Pesti Napló, 1923. április (74. évfolyam, 74–97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

* ' 2 Vasárnap ' PESTI NAPLÓ 1923 április 1. Öt hétig az amerikai vöröskeresztesek és a newyorki magyarok­ között Dr. Szukováthy Imre magyar vöröskeresztes megbízott és főorvos elmondja amerikai propagandaút­jának tapasztalatait .Saját tudósítónktól.) Ha van intézmény, am­it a háború föllendített, akkor világszerte elsősorban a Vörös Kereszt az e valamennyi ország vöröskeresztes intézménye élén: az Amerikai Vörös Kereszt Saj­nos, tavaly június óta megszüntette az Amerikai Vö­rös Kereszt az európai akcióit és az elmúlt, télen aár a mi gyermekeink is nélkülözni voltak kényte­lenek a gazdag amerikai segítséget. Minden hír vagy lehetőség tehát, mely amerikai reménységeink felől tájékozást nyújthat, vitális érdeklődésünkre tarthat számot. Ezt az érdeklődést igyekszik most kielégí­teni az alábbi információ, melyet dr. Szukováthy Im­rétől, a Magyar Vörös Kereszt Egyesület megbízott­jától és főorvosától kaptunk, aki tegnap érkezett visz­sza öthetes amerikai útjáról, és a Pesti Napló útján számol be az odavaló vöröskeresztes vezetőkkel foly­tatott tárgyalásainak eredményeiről, jobban mondva: tapasztalatairól. Ahol fehér márványból fak­ad a segítség forrása — Utamnak egyik tulajdonképpeni célja volt, — mondta munkatársunknak Szukováthy főorvos —, hogy Párizsban, Londonban, főkép pedig Ameriká­ban szorosabbra fűzzem az Ifjúsági Vörös Kereszt intézményeinek kapcsolatát Mindenütt a legkedve­sebb fogadtatásra találtam és Párizsból H. P. Lanti úrral, az Amerikai Vörös Kereszt európai központjá­nak igazgatójával együtt hajóztam át Amerikába. Most beszélték meg u­gyanis Washingtonban az Ame­rikai Vörös Kereszt jövő évi külföldi programját. Hangsúlyoznom kell, hogy csakis az ifjúsági vörös­keresztes intézmények külföldi támogatásáról volt szó, mert minden egyéb téren véglegesen megszűntek az Amerikai Vörös Kereszt külföldi akciói. — Grandiózus hatást tett rám az Amerikai Vörös Kereszt székháza Washingtonban. A Fehér Ház mö­gött elterülő hatalmas parkban, ahol a minisztériu­mok és a legfontosabb középületek sorakoznak, gyö­nyörű pázsitos tér közepén pompázik az Amerikai Vörös Kereszt kétemeletes palotája, — kívül-belül tiszta fehér márvány — itt vannak a reprezentatív helyiségek s az állandó vöröskeresztes kiállítás, míg a hivatalok egy másik, külön épületben vannak elhe­lyezve. A kiállításon külön osztálya van a magyar kézimunkáknak, háziipari készítményeknek és gyer­mekmunkáknak, melyeket javarészt Pedlow gyűjtött össze, itt sorakoznak a különböző díszes hálófelira­tok és emlékek, melyekkel az amerikai segítségért egyes intézményeink kedveskedni iparkodtak s külön díszhelyen ékeskedik a magyar vöröskereszt-rend nagycsillagja, melyet Horthy kormán­yzn­ adományo­zott elismerésül az Amerikai Vörös Keresztnek. Maradandó ifjúsági intézmény és ápolónő­képző tanfolyamot kapunk . Ebben a fehér márványpalotában fogadott Judge John Barton Payn, az Amerikai Vöröskereszt jelenlegi elnöke, aki a Wilson-kabinet igazságügy-minisztere volt és Harding elnök bizalmasai közé tartozik. Elegáns, középmagas, tipikus amerikai úr. Meglepett és jól esett az a tökéletes tájékozottság, mellyel a magyar viszonyok felől bírt. Ugyanott be­széltem Ernest E. Biekner alelnökkel, a külföldi ak­ciók vezetőjével és Artúr A. W. Dann úrral, az Ame­rikai Ifjúsági Vöröskereszt főnökével. — Megbeszéléseink eredménye, hogy a magyar ifjúsági vöröskeresztes intézmény erre az évre még tetemes anyagi támogatást fog kapni a washingtoni központtól, azonkívül kedvezően intézték el ama ké­résemet, hogy itt nálunk valami állandó ifjúsági vö­röskeresztes intézmény létesítésével, tehát maradandó alkotással ajándékozzanak meg bennünket. Hogy ez mi lesz: — modern játszótér-e, ifjúsági munka-otthon vagy más valami, — erre nézve mrs. Miller, az Ame­rikai Ifjúsági Vöröskereszt budapesti képviselője fog Washingtonba előterjesztést küldeni. — A Vöröskereszt működésének egyéb terén arról van szó, hogy a párizsi központ itt Budapesten a közel­jövőben felállítana egy tanfolyamot ápolónő­képzők számára, ahol a szomszédos államok számára is ápolónő-képzőket fognak tanítani. Ibrányi Alioa erre nézve közvetlenül megkapta már a részletes di­rektívákat Párizsban, én pedig elhoztam magammal az e célra kiutalt 30.000 frank első részletét. Influenzahét, légy elleni hét, ha eset elleni hét — Jártam Clevelandban, Lorrainben, Boston­ban, Kanadában mindenütt, szorosabbra fűzve a magyar kapcsolatokat és beható tanulmányokat vé­geztem Newyorkban, ahol például egyedül az Ifjú­sági Vöröskeresztnek 660.000 tagja van. Érdekes és eredményes kísérletet tett most a Vörös Kereszt Newyork egy kicsi körzetében a társadalmi jóté­konyság egyesítésével. Nyolc uceából álló körzet­ben negyven egyesület fogott össze egy teljes évig a Vörös Kereszt égisze alatt közös működésre. Az eredmény: az adminisztráció egyszerűsítése, hallat­lan megtakarítás és hatványozott működés. E próba alapján most az egész Unióban a Vörös Ke­reszt égisze alá egységesítik a társadalmi jótékony­ságot. Érdekes­ az amerikai biztosítótársaságok egészségügyi működése, mellyel biztosítottjaik­nak egészségét és életét iparkodnak megóvni. Ren­deztek influenza-hetet, légy elleni hetet, baleset elleni hetet — plakátokkal, röpiratokkal, felvonu­lásokkal oktatva ki a közönséget a védekezés esz­közeire, ötmillió dollárt költöttek erre egy év alatt s a statisztika eredménye, hogy hét évvel javítot­ták fel úgy az élettartamot. A baloldali szélsőséges propaganda lepattant amerikai magyarjainkról . Végül néhány szót a newyorki magyarokról. Minden akut politikán túl a magyar szülőföld izzó és törhetetlen szeretete az, amit amerikai magyar­jainknál tapasztaltam. A mostanában ott mutatkozó propaganda-utak kísérletei sikertelenül pattannak le amerikai testvéreink szilárd honszeretetéről és bárha általában a mai pártpolitika, különösen a jobboldali szélsőségek — és mi tagadás: főszép a sötétzöld. A kalap alól a halántékán selymes, lágy fürtben bukott ki vörösbarna haja. Miettnek nagy szája volt, nagy, nedves, szép meleg szája. De az ajkak keskenyek, a szájak szöglete érzékenyen fejezi ki a hangulat százféle árnyalatát. Az a száj, amely­nek két szögletében néha egyszerre két különböző mosoly rajzolódik. Szép női száj. Kevesen voltak a cukrászdában. Miett felkönyö­költ az asztalra és állát összekulcsolt kezére támasz­totta. Vékonyívű szemöldökét kissé felvonta és fejét oldalt hajtva, tekintete elmeredt a levegőben. Unat­kozott. Várta a csokoládéját. Aztán lassan végighor­dozta tekintetét a cukrászda vendégein. Az egyik asztalnál vékonynyakú, céklapiros képű öreg kis­asszony ült két egyformába öltöztetett gyereklánnyal, akiket láthatólag etetésre küldtek ide a kisasszony­nyal. Nem messze tőlük egy ezredes ült, dühösen fel­felé kefélt hajjal, villaalakú, energikus ősz bajusz­szal. A berámázott délutáni újságot olvasta és a rá­mát olyan mozdulattal tartotta maga előtt, mint a kivont kardot. Két fiatal pár flörtölt még suttogva két másik asztalnál. Miert megnézte őket, az unalom rájuk meresztett tekintetével, anélkül, hogy tudomást vett volna róluk. Egyszerre megborzadt Szeme kerekre nyílt a rémülettől és iszonyattól, tekintete görcsösen odaszegeződött arra a pontra és torkában elakadt a lélekzet Meglátta a félarcú embert. A félarcú ember ott ült egyedül a sarokban, tá­vol mindenkitől. Karjait, mellén összefonva, fejét kissé előrehajtva maga elé nézett a levegőbe. Különös és ijesztő látvány volt A fél arca telje­sen hiányzott. Ahol az arcon a szemöldök csontja és a pofacsont domborodik, ott valami kísérteties mély horpadás lapult. Ez a horpadás fent a homloknál kezdődött és a fél arcon lefutott egészen a csonka, betört álkapocsig. Az irtózatos h­orpadáson kifeszült a vékony rózsaszínű bőr, amely a nyers hús színére emlékeztetett és a kifeszült hártyaszerű bőr olyan fényes volt, mintha valami pasztával és szarvasbőr­rel fényesítették volna ki. Ebben a horpadásban az emberi a"­ minden "emléke eltűnt. A szemgödör nyitva volt, nedves, fájdalmasan véres, szőrtelen hús­gyűrű keretezte a szemgolyót, mely mozdulatlan volt, mint egy felakadt halszem. Így behegedve is numerus clausus — sehogy sem találnak rokon­ érzésre, mégis a magyar föld rajongó szeretetével hisznek, mindezek mielőbbi elmúlásában. Bethlen miniszterelnök középút-politikája általában nagy tetszésre talál és e politikának tényleges eredmé­nyei után bizonyára számíthatunk amerikai ma­gyarjainknak arra az aktívabb támogatására, amely most még — sajnos — nem tud érdemlege­sebben megnyilatkozni javunkra. Szukováthy főorvos egyébként részletes beszá­moló jelentést készít útjáról a külügy- és népjóléti miniszter számára, a jövő héten pedig Varsóba utazik, ahol a Magyar Vörös Kereszt képviseleté­ben részt vesz a keleteurópai Vörös Keresztek ápri­lis 9-én kezdődő első konferenciáján. 4 A félarcú ember írta : Zilahy Labo. Ezerkilencszáztizenhétben történt Mietz bement egy belvárosi cukrászdába. Kis gyászfátyol lengett a kalapján, még mindig gyá­szolta az urát, pedig az ősszel már esztendeje múlt, hogy az ura, aki miniszteri titkár volt, elesett Lem­berg alatt, a grabovinói ütközetben. Kesztyűs ujjára akasztva, két kis csomagot ho­zott a kezében. Az egyikben szappan és kölni víz volt, amit a drogériában vásárolt, a másikban mály­vaszínű selyemszalag, amit azokba a rövidujjú háló­ingeibe akart fűzni, amiket most varratott. A két kis csomagot letett­ a langyos márvány­asztalra és mielőtt leült két tenyerével lassan végig­simította a derekát, valami szép lusta mozdulattal, amiben volt egy kis nyújtózkodás és egy kis tetszel­gés. Lehúzta a kesztyűjét és ujjait szétnyitva, for­gatta és vizsgálta a kezét. Az ujjakon halványpiros csíkok vonultak, amiket a szűk kesztyű varrása pré­selt rájuk. Szép keze volt, olyan szép, amilyen csak az emberi hús és vér és csont tud lenni, ha hibátlan vonalakba formálódik. Olyan volt ez a kéz, mint a szirom, amelyen a hervadás semmi árnyéka, semmi lehellet­te. Üde és gyöngéd, mégis acélos erő érzik benne. Tökéletes szerszáma a női testnek. Szép az ilyen kéz, ha a haj fürtjeit igazítja, szép, ha szala­got köt, szép, ha gitár nyakára kulcsolódik, szép, ha búcsút int, legszebb talán, ha csendesen, alázato­san rászáll valakinek a kezére. Szép női kéz. Miett az ablak mellé ült és csokoládét rendelt Az egyik széken — valaki ott felejtette — a délutáni újság hevert kinyitva. Nagybetűs címek kiabálták a főhadiszállás legújabb jelentését. Miett csak egy pillantást vetett az újságra és azonnal elkapta a te­kintetét. Irtózott az újságtól. Mindentől, ami eszébe juttatta, nagy háború van. A cukrászda fehér függönye keskeny rést ha­gyott, azon kinézett arra a darabka égre, ami a bérházak teteje, fölött idelátszott. Tavasz volt, áp­rilis. A fekete bársonykalap beárnyékolta a Miett ar­cát Nem is lehetett látni, hogy a szeme kék-e, vagy óriás, nyitott sebnek tű­nt ez a fél arc, amelyben az egyik orrcimpa és félig az ajkak is megpörkölődtek. A pörkölt ajkakból kilátszott a fogsor s a száj ezen az oldalon keserűen, ördögi dühvel vicsorgott. Az arc másik fele egy fiatal férfi nyugodt, szép, szomorú arca volt. Nagy, barna, szinte gyerekes szem, hosszú pillákkal, finom ívű orr, szép keskeny­erős ezáj ég férfias áll. A félarcú ember hadnagyi egyenruhát viselt Miezt rémülten nézte, még mindig nem vette le róla a tekintetét. Az első pillanatban felismerte: Ja­nika volt, a ludovikás. De ahogy a két félérc össze­­keveredett a tekintetében, nem merte mégsem bizto­san állítani. Végigszaladt benne minden emlék erről a fiú­ról. Janika Olgának, az ő legjobb barátnőjének volt az unokatestvére. Janika akkor még ludovikás volt, tizenhétéves gyerek, 1912-ben. Janikát mindenki te­gezte, mindenki hátbavágta és mindenki megcsó­kolta. Még a lányok is. Janikát nem lehetett pótolni, Janika­ megfizethetetlen volt. Olyan élethűen tudott női hangon énekelni, hogy bármely orfeumban fel­léphetett volna. Tudta utánozni a kakast, a kismala­cot és a rucahápogást Arról nem is szólva, hogy Jozefin nénit a megszólalásig tudta utánozni és kü­lön mutatványa volt az a kis kurta, dühös pöfögés, mikor az autót megkurblizzák. Komoly társaságokba nem lehetett elvinni Janikát, különösen mióta a Sándor bácsi huszonötéves közjegyzői jubileumán a házi banketten a kamarai elnök felköszöntője alatt elkukorékolta magát. Janika volt az a fiatalember, aki egyszer dél­előtt olyankor jött hozzájuk, amikor még, valami lumpolás után, ágyban feküdtek. Ekkor még fiatal házasok voltak. Az ura kikiáltott Janikának a másik szobába: — Gyere be te taknyos! Janika bejött az ő hálószobájukba, leült az ágy szélére és úgy beszélgettek. Ugratták Janikát, Janika aztán a végén olyan szemtelen lett, hogy kikergették és hazaküldték. Ennek már öt esztendeje. Miert a háború kitörésekor­ látta utoljára Janikát, aki akkor negyedéves ludovikás volt A félarcú ember fizetett, felállt és az ajtó felé indult A két cukrászlány összedugta a fe­jét 0s utána bámult olyan arccal, mintha va- Amerikai válallkozók ajánlaatot tettek Angóra újjáépítésér­e Eltűnt a török ellenzék egyik vezére Párizs, március 31. A Matin jelenti Konstantinápolyból, hogy egy­ amerikai vállalkozó csoport az angorai kormányhoz beadvánnyal fordult, amelyben ajánlatot tett, hogy modernül átépíti az ősi Angorát. A terv szerint az új főváros két magaslat mindkét oldalán épülne föl, a középen hatalmas palotában a nemzetgyűlés találna elhelyezést és félkörben a minisztériumok és általá­ban a középületek. Villamosvasút hálózná be az új főváros minden főbb útvonalát. A déli városrészben­­nagy parkot terveznek az amerikai építészek tavak­kal és vízesésekkel. Egyáltalán Washington volna a minta a modern Angóra fölépítésérre. (II.) Párizs, március 31. Konstantinápolyi távirat hírül hozza, hogy Ali Sakri bej, az angorai parlament ellenzékének egyik vezére két nap óta eltűnt. Általában azt hiszik, hogy merényletnek esett áldozatul. A Petit Parisien je­lentése szerint a nemzetgyűlés tegnapi ülésén emiatt heves összeütközések voltak a kormánnyal, mert az ellenzék a minisztereket vádolja Ali Sakri bej eltű­néséért. A nemzetgyűlés vizsgáló bizottságot küldött ki, hogy kiderítsd az esetet (II.) WVVVVVWWVVWWVWV­VW/JWWVVWN

Next