Pesti Napló, 1926. január (77. évfolyam, 1–25. szám)
1926-01-22 / 17. szám
Péntefe PESTI NAPLÓ LSSC Jaanfr 22 SJ Franciaország a leszerelési konferencia elhalasztását kéri London, január 21. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Franciaország lépéseket tett a londoni kormánynál a februárra kitűzött leszerelési konferencia elhalasztása érdekében. Bár az angol kormány Lord Robert Cecil vezetése alatt már a delegációt is kijelölte, nem zárkózik el a konferencia elhalasztása elöl, ha remélhető, hogy az új határnapra kitűzendő konferencián a nagyhatalmak teljes számban fognak résztvenni. (W. H. E.) Az ügyészség befejezettnek tekinti a franknyomozást A franciák további kívánságokkal állnak elő (Saját tudósítónktól.) A királyi ügyészségen csütörtökön este újabb kihallgatások nem történtek. Sztrache Gusztáv főügyész ésakkai Jenő ügyészségi alelnök a frankhamisítás bűnügyének iratait tanulmányozta a késő esti órákig. Beavatott helyen nyert értesülésünk szerint a királyi ügyészség a maga részéről befejezettnek tekinti a nyomozást. Pénteken az iratok visszakerülnek a királyi ítélőtáblától és mivel vizsgálati indítvány a frankhamisítás bűnügyében nem lesz, a királyi ügyészség közvetlen vádiratot ad. Ennek következményeképpen a legrövidebb időn belül megtartható lesz a főtárgyalás. — A franciák — mondotta informátorunk — nagyon követelőzőek. Azt még megértenénk, hogy a Banque de France lép föl kártérítési igényekkel, de furcsa, hogy a francia rendőrök követelőznek. Franciaországnak saját érdekei védelmére teendő esetleges követelései, ha oly formában állnak velük elő, amely sérti a büszke és fölötte lobbanékony magyar nép érzékenységét, oly válsághoz vezethetnek, aminek következményei beláthatatlanok. A „Times" cikke a franciák követeléseiről a franknyomozásban London, január 21. A Times írja: A parlamenti vizsgálóbizottséji kiküldése a frankhamisítási ügyben nagy haladást jelent a tisztázás terén. A magyar kormány nagy győzelmet aratott. Az ország többsége meg van győződve róla, hogy gróf Bethlen az egyetlen ember, aki az ügyet fel tudja deríteni. A helyzet ennek ellenére igen kényes és Temetés Irta: Reichard Piroska Télapó ássa halk dudolással az ősz Év sírját. Széllányok sírják hajlongva oldalt a búcsúzó dalt. Fák rift szakálluk, megroskadt válluk ingatják búban. Falk koszorúban pinnyasöft sötét ,eu madár a réten. Közel és távol bús gyászködfátyol bull az avarra s az ég komorul könnyezve borul a ravatalra. József és a Szfinx írta: Szenes Piroska Az ég alja már narancsszínű lett a kertekközött, az égharang acél-kékes fénnyel ragyogott. A dús lombozatú fák már elvesztették tömörségüket, bársonyos sötétséggel tapadtak a háttérre, a levegő jóillatú, hűvös és tiszta folyadékká desztillálódott. A magányos sétáló léptei puhán merültek az estbe, a kanyargós úton ő járt egyedül. Kissé bánatos volt, nem is ok nélkül és az ismeretlen, véletlenül talált tájék, nyáresti enyhe mélabúja észrevétlen magába olvasztotta. Egyenes vállát elengedte, izmos lábszára elfelejtette járása friss ütemét, makacs állát puha árnyékok szelidítgették. Érezte és tettszett is neki. Mintha jelmezbálban lett volna, az ember úgy szeret komédiázni, tán az ősöktől örökölte. De bár a mélabú őszinte volt, játszás közben lassan elvesztette. Most csak kifelé látszott, belülről magát élvezve mosolygott. — Valami kedvesnek kéne történni, — gondolta — ,vagy legalább valami különöset adni. Ifjú derekát hajlítgatva próbált elkapni valamit a kicsiny villák életéből, de csak szelíd vacsorahangok hallatszottak néha, vagy a házi tűzhely lombokon átcsillanó villanyfénye látszott. Az ifjú sétáló újból elkomorult. Oh, oly üres a világegyetem! Egy magányos lélek kering elveszetten benne, az én! Kicsiny mellékút különült el jobbra, tudattalanul arra fordult. Egy csomó fa állt itt, kerítés nélkül, azok mögött bukkant fel a karcsúoszlopos kis villa, régi görögös épületecske, sárgára festve, amelynek földszintjéből két oszlop között vassal kivert, szette nehéz tölgyfaajtó vezetett a pincébe, mert eredetileg ez volt fő célja az építkezésnek a szőlőjét vesztett szőlőhegyen. A házacskában sötét volt, előtte melegszínű félhomály és mindenütt csend. Az ifjú sétáló azonban csak később vette mindezt észre, mert azonnal a karcsú oszlopokon nyugvó erkélykére röpült tekintete, ahol busafejű, égőpiros muskátlivirágok mögött, valami puha párnás félfekhelyen egy hölgy támaszkodott márványos könyökére. Az ifjú ember megtorpant. Vad fekete haja volt a hölgynek és mintha sötét gondolatokon nőtt volna fel, elszörnyedve ágaskodott. Széles és alacsony homlok világolt sápadtan alatta, két nagy sötét szem foszforeszkált és a szája mint a fanyarillatú muskátlivirág. Meglátta a megtorpanós fiatalembert és komor fejét felemelve, végignézte. Mintha kiküldte volna szeme bogarát és suhanva tapintotta volna végig a fiatal arcot, erős vállat, karcsú derekat és a nyúlánk, izmos lábszárakat. Hirtelen és erőszakos mozdulattal áthajolt az erkélyen és állát a korlátra támasztotta— A szfinx! — gondolta az ifjú ember megrendülve, világos szemét mereven engedte át az erőszakos és sötét pillantásnak. — A szfinx elállta utamat. Remegő szívvel a kérdésre gondolt, amire felelnie kellett és dadogva morzsolgatta nyelvén a választ: — Ez az ember!.. Igen, ez az ember! De a mozdulatlan asszonyfej szótlanul nézte felülről. — Két nyújtózással fenn vagyok! — gondolta az ifjú férfi. — Háta mögött sötét a ház, idekinn egy lélek sincs. Úgy tetszett neki most, hogy a hölgy sötét szeme fellobog és lángjával arculcsapta őt. Egy komor és hosszú ugrással az erkély alatt termett és elkapta az egyik oszlopot. Fatörzsű öreg repkény folyta körül, nem volt nehéz fölkapaszkodni és mintha az időtől lukacsosra szívott kő már meg is szokta volna. Az ifjú hajlékony teste önkénytelenül külömb akadály után áhított. Átölelte az oszlopot és egyszerre lendítette magát a közepéig. Ott beakasztotta lába hegyét a repkénybe és fölemelte a fejét. A hölgy egyenesen arcába bámult, állát a kőkorlátnak támasztva és mozdulatlanul. — Asszony! — kiáltott fel halkan az ifjú, mert mellébe vágott ez a merevség. A hölgy bársonyrojtú, nehéz pillái akkor, puhán ráomlottak szemére, orrcimpája megrendült és muskátliszagú szájából kivillantak a prédavárós fehér fogak. Az ifjú férfi már kinyújtotta karját, hogy feljebb lendüljön, mikor meglátta fogai közt tapogatódzós, húsos nyelvét. A szíve hatalmas intéssel félrevert. Egyszerre villant fel benne, hogy lássa a párnák közt nyújtózó izmos oroszlántestet súlyos emlőivel, és hatalmas rojtos farkát, amint gyönyörre lesen lassan combjához veri. — Állat! — kiáltott fel önmagában, ujjai elengedték az oszlopot, karcsú teste ruganyosan lesiklott. Valahol beakadt a ruhája, de széles hasítással letépte magát. — Ez az ember! — kiáltott fel az erkélyre. — Isten, ez az az ember, aki menekül. És karcsú lábain fürgén elfutott. A Chicago Tribüne a frankügy parlamenti bizottságáról Párizs, január 2. Georges Seldes, a Ch'tcago Tribüne Budapestre kiküldött tudósítója, azt táviratozza lapjának, hogy a baloldaliakkal történt kompromisszum a parlamenti bizottság ügyében gróf Bethlen István győzelmét jelenti Az ellenzék visszavonta interpellációit, úgyhogy most a bizalmi kérdés fölvetése is szükségtelennek mutatkozott. Az ellenzék megbékítésére a miniszterelnök megígérte valamennyi hivatalos okmány előterjesztését. A bizottság a parlament plénumának összefoglaló jelentést fog benyújtani. „A hamis frank", burleszk, 1500 méter Prága, január 21. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A frankhamisítási afférról filmvígjátékot írtak, amelyet a prágai mozgóképszínházban fognak előadni. Windischgraetz szerepét Prága egyik legjobb komikusa, Burián alakítja. (W. N.) messzállás,kocsma,florinuspillie a német birodalmi gyűlésen Berlin, január 31. A birodalmi gyűlés, mai első ülésén az új miniszterek letették az esküt, de az új kormány programnyilatkozatát még nem olvasták fel. Hír szerint a programnyilatkozatot a minisztertanács még nem fogalmazta meg véglegesen. Politikai körökben elterjedt hírek szerint a kormánynyilatkozat a külpolitika terén főfeladatának tekinti a locarnoi szerződések megvalósítását. A jobboldali pártok javaslatot szándékoznak a birodalmi gyűlés elé terjeszteni aziránt, hogy Németországnak a Népszövetséghez való csatlakozását halasszák el. Javaslatukat azzal indokolják, hogy az antanthatalmak nem csökkentették a megszálló csapatok létszámát olyan mértékben, mint azt Locarnoban megígérték. Kormánykörökben a francia kormány késedelmét e téren azzal magyarázzák, hogy Briand miniszterelnököt a belügyi kérdések az utolsó időben annyira lefoglalták, hogy nem tudott a külpolitikai dolgokkal megfelelően foglalkozni. De nem vonják kétségbe a francia kormány becsületes szándékát, mert Briand miniszterelnök csak legutóbb arra kérte Stresemann külügyminisztert, hogy a függőben lévő kérdések megtárgyalása végett szeretne Stresemannal Párizsban személyesen találkozni. Ettől a találkozástól német kormánykörüikben több függő kérdés elintézését remélik és ezek között elsősorban a megszálló csapatok létszámának csökkentését is. (...) Budapest, január 1. Mit követelnek az osztrák szocialisták Karnek kancellártól, Bécsből jelentik: Leitz polgármester vezetésével szociáldemokrata küldöttség jelent meg Rarnek kancellár előtt és több kérdésből álló hosszabb iratot nyújtott át neki, amely kérdések a többek közt a Szovjet-Oroszországba irányuló osztrák kivitel fejlesztésére, a nyomasztó bankfeltételek mérséklésére, karteltörvény beterjesztésére, valamint a munkanélküliek biztosításáról szóló törvény novellájára vonatkoznak. Az irat továbbá azt a kérdést intézi a kormányhoz, hajlandó-e a nemzetgyűlésnek haladéktalanul javasolni a lakáslefoglalási törvény visszaállítását és hajlandó-e a kormány jobban dotálni az állami lakás- és telepítési alapot. Ilamek kancellár kijelentette a küldöttségnek, hogy a kormány e kérdésekre mielőbb válaszolni fog. Magyarország megcsonkítása és a Felvidék egészségügye. Cseh szaklapok közleményeiből kitűnik, hogy a szlovenszkói launkásbiztosító pénztárak gyógykezelési terhei az utolsó öt esztendőben nagy emelkedést mutatnak. Szakemberek magyarázata szerint ennek a legfőbb oka az, hogy a felvidéki tót lakosság, mióta az alföldi mezei munkától el van zárva, fokozottan tódul az indusztriális munkamezőkre, ami a környezet és az életkörülmények megváltozása folytán egyet jelent azzal, hogy betegedési statisztikája lényegesen megromlott.