Pesti Napló, 1927. január (78. évfolyam, 1–24. szám)
1927-01-09 / 6. szám
38 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1927 január 9 1,1 111 1 ' 1( (Vajda M. Páfl felvételei) Beethoven és „a halhatatlan kedves" Magyarországon A centennáriumot megünneplik Martonvásáron is (Saját tudósítónktól.) A rövidesen ránkköszöntő új esztendő ismét Beethoven éve. Öt évvel ezelőtt születésének másfélszázados évfordulóját ünnepelte az egész világ, 1927 tavaszán pedig új centennárium alkalmából fog a szokottnál is több Beethoven-muzsika zengeni világszerte: halálának századik évfordulójáról emlékeznek meg mindenütt, ahol kultúremberek élnek és zenélnek. Egészen természetes, hogy a tavaszi Beethoven-centennárium megünneplésében kiveszi részét a magyar zenei világ is és mint ismeretes, úgy az Operaház, mint a Filharmóniai Társaság a zenei ünnepélyek egész sorát tervezi. Ezeken a többé-kevésbé megszokott keretek között lepergő hangversenyek és előadások mellett azonban lesz a magyar Beethoven-ünnepségeknek egy pontja, amely speciálisan magyar és éppen ezért különös érdeklődésre tarthat számot, mert szoros összefüggésben van Beethoven magyarországi szereplésével, kapcsolataival: a filharmonikusok a tavaszi Beethoven-ünnepségek során kirándulnak Martonvásárra és külön ünnepet rendeznek az egykori Brunsvik-kastélyban, amelyben inkább legendaszerűen, mint hiteles történeti adatokkal alátámasztva él Beethoven ottartózkodásának emléke. A halhatatlan kedves Beethoven magyarországi időzéseit még mindig nem tisztázta teljesen a nagy mester életével foglalkozó biográfusok tekintélyes serege. Nem hoz ki adatokat a legújabb francia nyelvű Beethoven-életrajz sem, amely bennünket elsősorban azért érdekelhet, mert szerzője magyar ember, André de Hevesy, aki »Beethoven, vie intime« címmel most adta ki bővített alakban mintegy tizenöt évvel ezelőtt megjelent első Beethoven-könyvét. Hevesy a Brunsvikcsalád leszármazottjánál, De Gerando Teleki grófnőnél a nógrádmegyei Pálfalván megtalálta Brunsvik Teréz grófnő naplóját, leveleit és ezek alapján igyekszikmár másfél évtized óta megfejteni rá halhatatlan kedves rejtélyét. Feltevése nem alaptalan és valószínű, hogy az izgalmas titoknak nyitját magyarországi vonatkozásokban lehetne megtalálni, de a pálfalvi kutatások, úgy látszik, nem hoztak semmi eredményt és a tizenöt évvel ezelőtt megjelent kis könyv (»Petites amies de Beethoven«), amelyről Romain Rolland is megemlékezett pompás Beethovenéletrajzában, ésoly kevéssé hozza közelebb a megoldást, mint a mostani testesebb, csupán általánosan ismert életrajzi adatokkal megtűzdelt könyv, amely egyáltalában nem lesz nyeresége a Beethoven-kutatásnak. Sokkal értékesebb Hevesy első kis könyve, amely eredetileg mint tanulmány jelent meg a »Revue de Paris”-ban és ha nem is Beethovenről, de a nagy zeneköltő magyarországi kapcsolatairól föltétlen hitelt érdemlő, érdekes adatokat sorol föl. Ezekből tudjuk meg részletesebben, hogyan került Beethoven Martonvásárra, mert a német életrajzírók csak futólagosan emlékeznek meg magyarországi kirándulásairól, sőt akad nem egy, aki azt vitatja, hogy Beethoven járt Budán is. A kitűnő frankfurti Bekker is kérdőjelet tesz könyvében az 1796. évszám mellé, amely állítólag a nagy zeneköltő pozsonyi és budai kirándulásáról nevezetes. A budai utazást semmi komoly adat sem bizonyítja, pedig lehetetlen, hogy ne maradt volna fönn valami levél, följegyzés vagy utalás erre a kirándulásra, ha tényleg megtörtént volna. Az egyéb magyarországi tartózkodások idejét és tartamát ma már époly pontosan tudjuk meghatározni, mint Beethoven minden más utazgatását, nyaralását Bécs környékén vagy fürdőhelyeken. Beethoven magyar stációi Pozsony, Korompa, Martonvsár, Pöstyén: ezek voltak Beethoven magyarországi állomásai. Közülök ma már csak Martonvásár a miénk és bár kétségtelen, hogy itt időzött legkevesebbet, finom és stílusos elhatározás a filharmonikusok részéről, hogy a tavaszi ünnepségek során ellátogatnak Csonka-Magyarországnak arra a földrészére, amelyen egykor Ludwig von Beethoven járt. Hogyan került Beethoven Martonvásárra! Akik alaposabban foglalkoztak a nagy zeneköltő életének történetével, azok számára nem újság az a tény, hogy Beethoven környezetében nem kis szerepet játszottak magyarok. A magyar arisztokrácia, amelynek tagjai az év nagy részét Bécsben töltötték, a tizennyolcadik század végén már jól ismerte Beethoven nevét és első opuszának, az Artaria kiadásában megjelent három zongoratriójának előfizetői között az 1795-ből fönmaradt gyüjtőíven nagyon sok magyar név is szerepel. Egy Apponyi gróf hat példányt jegyzett, de Pálffy kancellártól kezdve ott sorakozik a gyüjtőíven az egész akkori magyar arisztokrácia is. A Bécsben megtelepedett bonni Beethovennek egyik legrégibb és legmeghittebb barátja is magyar ember volt: domanoveci Zmeskoll Miklós, a bécsi magyar kancellária főtisztviselője, aki jó ismerőse volt a Brunsvik-családnak, amellyel ő ismertette meg Beethovent. Brunsvikék meghívására jött azután Beethoven, akit — ha hinni lehet a tétova találgatásoknak — a szíve is vonzott ide — Magyarországba. A Brunsvik-család 1799-ben tűnt föl Beethoven életében. Az ifjabb korompai gróf Brunsvik Antal, aki fia volt Esztergom vármegye egykori adminisztrátorának, ekkor már nem élt, özvegye, Mária Terézia volt udvarhölgye, a Seeberg néven bárósított Wankel Márton nagyszebeni kereskedő leánya, maga kezelte katonás eréllyel a nagy martonvásári uradalmat, amely félszázaddal később a magyar Habsburgok, József főherceg birtokába került és kitűnő nevelésben részesítette négy gyermekét, akik közül a legidősebb volt a híres Teréz grófnő, Mária Terézia keresztlánya, aki nemcsak Beethoven rejtélyes szerelmi regénye révén jutott halhatatlansághoz a históriában. A fiatalabb Brunsvik grófkisaszszony Jozefin volt, később gróf Deymnak, majd báró Stackelberg-nek felesége, aki szintén nagy szerepet játszott Beethoven életében, akárcsak a harmadszülött testvér, gróf Brunsvik Ferenc nagy tisztelője és meghitt barátja a zeneköltőnek, aki leveleiben »kedves barátom, testvéremének szólítja a fiatal grófot. Ureher Jenő kastélya Martonvásáron, ahol Beethoven is megforr A martonvásári tó szigetére vezető fahíd,, a legenda szerint Beethodalt mint Brunsvik grófék vendége vei, kedvenc sétahelye A találkozás Az özvegy grófné a telet családjával mindig Budán töltötte, a várbeli Mikó utca 1. szám alatt állt palotában, ahol napirenden voltak a zenei összejövetelek is. A Brunsvik-család zenekedvelő volt, özvegy Brunsvik Antalné neve is szerepel az Artaria gyűjtőívén és Teréz grófkisasszony már hétéves korában bámulatba ejtette a főúri társaságot Rosetti (Vajda M. Pál felvétele) egyik zongoraversenyének előadásával, Ferenc gróf pedig kitűnően gordonkázott. Brunsvikné bécsi utazásának célja tulajdonképpen az volt, hogy férjhez adja Terézt, aki ekkor már huszonkét éves volt, de a két grófkisasszony fölhasználta az alkalmat arra, hogy tökéletesítsék zenei tudásukat. Zongoramestert kerestek és Zmeskál ajánlatára így jelent meg egy napon a bécsi Goldener Griff-ben, a Brunsvik-grófnők szállásán a fiatal Beethoven. Ebben az időben még kellemes külsejű, megnyerő modorú ifjú volt a nagy zeneszerző. A bécsi társaság színe-java ünnepelte, bejáratos volt a legelőkelőbb társaságokba, nagyvilági életet élt, lovagolt a Práterben, sőt táncolni is tanult Andreas Lindner mesternek a Stoss am Himmel-nél levő intézetében. A két Brunsvik-grófkisasszony nagyon megnyerte tetszését. Szívesen járt el a leckékre és a kikötött egy órán fölül egész délelőttöket időzött társaságukban. A bécsi magyarok is sokat jártak Brunsvikék fogadói szalonjában, sűrűn megfordultak ott a Batthyányiak, az Esterházyak, Apponyiak, Balassák, Grassalkoviakok, Koháryak tagjai és nem hiányoltak fiatal lányok sem, egyik szebb, kedvesebb köztük) A martonvásári Brunsvik-kápolna, amelynek kriptájában Teréz grófnő pihen