Pesti Napló, 1925. november (76. évfolyam, 247–271. szám)
1925-11-01 / 247. szám
16 Vasárnap Bethlen desember elején Senffbe megy Beszámol a Népszövetségnek a tisztviselők fizetésrendezéséről és felhatalmazást kér a nyugdíjak felemelésére (Saját tudósítónktól.) A Népszövetség tanácsa és pénzügyi bizottsága — mint már a Pesti Napló több ízben megírta — december első hetében tartja rendes negyedévi ülésezését, amelyen a szanálás alatt álló középeurópai államok, elsősorban Ausztria és Magyarország népszövetségi főbiztosai tesznek jelentést a szanálás eddigi eredményeiről. Azután folytatni fogják azoknak a nagyfontosságú kérdéseknek a tárgyalását, amelyekben a nyári ülésszak folyamán nem tudtak döntést hozni. Így elsősorban a kisebbségi kérdésben megkezdett vitát folytatják. Beavatott helyről származó értesülésünk szerint gróf Bethlen István miniszterelnök december első napjaiban Genfbe utazik, a Népszövetség tanácskozásaira. Jelenlétére elsősorban azért van szükség, mert a miniszterelnök a Népszövetség legutolsó ülésén határozottan megígérte, hogy az állami tisztviselők státus- és fizetésrendezése kérdésében tett intékedésekről jelentést tesz. Fontos feladata továbbá a miniszterelnöknek, hogy a nemzetek szövetségének pénzügyi bizottságától felhatalmazást kérjen a nyugdíjasok problémájának a szanálás keretei között való megoldására. A miniszterelnök kíséretében lesz minden valószínűség szerinte Valkó Lajos ideiglenes külügyminiszter is, részt fog venni továbbá a Népszövetség decemberi tanácskozásain báró Korányi Frigyes, párizsi magyar követ is. Befejeződött a Stinnes-tragédia Edmund Stinnes vagyonának roncsaival kivándorolt Amerikába Berlin, október 29. (A Pesti Napló rendes tudósítójától.) Dr. Edmund Stinnes, Hugo Stinnes legidősebb fia és örököse október 22-én Hamburgon át Amerikába utazott. Távozása előtt a Stinnies-konszern likvidálóihoz fordult azzal a kérdéssel, várjon a befejezett elszámolás előtt kifizetésre kerül-e számára nagyobb összeg? A tagadó válaszra megjegyezte, hogy: »ilyen körülmények között nem érdemes továbbra az üggyel foglalkoznom és helyesebbnek látom, ha elhagyom Németországot«. A likvidálok ennek semmi akadályát nem látták; a berlini kereskedelmi kamara ilyenformán ajánlotta, hogy a kiutazási vízumot adják meg Edmund Stinnesnek. Az indulás a legnagyobb titokban történt. Mint ma kiderült, még dr. Stinnes magántitkára sem tudott gazdája távozásáról. A mai nap folyamán nyilvánosságra került hír érthető feltűnést keltett. Mértékadó pénzügyi körök részben menekülésnek deklarálják az utazást és az ..4£ra-automobil gyár hitelezőinek valószínű károsodását jósolják meg. Mások viszont azon az állásponton vannak, hogy dr. Stinnes a még rendelkezésre álló eszközökkel kielégítően rendezte differenciáit és utazása a»magánember kivándorlási aktusának« tekintendő. Edmund Stinnes eszerint újműködési teret óhajt magának az Egyeslt Államokban keresni. Az este folyamán valamennyire precízebb megvilágításba került az affér. Amennyire az ügyet áttekinteni lehet, dr. Stinnes kereskedelmi értelemben is fairal járt el. Utazása előtt kapcsolatot keresett a Stinnes-vörgyon likvidálóin kívül a berlini nagybankokkal és hitelt próbált az Aga-gyár részére szerezni, ami mindenesetre nem járt eredménnyel. Edmund Stinnes felesége és gyermeke Berlinben tartózkodnak ma is ; az asszony teljhatalmú megbízást kapott férjétől az ügyek továbbvitelére. A család oldaláról azt hangoztatják, hogy dr. Stinnes mindössze pár hónapi tartózkodásra indult Amerikába és megkísérli, hogy az ottani pénzügyi köröktől kölcsönt vegyen fel az Aga-gyár céljaira. Ez a beállítás természetesen valószínűtlen ; az Aga helyzetét — tekintettel a Stinnes névvel kapcsolatos érdeklődésre — jól ismerik Amerikában is. Elképzelhetetlen, hogy hitelhez jusson Edmund Stinnes. Sokkal több valószínűséggel bír a család egyik bizalmas ismerősének megállapítása, aki szerint dr. Stinnes idegrendszere az utolsó hónapokban teljesen fölmondta a szolgálatot. Pszichikai energiájának tökéletes összeomlása késztette tehát részben a dinasztia elsőszülöttjét, hogy hosszabb-rövidebb időre elhagyja Németországot. A helyzetet objektívül megítélők szerint dr. Stinnes nem károsítja meg távozása kapcsán a vezetése alatt állótt Aga-gyár hitelezőit, hiszen a vállalat részvénytársaság-formában működik és Edmund mindössze a főrészvényes szerepét játszotta. Ilyen minőségben mindent elkövetett, hogy magánvagyonából állítsa talpra az illiquid-üzemet. De vagyonának egy részét nem akarta rögtön erre a célra feláldozni és ebből az okból fordult a bankokhoz egyidejű támogatásért. Viszont a bankok nem voltak hajlandók addig közbelépni, amíg a főrészvényes magánvagyonát teljes egészében nem bocsátotta a vállalat rendelkezésére. Dr. Stinnes végül olyan értelemben módosította ajánlatát, hogy lemond a Stinnes-konszern értékesítéséből származó esetleges örökség részből, a tulajdonában lévő Aga-részvényeket a bankoknak ajándékozza, ha ezek garantálják a vállalat szanálását és további üzemfentartását. Mindezt a kisrészvényesek és az Aga-gyár más hitelezői érdekében ajánlotta fel. A propozíció ugyan részben formai nehézségekbe ütközik, hiszen emlékezetes, hogy Edmund Stinnes részvényeinek felét a közelmúltban fölajánlotta munkásainak és ilyen körülmények között nem főrészvényes többé. Valójában a gyár munkássága mai napig sem nyilatkozott, hajlandó-e akceptálni az ajándékot, amely adot esetben meglehetősen kétes értékű és inkább kötelezettségekkel, mint jogokkal és osztalékok elérésével járhat. Tehát nem ütközött volna és ma sem ütközne, informátoraink szerint, nehézségekbe az ajándékozás formáját módosítani és 200.000—250.000 márka tőkével jóléti támogatási alapot létesíteni a gyár alkalmazottai számára. Edmund Stinnes elutazása előtt összeköttetést keresett anyjával és fivérével is, hogy az Aga-gyár anyagi nehézségeit az ő segítségükkel enyhítse. A megbeszélések nem jártak eredménnyel. A nyilvánosság előtt eléggé ismeretesek azok a tisztára személyi jellegű differenciál, amelyek egyfelől Edmund, másrészt anyja és Hugo Stinnes jun. között fönnállanak. * Milyenek dr. Edmund Linnes pillanatnyi vagyoni viszonyai? Az egymilliárd aranymárkára becsült vagyon az apa halála után, két fivér érája alatt viszonylagosan jelentéktelen összegre redukálódott. A Stinnes-konszern összeomlásakor a felbecsült érték egyhetedét, 11 millió márkát bocsájtottak Edmund rendelkezésére — részben papírokban — és az Aga-gyár részvényeinek többségét. A 11 milliónyi összegből — amely az Aga katasztrófája után tehát magánvagyonának egé- Nern Isten itt az úr!... Irla: Telekes Béla Xem Isten itt az úr e földön, Hol csak békáztok s öldököltök ... Ha vesztőhely e föld, ha börtön, Nem Isten teszi, de az ördög! Még meddig tűrjük, hogy gyötörjön? Óh, kulcsolt kezek s gyilkos öklök, Hát itt csak kárhozat leheti Üdv csak siron túl hitegeti * Eszmélj, ember! Még síron innen Minden szív ég üdvét ihatna! De ne Istent kérd, hogy segítsen, — Terhedet ne rakd egyre csak Rá! Tudd meg: rabál él benned Isten, — Te segítsd őt, te mentsd szabaddá! Csak tőled függ, itt mi legyen: tolkol, tovább, vagy végre menny!! Írta: Karinthy Frigyes Feleség: Ugyan, mit akarsz ezzel a három millióval... Nevetséges! Mit lehet azzal kezdeni? Férj: Ez a te beszéded, tudom... Ez a te elved, ez a legyintés, ez a »ugyan mit lehet azzal csinálni?« — ez a te házi politikád, amivel engem tönkretettél, amivel lezüllesztettél, engem, akiből lehetett volna valami... ez a lebeszélés, ez az elkedvetlenítés, ez a leforrázása minden tervnek és kedvnek és reménynek, ami néha még kicsírázik bennem, hogy segítek magamon, kitépem magam ebből a nyomorúságból ... hogy nekem is lehet szerencsém, mint annyi másnak... Mit lehet kezdeni, mit lehet kezdeni!!... Szóval, ha nem lehet kezdeni vele semmit, dobjam a kályhába, vagy szórjam ki a nép közé... Más asszonynak vannak ötletei, más asszony biztatja a férjét, spórol, hibz a jövőben, akar valamit... te meg csak: »ugyan, mit lehet kezdeni?«. Minden szavad sértő és megalázó!... mindent !keveselsz... minden semmi... amit én csinálok... Feleség: Velem ne veszekedj, én már nem is beszélek. Már nem is semmi, óriási vagyon, három millió! Vedd meg a Ganz-gyárat rajta és csinálj belőle operettszínházat és szerződtesd le a Jeritzát hat évre, az egy jó befektetés, három millióval. Férj (dühösen): Nem vagyok kíváncsi a savanyú humorodra! Igenis, lehet valamit kezdeni három millióval, igenis... ha ez a három millió véletlenül megvan és fölösleg... fölösleges három millió több, mint harminc millió, amire szükség van... mert a harminc milliót ki kell adni, de a hármat kamatoztatni lehet, be lehet fektetni valamibe... kísérletezni lehet vele, növeszteni lehet, el lehet vinni magnak ... Feleség (szárazon): Talán vegyél rajta sorsjegyet. Férj: Viccelni, azt tudsz. Inkább ötleted volna, vagy legalább igyekeznél találni, — legalább ezzel támogatnál a gondjaimban, az érvényesülésért való harcomban, — ha már egyebet nem hoztál a házhoz . . . Feleség: Mert te olyan sokat hoztál. Férj: Mért, legújabban a férfinak kell, hogy hozománya legyen? Ez a legújabb vívmánya a bubifrizura rövidítésével meghosszabbított női észnek? Feleség (szárazon): Az egy nagyon régi vívmány, hogy a férjnek, akire egy család rábízza a szemefényét, valaminek vagy valakinek kell lenni mindenesetre gazdagnak, vagy tehetségesnek, vagy jó családból valónak, vagy kiváló embernek, vagy legalább szépnek. Férj (fuldokolva): Szóval én egyik se vagyok? Feleség (könnyedén): Nem rólad beszéltem. Csak úgy általánosságban. Férj: Hát akkor én csak úgy általánosságban, csak úgy közmondásszerűen, csak úgy aforizmából, csak úgy minden személyeskedés nélkül, anélkül, hogy rólad beszélnék, igazán, távol legyen tőlem, megjegyzem, hogy ... hogy ... te se gazdag nem voltál, se szép nem voltál, se művelt nem voltál. Feleség (szárazon): Érdekes. Akkor hogy van az, hogy mégis megevett a fene értem. Akkor miért kellett a kilencedik kosár után, amit kaptál tőlem, engedni mégis az édesanyád könyörgésének, hogy mentsem meg az életedet, hogy énekeljek neked egy boldogító igent, amitől kiesik a revolver a szádból, amivel minden pillanatban főbe akartad lőni magad miattam. Férj: Szegény édesanyám tévedett. Feleség: Mért, nem akartad főbe lőni magad? Férj: Dehogynem. Abban tévedett, amiért nekem ajánlotta, hogy tegyek úgy, mintha főbe akarnám lőni magam. A nagybácsiban tévedett. Feleség: A nagybácsiban? Férj: A te nagybácsidban, a Géza bácsiban, a nábobban, a milliárdosban, akiről azt hitte, hogy te a kedvence vagy neki és hogy nagy hozományt fog adni neked, ha férjhez megysz. Feleség (szünet után): Szóval te csak azért vettél el engem, mert azt hitted, hogy a Géza bácsi áll mögöttem. Férj: A, én csak általánosságban beszélek. Feleség (hevesen): Szóval, hogy én nem vagyok a kedvence a Géza bácsinak, csak úgy tettem, mintha az volnék. Férj: Ugyan kérlek ... Feleség (egyre dühösebben): Hát tudd meg, hogy igenis az vagyok ... tudd meg, hogy a Géza bácsi csak azért fordult el tőlem, csak azért tagadta meg a támogatását, mert hozzád mentem . .. és ő ezt a házasságot ellenezte. Férj (gúnyosan): Azt mindenki mondhatja. Feleség: Igazán!... Hát tudd meg, hogy tegnap is azt mondta... még tegnap is... hogy képes volna rámiratni a körúti négyemeletes házát, csak azért nem teszi, mert neked volna hasznod belőle és ő téged utál. Férj (sápadtan): Hazugság. Feleség: Hazugság?!... Hát akor idehallgass!!... Kijelentette és hajlandó írásban adni, hogyha gyermekem születne, abban a minutumban rámhratná a házat. Mert akkor, úgy érzi, nekem adná és annak, aki az enyém, és aki hozzám tartozik!! . . . Nem akartam megmondani neked!... Férj (szünet után): Ez igaz? Feleség: Ha akarod, elkérem tőle az írást (Hosszú szünet.) PESTI NAPLÓ 1925 november 1