Pesti Napló, 1924. november (75. évfolyam, 232–256. szám)
1924-11-07 / 236. szám
Az E63-as karümbelüfi ütvén A házszabályrevíziós bizottság csütörtökön délután folytatta az 1908. és 1913. évi házszabályok még hátralevő hetven szakaszának összehasonlítását. Az előadó és a kormány fölfogása szerint: a költségvetés tárgyalásáról, a fegyelmezési jogról, a Ház tanácskozási rendjéről, az ülések felfüggesztéséről, a karhatalom alkalmazásáról és az elnöknek a Ház feloszlatása után még fönmaradó jogköréről szóló szakaszok szorulnak módosításra. Vadasi Halász Móric tett ezután jelentést arról a munkáról, amelyet a bizottság az előző napi tanácskozás anyagának összeolvasása körül az előadóval együtt végzett. Az eredményt abban, foglalta össze, hogy a már letárgyalt anyagnál körülbelül 25—30, a csütörtöki tanácskozás anyagával együtt pedig van körülbelül ötven új szakasz beiktatására lesz szükség, ha az 1908. évi házszabály lesz az alap. Ezután azt fejtegette, hogy az 1908. évi házszabály alapulvétele nem jelent lényeges könnyebbséget technikai szempontból, tökéletes munkát pedig csakis az 1613. évi házszabályok alapján lene végezni. Ugron Gábor arra mutatott rá, hogy csakis az 1908. évi házszabályok alapján lehet a munkát a siker reményével megkezdeni. Gaal Gaszton ugyanilyen értelemben szólott. Rassay Károly újbókifejtette, hogy az egyetlen élő joganyag az 1998. évi házszabály. Az 1913. évi házszabály csak magánmunkaként jöhetne figyelembe, aminek gyakorlati értéke alig több, mintha például a kanadai parlament házszabályára hivatkoznának. m?u iád izw^®»««^ r 1024 HOV. %1 Budapest» 1924 75. évfolyam 236. szám ATVe ELŐFIZETÉSI ÁRAKs Egy bóra . Negyedévre , 40.000 K 120.000 K Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 2000 K Vasárnap 3000 K Egyes szám ára Ausztriában hétköznap és vasárnap 2500 osztrák korona. PESTI '^^gjtr OOn korona ek, november 7 SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL Erzsébet körút 18—20. TELEFON : József 62-30,62-31, 62-S& Szerkesztőség Bécsben» I., Kohlmarkt 7. 50 midiéből lyan Bethlen miniszterelnök az összes alkotmányjogi kérdések megoldását igéri a házszabályravízió megvalósítása esetére A házszabályrevízió után a választójog, majd a felsőház Ügye kerül a nemzetgyűlés elé Öttagú albizottságot küldtek ki a házszabályrevízió javaslatának kidolgozására az 1908-as házszabályok alapján (Saját tudósítónktól.) A házszabályrevíziós bizottság ma délután folytatta tárgyalását, jobban mondva azt a keserves törekvését, hogy az Orffy-féle javaslattal felkavart zűrzavarban valahogy rendet teremtsen. A mai tanácskozáson sem történt végleges megállapodás a házszabályrevízió tárgyalásának alapja tekintetében, hanem ismét visszatértek arra a megoldásra, amelynek a gondolatát már az első napon vetették fel, hogy tudniillik egy albizottságot kell kiküldeni, mely kidolgozza a tárgyalás megfelelő alapját. Ez a bizottság egyelőre azt az utasítást kapta, hogy az 1908-as házszabályokba próbálja beleilleszteni mindazokat a módosításokat és kiegészítéseket, amelyek szükségesek. Az albizottság csak a módosítások szükségességére fog rámutatni, de hogy ezek a módosítások érdemben meddig terjednek, annak eldöntése ismét a házszabályrevíziós bizottság tanácskozása alapján fog megtörténni. A mai bizottsági ülésnek a házszabályrevízión túlmenő fontossága abban rejlik, hogy az alkotmányjogi kérdések egész sorozata nyomult ismét előtérbe. Gróf Apponyi Albert, továbbá Rassay Károly, Ugron Gábor felszólalása a miniszterelnöknek igen érdekes és nagyfontosságú nyilatkozattételére adott alkalmat. Bethlen ugyanis ma újra megismételte azt a múltkori kijelentését, hogy a házszabályrevízió, valamint a költségvetés parlamenti letárgyalása után nyomban a Ház elé terjeszti a választójogi javaslatot. Ezt az ígéretet pedig megtoldotta még a miniszterelnök azzal, hogy a szavazás titkosságának ügyét nem fogja pártkérdéssé tenni. A miniszterelnök ezután Farkas Tibornak válaszolva, még további ígérettel is tetézte eddigi ígéreteit, nevezetesen, hogy a választójogi törvényjavaslat elintézése után hozni fogja a többi alkotmányjogi reformot, köztük a felsőház kérdésének rendezését is. Ebből a miniszterelnöki nyilatkozatból az tűnik ki, hogy végre ő maga is elérkezettnek látja azt az időt, hogy a nemzetgyűlés azokkal a kérdésekkel foglalkozzék, amelyek miatt tulajdonképpen összehívták, vagyis az alkotmányjogi törvényjavaslatokkal. Mindennek az árát azonban a házszabályrevízió elintézésében szabja meg a miniszterelnök. Olyan árkövetelés ez, amely sajnos nagyon is problematikussá teszi a választójogi és a többi fontos alkotmányjogi javaslatok elintézésének lehetőségét. A 33-as bizottság üléséről egyébként részletes tudósításunk a következő: Bethlenyi Bél hirdeti a biztosság kérdésére pedig iker Gróf Apponyi Albert szerint nem is lehet vitatkozni arról, hogy az 1913. évi házszabály csak forrásmunka lehet, egyébként azonban nem jöhet figyelembe. De nem is az a fontos, hogy hány szakaszt kell módosítani, hanem az, hogy a nemzetgyűlésen megfelelő atmoszféra legyen a házszabálymódosítás tárgyalása idején. Ezután a választójog kérdését említette meg és azt fejtegette, hogy a választójog és a házszabály revízió összefügg egymással. Gróf Bethlen István miniszterelnök hivatkozott arra a kötelező kijelentésére, hogy a választójogi törvényt hajlandó záros határidő alatt a nemzetgyűlés elé terjeszteni és pedig a házszabályrevízió és a költségvetés letárgyalása után. Hangsúlyozta azonban, hogy a választójogra vonatkozó álláspontját még a házszabályreform kedvéért sem teheti alkudozás tárgyává. Őszintén megmondja, hogy őt már köti az eddig kifejtett álláspontja és az az ígérete, melyet a saját pártjának is tett a választójogról és elsősorban a titkosságról. Kijelentette, hogy a titkosság kérdését nem fogja pártkérdéssé tenni. Reméli, hogy ez a kijelentése megnyugvást fog tenni azok körében, akik a választójog kérdését junktuóba akarják hozni a házszabályrevízió ügyével. (Folytatása a 2. oldalon.) M Jókai Az élő irodalom legnagyobb mestere hív bennünket a halott és halhatatlan nagyság ünneplésére. Boldogan engedünk a hívó szózatnak: ott leszünk mindnyájan. Az írók és a közönség, a vezérek és a közkatonák, nagyrangúak és névtelenek, gazdagok és szegények. A szegény gazdagok is, meg a gazdag szegények is, hogy semmi híjja ne legyen a gyülekezetnek. És megüljük százesztendős fordulóját annak a napnak, amelyen Jókai csodálatos izzású, örök fényességben ékeskedő csillaga feltűnt a magyar égboltozaton. És fölelevenítjük emlékezetét annak, aki ma is elevenenél köztünk: egész testi mivoltában, öreguras tiszta szépségével, méla kék szemével, bűbájosan zengő mély hangjával azoknak, akik még látták, beszéltek vele, kezét fogták; ragyogó szellemében, regényes és humoros alakjaiban, bájos humorában, pompázó pátoszában, virágzó kézi vétlenségében azoknak, akik már csak műveiből ismerhették meg. Száz évvel ezelőtt született Jókai Mór.. Ugyanabban az esztendőben, amikor a daliás, harmincnégyesztendős huszárkapi- tány mindenek ámuló meglepetésére fölállott a rendek gyülekezetében és egy évi jövedelmét ajánlotta föl, ha fölállíttatik olyan tudós társaság, amely honosaink nyelvének ápolását tűzi ki nemes céljául. Gróf Széchenyi Istvántól számítjuk a magyar renesszánsz kezdetét. A Magyar Tudományos Akadémia alapítása jelzi, hogy új Magyarország készül, az eddiginél nem csak erősebb és gazdagabb, hanem műveltebb és finomultabb is, kulturális képességeivel, a tudományokban és művészetekben való haladásával versenyképes a nagy nemzetek táborában. Széchenyi álmahárom volt. Fenséges, tündökletes, merész, prófétai álom, de álom. Valóra azok váltották, akik lángelméjükkel bevilágították a nép lelkébe, akik pazarul szórták alkotó szellemük aranykincsét s míg önmaguknak hírt, dicsőséget, babért, örök életet vívtak ki, egyúttal nemzetüket is fölemelték az emberiség élén haladó nemzetek büszke sorába. Széchenyi lelke megteljesedett Vörösmartyban, Kossuth Lajosé Petőfiben, Deák Ferencé Arany Jánosban. És Jókai Mór? Jókai Mór a makrokozmosz. Az övé a legszélesebb skála. Az ő munkássága a legnagyobb terjedelemben is. Az ő könyvei hódították meg a legtöbb rajongó lelkét. Az ő világhíre jutott el Petőfiével együtt a legmesszebbre. És neki adta a magyar művészek közül a Gondviselés a leghosszabb életet, hogy megmutassa pályafutásában, éppen úgy, mint Goethe-ében a kezdő ifjú forradalmi tüzét, a férfi érettségét és szinte példátlan termékenységét, az aggastyán jóságos bölcsességét, amely mindent megbocsát, mert mindent megért. Gyönyörű ívelésű pálya, amely a pápai tanulóévekben összefonódik Petőfivel, átéli, átküzdi, átviharozza a forradalom és a szabadságharc peripetiáit március idusától Debrecenen keresztül a