vella előkészítése már­ folyamatban van. Várnai Dániel szocialista képviselő arról inter­pellál, hogy a „Független Szemle" című folyóiratot a belügyminiszter betiltotta és pedig olyan cikkek közlése miatt, amelyek nem tartalm­aztak mást, mint a kurzus tárgyilagos mérlegét Itt a tudományos kri­tika szabadságáról van szó és ezért tiltakozik egy folyóiratnak minden bírói eljárást mellőző belügy­miniszteri betiltása ellen. Forgách Miklós a háború alatt elrekvirált ha­rangokról, Fábián Béla pedig arról interpellált, hogy a Devizaközpont 1922 augusztusa előtt keletkezett külföldi adósságok kiűzetésére még ma sem utalt ki valutát. Végül Meskó Zoltán került sorra, aki a szerb megszállás alól felszabadult területek lakosságának adóztatási ügyében szólt a pénzügyminiszterhez. A Ház legközelebbi ülése holnap lesz.

Next