Pesti Napló, 1926. január (77. évfolyam, 1–25. szám)

1926-01-22 / 17. szám

Péntefe PESTI NAPLÓ LSSC Jaanfr 22 SJ Franciaország a leszerelési konferencia elhalasztását kéri London, január 21. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Franciaország lépéseket tett a londoni kor­mánynál a februárra kitűzött leszerelési konferencia elhalasztása érdekében. Bár az angol kormány Lord Robert Cecil vezetése alatt már a delegációt is kijelölte, nem zárkózik el a konferencia el­halasztása elöl, ha remélhető, hogy az új határnapra kitűzendő konferencián a nagy­hatalmak teljes számban fognak részt­venni. (W. H. E.) Az ügyészség befejezettnek tekinti a franknyomozást A franciák további kívánságokkal állnak elő (Saját tudósítónktól.) A királyi ügyész­ségen csütörtökön este újabb kihallgatások nem történtek. Sztrache Gusztáv főügyész és­­­akkai Jenő ügyészségi alelnök a frankha­misítás bűnügyének iratait tanulmányozta a késő esti órákig. Beavatott helyen nyert értesülésünk sze­rint a királyi ügyészség a maga részéről be­fejezettnek tekinti a nyomozást. Pénteken az iratok visszakerülnek a királyi ítélőtáblától és mivel vizsgálati indítvány a frankhamisí­tás bűnügyében nem lesz, a királyi ügyészség közvetlen vádiratot ad. Ennek következmé­nyeképpen a legrövidebb időn belül megtart­ható lesz a főtárgyalás. — A franciák — mondotta informátorunk — nagyon követelőzőek. Azt még megérte­nénk, hogy a Banque de France lép föl kárté­rítési igényekkel, de furcsa, hogy a francia rendőrök követelőznek. Franciaországnak saját érdekei védelmére teendő esetleges követelései, ha oly formában állnak velü­k elő, amely sérti a büszke és fölötte lobbanékony magyar nép érzékenységét, oly vál­sághoz vezethetnek, aminek következményei be­láthatatlanok. A „Times" cikke a franciák követeléseiről a franknyomozásban London, január 21. A Times írja: A parlamenti vizsgálóbizott­séji kiküldése a frankhamisítási ügyben nagy haladást jelent a tisztázás terén. A magyar kor­mány nagy győzelmet aratott. Az ország több­sége meg van győződve róla, hogy gróf Bethlen az egyetlen ember, aki az ügyet fel tudja derí­teni. A helyzet ennek ellenére igen kényes és Temetés Irta: Reichard Piroska Tél­apó ássa halk dudolással az ősz Év sírját. Széllányok sírják hajlongva oldalt a búcsúzó dalt. Fák rift szakálluk, megroskadt válluk ingatják búban. Falk koszorúban pinnyasöft sötét ,eu madár a réten. Közel és távol bús gyászködfátyol bull az avarra s az ég komorul könnyezve borul a ravatalra. József és a Szfinx írta: Szenes Piroska Az ég alja már narancsszínű lett a kertek­­között, az égharang acél-kékes fénnyel ragyo­gott. A dús lombozatú fák már elvesztették tömörségüket, bársonyos sötétséggel tapadtak a háttérre, a levegő jóillatú, hűvös és tiszta folyadékká desztillálódott. A magányos sétáló léptei puhán merültek az estbe, a kanyargós úton ő járt egyedül. Kissé bánatos volt, nem is ok nélkül és az ismeretlen, véletlenül talált tájék, nyáresti enyhe mélabúja észrevétlen magába olvasztotta. Egyenes vállát elengedte, izmos lábszára elfelejtette járása friss ütemét, makacs állát puha árnyékok szelidítgették. Érezte és tettszett is neki. Mintha jelmez­bálban lett volna, az ember úgy szeret komé­diázni, tán az ősöktől örökölte. De bár a mélabú őszinte volt, játszás köz­ben lassan elvesztette. Most csak kifelé lát­szott, belülről magát élvezve mosolygott. — Valami kedvesnek kéne történni, — gondolta — ,vagy legalább valami különöset ad­ni. Ifjú derekát h­ajlítgatva próbált elkapni valamit a kicsiny villák életéből, de cs­ak sze­líd vacsorahangok hallatszottak néha, vagy a házi tűzhely lombokon átcsillanó villanyfénye látszott. Az ifjú sétáló újból elkomorult. Oh, oly üres a világegyetem! Egy magányos lélek kering elveszetten benne, az én! Kicsiny mel­lékút különült el jobbra, tudattalanul arra fordult. Egy csomó fa állt itt, kerítés nélkül, azok mögött bukkant fel a karcsúoszlopos kis villa, régi görögös épületecske, sárgára festve, amelynek földszintjéből két oszlop között vas­sal kivert, sz­ette nehéz tölgyfaajtó vezetett a pincébe, mert eredetileg ez volt fő célja az építkezésnek a szőlőjét vesztett szőlőhegyen. A házacskában sötét volt, előtte melegszínű fél­homály és mindenütt csend. Az ifjú sétáló azonban csak később vette mindezt észre, mert azonnal a karcsú oszlopo­kon nyugvó erkélykére röpült tekintete, ahol busafejű, égőpiros muskátlivirágok mögött, va­lami puha párnás félfekhelyen egy hölgy tá­maszkodott márványos könyökére. Az ifjú em­ber megtorpant. Vad fekete haja volt­ a hölgynek és mintha s­ötét gondolatokon nőtt volna fel, elszörnyedve ágaskodott. Széles és alacsony homlok világolt sápadtan alatta, két nagy sötét szem foszforesz­kált és a szája mint a fanyarillatú muskátli­virág. Meglátta a megtorpanós fiatalembert és ko­mor fejét felemelve, végignézte. Mintha ki­küldte volna szeme bogarát és suhanva tapin­totta volna végig a fiatal arcot, erős vállat, karcsú derekat és a nyúlánk, izmos lábszárakat. Hirtelen és erőszakos mozdulattal áthajolt az erkélyen és állát a korlátra támasztotta­— A szfinx! — gondolta az ifjú ember meg­rendülve, világos szemét mereven engedte át az erőszakos és sötét pillantásnak. — A szfinx elállta utamat. Remegő szívvel a kérdésre gondolt, amire felelnie kellett és dadogva morzsolgatta nyel­vén a választ: — Ez az ember!..­ Igen, ez az ember! De a mozdulatlan asszonyfej szótlanul nézte felülről. — Két nyújtózással fenn vagyok! — gon­dolta az ifjú férfi. — Háta mögött sötét a ház, idekinn egy lélek sincs. Úgy tetszett neki most, hogy a hölgy sötét szeme fellobog és lángjával arculcsapta őt. Egy komor és hosszú ugrással az erkély alatt termett és elkapta az egyik oszlopot. Fatörzsű öreg repkény folyta körül, nem volt nehéz föl­kapaszkodni és mintha az időtől lukacsosra szívott kő már meg is szokta volna. Az ifjú hajlékony teste önkénytelenül külömb akadály után áhított. Átölelte az oszlopot és egyszerre lendítette magát a közepéig. Ott beakasztotta lába hegyét a repkénybe és fölemelte a fejét. A hölgy egyenesen arcába bámult, állát a kőkorlátnak támasztva és mozdulatlanul. — Asszony! — kiáltott fel halkan az ifjú, mert mellébe vágott ez a merevség. A hölgy bársonyrojtú, nehéz pillái akkor, puhán ráomlott­ak szemére, orrcimpája meg­rendült és muskátliszagú szájából kivillantak a prédavárós fehér fogak. Az ifjú férfi már ki­nyújtotta karját, hogy feljebb lendüljön, mikor meglátta fogai közt tapogatódzós, húsos nyelvét. A szíve hatalmas intéssel félrevert. Egy­szerre villant fel benne, hogy lássa a párnák közt nyújtózó izmos oroszlántestet súlyos em­lőivel, és hatalmas rojtos farkát, amint gyö­nyörre lesen lassan combjához veri. — Állat! — kiáltott fel önmagában­, ujjai elengedték az oszlopot, karcsú teste ruganyo­san lesiklott. Valahol beakadt a ruhája, de szé­les hasítással letépte magát. — Ez az ember! — kiáltott fel az erkélyre. — Isten, ez az az ember, aki menekül. És karcsú lábain fürgén elfutott. A Chicago Tribüne a frankügy parlamenti bizottságáról Párizs, január 2. Georges Seldes, a Ch'tcago Tribüne Buda­pestre kiküldött tudósítója, azt táviratozza lap­jának, hogy a baloldaliakkal történt kompro­misszum a parlamenti bizottság ügyében gróf Bethlen István győzelmét jelenti Az ellenzék visszavonta interpellációit, úgyhogy most a bi­zalmi kérdés fölvetése is szükségtelennek mu­tatkozott. Az ellenzék megbékítésére a minisz­terelnök megígérte valamennyi hivatalos ok­mány előterjesztését. A bizottság a parlament plénumának összefoglaló jelentést fog benyúj­tani. „A hamis frank", burleszk, 1500 méter Prága, január 21. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A frankhamisítási afférról filmvígjátékot írtak, amelyet a prágai mozgóképszínházban fognak előadni. Windischgraetz szerepét Prága egyik legjobb komikusa, Burián alakítja. (W. N.) messzállás,kocsm­a,florinu­spillie a német birodalmi gyűlésen Berlin, január 31. A birodalmi gyűlés, mai első ülésén az új miniszterek letették az esküt, de az új kormány programnyilatkozatát még nem olvasták fel. Hír szerint a programnyilatkozatot a miniszter­tanács még nem fogalmazta meg véglegesen. Politikai körökben elterjedt hírek szerint a kormánynyilatkozat a külpolitika terén fő­feladatának tekinti a locarnoi szerződések meg­valósítását. A jobboldali pártok javaslatot szándékoz­nak a birodalmi gyűlés elé terjeszteni aziránt, hogy Németországnak a Népszövetséghez való csatlakozását halasszák el. Javaslatukat azzal indokolják, hogy az antanthatalmak nem csök­kentették a megszálló csapatok létszámát olyan mértékben, mint azt Locarnoban meg­ígérték. Kormánykörökben a francia kormány ké­sedelmét e téren azzal magyarázzák, hogy Briand miniszterelnököt a belügyi kérdések az utolsó időben annyira lefoglalták, hogy nem tudott a külpolitikai dolgokkal megfelelően foglalkozni. De nem vonják kétségbe a francia kormány becsületes szándékát, mert Briand miniszterelnök csak legutóbb arra kérte Stre­semann külügyminisztert, hogy a függőben lévő kérdések megtárgyalása végett szeretne Stresemannal Párizsban személyesen találkozni. Ettől a találkozástól német kormánykörüikben több függő kérdés elintézését remélik és ezek között elsősorban a megszálló csapatok létszá­mának csökkentését is. (...) Budapest, január 1. Mit követelnek az osztrák szocialisták Karnek kancellártól, Bécsből jelentik: Leitz polgármester ve­zetésével szociáldemokrata küldöttség jelent meg Rarnek kancellár előtt és több kérdésből álló hosszabb iratot nyújtott át neki, amely kérdések a többek közt a Szovjet-Oroszországba irányuló osztrák kivitel fej­lesztésére, a nyomasztó bankfeltételek mérséklésére, karteltörvény beterjesztésére, valamint a munka­nélküliek biztosításáról szóló törvény novellájára vo­natkoznak. Az irat továbbá azt a kérdést intézi a kor­mányhoz, hajlandó-e a nemzetgyűlésnek haladéktala­nul javasolni a lakáslefoglalási törvény visszaállítá­sát és hajlandó-e a kormány jobban dotálni az ál­lami lakás- és telepítési alapot. Ilamek kancellár ki­jelentette a küldöttségnek, hogy a kormány e kérdé­sekre mielőbb válaszolni fog. Magyarország megcsonkítása és a Felvidék egész­ségügye. Cseh szaklapok közleményeiből kitűnik, hogy a szlovenszkói launkásbiztosító pénztárak gyógykezelési ter­hei az utolsó öt esztendőben nagy emelkedést mutatnak. Szakemberek magyarázata szerint ennek a legfőbb oka az, hogy a felvidéki tót lakosság, mióta az alföldi mezei mun­kától el van zárva, fokozottan tódul az indusztriális m­un­kam­ezőkre, ami a környezet és az életkörülmények meg­változása folytán egyet jelent azzal, hogy betegedési sta­tisztikája lényegesen megromlott.

Next