Pesti Napló, 1926. április (77. évfolyam, 74–97. szám)

1926-04-25 / 93. szám

R vas­árnap Notesz freudizm­us. Könyv jelent meg a lélekelemző tudo­mány berkeiben — 400 oldalon tárgyalja a csók lelki jelentőségét, fejlődéstörténetét, összefüggé­sét az öntudatlannal. Még nem olvastam, de ahogy ezeket a freudistákat ismerem, a szerző képes kimutatni végeredményben, hogy még a csóknak is szexuális eredete van! * Effektálás. Szerzővel közlik, hogy a darabját holnap játsszák századszor! Ég felé emelt szemekkel fel­sóhajt: istenem, hogy múlik az idő! * N­agy idők tanúja. öreg bicsérdistának 1960-ban vízek­végeket gyűjtenek az uccán. * Hhirdetés. Külvárosi csapszék ablakában ceruzával írt ákombákom, a jó házból való fiú felvétetik*. Ilyen pechje van ennek az Odesealchi herceg­nek, hogy eose jár ezen a vidéken! * $apa és fiú. Ennek a Vajda Ernőnek milyen szép si­kerei vannak külföldön, mondja! Hiába, irodalmi család! Az apjáról, a Vajda Jánosról is beszélik, hogy szép verseket írt. Szerencse. A Rókus-kórház előtt gázolt el a villamos! * Ibolya. — Mennyibe kerül, néni! — Tizenötezer ez a kisebbik. M­íg még azt mondják, hogy az ibolya szerény. * 'Jobb az őszinteség. 'Asztaltársaink a vendéglőben már nem tudták megenni a rántott csirkét. Saj­nálták otthagyni, az asszony azt ajánlotta, vigyék haza. A férj restelte a dolgot, odaszólt hát elő­kelően a pincérnek: »Csomagolja be ezt a húst, hazavisszük a kutyának!« A pincér perc múlva nagy csomaggal tért vissza. »Mi ez!« — ,»Kérem, — udvariaskodik ragyogó arccal a pincér — hozzácsomagoltam még vagy félkiló mócsingot. *­­2 minden órának ... A Margitszigeten van egy virág­ágy, órának összerakott virágokból. Ma reggelre valaki minden virágot leszakított róla. * furcsa dolog ez is. Az erkölcstan, ha arról van szó, hogy mondj le az örömről, mondj le a boldogság­ról, mondj le a szerelemről, a nőről, légy erős — ezt így fejezi ki: 'légy férfi.'* * 1 Vakmerőség. A feleségem rettenetesen lehordta a né­met nevelőnőt, elnevezte mindennek és felszólí­totta, hogy rögtön szedje a cókmókját és takarod­jék. Közben egy sértő kifejezést keresett, nem jutott eszébe a megfelelő német szó, a német ne­velőnőtől kérdezte meg. * franciás szójáték. — A, mit tud ön a nőkről! Ön nem ismeri a női nemet! — Valóban, én csak a női igent ismerem! * Vendéglői étlap. — Miért hívják ezt rablóhúsnak? — Nyilván az ára miatt. * Költészet, filozófia. A fejlődő gondolat először virá­got hajt, aztán gyümölccsé érik. # |'Antiszemitizmus. A zsidók csalnak, — üldözzük a zsidókat! Ostobák! Üldözzétek a csalást, — ha igazatok van, annál rosszabb a zsidókra! *­­Erő. A túlságosan nagy erőkülönbségek közt nem lehet szó győzelemről. Az oroszlán nem bír a szúnyoggal. * Gazdag ember filozófiája. Csak annak adok, aki ne­kem rokonszenves. De nekem nem rokonszenves, akinek adni kell. * Végrendelet. Költő a kritikusokhoz. Ne boncoljanak fel. * Magasztalás. Csodálatosan sikerült arckép! Tökéletes műremek! Páratlan! összehasonlíthatatlan — semmihez nem hasonlítható! A modeljéhez sem! •! ; * Szójáték. Miért hívja ön kopta­fának? Hiszen pénzért vette a boltban. • Karinthy Frigyes PESTI NAPLÓ S5 9 Megindul a munka a főváros törvényhatóságában? A pártok meg akarják szüntetni az eddigi tétlenséget — Nincs polgármester, a tanácsnak nincs gazdája, melyik alpolgármester marad? — Beszélgetés a demokrata párt vezérével a szomorú jelenről s a jobb jövőről (Saját tudósítónktól.)­­A városházán végre kezd megindulni a munka. A beruházási programot beter­jesztették, a vita nagy vonásokban hömpölyög és a város egész életét felöleli. Azt ígérik, hogy egy-két hét múlva már a költségvetés is készen lesz, szóval az összes mulasztásokat pótolni igyekeznek. A múlt emlékei ugyan még mindig kísértenek. Most arról beszélnek, hogy miért nem lehetett mindazt, amit most csinálnak, már egy évvel ezelőtt megindítani. A pártok egyelőre csak egymást vádolják, de abban mindenki megegyezik, hogy most már egyesült erővel hozzá kell látni Budapest újjáteremtéséhez. Nyár előtt végeznek még a beruházási programmal és az 1326-os költségvetéssel, sőt az üzemi kérdést is elintézik. Felkerestük ir! dr. Bródy Ernőt, a községi demokrata párt vezérét, akinek vélemé­nyét kértük ki ebben az ügyben. — Nem mondanék igazat, — kezdte — ha úgy akarnám beállítani a dolgot, mintha min­dennel meg lennék elégedve. Sőt ellenkezőleg. Én is szeretném, h­a sok minden máskép volna a vá­rosházán, de bizony sok mindent nem tudunk el­érni, amit ki szeretnénk harcolni, s ennek oka az a helyzet, amelybe a választások után ke­rültünk akkor, amikor a kormány a tömeges kinevezésekkel, megfosztott bennünket a tényle­ges többségtől és annak a lehetőségétől, hogy vezethessünk. A városházi parlament —­­Amikor a demokratikus blokk bevonult a városházára, az volt a meggyőződésem, hogy az új városháza a főváros gazdasági és szociá­lis kérdéseinek parlamentje lesz, olyan fórum, ahol a mindennapi élet égető problémái megvi­tatás alá kerülnek. Sajnos, ezt csak egy esetben sikerült elérni­­ a lakáskérdésben. Összefogtak a város összes társadalmi rétegei, a közgyűlés minden pártja és kimondották, hogy ebbe a kér­désbe nemcsak negatív, hanem pozitív módon is be kell avat­koznunk. Az építkezéseket meg kell indítani! Akár állami, akár fővárosi támogatással, de minden erővel arra kell törekednünk, h­ogy az építkezések mindinkább nagyarányúak legye­nek. Ugyanilyen állásfoglalásra volna szükség a forgalmi adó kérdésében és más fontos gaz­dasági problémák megoldásánál is.­­ Úgy gondoltuk, hogy ezért a nagy célért érdemes bizonyos áldozatokat is hozni. Teljesen ki akartuk kapcsolni a politkát és csak a gaz­dasági és szociális kérdések megoldására akar­tuk a súlyt helyezni. Mindebből sajnos, csak azt tudtuk megvalósítani, hogy a politika való­ban ki van zárva a főváros közgyűlési termé­ből, de fájdalom, a nagy gazdasági és szociális problémák megoldásának a vitája sem domi­nálja a tanácskozásokat, nem hozhat javaslatokat, nem tűzhet fontos kérdéseket napirendre, legfeljebb interpellál­hat, indítványokat jegyezhet be, amit bőven meg is tettünk. . . •­... Elavult a fővárosi törvény. . . Nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy a fővárosi törvény teljesen elavult, m­ost 1872-ből való, amikor a főváros szükségletei a maiakhoz viszonyítva nagyon primitívek vol­tak. Akkor m­ág nem voltak közüzemek és igen sokszor a magánérdek erősen a közérdek fölé került. Talán éppen ez a helyzet alakította ki a községesítés nagyarányú koncepcióját. Mind­azokban a kérdésekben, ahol igenis jogos a monopólium bevezetése, a közlekedés, a közvilágítás és a közélelmezés bizonyos vonatkozásaiban nem haboztunk ebben az irányban nagyjelentőségű lépéseket tenni. Annak idején Vázsonyi Vil­mos — és ismerjük el, ez volt Budapest leg­szebb kora — ki merte bontani a községesítés zászlaját és követelte, hogy mindazokat a hasznokat és jövedelmeket, amelyeket egyesek saját pozíciójuk erősítésére használtak fel, a közönség sajátítsa ki a maga számára.* — Így kerültek az üzemek a főváros kezébe és nemcsak lukratív vállalatai lettek a magyar fővárosnak, hanem árszabályozó hatásukkal megkönnyítették Budapesten a megélhetési vi­szonyokat. Közüzemi dsungel ... A törvényhatóság még most is teljesen tájékozatlanul áll a közüzemekkel szemben. Valóságos dsungel támadt, amelyben minden becsületes és komoly törekvés eltéved. A köz­üzemek számadásaiban­ senki sem ismeri ki magát és a rendszer revíziójának feltétle­nül el kell jönnie. Az üzemeket önálló bizott­ságoknak kell felülbírálni és állandóan ellen­őrizni. Amíg a bizottságok elnöke hivatalnok, addig az ellenőrzés nem lehet olyan komoly, mint ahogy kívánatos, hiszen az ellenőrzést az irányítja, akit tulajdonképpen ellenőrizni kellene. Gondoljuk csak­ el azt, milyen lehetetlen az az állapot, amelyre legutóbb rámutattunk. A közlekedési bizottságot, amelynek a BESZKÁR-t, az autóbuszt és más fontos közlekedési intézményt kellene felül­vizsgálni és állandóan ellenőrizni, négy hó­napig egyáltalában össze sem hívták. Barstcs Marcell legutóbb rámutatott a tanács ameri­kázására a törvényhatósági bizottsággal szem­ben, mely ezeknek az állapotoknak a követ­kezménye. Nemcsak a polgármester hiányzik a főváros életében, de az alpolgármesterek sem tudják, hogy elküldik-e őket vagy megmarad­hatnak a helyükön. A tanácsnak így nincs gaz­dája és így nem csoda, ha csak amerikázni tud. Megint oda lyukadtunk ki, amit már mondottam, hogy a tanács helyett mi nem dol­gozhatunk, mert az autonómiában meg vannak osztva a szerepek. a • •• ff A jovő — Nagyon szomorú ez a kép, amit lefes­tettem, de azért mégis bízom a jövőben. Mind­ezek a panaszok, amelyek most előtörtek, a ta­nácsot vénre munkára kényszerítették. Vég­re eljutottunk oda, hogy legalább rárgyalni tu­dunk valamely komoly kérdésről. —­ A magam részéről nem hallgathatom el, hogy én minden kérdés félretevése mellett az építkezések megindítására vetem a legnagyobb súlyt. Miért nincs Budapestnek polgármestere? — Fel kell vetni a kérdést, mi ennek az oka? A legfőbb akadály az, hogy Budapestnek nincs polgármestere. A jelenlegi polgármester a régi község bizalmából került a helyébe, amely azóta kisebbség lett. Élő anakronizmus Sipőcz Jenő a polgármesteri székben. Nem is a szemé­lyéről van szó, amelyet most nem akarok bí­rálni, hanem lehetetlen helyzetéről. Nem érezheti azt az erkölcsi felelősséget, amely a polgármestert mindig betölti, ha a törvény­hatóság többsége ültette be őt ebbe a fontos pozícióba. Mivel a polgármester a törvényha­tóság többségével nem tud kontaktusba ke­rülni, azért a legtöbb ügy megakad és semmi sem megy előre. A főváros közgyűlése maga ­­ ákócztát32 legdivatosabb mintákban 75 cm. széles .

Next