Pesti Napló, 1926. július (77. évfolyam, 145–171. szám)
1926-07-01 / 145. szám
Budapest, 1926 77. évfolyam 145. szám Jtpa 2QOO norona Csütörtr " ^is 1 ELŐFIZfcTÉSIÁRAK: lm hóra .... 50.000 K »egyedem . . 135.000 l Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . 2000 B Vasárnap 4000 K Ecr^e9 Ausztriában» hétkCrpai HO garas 1 3000 o. KJ Vasárnap 'iO garas 14000 o K) PESTI fjúyŰSTŐSÉGI .554. szám. I HIVATALI Erzsébet körút 18—20. 8. TELEFON J József 62-50,62-31,62-32. Szerkesztőség Bécsben: L. Kohlmarkt 7. Smith: főbiztos búcsúzik Magyarországtól Köszönetet mond a magyar nemzetnek A 79. szanálás harmadfél esztendeje alatt egyszer sem vette fel személyi járandóságát Smith Jeremiás. Maagyarországi volt népszövetészi főbiztosa, ma, csütörtök reggel 7 órakor az Orientexpressz vonattal elhagyja Budapestet. (Saját tudósítónktól.) Smith Jeremiás végleg elhagyja Magyarországot. 1921 május első felében jött Budapestre Smith, bostoni ügyvéd. herry a Népszövetség fölkérésére részt veszyen abban a nagy munkában, amelynek célja a leromlott magyar pénzügyi helyzet rekonstrukciója, Csonka-Magyarország államháztartásának szanálása volt. Két és negyed évig vitte fontos szerepét Smith Jeremiás főbiztos. Még csak most derült ki tulajdonképpen, hogy fáradságos, nehéz munkáját milyen önzetlenül végezte Amerikának ez a kitűnő fia. Mint ismeretes, a Népszövetség megállapította a magyarországi ellenőrző főbiztosság költségvetését és ennek értelmében a főbiztosság évi büdséje a magyar állam költségvetésében hatvanezer dollárral szerepel. S Smith Jeremiás már a működése kezdetén kijelentette, hogy ő maga személyes honoráriumra nem tart igényt, ezáltal is példát igyekezve adni arra, hogy a magyar államháztartás minden ágazatában hasonló önzetlenséggel szolgálják a takarékosság elvét. A főbiztos személyi díjazása teljesen elesett tehát. Tekintettel arra, hogy az osztrák népszövetségi főbiztos személyi járandóságát havi kétezer dollárban állapították meg, körülbelül ilyen összeg lett volna előirányzandó Smith főbiztos számára is. A főbiztos azonban ezt a honoráriumot egyetlenegyszer sem vette föl és a magyar államkincstár ennek következtében csak a többi, körülbelül háromezer dollárt folyósította havonként a főbiztosság hivatala számára- Hatvanezer dollárra tehető ilyen módon az az összeg, amelyről a főbiztos a szanálás két és félesztendei időtartama alatt lemondott önként a magyar kincstár javára. Smith Jeremiás tudvalevően igen szerényen és egyszerűen élt Budapesten. Báró Bánffy Dezsőné kelenhegyi úti villájában lakott, háztartására minimális összegeket költött, különösebb passziói egyáltalában nem voltak. Csöndes, hallgatag ember Smith Jeremiás, aki mindig a legszívélyesebb formák között érintkezett a magyar kormányhatóságokkal Társaséletet nem igen élt, munkája lefoglalta reggeltől estig,szakadatlanul hivatalában dolgozott munkatársaival, Mr. Royal Tylerrel, Renée de Charron és dr. Lieen urakkal. Chaxron és dr. Lieen szintén elhagyták már a magyar fővárost és most a főbiztos elutazása után nem marad más, csak Royal Tyler, aki a népszövetségi kölcsön hitelezőinek bizalmiférfiait képviseli Budapesten. A pénzügyminisztérium szentháromság téri frontja ezzel teljesen elcsöndesült, vége a lázas sürgés-forgásnak, a szanálás befejeződött. Smith búcsúlevele a magyar sajtóhoz Smith Jeremiás népszövetségi főbiztos a magyar sajtóhoz a következő búcsúlevelet intézte: Mielőtt Magyarországot elhagynám, a magyar sajtó útján kívánnék az egész magyar nemzetnek köszönetet mondani azért az előzékenységért és szívességért, amellyel engem ebben az országban fogadtak. Ez a szíves fogadtatás nagy hálával tölt el és azt sohasem fogom elfelejteni. Magyarországi tartózkodásomra mindig a legnagyobb örömmel fogok visszagondolni. Az ország jövőjét mindig a legéberebb érdeklődéssel fogom kísérni és ennek az országnak minden elképzelhető jót és sok szerencsét kívánok. Amikor először jöttem Magyarországra, annak a meggyőződésemnek adtam kifejezést, hogy a magyar nemzet reménnyel és bizalommal nézhet a jövő elé. Nehézségek mindig lesznek, de meggyőződésem, hogy ezeket bátran és eredményesen fogja leküzdeni. Az utolsó jelentésemben, mely már elkészült és a rendes időben, azaz július 20-ika felé fog megjelenni, bővebben foglalkozom a jövőre nyíló kilátásokkal. Amidőn a magyar nemzettől búcsúzom, köszönetet akarok mondani a magyar sajtónak azért a megértésért, amelyet, velem szemben mindvégig tanúsított és azért a támogatásért, amelyben engem részesített. kormány alalul Csaitelswá&iában? Miért szavaztak mag a szloven szkói magyar agráriusok a gaásoraavámokat ? — A ,zöld k@alíció" megvalósitása felé flasaryfc elitek békébe és eg^iSttmük Ssiásre szólítja fel a nemzeti kisebbségeket Prága, június 30. (A Pesti Napló tudósítójától.) Csehszlovákiában hivatalnokkormány intézi az egyre veszélyesebben bonyolódó államügyeket, "de ez a hivatalnokkormány híjával van a szakemberek üdvös szürkeségének, amely sem nagyobb eredményeket, sem súlyosabb konfliktusokat nem idéz elő. A csehszlovák hivatalnokkormányt a prágai parlament teljes tehetetlensége ültette helyére. S mert régi parlamenti tapasztalat szerint, a tehetetlenség minden időben zajosabb volt alkotó munkánál. Cerny kabinetje is a támadások kereszttüzében áll. & „repatt cs&i?$2Soviak parlamentarizítsws" swhifikaképtelen Nem véletlen, hogy Masaryk elnök a következményeiben talán legsúlyosabb probléma, az agrárjavaslat letárgyalásával pártokon felül álló kormányt bízott meg. Egyesegyedül a hivatalnokkormány tudja a maga semlegességében átludalni azokat az ellentéteket, amelyek a nemzetiségi és osztálypártokat minden közös munkára képtelenné teszik. Egyesegyedül Csehszlovákia mondhatja el magáról azt a kétesértékű dicséretet, hogya fejlett csehszlovák parlamentarizmusban két tucat, pártnál több harcol egymással. És ugyancsak Csehszlovákia az egyetlen állam Európában, ahol a közös elvi plattformon álló pártok nemzetiségi adottságok szerint csoportosulva, saját elveik ellen harcolnak. 1919 óta tart ez a fonák helyzet, amely szembeállította egymásat a II. Internacionálé alapján álló cseh és német szociáldemokratákat) a vámvédelem szükségét egyaránt hangoztató cseh, német és magyar agráriusokat a legkülönbözőbb árnyalatú keresztényszocialista pártokkal. Ez a paradox politikai helyzet mindenki „Mindennapi kenyerünket.. Szívet szorító gondba, lélegzetállító félelembe fullad az imádság. A reménység szavai dadognak, töredeznek az ajkon s elnémulnak, kihűlnek, csüggedt hallgatásba halnak. Csak a mellet kalapáló aggodalom kérdi, a sóhajtás akaratlanul feltörő fájdalmával. Mi lesz, Uram, a mi mindennapi kenyerünkkel, ezen az özönvizes magyar nyáron? Isten szeme, az aranypillantású Nap, lehunyódott. Hályogos, vak ég üres terem, tete mered az ázott barázdákra, s megdőlt búzarendekre. Az idén ezt a búzát, amelynek érett ünnepére Péter-Pálkor kaszával kondítottak, nem földi acél vágta le, nem szorgos kéz ereje teregette rendekbe, tán nem a napok, heek óta csurgó, zuhogó» szakadó júniusi eső, legfélelmesebb ellensége az arató gazdának. Azt mondja» a magyar példaszó: nincs nagyobb áldás a májusi esőnél. De a később jövő »égi áldásról« hallgat a népi szállóige, talán mert tudja: rossz arra még rágondolni is. S most, a gondolat mélyén megbúvó sötét rettegés itt van, borús, árnyékos, felleges valósággal, záporozva síró éggel. Az érett kalász pedig, a magyar föld legdrágább gyümölcse, pusztulásra ítélten bókol a katasztrofális eső paskoló sujtása alatt. A vérpadra lépő ember mozdulata ez a meghajlás, mikor védhetetlen erő a guillotine zuhanó bárdja alá kényszeríti. S a hasonlat, fájdalom, több mint puszta szókép. Valóban élet pusztul itt, mindennapi kenyere mindeneknek, életek éltetője. Ezért néz ma mindenki gondterhes, riadt szemmel az égre. Érzi, tudja a munkás, a kereskedő, az iparos, a hivatalnok, a városi polgár épúgy, mint a falusi gazda, mezei szántóvető, bérlő vagy nagybirtokos, hogy egész Magyarország esztendei élete, jóléte, ereje és gazdagsága, holnapi sorsa dől el most, ezekben a válságos napokban, sőt talán már el is dőlt. Akinek nincs egy tenyérnyi földje sem, annak a termését is most veri az égi veszedelem, akinek »semmi köze« a mezőgazdasághoz, annak a karéj kenyere is most szelődik vékonyabbra. S a legszörnyűbb, hogy ez a csapás el nem hárítható, ki nem parírozható. Ezen a bajon igazán nem segíthet más, csak a jó reménység. Reménye annak, hogy a pusztító elem mégis kegyelmesebb lesz holnapra s megelégeli ádáz munkáját. Reménye annak, hogy az okozott kár nem lesz olyan katasztrofális, amilyennek ma látszik, hogy egyszer mégis csak kiderül fölöttünk az ég, az Isten szeme ránk mosolyog s megenyhült tekintete csodát művel ezzel a csodálatos magyar földdel. Reménye annak, hogy amit a természet ereje elvett, emberi erő, emberi munka fokozottabb buzgalma még visszaszerezheti. Erősítő hitre van most legnagyobb szükségünk. Arra a kemény eltökélésre, hogy nem engedjük legyűrni magunkat a természet mostohaságától, hanem sokszorozott munkával fellebbezzük meg a haragvó ítéletet. Az utóbbi évek hozzászoktattak bennünket a szenvedések béketűrései való elviseléséhez. De a türelem meg is edzette akaratunk szívósságát, munkabírásunk erejét. Erre a szívósságra, erre az aktív, termelő és teremtő erőre építsük hát a magyar jövendő legközelebbi szakaszát s a kenyérért könyörgő imádságot tetézzük meg fáradhatatlan munkával. Akkor a reménység első sugara áttöri a legborúsabb és felhőkárpitját is.