Pesti Napló, 1924. november (75. évfolyam, 232–256. szám)

1924-11-07 / 236. szám

Az E63-as karümbelüfi ütvén A házszabályrevíziós bizottság csütörtökön dél­után folytatta az 1908. és 1913. évi házszabályok még hátralevő hetven szakaszának összehasonlítását. Az előadó és a kormány fölfogása szerint: a költségve­tés tárgyalásáról, a­ fegyelmezési jogról, a Ház ta­nácskozási rendjéről, az ülések felfüggesztéséről, a karhatalom alkalmazásáról és az elnöknek a Ház fel­oszlatása után még fönmaradó jogköréről szóló sza­kaszok szorulnak módosításra. Vadasi Halász Móric tett ezután jelentést arról a munkáról, amelyet a bizottság­ az előző napi ta­nácskozás anyagának összeolvasása körül az előadó­val együtt végzett. Az eredményt abban, foglalta össze, hogy a már letárgyalt anyagnál körülbelül 25—30, a csütörtöki tanácskozás anyagával együtt pedig van körülbelül ötven új szakasz beiktatására lesz szükség, ha az 1908. évi házszabály lesz az alap. Ezután azt fejtegette, hogy az 1908. évi házszabály alapulvétele nem jelent lényeges könnyebbséget technikai szem­pontból, tökéletes munkát pedig csakis az 1613. évi házszabályok alapján len­e­ végezni. Ugron Gábor arra mutatott rá, hog­y csakis az 1908. évi házszabályok alapján lehet a munkát a siker reményével megkezdeni. Gaal Gaszton ugyanilyen értelemben szólott. Rassay Károly újbó­­kifejtette, hogy az egyet­len élő joganyag az 1998. évi házszabály. Az 1913. évi házszabály csak magánmunkaként jöhetne figye­lembe, aminek gyakorlati értéke alig több, mintha például a kanadai parlament házszabályára hivat­koznának. m?u iád izw^®»««^ r 1024 HOV. %1 Budapest» 1924 75. évfolyam 236. szám ATVe ELŐFIZETÉSI ÁRAKs Egy bóra . Negyedévre , 40.000 K 120.000 K Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 2000 K Vasárnap 3000 K Egyes szám ára Ausztriában hétköznap és vasárnap 2500 osztrák korona. PESTI '^^gjtr OOn korona ek, november 7 SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL­ Erzsébet körút 18—20. TELEFON : József 62-30,62-31, 62-S& Szerkesztőség Bécsben» I., Kohlmarkt 7. 50 midiéből lyan Bethlen miniszterelnök az összes alkotmányjogi kérdések megoldását igéri a házszabályravízió megvalósítása esetére A házszabályrevízió után a választójog, majd a felsőház Ügye kerül a nemzetgyűlés elé Öttagú albizottságot küldtek ki a házszabályrevízió javaslatának kidolgozására az 1908-as házszabályok alapján (Saját tudósítónktól.) A házszabályrevíziós bizottság­ ma délután folytatta tárgyalását, jobban mondva azt a keserves törekvését, hogy az Orffy-féle javaslattal felkavart zűrzavar­­­ban valahogy rendet teremtsen. A­ mai tanács­kozáson sem történt végleges megállapodás a házszabályrevízió tárgyalásának alapja tekin­tetében, hanem ismét visszatértek arra a meg­­­oldásra, amelynek a gondolatát már az első napon vetették fel, hogy tudniillik egy albi­zottságot kell kiküldeni, mely kidolgozza a tár­gyalás megfelelő alapját. Ez a bizottság egyelőre azt az utasítást kapta, hogy az 1908-as házszabályokba pró­bálja beleilleszteni mindazokat a módosításo­kat és kiegészítéseket, amelyek szükségesek. Az albizottság csak a módosítások szükségessé­gére fog rámutatni­, de hogy ezek a módosítá­sok érdemben meddig terjednek, annak eldön­tése ismét a házszabályrevíziós bizottság ta­nácskozása alapján fog megtörténni. A mai bizottsági ülésnek a házszabályreví­zión túlmenő fontossága abban rejlik, hogy az alkotmányjogi kérdések egész sorozata nyomult ismét előtérbe. Gróf Apponyi Albert, továbbá Rassay Károly, Ugron Gábor felszólalása a miniszterelnöknek igen érdekes és nagyfontosságú nyilatkozatté­telére adott alkalmat. Bethlen ugyanis ma újra megismételte azt a múltkori kijelentését, hogy a házszabályrevízió, valamint a költségvetés parlamenti letárgyalása után nyomban a Ház elé terjeszti a választójogi javaslatot. Ezt az ígéretet pedig megtoldotta még a miniszterel­nök azzal, hogy a szavazás titkosságának ügyét nem fogja pártkérdéssé tenni. A miniszterelnök ezután Farkas Tibornak vá­laszolva, még további ígérettel is tetézte eddigi ígéreteit, nevezetesen, hogy a választójogi tör­vényjavaslat elintézése után hozni fogja a többi alkotmányjogi reformot, köztük a felsőház kér­désének rendezését is. Ebből a miniszterelnöki nyilatkozatból az tűnik ki, hogy végre ő maga is elérkezettnek látja azt az időt, hogy a nemzet­gyűlés azokkal a kérdésekkel foglalkozzék, amelyek miatt tulajdonképpen összehívták, vagyis az alkotmányjogi törvényjavaslatokkal. Mindennek az árát azonban a házszabály­revízió elintézésében szabja meg a miniszterelnök. Olyan árkövetelés ez, amely sajnos nagyon is problematikussá teszi a vá­lasztójogi és a többi fontos alkotmányjogi ja­vaslatok elintézésének lehetőségét. A 33-as bizottság üléséről egyébként rész­letes tudósításunk a következő: Bethlen­yi Bél hirdeti a b­izt­osság kérdésére pedig iker Gróf Apponyi Albert szerint nem is lehet vitat­kozni arról, hogy az 1913. évi házszabály csak forrás­munka lehet, egyébként azonban nem jöhet figye­lembe. De nem is az a fontos, hogy hány szakaszt kell módosítani, hanem az, hogy a nemzetgyűlésen megfelelő atmoszféra legyen a házszabálymódosítás tárgyalása idején. Ezután a választójog kérdését említette meg és azt fejtegette, hogy a választójog és a házszabály revízió összefügg egymással. Gróf Bethlen István miniszterelnök hivatkozott arra a kötelező kijelentésére, hogy a választójogi törvényt hajlandó záros határidő alatt a nemzetgyűlés elé terjeszteni és pedig a házszabály­revízió és a költségvetés letárgyalása után. Hang­súlyozta azonban, hogy a választójogra vonatkozó álláspontját még a házszabályreform kedvéért sem teheti alkudozás tárgyává. Őszintén megmondja, hogy őt már köti az eddig kifejtett álláspontja és az az ígérete, melyet a saját pártjának is tett a vá­lasztójogról és elsősorban a titkosságról. Kijelen­tette, h­ogy a titkosság kérdését nem fogja pártkérdéssé tenni. Reméli, hogy ez a kijelentése megnyugvást fog tenni azok körében, akik a választójog kérdését junktuóba akarják­ hozni a házszabá­lyrevízió ügyével. (Folytatása a 2. oldalon.) M Jókai Az élő irodalom legnagyobb mestere hív bennünket a halott és halhatatlan­ nagyság ünneplésére. Boldogan engedünk a hívó szózatnak: ott leszünk mindnyájan. Az írók és a közönség, a vezérek és a köz­katonák, nagyrangúak és névtelenek, gaz­dagok és szegények. A szegény gazdagok is, meg a gazdag szegények is, hogy semmi híjja ne legyen a gyülekezetnek. És meg­üljük százesztendős fordulóját annak a­ napnak, amelyen Jókai csodálatos izzású, örök fényességben ékeskedő csillaga fel­­tűnt a magyar égboltozaton. És föleleve­nítjük emlékezetét annak, aki ma is eleve­nen­­él köztünk: egész testi mivoltában, öreguras tiszta szépségével, méla kék sze­mével, bűbájosan zengő mély hangjával azoknak, akik még látták, beszéltek vele, kezét fogták; ragyogó szellemében, regé­nyes és humoros alakjaiban, bájos humo­rában, pompázó pátoszában, virágzó kéz­i vétlenségében azoknak, akik már csak mű­­veiből ismerhették meg. Száz évvel ezelőtt született Jókai Mór.. Ugyanabban az esztendőben, amikor a da­liás, harmincnégyesztendős huszárkapi-­ tány mindenek ámuló meglepetésére föl­állott a rendek gyülekezetében és egy évi jövedelmét ajánlotta föl, ha fölállíttatik olyan tudós társaság, amely honosaink nyelvének ápolását tűzi ki nemes céljául. Gróf Széchenyi Istvántól számítjuk a ma­gyar­ renesszánsz kezdetét. A Magyar Tu­dományos Akadémia alapítása jelzi, hogy­ új Magyarország készül, az eddiginél nem­­ csak erősebb és gazdagabb, hanem művel­tebb és finomultabb is, kul­turális képessé­geivel, a tudományokban és művészetekben való haladásával versenyképes a nagy nemzetek táborában. Széchenyi álma­­h­árom volt. Fenséges, tündökletes, merész, prófétai álom, de­­ álom. Valóra azok vál­tották, akik lángelméjükkel bevilágították a nép lelkébe, akik pazarul szórták alkotó szellemük aranykincsét s míg önmaguknak hírt, dicsőséget, babért, örök életet vívtak ki, egyúttal nemzetüket is fölemelték az emberiség élén haladó nemzetek büszke sorába. Széchenyi lelke megteljesedett Vö­rösmartyban, Kossuth Lajosé Petőfiben, Deák Ferencé Arany Jánosban. És Jókai Mór? Jókai Mór a makro­­kozmosz. Az övé a legszélesebb skála. Az ő munkássága a legnagyobb terjedelemben is. Az ő könyvei hódították meg a legtöbb rajongó lelkét. Az ő világhíre jutott el Pe­tőfiével együtt a legmesszebbre. És neki adta a magyar művészek közül a Gondvi­selés a leghosszabb életet, hogy megmu­tassa pályafutásában, éppen úgy, mint Goethe-ében a kezdő ifjú forradalmi tüzét, a férfi érettségét és szinte példátlan termé­kenységét, az aggastyán jóságos bölcsessé­gét, amely mindent megbocsát, mert min­dent megért. Gyönyörű ívelésű pálya, amely a pápai tanulóévekben összefonódik Petőfivel, átéli, átkü­zdi, átviharozza a for­radalom és a szabadságharc peripetiáit március idusától Debrecenen keresztül a

Next