Pesti Napló, 1926. április (77. évfolyam, 74–97. szám)

1926-04-25 / 93. szám

10 Vasárnap PESTI NAPLÓ Spr­is 23 Rudnay Gyula Ady-tanulmánya Arckép a soha nem látott arcról Rudnay Gyula megfestette Ady Endrét. A kép titkos munkája a művésznek, bizalmasság, mely­ben fordul az emberek felé; a Pesti Napló olvasói lemerik mert először a portrét. Mert arcot emel a néző elé ez a festmény. Emel: a képzeletnek, megérzésnek rejtelmei­ből: a rejtelmet, a lélek­­ arcát. A­ reprodukció csak sejtet, de sejtet, ám ma­ga a portré nyugtalanít, mint a kísértés. Komor színek súlyos udvarából földereng a ti­tokzatosság, az elképzelt arc vonalai megtelnek a fénynek és árnynak egy­másbaömlésével, a haj­sátor feketéje alól kihat­can a homlok síkja, a fszemüregük boltozataiból fülsustorognak a szemek csillagjai, szájnak, arcá­nak boruló világosodó mezőin, meglobog a va­rázsig, lélek . . . Kern Ady testi arca ez a festmény: rfe( Ady... Rudnay nem ismerte !Ady Endrét, arcát soha nem látta, ami testi for­mát tud róla, fényképe­ken látta, könyvekben olvasta. Nem elég a portrétistának, de Hud­nay nem is szereti, nem is műveli az ábrázoló portrét, mégis minden­nél több számára az arc. Figurális kompozíciói­nak mindig ez a próbája: az arc, az ember, akit ő nem hasonlít az objek­ttanhoz, de megkompo­nál, elfantáziál magának, minden megkötöttség nélkül. Pontosabban az tör­tént: Rudnay Gyula megfestette Ady Endrét, mert nem ismerte, de amit tud, érez róla, oly ismerős kö­zelébe vitte, hogy nyugton nem hagyta és a műhely magányosságában megálmodta a költőt. Engem különlegesen érintett, amikor elém került ez az Ady-portré. Akkor történt, amikor már keresz­tül-kasul, bejártam a pszichét. Rudnay művész-énjét és írásaimban jeleztem is, itt-ott, mennyi rokonság tetszik Rudnay és Ady között. Fölismeréseimre pedig rábizonyosodott a portré, amelynek lelkiségét csak a­z tudhatja így megjeleníteni, aki tartja, érzi a vérsé­get, a meg­hajtott modellel. Frappáns följegyeznivaló az is, hogyan hajolhat össze egy nagy festőnek és egy nagy költőnek az egyénisége, ugyanakkor, amikor egyébként élese­n különböznek egymástól. Révész Béla­­, Rudnay Gyula, Ady Endre Ravasz László püspöknél Asszonyi, emberi és isteni dolgokról­ ­ Abbészerű, Bnom arca mögül néha szokatlan el­mésség, poézis és szatíra csillog ki beszédéből s néha rejtélyes mélységek nyílnak ki előttünk lelkében. Nem közönséges ember. Nem véletlen, hogy az egy­kori kézdivásárhelyi kis diákból pár év alatt or­szágos nevezetesség lett, bár karrierje kissé meg­világosodik előttünk, mikor megtudjuk, hogy legszebb gyermekkori éveit Kalotaszegen töl­tötte, a tündéri kis hely­ségben, ahol nemcsak a jó Isten akarata, hanem az emberek művészete is virágokat teremt. Negyvennégyéves a híres pesti református püspök, akit legutóbb akkor említettek sűrűb­llavasz László­ben, mikor a modern női szokásokról és a feltűnő asszonyi öltözködésről beszélt. Nem vág szigorú asz­kéta-arcot, mikor ezt szóba hozom előtte, hanem enyhe mosolygással mondja: — A női erkölcsökről egyáltalában nem be­széltem, csak a táncról és a toalettekről. És a táncot sem ítéltem el, — hogyan is tehettem volna? A tömegszórakozásokról beszélve, me­lyek az emberekhez méltatlanok, felemlítettem, hogy a tánc voltakép az emberiség őslírája, mely messze, a hajdankortól kezdve kísérte­­fejlődésünket s voltakép nincs is benne semmi kivetnivaló; de nem vagyok hajlandó szépek­nek találni azokat a táncokat, melyeket részeg matrózok találtak ki a csapszékekben. A vizet ,is szeretem az óceán és a harmat alakjában, de ez nem akadályoz meg abban, hogy irtózzam a pocsolyától. — Az öltözködés mai divatja, ha sokakat iz­gat is, nekem szomorú és fájdalmas, de nem meglepő látvány. Az érzékekre ható női divat, a harmincéves háborútól kezdve, minden időkben megromlott a háborúk és összeomlások idején. Ilyenkor — s ez már történelem — mindig az ízléstelenség és a vadság jut uralomra. Ez ép­oly törvényszerűség, mint hogy a halálvesze­delmek idején, a halál közvetetten szomszédsá­gában, mindenkor a legnagyobb bacchanáliák dúlnak. Ez époly közismert kontraszt, mint­hogy egészségtől duzzadó fiatal emberek a pusztulás felé törekszenek. Nézzen csak a buja és tropikus India természetellenesnek látszó pesszimizmusára! De ez ellen minden erőnkkel küzdenünk kell, s minden alkalmat megragad­nunk, hogy a mai nemzedéket mai helyzetéből kiszabadítsuk. Divattá kell tenni a nők neka­ l­ógiai­ nevelését, mert a divat a nőknél min­en úr fölött való úr. Rátérünk Bethlen István beszédére, melyben a miniszterelnök azt mondotta, hogy nem a Tisza Ist­ván korát éljük. — Nem is az övét, — mondja mély meggyő­ződéssel. — Hiszen a maga korával és történel­mével senki úgy össze nem forrott, mint Tisza István. Mit cselekednék, hogyan viselkednék ő, ha ma is élne! Azt hiszem, semmi mást nem te­hetne, mint a miniszterelnök. A két különböző világnéz­eti Úgy gondolom, hogy amily óriási veszteség volt reánk Tisza István rendkívüli szuggesztív erejének váratlan kiapadása, ép­oly nyereség Bethlen István tudása, inter­pszichiája, emberekkel való bánni tudása. Frá­ter Györgyre emlékeztető tehetsége és fizikai erejét messze túlhaladó energiája. Magáról beszélve csupán annyit mond a püspök, hogy írni szeretett volna, de nem lehetett, mert be­szélni kellett. Esztétának készült s ambíciója, hogy a maga hivatását egyenértékűvé tegye a belletriszti­kával. Sajnálja, hogy nem lett esztétikus, mert a nagy géniuszok interpretálásában van annyi művé­szet és szubjektivitás, mint egy önálló mű megalko­tásában. Az élet maga, a nagy géniusz művében, egy láthatatlan szerző regénye vagy drámája, s aki ennek szenteli munkásságát, nem tesz egyebet, mint a világot mozgató, elrejtett gondolatokat igyek­ezik felfedezni, ő, mint elméleti esztétikus, ezt am­bicionálta. Kerek szemüvegén keresztül belenéz a szoba vi­lágosságába és így szól: — A gondolat! Szerintem ez a legnagyobb erő és realitás. A valóság csak fátyolszerű va­lami, melyet sohasem láthatunk tisztán. Talán erre vonatkozik János evangélista mondása: »Kezdetben vala az Ige és az Ige istennél volt és isten vala az Ige.« Gondolataiba merül, mikor távozom. Az erő és realitás világában marad. .­• 11 Szomaházy István !! Elég volt a szenvedésből ! A Szent Rókus lábsz emek. BÖflKEME IDÉNYE DES­­5 CGETÖ ÉRZÉSEK­­ FA&TMS , IZZADA5 KIPALLA50X Ezen készítményből, mely külföldön régen és kitűnően bevált, elegendő, ha egy csekély mennyiséget belete­szünk egy lavór meleg vízbe és áztatjuk a fájós lábat 10—15 percig. Ezen idő múlva a láb feltörése, puffadt­sága, a kínzó, égető érzések, izzadások egy csapásra megszűnnek és többé újra el nem kezdődnek. Hosszabb áztatás megpuhítja a tyúkszemet és bőr­keményedésüket annyira, hogy azok könnyűszerrel, kés vagy borotva nélkül eltávolíthatók. A legégetőbb, legmakacsabb lábfájások, fagyási tü­netek elmúlnak a Szent Rókus lábsó használata által. Meg fog győződni és egészen biztos, hogy a Szent Rókus lábja a lábat újjáalakítja, a legjobb állapotba hozza, úgyhogy a szűk és új cipő éppen olyan kényel­mes lesz, mintha évekig hordta volna. Megszabadul a láb különböző zavaraitól, járkálhat, amennyit akar, állhat egyhelyben órákig, a fáradtság vagy fájdalom legcsekélyebb érzése nélkül. Egy nagy csomag Szent Rókus lábla 16 ezer korona. Kapható minden gyógyszertárban. Ha nem kapná, forduljon a magyarországi képviselethez. Szent Rókus-gyógyszertár, Budapest, VII., Rákóczi út 70. sz. Telefon: József 106—34. Figyelmeztetés! Óvakodjunk silány utánzatoktól, melyeknek semmiféle gyógyhatása nincs, sőt ártalmára lehetnek a lábnak. Valódi csak zöld csomagolásban Szent Rókus védjegygyel. Használati utasítás minden csomaghoz

Next