Pesti Napló, 1926. február (77. évfolyam, 26–48. szám)
1926-02-02 / 26. szám
Mai Irodalom és tudomány Budapest, 1926 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .... 50 000 K Negyedévre . . 135 000 t Egyes szám árai Budapesten, vidéken és pályaudvarokon . 2000 K Vasárnap .... 4000 K Egyes szám Ausztriában hétköznap 30 garas (3000 o. K) vasárnap 40 garas (4000 o. K) zis»a scopona 77. évfolyam 25. szám Kedd, február « NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG» Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL, Erzsébet körút 18—20. 671 TELEFON József 62-30,62-31, 62-32. Szerkesztőség Bécsben I., Kohlmarkt 7. Sztrsicholyész nyilatkozik nyomozásról Nem kell Szifin felhatalmazás a rendőrség neje, újabb ssmérek ellen kijárjon (Saját tudósítónktól.) A királyi ügyészségen a négy hét óta tartó nyomozás munkája vasárnap délelőtt teljes befejezést nyert. Az ügyészség gyorsan — még az ügyészség tagjait is meglepte az a gyorsaság, s elkészítette a frankhamisítók vádiratát, amely hétfőn reggel már nyilvánosságra jutott. Vége a munkának az ügyészségen, mégis hétfőn este is villanyfényesen világítottak ki a királyi ügyészség elnökének, Sztrache Gusztáv főügyésznek hivatali ablakai a sötét Markó utcába. A főügyésznek látogatói voltak Hat óra tájban Buday Kálmán, a rotterdami magyar konzul személyi titkára kereste fel a főügyészt. A konzuli titkár néhány hét óta tartózkodik Budapesten más természetű hivatalos ügyben. Most szükség lett rá,amenynyiben az ügyészségtől fölszólítást kapott, hogy az ő kötelessége lesz a Hágából elhozott iratokat hitelesen lefordítani. A hágai iratok 70 gépírásos oldalra terjednek. A hiteles fordítások az ügyészség, a büntetőtörvényszék és a parlamenti frankbizottság számára készülnek. A Hágából Budapestre hozott iratok Jankovich Arisztid, Marsovszky György és Mankovits György vallomási jegyzőkönyveit tartalmazzák, valamint a hágai nyomozás eredményének teljes ismertetését. Buday titkár még a főügyésznél tartózkodott, amikor két úr kért engedélyt a főügyészhez való bebocsátásra: Michel Bosset, a Matin kiküldött tudósítója és Jacobsen szerkesztő a kopenhágai Politiken tudósítója. A két külföldi újsáíróra jó félóra hosszáig volt bent a főügyésznél, aki igen szívélyesen fogadta őket és részletes nyilatkozatban mondta el a nyomozás eddigi eredményét. Az ügyészség elnöke a külföldi hírlapíróknak adott interjújában a magyar lapok közlésével szemben, semmi nóvumot nem mondott. A látogatások után az ügyészség elnöke elhagyta hivatalát. A főügyész arra a kérdésre, mi van a pótnyomozással, a következő választ adta a Pesti Napló munkatársának: — Reggel 9 órakor ment át a rendőrségre az átirat, amelyben elrendeltem a pótnyomozást és részletesen megjelöltem azokat a körülményeket, amelyekre a most foganatosítandó rendőrségi pótnyomozásnak ki kell terjeszkedni. Hogy a rendőrség mikor és hogyan kezdi meg a pótnyomozást, az kívül esik az én tudomásomon. Amint már többször is kijelentettem, a frankhamisítás bűnügyének iratai, hatalmas aktacsomója egyáltalában nem kerül át a rendőrségre. Az aktákat hétfőn délelőtt a vádtanácshoz juttattuk el. Amennyiben a rendőrségnek szüksége lesz a pótnyomozás során bizonyos jegyzőkönyvekre, a rendőrségi közegek tőlünk mindenkor megkaphatják őket. — Méltóságod ma délután a külföldi sajtónak interjút adott. Ez az interjú túlhaladja azokat a közléseket, amelyek a magyar lapokban megjelentek? — Szó sincs róla, — felelt© a főügyész —? hiszen akkor az a kényszerhelyzet állana elő, hogy a külföldi lapokban több jelenne meg, mint nálunk. A külföldi hírlapíróknak nekem feladott kérdései, a kérdésekre adott feleleteim általánosságban mozogtak. Kijelentettem az urak előtt, hogy elrendeltem az új rendőri nyomozást. — Buday Kálmán konzuli titkár kézhez kapta a hágai iratokat lefordításra? — Nem. Csak holnap adom át neki azokat. A titkárnak előbb esküt kell tennie a törvény értelmében, mert ő csak alkalmi tolmács. — Ma az egyik hétfő reggeli napilap Jankovich naplójának újabb részleteit közli. Ezek a naplórészletek több személyre erősen kompromittálók. Indít az ügyészség újabb nyomozást ezek ellen" — Nem, — hangzott Sztrache ügyész válasza — tekintettel arra, hogy az ügy ismét a rendőrségre került vissza és különösen tekintettel arra, hogy a rendőrséghez hétfőn reggel átiratomban arra is felhatalmazást adtam, hogy a pótnyomozás során esetleg felmerülő újabb személyek ellen is eljárást indíthasson a rendőrség. Újabb felhatalmazásra a rendőrségnek szüksége nincsen. Tehát a Jankovich naplójában szereplő személyek ellen nem külön ügyészi felhatalmazásra indulna meg az eljárás. tiMinden fissfáxaMan EkiéraSest Isikel Egyes hírek arról szóltak, hogy a pótnyomozás már hétfőn délután megkezdődik a frankhamisítás vádlottainak újabb kihallgatásával. Erre azonban sor nem kerül. Minden valószínűség szerint kedden, Gyertyaszentelő ünnepén mennek át az ügyészségre a kihallgatást foganatosító rendőrtisztviselők, akik lenn a fogházban. Kovács Péter ügyészségi alelnök, fogházügyész szobájában vezettetik maguk elé Windischgraetzéket. Ezek a kihallgatások a királyi ügyészség azon részletes utasításának alapján történnek, amelyet átiratához csatolt a főügyész. Minden tisztázatlan kérdés földerítését kívánja az ügyészség elnöke ezen utasításában. Kormán'jfpia'fó és poLSIikai és jogi vélemények Via«Sotfce Wass József helyetetes eröre'szrevetoSk a Perényi-tevélSS — Szerdád faaSSgatták meg Wasst (Saját tudósítónktól.) Nem lehetetlen, hogy az ügyészség vádiratával új fordulójához érkeztünk el a meglepetésekben gazdag frankügynek. Politikai körökben hétfőn egyébről sem volt szó, mint erről a vádiratról. Annyi körülbelül tisztázottnak látszik, hogy ez fogja irányítani a parlamenti vizsgálóbizottság legközelebbimunkarendjét. Képviselő, miniszter ugyan hétfőn és az elmúlt napokban csak kevés volt Budapesten; gróf Bethlen István miniszterelnök Mayer János földművelésügyi miniszterrel csak szerdán reggel jön meg a lillafüredi vadászatról, Rakovszky Iván belügyminiszter szintén szerdán jön meg Parádfürdőről, ahol három napot tölt. Nincs a fővárosban gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter és a képviselők nagy része. De akik itt vannak, mindazok pártonként, csoportokba verődve már hétfőn élénken tárgyalták az ügy vádiratát. A felfogás a vádiratról természetesen ellen- Teljes világosságot! Az ügyészség vádirata minden elismerésre méltó szabatossággal jelöli meg a frankhamisítás főszereplőit, epizódistáit és statisztáit. Most hát végre világosság derül arra, milyen emberek mozoghattak és ágálhattak a fórum legexponáltabb pontjain. És lehetetlen fájdalmas megdöbbenés nélkül tudomásul vennünk, hogy a banda élén egy herceg, nagybirtokos, volt miniszter áll. A spiritus rector Magyarország rendőrfőkapitánya, aki sok esetben kérlelhetetlen szigorúsággal gyakorolta tisztét, nem mindig pártatlanul kezelte a reábízott rendkívüli hatalmat, de hogy a pénzhamisítók patrónusa legyen, maga közvetlen tettes a többrendbeli közokirathamisításban, egész bűnhalmazatban, azt soha senki nen merte volna még álmodni sem róla. Hivő lelkeknekz az is fájdalmas látvány lesz, ahogy a tábori püspök részt kér a pénzhamisítók komplettjából, vizsgálgatja és lakásán őrzi a hamisítványokat. És a gazdasági élet tényezői között bizonyára kínos feltűnést fog kelteni Baross Gábor szerepe, amelyet az ügyészi vádirat »szemben sző tagadásával« szintén pontosan megállapít. Lezárult-e a kör ezekkel a nagy nevekkel, vagy ki fog-e tágulni a pótnyomozás következtében, nem tudhatjuk. Mi új szenzációkra éhesek nem vagyunk. Sőt, túlontúl beérjük az eddigiekkel. Mert liába szónokol és prédikál és izgályáskodik a szélsőjobb minden fegyverfogható embere Csillérytől Prohászkáig, ezt a szenzációt nem a baloldali sajtó csinálta, hanem azok a nagyurak, akiknek bűneit az ügyészi vádirat sorra veszi. Aminthogy kárt a nemzetben nem azok tesznek, akik a frankhamisítás ügyének teljes megvilágítását követelik, hanem azok, akik a frankot hamisították. Ilyen együgyű szofizmával az igazságot elcsavarni nem illik. Tudós és logikailag fegyelmezett püspökhöz nem is illő. A sajtó ma nem tesz egyebet, mint hogy közli és szerényen kommentálja az ügyészi vádiratot Tessék az ügyészséget destrukcióval megvádolni, miért járja ő is a kankánt! Az ügyészség vádirata sok ténykörülményt világít meg, amelyeket eddig vagy fogyatékosan, vagy egyáltalán nem ismertünk. De aki ezt a nevezetes dokumentumot végigolvassa, az önkénytelenül is ismételni fogja a haldokló Goethe utolsó szavát: »Mehr Licht!« Egy végtelenül fontos kérdésre nem kapunk feleletet a vádiratból. Windischgraetz és Nádosy bizonyos hazafias célokkal mentegetődznek. Sehol sem látjuk pontos körülírását ezeknek a hazafias céloknak. Ez pedig végtelenül fontos volna és pedig két szempontból. Először azért, mert ezek a »hazafias célok« még ma is alkalmasak arra, hogy nagy tömegeket megtévesszenek; hogy a bűnösök iránt meg nem érdemelt szimpátiákat keltsenek; hogy őket a mártíromság aranykoronájával koszorúzzák meg. A tömeg kritikátlan és könnyen felül — ezt éppen a közelmúltban elég alkalmunk volt tapasztalni a tetszetős jelszavaknak. S mi lehetne vonzóbb, megejtőbb jelszó, mint Isten és Haza? Mind a kettővel visszaéltek és visszaélnek. Mind a kettő ellen sűrűn és nagyokat vétkeztek. És vétkeznek mind mai napig. Nem volna szabad megengedni, hogy a frankhamisítók a közvélemény egy töredékében támogatást találjanak pusztán azért, mert közelebbről meg nem határozott hazafias célokra hivatkoznak. De másrészről fontos volna az ügyre