Pesti Napló, 1923. május (74. évfolyam, 98–121. szám)

1923-05-01 / 98. szám

Stein NAPI HZÍREK Beszélgetés Karszarv­nc hercegnővel Olyan híres, hogy csak a Karszavinának nevezik, a másik két nevét senki sem tudja, én sem, pedig Csak meg kellett volna nézni az útlevelét. Azt azon­ban elárulta magáról, hogy hercegnő. Ma délután érkezett Budapestre, mert három estén fog vendég­szerepelni a Vígszínházban. Megérkezése után a laká­sáról egyenesen a Fővárosi Operettszínházba hajta­tott, ahol zenekari próbát tartott személyes vezény­lete mellett. Itt akadtam rá. A karmester háta mö­stöt, állt a nézőtéren és dirigálta a szép Chopin-, Mo­zart- és Gluck-muzsikát. . Mellette ü­lt a partnere, Pierre Vladimirov, zömök, szőke fiatalember, aki a lábával verte a ritmust, míg az orosz primadonna finom és karcsú kar- és kézimozdulatokkal ellenőrizte, hogy megfelel-e produkciójának a tempó. Középter­metű fetke asszony Karszavina, egyszerű fekete kosztüm van rajta, fekete kalappal, amelyről fátyol borul az arcára. A fátyol alól nagy fekete szem csil­log elő, ez rajta a legszebb. Nem tudom, hány éves lehet, itt a félhomályos nézőtéren huszonöt-harminc­­évesnek látszik. Hosszú karjai ritmikusan mosognak a zenére, az arca szomorú, talán a fáradtságtól, ta­lán a zenétől. Háta mögött a mamája ül, egy ősz­hajú, pápaszemes hölgy, aki mindenüvé elkíséri a leányát. Csak kevés ékszer van a híres táncosnőn, ellentétben azokkal a kevésbé híres táncosnőkkel, akik tele szoktak lenni ékszerekkel. Mindössze nagy fülbevalója ötlik a szemünkbe, régimódi, nagy szma­ragdkővel, amelyet apró briliánsok vesznek körül. Finom hosszú ujjain egyetlen vékonyka jegygyűrűt­ visel.­­ Igen, férjnél vagyok, — mondja franciául — az uram angol diplomata. És gyorsan, mert próba közben nem sok ideje van, elmondja, az életét. Négyéves korában került a csá­szári orosz balettiskolába és tizenhatéves korában primadonnája lett a pétervári nagy­operának. Ter­mészetes, hogy sokszor táncolt a cári család előtt és a Carszkoje-Szelo kis színháztermében nem egyszer produkálta magát a cári család és szűk környezete előtt. Kitüntetései is vannak. — Most nem jut az eszembe, hogy milyen ki­tüntetések, — mondja — de a legértékesebb köztük a Nikolajszki-rend, amelynek nagy vörös szalagját ünnepélyeken m­ost is viselem. Orosz hercegi családból származik, egyáltalán a császári baletthez csak a legelőkelőbb családok gyer­mekei kerülhettek. Pétervárról 1917-ben jött el, a for­radalom idején. Eleinte Moszkvában tartózkodott, az egész balettkarral, de onnan csakhamar elutaz­tak Londonba és ott telepedtek le. Az orosz császári balett most Londonban székel, Jagilev intendantú­rája alatt, de gyakran vendégszerepel Párizsban és sokszor turnézik. Ez most az utolsó európai turnéja, mert a nyáron már átrándul Amerikába, ahol hosz­szabb ideig fog vendégszerepelni. Mindenütt nagy sikereim vannak, — mondja — de nagyon boldog volnék, ha egyszer visszakerülhet­nék a régi Pétervárra.­­ Nissinszkijről beszél, aki évekig partnere volt s akivel több európai városban fellépett és egyben megcáfolja azt a hírt, mintha már Budapesten fel­lépett volna. Most először van Budapesten. Az orosz balettről csak annyit mond, hogy világhírének és művészi értékének az a magyarázata, hogy a balett­nek ősidők óta egyedül Oroszországban van igazi kultusza és a klasszikus táncot sehol nem veszik oly komolyan, mint Oroszországban. Az École Vestris valóságos táncakadémia, a szónak legkomolyabb ér­telmében. Ott képezték ki a császári balett növendé­keit és ez a tanulás szinte katonás fegyelemmel pá­rosult. A legbüszkébb arra, hogy Szvetlov orosz kri­tikus könyvet írt róla, amelyben behatóan, foglal­kozók művészetével és amely könyv később tankönyve lett az École Vestiis-nek. Londonban persze szintén ünneplik az orosz balettet, amelynek legnagyobb sikere a koronázás­kor volt, amikor a Covent Gardenban produkálták magukat V. György előtt. — De most eleget szóltam magamról, — mondja mosolyogva — engedje meg, hogy néhány szót szól­jak a partneremről is. És elmondja, hogy Pierre Vladimirovval együtt CIPÓ -áraink igen jutányosak? Tekintse meg kirakatainkat! VERVaJEILcipőház Rákóczi úti PESTI NAPLÓ Í923 m23nsi Ü Párizsi diplomáciai körökben kedvező a hangulat a magyar kormány szanálási tervével szemben Párizs, április 30. Gróf Bethlen István magyar miniszterel­nök holnap érkezik meg­ Kállay Tibor magyar pénzügyminiszterrel Párizsba. A jóvátételi bi­zottság, amint már jelentettük, május 4-én hall­gatja meg a magyar miniszterek előterjesztését. A Pesti Napló párizsi tudósítójának értesü­lése szerint Magyarország arra kéri a jóvátételi bizottságot, hogy az antantállamok mondjanak le a békeszerződésekben biztosított magyaror­szági általános zálogjogukról, hogy Magyaror­szágnak módjában legyen két kölcsönt föl­venni. Az egyik — hír szerint­ — rövidlejáratú kisebb kölcsön, amelyet sürgős állami kötele­zettségeinek fedezésére kíván fordítani. A má­sik hosszúlejáratú, nagyobb kölcsön volna, amelyet az ország közgazdaságának újjászer­­vezése és a magyar korona stabilizációja cél­jából venne igénybe. A magyar kormány sza­nálási programja erősen emlékeztet az osztrák­ szanálási tervezetre és többek között magában foglalja a tisztviselői létszám apasztását is. Tudósítónk szerint itteni diplomáciai kö­rök úgy tudják, hogy a jóvátételi bizottság eleget tesz a magyar kormány kérésének. A Quai d'Orsagn­e hírhez hozzáfűzték, hogy Franciaország még nem foglalt állást a ma­gyar kívánságokkal szemben és hogy Francia­ország magatartását a többi szövetséges állás­foglalásától teszi függővé. (II.) ­r­rr­­-l,-,-,-, -rrinrrrirririnnr nri—rr­i*mn ninnrnmnmniriirruwuwt Gross Károly; titkár: dr. Purjesz Béla; jegyző:­­Ve­duna József; pénztáros: dr. Patai Samu; gazda: dr. Körmöczy Zoltán. — Castagneto hercege visszatért szabadságáról. Castagneto-Caracciolo herceg budapesti olasz követ, aki február óta szabadságon volt, Olaszországból ma visszaérkezett Budapestre és ismét átvette hivatala vezetését. — A budapesti francia követ utazása. Félhivata­losan jelentik: Doub­et rendkívüli francia követ és meghatalmazott miniszter néhány napra Budapestről elutazott és távollétében gróf Robi­n Lajos követségi titkárt bízták meg a budapesti francia követség ügyeinek vezetésével. — Jenő főherceg lemondott a német lovag­rend főmesteri állásáról. Bépsi tudósítónk táv­iratozza: Jenő főherceg a Vatikánnal való elő­zetes megállapodás után lemondott a Hoch- és Deutschmeister lovagrend főmesteri állásáról, de fogadalmához híven továbbra is tagja ma­rad a rendnek. Utódául a rend káptalanja Klein Norbert brü­nni püspököt választotta. — Lujza badeni nagyhercegnő temetése. Baden-Badenből jelentik. A legközelebbi családtagok és szá­mos kiváló személyiség jelenlétében tegnap volt Lujza badeni nagyhercegnő temetése. A szertartáson a svéd királyi pár is jelen volt. A holttestet az éjjel átszállí­tották Karlsruheba és az ottani mauzóleumban nyu­galomra helyezték. A badeni kormány koszorút he­lyezett a koporsóra, melynek nemzetiszínű szalagán ez a felírás állott: „A badeni haza jóltevőjének". — Milyen egyesületnek lehetnek tagjai az egye­temi hallgatók? Az Est hétfői számában jelentette, hogy a tudományegyetem rektori hirdetőtábláján megjelent a felhívás, amelyben az áll, hogy milyen egyesületeknek lehetnek tagjai az egyetemi hallga­tók? A névsorban huszonhat egyesület szerepel, leg­nagyobb részük jótékonysági, tudományos vagy tár­sadalmi egyesület. A Szent Imre, Szent István és Szent László­ körtől kezelve, a Műegyetemi Segítő­egyesületen és a Mensa Akademicán keresztül a Vasov Iván bolgár olvasókörön át ,a Turul, Attila és Csaba bajtársi szövetségig minden egyesület fel van sorolva, amely nem politizál s amelybe az egye­temi szabályzatok megengedik a beiratkozást. Az egyesületek között nem szerepel sem a MOVE, sem az Ébredő Magyarok Egyesülete.­­ Báró Plener halála. Bécsből jelentik, hogy egy ottani szanatóriumban vasárnap meghalt nyolcvan­éves korában báró Plener Ernő, az ismert osztrák államférfiú. Egyike volt azoknak az osztrák politiku­soknak, akik mindig a legbarátságosabb érzést tanú­sították Magyarország iránt. Magyarország iránt való baráti érzését fokozta az is, hogy felesége báró Eötvös József egyik leánya volt. A külpolitikában készségesen támogatta Plener idősb gróf Andrássy Gyula terveit. Jellemzi ezt az is, hogy annak idején saját pártjával is ellenétbe jutott Bosznia okkupá­ciója kérdésében. Windischgraetz koalíciós kabinet­jében 1893-ban elvállalta a pénzügyminiszteri tárcát és ő alkotta meg a valutareformot Már 1895-ben be­látta, hogy a német párt szétbomlása miatt nem viheti keresztül reorganizációs terveit, elvonult tehát a politikai élettől. 1900-ban az osztrák legfelsőbb szám­vevőszék elnökévé nevezték ki s ekkor kapta meg az urak házának tagjává való kinevezését is. — Repülőgépen Londonból Berlinbe — egy nap alatt. Londonból táviratozzák: Az első london—ber­lini Daimler-expresszrepülőgép ma délelőtt útnak in­dult a croydoni repülőtérről, hét utassal. Egy nap alatt kell eljutnia Berlinbe. — Németország gépiróbajnok.­1. Berlinből távira­tozzák: A sportpalotában rendezett irodai kiállításon a kétnapos gépíróversenyen a németországi bajnok-­­­rágot a kieli Grab­i­ Elli nyerte meg, járt iskolába és Pétervárott a partnere volt. Azután ő eljött és Vladimirov ottmaradt, csak most talál­koztak Párizsban és itt Budapesten fog vele hosszú idő után először táncolni. Eddig tartott a beszélgetés, a zenekar egy gyö­nyörű Chopin-keringőbe kezdett és Karszavina to­vább próbált a karjaival, Pierre Vladimirov pedig tovább verte a ritmust a lábaival...­­.— A „Pesti Napló" legközelebbi száma a május elsei általános munkaszünet miatt május 3-án csütörtökön jelenik meg, a rendes időben. — Május elseje. Talán a legkedvesebb dátum a naptárban. Hivatalosan nem pirosbetűs nap, mégis ünnepe mindenkinek, aki érezni tud. Ennek a nap­nak varázsa nem évülhet el. Kő van a szíve helyén, akinek­ vére nem lesz gyorsabb ütemre ezen az áldott napon. Bűbája mindnyájunké, akik a tél zord börtö­nében sóvárogva vártuk a tavaszt. Május elseje vég­képpen felszabadít a fagyos hónapok béklyói alól. Frisebbek, könnyebbek, vidámabbak leszünk ennek a napnak örök derűjétől: frisebbek a munkára, köny­nyebbek a cselekvésre, vidámabbak az élet szépsé­geinek élvezésére. A munkások ezen a napon ünnep­lik szolidaritásukat szerte a világon élő minden mun­kástársukkal. Ez az ünneplés az idén csöndes lesz minálunk. Hargos felvonulások, népes gyűlések nem fognak alkalmat adni politikai tüntetésekre, amelyek esetleg disszonanciát támaszthatnának ennek a nap­nak ősi harmóniájában. A munkások is csak a ta­vaszt fogják ünnepelhetni, mindannyiunkkal együtt, az örök tavaszt, amelynek varázsos költészetétől nem foszthat meg bennünket a legrútabb politika sem. — Isallod-e te patika? Kell-e orvos, patika? — Így van ez a nótában, bár nincs nótás kedvünk e pil­' lanatban, amikor a patika újabb drágulásáról sze­retnénk néhány kegyeletes szóval megemlékezni. Most száz százalékkal emelték a patika árakat s ez azt jelenti, hogy a középosztály és a szegényebb nép­osztály minden reményről mondjon le, hogyha egy­szer szüksége lesz gyógyszerre, patik­ai árura, azt valóban meg is tudja szerezni. Hiszen úgyis régi szólás-mondás, hogyha valaminek túlságos nagy ára van, arra azt mondják: — olyan drága, mint a pa­tika!... Soha jobbkor nem alkalmazhatjuk ezt a mondatot, mint most, amikor a patika vezet, ha nem sokkal marad el mögötte az élelmiszer, a ruházko­dás és az elsőrendű szükségleti cikkek folytonos ár­emelkedése sem. Százszor és százszor leírtuk már ezen a helyen, hogy mi lesz ebből? Ki tudja, hova fog ez vezetni? De százegyedszer és örökösen ismé­telnünk kell, hogy oldják meg a folytonos drágulás problémáját. Vagy ha állam és hatóságok már te­hetetlenek is a hétfejű sárkánnyal szemben, legalább ne hizlalják kövérebbre és ne növesszék meg a nyol­cadik fejét. Mert most az történt. Nem is jó rá gon­dolni, hogy mi minden lesz ezen a héten, amikor már a május elsejei felemelt ház- és boltbérek irányítják a napi árakat­... — Lord Carnarvon temetése. Londoni tudó­sítónk táviratozza: Lord C­arnarvont ma dél­előtt a legszűkebb családi körben tartott rövid gyászünnepség után eltemették a vidéki birto­kához közelfekvő domb tetején. A koporsót vivő automobilt gőzmozdonnyal kellett a domb tete­jére fölvontatni. (II.) — Az orvosszövetség közgyűlése. A budapesti orvosok szövetsége április 30-án tartotta évzáró és tisztújító közgyűlését. Dollinger tanár­elnök az ülést megnyitó szavaiban foglalkozott a betegség és baleset ellen való kötelező biztosításra vonatkozó törvény­javaslattal, amelynek egyes pontjai ellen már a múlt heti rendkívüli közgyűlés tiltakozó felterjesztéssel élt a nemzetgyűléshez és a mérvadó hatóságokhoz. Az orvosi rend nehéz küzdelmeiben pártkülönbség nélkül egyesülésre hívta fel az orvosokat. Miután dr. Gross Károly főtitkár részletesen ismertette az elmúlt év eseményeit, megválasztották a következő eszten­dőre a tisztikart. A ,jövő évi tisztikar névsora a kö­vetkező: elnök: dr. Dollinger Ilgula; alelnökök: dr. Hi­lel Hümér és dr. Horváth Ákos; főtitkár: dr. INTIM­­ÉLIKERT VII, DOHÁNY UCCA 66. AZ ERZSÉBET KÖRÚT­­MELLETT MA, KEDDEN NYITVA REGGEL 10TM 50 ÓRÁIG .

Next