Pesti Napló, 1923. március (74. évfolyam, 48–73. szám)

1923-03-23 / 67. szám

Budapest, 1923 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 600 K Negyedévre . . . 1700 K Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon ..... 30 K Ausztriában és Bécsben 1000.— osztrák korona Jugoszláviában IVs dinár [4. évfolyam 67. sz ÁTVETTE. Péntek, március 23 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18. szám. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-36 Szerkesztőség Bécsben: L. Kohlmarkt 7. Az igazoltató ifjú Igaz részvétünk repdes a körül a fehér kórházi ágy körül, amelyen súlyos haslövés­sel, halálsápadtan fekszik egy főiskolai ifjú. Ki tudja, talán szüleinek egyetlen remény­sége, ő maga forró életkedvvel indult neki az életnek, tanuló­pályájának koszorúja már nem messze lebegett tőle, s íme, egyszerre összecsuklik, rendőrök és mentők szedik össze az éjszaka a fővárosi ucca kövezetén és viszik elaléltan a kórh­ázba. A világ minden kincséért sem szabad e boldogtalan fiatalem­ber véres mellének azt a kérdést szegezni, miért állott ki hát az uccára járókelőket iga­zoltatni, ha nem molesztálta volna a békes­séggel haladó embereket, nem szakad rá ez a szerencsétlenség. Ez az éjjeli igazoltatás nem az ő bűne, nem az ő vétke, az erkölcsi felelős­ségrevonás vesszejével nem lehet sem rajta, sem félrevezetett társain végigvágni, hiszen ott van előttük átüthetetlen mentőpajzsuk , ifjúságuk és tapasztalatlanságuk. A vétkeseket nem közöttük és nem az áldozatok között kell keresni. Az igazi bűnö­sök nem igazoltatnak, nem tüntetnek, nem verekednek, egyszóval becses bőrüket semmi­féle formában nem kockáztatják. Ezek csak jól védett helyről másokat uszítanak törvény­telenségre és mások lelkületét mételyezik meg. Ezeknek a cirkulusaiba vág bele az iga­zoltatási eljárás is. Mi az igazoltatás? A hatósági személyek­nek az a törvényes joga, hogy az előttük gyanús egyének kilétét kikutatják. Azoknak, akiknek cirkulusaiba a törvények tisztelete és a hatóságok jogkörének­ megóvása,­bele­ nem illik, a maguk és híveik számára bitorol­ják ezt a jogot, azzal a jól bevált számítással, hogy a zavarok, összeütközések és kihágások áradatát szabadítják rá az amúgy is nem túlságosan nyugodt közvéleményre. Jól tud­ják ők, hogy az igazoltatás voltaképpen a konszolidáció merész tagadása. Míg a konszo­lidáció lényege annyit tesz, hogy mindenki illetékes és törvényes hatósága elé kerül, az igazoltatás félretolja e hatóságokat s bíróul, gyakran hóhérul tolja fel magát az ország törvényei szerint megállapított ügyekbe. Ne h­igyjék, hogy csak egy-két csattanós arculütésről van szó, amelyen esetleg lehet sajnálkozni, de belőle nagy hűhót csapni nem érdemes. Az igazoltatás és arculütések mögött az a nyughatatlan törekvés húzódik meg, hogy a törvényekbe, rendbe és konszo­lidációba belenyugodni nem kell, s a bele nem nyugvásért büntetés nem jár. Az a gya­nús csapat leselkedik mögötte, amelynek a törvényes rend halálos méreg, de a felfordu­lás nagyszerű konjunktúra. Ezért nem lehet mosolyogva nézni az igazoltatásokat, még ha nem is végződnek mindig tragikusan. Valamennyi ilyen incidens voltaképpen éles fütty, mely azt jelzi, hogy a konszolidációval szembenálló erők még potensek. Mindenkinek tehát, akinek érdeke a tör­vényes rend, é­s kinek nem az, néhány száz embert leszámítva? — követelnie kell a ható­sági jogkörbe való e begázolás erélyes meg­szüntetését. Hogy ki mehet az egyetemre, ezt a törvények állapítják meg és nem az igazol­tatók; ki járhat éjjel az utcán, ezt is a tör­vények határozzák meg, és nem az igazol­­tatók. Úgy lehet, hogy a politika égboltozatán az igazoltatás problémája most alig huszad­rangú pislákoló csillagzat. Más, ragyogó na­pok kigyúrásáról fecseg a fáma és ragyogó napok kialvásáról kárognak a hollók. Mind­egy. A fehér párnák között vergődő ifjú sá­padtsága oly ijesztő, hogy ma nem lehet róla a tekintetet levenni. S ugyancsak nem lehet azoknak a sötét lelkületéről levenni a tekin­tetet, akik ezt a viruló életet kórházi ágyba döntötték. ^ 1.923 MÁR. 2. ^ ) Fegyveres államcsínyt terveztek a német jobboldali szélsőségesek Összeesküvést szőttek diktatúra felállítása és a weimari alkotmány eltörlése céljából Berlin, március 22. A porosz államkormány messzeágazó összeeskü­vésnek­ jött a nyomára, amelyet a jobboldali szélső­séges pártok és a hozzájuk közelálló titkos szerve­zetek terveztek. A nyomozás kiindulási pontját Hos­bach szolgálaton kívüli főhadnagy hétfőn történt le­tartóztatása szolgálatta. A Bosbach lakásán fogana­tosított házkutatás az összeesküvés egyéb részesei­nek nyomára vezetett. A politikai rendőrség a mai napon a német­­nemzeti párt irodáinak beható meg­vizsgálását hajtotta végre­ és ennél olyan terjedelmes bizonyító anyagnak került a birtokába, hogy haza­árulás és titkos szervezkedésben való részvétel címén megindíthatta az eljárást, amelynek mindjárt az elején huszonhat személyt letartóztatott. Az államcsínyre irányuló tervezet rendkívül ve­szélyesnek bizonyult. A terv kieszelői meg akarták ismételni a Kapp-féle puccsot, de munkájuk azért lát­szott­ sikeresebbnek, mert a mostani tervek sokkal biztosabb keresztülvitelt garantáltak volna, mint amilyen a két év előtti volt. Az összeesküvők rövid időn belül meg akarták valósítani a felforgatás tervét, amelynek az a lényege, hogy a német birodalmi és a porosz államkormányt eltávolítják, a szocialista mi­­nisztereket merényletekkel elpusztítják, a birodalmi gyűlést és a porosz országgyűlést szétkergetik, a weimari alkotmányt hatályon kívül helyezik és he­lyébe a német-nemzetiek és a nemzeti szocialisták dik­tatúráját állítják föl. A vezérek már mozgósították az egész német-nemzeti és nemzeti szocialista tábort, kidolgozták a Berlin elleni felvonulás tervét. A porosz kormány egyelőre még titokban tartja az összeesküvés tervének részleteit, de a már nyil­vánosságra került részletek is eléggé nyugtalanítók voltak arra, hogy a német közvéleményben a leg­nagyobb izgalmat és nyugtalanságot keltsék. A birodalmi kormány megtette a legmesa- . ** szebbmenő óvóintézkedéseket arra nézve, hogy a fel­­forgatók szándékait meghiúsítsa, és minden állam­. (...,,~ csínyre irányuló törekvést a legerélyesebb eszközök­kel elfojtson. A francia kormány is f­ontos értesüléseket szer­zett a kampóskeresztes felforgatók erőszakos tervei­ről és tájékozott német körökben azt tartják, hogy a franciák az államcsíny megkísérlése esetén meg­valósítják a Berlinbe való bevonulás régen kidolgo­zott tervét. (II.) t­­­­ i­s . 4 i Az ellenzék zárt ülésen vagy pártközi értekezleten felvilágosításokat fog kérni a kormánytól Gróf Bethlen István kihallgatáson volt a kormányzónál (Saját tudósítónktól.) A politikában a március 15-iki tüntetések óta állandó feszültség tapasztal­ható, minden oldalon idegesség, nyugtalanság vib­rál, amelyet eddig minden nap ifjabb eseménnyel nö­velt. A tüntetés óta az egyetemen lefolyt vereke­dések, botrányok, a Gömbös-é­sFord­-frakció éjjel­tár-gya-lásai, amelyekbe ,gyak­­ran az ifjúság vezetőit is bevonták, a legutóbbi ve­rekedések és igazoltatások az egyetemen, szerdán éj­szaka egy igazoltató diák hasbalövése , csupa olyan momentum, amely az izgatottságot fokozta. A Ház folyosóján csütörtökön a képviselők nagy idegesség­gel tárgyalták ezeket a jelenségeket s úgy volt, hogy meginterpellálják ezekről a miniszterelnököt, aki azonban nem tartózkodott Budapesten s így az inter­pelláció elmaradt. T a kormánypárt fel akarja vetni a bizalmi kérdést Bethlen mellett Az ideges hangulatban különféle hírek keltek szárnyra a miniszterelnök hollétéről, hasonlóképpen messzemenő kombinációkat fűztek a szerdán éjjel a Pál­rs-klubban lefolyt tanácskozásokról. A minisz­terelnök csütörtökön délelőtt Gödöllőn felkereste a kormányzót, akinek az összes aktuális kérdésről be­hatóan referált. Gróf Bethlen István Gödöllőről csak a késő esti órákban tért haza. A miniszterelnök távolléte miatt elmaradt az egységes pártnak csütörtök estére tervezett értekez­lete is, amelyen fel akarták vetni a kormány iránti bizalom kérdését. Ezt az értekezletet valószínűen pén­teken este tartják meg, annál is inkább, mert kor­mánypárti körökben a miniszterelnök csütörtöki audienciájának nagy jelentőséget tulajdonítanak s meg vannak győződve, hogy ez a kihallgatás azzal van összefüggésben, hogy gróf Bethlen a legrövidebb időn belül vasszigorral akar rendet és nyugalmat teremteni. Ez a törekvés, az egységes párt jelenték­telen töredékétől eltekintve, mindenki támogatására számíthat és ezért akarják most tisztázni a bizalom kérdésének felvetésével Gömböséit és Eckhardték sze­repét véglegesen. Wolff Károly két követelése Nemcsak ellenzéki körökben, de az egységes párt­ban is ideges érdeklődéssel kísérik azokat a tárgya­lásokat, amelyeket Wolff, Gömbös, Zsilinszky Endre és Eckhardt Tibor vezetnek és éppen kormánypárti részről egyre ingerültebb kifakadások hallatszanak a tanácskozások tendenciája miatt. Hír szerint arról van szó, hogy Wolff és elvbarátai utat keresnek poli­tikájuk érvényesítésére. Úgy látszik, Wolffék a híresztelést elsietettnek vélték, mert csütör­tökön maga Wolff Károly kereste fel Ra­kovszky Iván belügyminisztert a parlamentben levő szobájában, — hír szerint — azzal indokolva ezt, hogy a legutóbbi napok eseményei következtében szükségét érezte ennek a bizalmas beszélgetésnek. Ezután kijelentette Wolff, hogy nekik kormánybuk­tató szándékaik nincsenek és gróf Bethlen Istvánt tartják az egyetlen posszibilis politikusnak. De hogy közöttük és a kormány között sem­­i differencia ne legyen, — fűzte tovább okfejtések­ Wölfl — két kon­krét kívánságot terjeszt a kormány elé, bizalmasan arról értesültünk, hogy a két kívánság egyike a „nemzetromboló" szélsőséges sajtó megszüntetése, — szemben gróf Bethlen István miniszterelnöknek is izgató sajtó ellen való erőteljes fellépésével — a másik pedig a tőzsde beszüntetése. Ezt a két kívánságot jelölte meg Wolff, mint olyant, amelynek segítségével a keresztény tömegek izgal­mát le tudná vezetni. Zárt Ülés, vagy pártközi értekezlet Mindez, a kulisszák mögött és a nyílt színen le­zajló sok esemény pénteken valószínűen nemzetgyűlési keretet kap. Az ellenzéki képviselők a pénteki ülés előtt rögtönzött értekezleten állapodnak meg a kér­dések elintézésének módjairól. Szó van arról, h­ogy zárt ülést kérnek, ahol a jelenségeket teljesen feltár­ják a kormány előtt, vagy pedig a miniszterelnököt arra kérik meg, hogy rögtönzött pártközi értekezlet előtt adjon felvilágosításokat. Ha bármelyik megoldás kivitele elé nehézségek gördülnének, akkor Rassay Károly nyílt ülésen sürgős interpelláció keretében teszi szóvá az eseményeket. a Pénzügyi Tanács a deflációs pénzügyi politikáról A politikai és társadalmi jelenségeken kívül aggodalommal tölti el a politikai közvéleményt a súlyos közgazdasági helyzet, amelynek a mindennapi életben annyi jelét látják. A 0.10-es zürichi korona­kurzust, a drágaság ijesztő arányú növekedését a önánc-politikusok objektív megállapítása szerint is minden eszközzel el kell hárítanunk. Képviselők értesülése szerint a Pénzügyi Tanács csütörtökön ezt az álláspontot tette magáévá. A Pénzügyi Tanács csütörtökön este tartott értekezle­tén az állam pénzügyi és közgazdasági helyzetével foglalkozott és hír szerint azt állapította meg, hogy a deflációs politika csődöt mondott és ennek minden következménye előttünk áll Politikai körökben úgy gondolják, hogy a Pénzügyi Tanács csütörtöki állás­foglalása az inflációs politika inaugurálását vonhatja maga után. Egyébként azokat a súlyos problémákat, amelyekkel a Pénzügyi Tanács foglalkozott, az ellen­zék a Házban is szóvá akarja tenni s nincs kizárva, hogy erre már pénteken sor kerül Zichy Jánosék erélyes kormányintéz­kedést sürgetnek a forradalmi jelen­ségek ellen Csütörtökön este a Nemzeti összetartás Társas­körében gróf Zichy János a klub tagjaival beható eszmecserét folytatott a legaktuálisabb politikai kér­désekről, melynek során az utóbbi időkben egyre gyakoribb tüntetésekkel szemben a klub a kormány energikus állásfoglalását sürgeti és eredeti program­jához híven elítéli a szélsőséges törekvéseket, bár­mely oldalról jöjjenek azok. A klub elnöke által annak idején körvonalazott alaptétel: az arany kö­zépúton való haladást már csak azért is kívánatos­nak tartanák, mert valutánk leromlása szüksége­képpen szoros összefüggésben van a belső politikában mutatkozó nyugtalanságokkal. Éppen valutánk ro­hamos romlása gondolkodóba ejti a klub tagjait és többen úgy vélekedtek, hogy a szabadforgalomról átmenetien nem ártana talán visszatérni a kötött forgalomhoz és a kivitelnek is korlátokat kellene szabni, vagy ez utóbbit egészen meg kellene szün­tetni. A

Next