Pesti Napló, 1923. április (74. évfolyam, 74–97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

Budapest, 1923 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 600 K Negyedévre ...1700K Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarofcon. 30 lí Ausztriában és Bécsben 1000.— osztrák korona Jugoszláviában ÍVs dinár 74. évfdyarö Mjpa 4P kuponéi Vasárnap, április 1 SZERKESZTOSEG, KIADÓHIVATAL: iírzsébot korút 18. szám. TELEFON: József 62-üO, 62-31, 62-32 • Nyomdai telüíón: József L;; 71-15. Felelős szerkeszt« József 62-Í3Ö Szerkesztőség Bécsben: l. Kohlniirk»' 7. A magyar ereny Mindama jelességek közül, amelyek* át­tündöklenek ezeresztendős történelmünkön és tényezői voltak gyarapodá-sunknak, hala­dásunknak, nemzeti becsületünknek, a leg­szebb és legnemesebb erény a magyar türel­messég. Nélküle nem mehetett volna végbe véres rázkódások nélkül a nemzetnek a ke­resztény hitre térítése, mert a maga pogány­ságában megátalkodott tömeg kiirtotta volna térítőit és forradalomban támadt volna az első szent királyra. De nélküle a későbbi év­százak folyamán nem fejlődhetett volna orga­nikusan és egyenletesen idegen népfajok be­telepítésével és megbecsülésével, idegen vér fölszívásával. Ez a nemzet a középkor sötét babonáit már Könyves Kálmánnal kiiktat­tatta törvénykönyvéből. Ez nem ismerte a kútmérgezés, a pestisterjesztés, a vérvád gyil­kos meséit. Ez merész önérzettel korlátot írt még a keresztes vitézek portyázásai elé is és meg tudta védeni határain belül a békés la­kosságot a fanatizmus kicsapongásaitól. Beszéljük-e tovább is, mikép maradt a • türelmesség Krisztusi erénye viselkedésének vezéri'sillaga, magatartásának irányítója ? 'Csak idéznünk kellene a szép szavakat, ame­lyekkel Macaulay, a nagy angol történetfilo­zófus jellemzi a magyar nemzet szerepét :>. reformáció és az ellenreformáció viharaiban, a harmincéves háború borzalmai között. Ks idéznünk kellene Bocskay, Bethlen, a két Rákóczi György, II. Rákóczi Ferenc dicsősé­ges alakjait, e nagy hősökét és nagy embe­rekét, akik egyszerre küzdöttek a magyar nemzet és az emberi lelkiismeret szabadsá­gáért. És idéznünk kellene a Rendek fensé­ges, áldozatos lemondását előjogaikról egy modern, életképes, mindé u polgárát egyazon szeretettel átölelő Magyarország értlekében. Igaza volt Kállay Tibor pénzügyminisz­ternek nevezetes nyilatkozatában, mikor azt mondotta: akik a magyar toleranciát nem tudták elsajátítani, akik idegennek bélyegez­nek hasznos, derék, magyarul érző, magyarul gondolkodó, magyarul beszélő polgárokat: azok az idegenek. Nézzünk körül e leghan­gosabb hazafiak nem nagyon sűrű soraiban és név szerint is, gondolkodás szerint is kiütkö­zik belőlük az idegen. Róluk is eldöröghetné Berzsenyi, a romlásnak indult, hajdan erős magyar nemzet elbúsult költője: „hajh más magyar kar mennyköve villogott Árpád csa­táin..." Más volt a bzív, a lélek, amely a valóban magyar államférfiak cselekedeteit mozgatta. Más az a tüzes nyelv, amelyen ők megszólaltak. És mások a tettek, amelyekkel beírták magukat évkönyveink aranylapjaira. Egy gyászban ülő törpe kor elsatnyult nemzedéke keresi önnönmegváitásáuak, jobb­létre föl támadásának módjait. A közel jövő­től megriadva tekintete a nie&sze multat ke­resi. A nyomorúság romantikussá tett ben­nünket. És ebben a múltban mohón keressük azokat a virtusokat, amelyek naggyá tették eleinket és amelyek oly igen hiányoznak be­lőlünk. Köztük a legfájdalmasabban nélkü­lözött: a türelmesség. Nem volna még veszve minden, még megélemedhetnénk, meg is erő­södhetnénk, meg is gyarapodhatnánk, ha be­teg testünket nem rázná, rontaná, gyilkolná a türelmetlenség. Ha meg tudnók egymást találni a közös inség, a halálos veszedelem órájában, in articulo mortis, akkor még el is kerülhetnők a halált. Vagy legalább remél­hetnők a feltámadást. A türelmetlenséggel, a gyűlölködéssel, a fajtalan izgatással, az üngyilkos meghasonlással, mi magunk hen­gergetjük a mázsás követ a nemzet koporsó­jára. És hol a etioda, amely ezt a követ onnan elittöMíJs^ál Mz ellenzék a di*dga$dgi Mzoíésít& szerdai ülésén a íakásj*emiel@í akarta Mvní Vass miniszteri (Sajót tudósítónktól.) A népjóléti miniszter la­kásügyi rendelete — amelynek néhány nagyon érde­kes s eddig ismeretlen részletéről lapunk mÓ3 helyén számolunk be — közvetlenül a húsvéti ünnepek előtt is erősen foglalkoztatta oz ellenzéki politikusokat. Jelentettük^ hogy az ellenzéki pártszövetség Buda­pesten időző tagjai csiitörtö'. ön sürgős megbeazélésro jöttek összu -és elhatározták, liogy érintkezésbe lép­nek Vas» József népjóléti miniszterről avégből, hogy a rendeletet megjelenőin előtt letárgyalhassa a drá­gasági bizottság. Időközben azonban a népjóléti mi­niszter a rendelettervezetet megküldött» a drágaaági bizottság tagjainak, akik most már n hiteles szöveg alapján permanens tanácskozá.sokat kezdettek a ren­delőt fölött. Szombaton délelőtt ismételt megbeszélé­sek folytak az ellenzéki pártszövetség polgári tagjai között iá pontról-pontra megvitatták a rendclettor­„ vezetet. Szombaton délután a szociáldemokrata párt par­lamenti frakciójának tagjai tanulmányozták a lakás­ügyi rendeletet s ebbe a megbeszélésbe bevonták fíródtf Ernőt is, aki részt vert a polgári ellenzéki poli­tikusok tanácskozásain is. Döntés, vagy határozat egyik tanácskozáson sem történt, mintán ezek eólja kizárólag a rendelet tanulmányo:;é.sára szorítkozott. A jövő hét szerdáján a jxirltnncnti drágasági bizott­ság összeül s az értekezlet egyedüli tárgya u lakás* rsndelft lesz. Értesülésünk szerint az elleílzék rtiipdcnekr.iútt Azt az általános szempontot fogja megvitatni ezen az értekezleten, hogy van-e joga a népjóléti mhtistfernek llkdarcndelct et. kiadni a kivételes hatalom ciánján. Az ellenzék ugyanis azon az állásponton vau, hogy « kormány kötele« volt- a kivételes halaimon alapuló íendpietekeí, amelyeket érvényben akar tartswi, tör­vényesíteni, Ynss József népjóléti minister a. Ház elé terjesztett ugyan egy törvényjavaslatot, nir.-ly a la­fcÄsüs'vWcet ixjiiá'.vostt» votfc, Vi azonban a i -Mizet; gyíilés nem l/lrgyulta le s •i.rindnMio, amíg ex a ja­vaslat törvényerfíre nem emelkedik, az elletnék sze­rint a népjóléti miniszter iij remid-etet vem adhat ki, legfeljebb a régit tarthatja érvényben. Az általános jogi szemponton kívül komoly érveknek egész sorát vonultatják íöl a lakásrendelet pontjaival szemben és mint, velünk közölték, mindent elkövetnek, hogy a népjóléti minisztert lényeges módosítások eszközlésére bírják. A parlament húsvéti vakációjában egymást ér­ték azok a heves támadások, amelyeket az egységes párt szélsőjobboldali elemei intéztek az arany kö­zépút politikája eilen. A kormánypárt k< "lén be­lül pillanatnyilag' elintézettnek vélték ebeket, a tá­madásokat a komáromi ós a bujái választások ered­ményével « a komoly szelektálás, jobben mondva a hi.Mnm kérdésének fölvetését későbbre halasztot­ták. Szombaton este a fester Lloydbav Wild József egységespárti képviselő, akii a képviselők körében általában gróf fíethlen István miniszterelnök bizal­jiii-.s embereként ismernek, érdekes nyiii. le,velői írt fírimbös Gyulához, amelyet íöntartás nélkül tekint­hetünk a kormánypárt többségi véleményeképpen. V.'iM József figyelmezteti (tömböst, hogy a reakciós elemeket nem szabad vezetéshez juttatni, -mert ezek csak. a. megújhodás kerékkötői lehetnek. Mngyar­nrsaág jövő szerepére vielen haausiUijossa. l op,/ M agyam. szög fiivtleu ennen lakójával egy Ott. kell megteremteni az egység frontját. A mi feladatunk — írja Wild — a 'név egyesítésére irényuljnn, aki tehát esni.- ti fajtui;gyumúgol Itiiriöli. szakudullanul, aü wsiicsak a belső egységes frontot ieineli el, ha­nem azt is. amely bennünket a halárainkon iái is összeköt elszakított testvéreinkkel. Kein szabad el­felejtened, hogy sokat markoló emberek a legjobb akarat: mellett egy egész nép jövőjét hetek alatt el­járt szhütják. Levelének további részében arra iigseimeiíeli Wild József -Uömpös-CImJút, hogy a régi értek'mbeu vett politika as egész világon háttérbe -laorni be­ír " lép r„ iüc'lfi. zdaság. Hop->ij.agr< rázza (Un­nősnek, nc iy Magyi-ror.-zúoo.i is kr.riy'tvá.'Kd vétik minden olyan politika aÍHnfytiek ni<"-* erős g *nla­sági alapja. Éppen csért árva keli törekedni, hogy Kvrópa. többi államaiéul harmonikusan együtt dol­go-hnssitnk. EJT & FrarcsIsorsaSg aesK atea? néimet íeraiaSakeí anätaMSü»! Píriz?, március 31. [ Essen, március 31. A franciák ma délelőtt, hogy a Krnpp-müveknél ! egy fenyegető csoportosaiásnak véget vcsicack. sor­tüzet adtak. A sortiiznek nitole halottja, Imhonegy súlyos.és harminckét könnyű sebesültje mn. A leg­több sebesülés ágy történt, liogy amikor a francia A f igaró nagy föltűnést keltő, névaláírás nél­küli cikket közöl, amelynek ster.iöje állítólag maga Póinvaré miniszterelnök. A cikk élesen szembefordul az angol politikával és kimutatni igyekszik, hogy Anglia av oka a:; antant meglazulásának. Az aus^ol bönla.istrom fölsorolása TI fán a szerző arra a végső következtetésre jnt. "hegy Anglia szifotta mindenkor a német eUcntdllást és ma már szó sem lehet arról, hogy a brit szövetséges jóindulatú semlegességet tanúéit. A Ituhr-kérofs a cikk szerint abban a pilla­natban meg voinn oldva, amelyben Anglia minden kéiérteimüséget kizáró nyilatkozatot tenne a francia jogokról, ligyliogry Németország nem szániíthátna többé az angol támogatásra. (U.) London, március 31. A Daily Mait jelentépo szerint Poinearv minisz­lorelnök kihallgiitiison fogadta az angol szállító­munkások titkárát és Maedouald, Kenderson és Thomas munkáspárti képviselőket, akik a jóvátételi kérdés megoldásának alapelveit tartalmazó javas­latot terjesztettek! eiéje. Az angol küldőitek megkér­dezték I'oincarét, vájjon Franciaország annekfálni akarja-e a Ruhr-vidéket és a Rajya-larloindnyt, avagy ezeket, a területekot politikai és gazdasági leigázottságban kívánja tartani, továbbá, hogy ki­zárja-e Franciaország Annilát a megindítandó frfneiR-nómet tárgyalásokból s végül, hogy alkal­maznak-e majd színes csapatokat a megszállás során1 Foincaré válaszúban kiemelte Franciaország követeléseinek jogosságát és mérsékelt voltát s ki­jelentette avi'a való készségét., hogy az angol kikül­dötteknek minden kívánt, ad.itot rendelketifare bo­csát, majd hozzátette, liogy a fmneia kormánynak az n célja, hogy éssretéritse Stinnest, Thyssent és hasonló aondellMdású nagyiparostár.saikat. A mi­niszterelnök a leghatározöiíabbc * megcáfolta n francia annektálási tervekről szóló hírekét és kije­lentette, bogy Anglia az • összes konferenciákon részt vehet, színes csapatok alkalmazására pedig nem is gondol a Vraneia kormány. (L'.j katonák a tömeget szétoszlatták, a löv.'-.-,ek eldördü­lésekor sokan a íöldrovetették uiagukat és m;'snk át­gázoltak rajtuk. A ruhrvidéki pápai delegátus uz AV"»«íófí-kór­házban meglátogatta u sebesülteket. Ma délután négy órakor egy francia sziízad két páneéloj' automobillal megjelent a Krupp-müvekben és letortóztiitt« fynaizi: t (izoltófelügyolőt. A véres incidens alkalmából a Krupp-müvrk a francia hadosztályparancsnokhoz tiltakozó iratot in­tézett, amelynek befejezése így szól: „Kzért az embertelen uérontásért, amelynek a >»i derék, békeszerető milukásaink'tildozaltil estek, kizá­rólag azokat terheli a. felelősség, akik joge.ll üresen, be­vonultak telepé ikre." Az üzemi tanács tagjai a be­nyomuláskor érintkezésbe léptek a franeia katonai osztag parancsnokával és fölkínálták szolgálatokat, hogy a, katonai osztag bántatlanul elhagyhassa a tele­pei. Ezt az ajánlkozást azonban a parancsnok eluta­sította. <U. > Berlin, március 31. A WolE-iroda jelenti: Poincaré miniszterelnök a francia kamarában nyilatkozatot tett, amely a líuUr-vidék kiürítésére vonatkozóan ezt mondja: „A liuhr-vidékről csak az elért fizetések arányában fo­gunk. visszavonulni át a fizetéseknek a károk ösz­szosségéhes kel! alkalmazkodnia.1 ' Poinenté miniszterelnök ezzel cs;ik a brüsszeli kommüniké tartalmát isnvótli meg, amellyel szembún a birodalmi kancellár müncheni beszédében állást foglalt. A birodalmi kancellár akkor ezt mondta: „A mostani konfliktus befejezésére vonatkozó minden megbeszélésnek a betörési terület feltétlen kiüríté­séből kell kiindulnia. Amíg az erőszak és jogtalan­ság uralmát végleg meg nem szüntetik, a szerződés ­szőrű teljesítések rendszere elképzelhetetlen. Ezért a brüsszeli kommünikében semmiféle haladást sem li>­tok." Swnflni okunk arra. hosy Poincaré beszéde után máskép itéljiik meg a helyzetet, amiből az követke­zik, hogy a kormány változatlanul tovább folytatja a bevált védelmi politikát.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék