Pesti Napló, 1928. augusztus (79. évfolyam, 173–197. szám)

1928-08-05 / 177. szám

ff SZÍNHÁZ, ZENE, FILM Hang nélkül énekelni... ez az igazi művészet !" Beszélgetés Jack Smith­szel, a „suttogó baritonnal.", aki pincér volt s ma világhírű — hangtalan ember Berlin, augusztus 4-(A Pesti Napló berlini szerkesztőségétől.) Saljapin nemrégiben Berlinben járt, énekelt. Sikere volt, gyönyörű, komoly kritikákat írtak róla. Kése, Battistini, Berlin egyik kedvence halálosan beteg, sajnálják, rövid, szomorú híreket adnak róla. Kész, A német Bohnen Amerikába utazott, vissza­jött, filmezett, énekelt, megint elutazott, egy hí­recske, két h­írecske, néhány szó a társaságban, — kész. Többet­ nem is követelhetnek. Se Saljapin, se Battistini, se Bohnen, utóvégre nem nehéz olyan embernek énekelni, akinek hangja van. Egészen más az eset Jack Smithmnél, aki miután százezer pél­dányban elterjedt lemezeivel már oly népszerűségre tett szert a német fővárosban, hogy legfeljebb báró Unhnefeld vagy az­­Eiserner Gustave vetekedhetnek vele (újabban az utóbbi már nem, mivel stílszerűt­lennek tartják, hogy egy német konflis helyett egy francia autón teszi meg az utat Párizstól Berlinig), most saját személyében megérkezett Berlinben és ami több, saját személyében fel is lép két berlini szín­padon, úgyhogy akiknek jó fülük van, hallhatják hangtalan énekét. Amarilla bevonulása óta nem fogadott olyan érdeklődés idegen vendéget, mint a suttogó baritont. Ünnepséges ceremóniák között foglalja el helyét a színpadon, az izgalom suttogása elhal és az énekesek énekese suttogni kezd. iJack Smith, der flüsternde Bariton«. Ez ma a téma, ez ma a szenzáció, ez ma a divat. Miért? Ta­lán mert a »flüstern« szónak erotikus zamata is hozzájárul a páratlan népszerűséghez, de a hölgyek és a hölgyek által szuggerált urak kritikátlan cso­dálatát elsősorban megjelenésének köszönheti. No és előadási modorának, melynek megbabonázó hatása alól értheőképpen nem tudnak szabadulni a már amúgy is lángra lobbant női szívek. Amerikai filmek a legédesebb­ filmsztárjai irigyelhetnék meg a Flas­terbariton férfias szépségét. A legjobb szabású frakk nyújt ennek a hangsúlyozott szépfiúságnak méltó keretet, a nyakkendőcsokra külön tanulmányt érde­mel, a mosoly, a gesztusok, pedig már szinte idegesí­tően tökéletesek. Mint már a fentiekből is nyilván kiderül és alatt már Pestem is és oly jól tudnak, mint Berlinben, Jack Smith azzal tette világhírűvé nevét, hogy kü­lön művészetté emelte a hang nélkül való éneklést. Nem a ő az első énekes, aki hang nélkül énekel," sőt. Sőt. De ő az első, aki­ nemcsak bevallja ezt, hanem egyenesen büszke is rá és hangtalanságát nagysze­­rűen kamatoztatni tudja. Jack Smithnek van azon­ban egy nagy titka. És ezért nem kell félnie a többi hangtalanok konkurrenciájától. Jack Smithnek titok­ban, hogy úgy mondjuk a lelke mélyén — uram, bo­csáss! — hangja van. Hangja, szép, komoly, férfias baritonja. Ezt­ rejti el a szívrepesztő suttogás alatt, ezzel fűti át a leglágyabb falsejtet, ezért tudja jól betronírozott rekedtségével mámoros sikerré vará­zsolni ii, ami másnál kifütyült indiszpozíciónak szá­mítana.. Angol és amerikai song­okat­ énekel, suttog, mosolyog, fütyül, dúdol, egy komoly, erős hang­akkord nem­ tipi szét az intimitásnak azt a lázas atfficistémáját, amelyből úgy a páholyok, mint az erkély hölgyei boldogan érezhetik s nekik szóló, a csak nekik szóló, lármát nem tűrő tavaszéjszakán­ elrebegett szerelmi vallomást. Hogyan jutott el Jack Smith, a Siüsterbariton világbírnevé.Vezi Hogyan teremtette meg a suttogás utánozhatatlan művészetét? Elmondja ő maga. A nappal világosságában ép olyan elegáns, mint az éj­szaka fényében. A szürke zsakett ép oly remekbe ön­tött, mint a színpadi frakk, csak így kissé öregebb­nek, kissé komolyabbnak, kissé kevésbé szerelmesnek látszik..utóvégre nem leh­et elherdálni a százezreket­­jelentő mosolyt, mert bizony két színháznak kellett összeállni ahoz, hogy megfizethessék a suttogás és mosely ellenértékét, a fantasztikus honoráriumot. Így négyszemközt­­Tack Smith komoly, kedves, érett úriember, aki szerényen és hangosan mesél a Múltjáról, nem süllyeszti le a hangját, kímélnie kell a hangját, takarékoskodni kell a suttogással, ez a tőkéje. — fintér, soltam. Igen, pincér. Valahogy, csak el kell kezdeni. De bolondja voltam a zenének és félig ingyen, a magam kedvtelésére énekelgettem kisebb igényű rádióelőadásokon. A legkisebb sikerem sem volt. Ott tartanék még ma is, ha nem üt be a nagy szerencse egy szörnyű meghűlés formájában. É­s a meghűlés ab­ban a pillanatban jelentkezett, amikor már ott áll­tam a mikrofon előtt. Helyettesítésről, beugrásról szó sem lehetett. Énekelni próbáltam­. De vérvörö­sen az izgalomtól és a szégyentől éreztem, hogy harsogó hangok helyett valami furcsa, rekedt sutto­gás vonaglik a gégémben. Nem hallottam a saját hangomat. Nem kevésbé estek kétségbe a rádió­társaság vezetői sem. A vállalat bukásáról és az én gyors és energikus kidobatásomról folyt néhány óráig az eszmecsere. De ez csak az első postáig tar­tott. Néhány száz levél érkezett és mind, mind az elragadtatás rajon­gó kifejezéseivel nyilatkozott az én­­ énekemről. »Gyönyörű volt, nagyszerű volt ez a művészi suttogás«, áradoztak a levelek, mikor lép fel újra ez az istenáldotta suttogó művész, mikor ad egy önálló, hosszú előadást. Képzelheti, nem dobtak ki. A rádió népszerűsített, a gramofon el­bódított a rádiótól és most néhány hónapja a szín­padon vendégszerepelek. Önkéntelenül felvetjük a­ kérdést: — No és a meghűlés..." Az stabilizálódott? — Nem. Ez kissé kellemetlen volna. Egy állandó náthát még a legfejedelmibb honorárium fejében se tenyésztenék. Sok próbálkozás, állandó gyakorlat hozzásegített ahoz, hogy ma már tökéletesen pótolni tudom a művészi karrieremet megalapozó meghűlést. Megfogja az orrát . Itt, látja itt keletkeznek ezek a suttogó, re­kedt és mégse rekedt hangok. Talán nem tudomá­nyos a kifejezésem, de úgy érzem, nem a gégémmel, hanem az orrgyökeremmel éneklek. Próbálja meg, nem könnyű. Nem próbálom meg. Inkább elhiszem. Jack Smith sem mutatja meg, hogy hogyan kell, hanem egy harsányat kiált: — A viszontlátásra...! Boldogan mosolyog. Látszik rajta, hogy privát passzióból szeret kiabálni. Talán titokban, négy fal között még énekel is. Nero itt, orrgyökérrel, hanem a­­ gégével. Ezt is lehet... (*) Megnyílt, a Terézkörúti Színpad. Az újabb »hőhullám«, amelynek közeledését jelzik Olaszország felől, nem zavarja a Terézkörúti Színpad igazgatóságát. Összeválogatta az­ el­múlt szezon műsorainak legsikerültebb tréfáit és bohózatait és ezekkel szombaton este meg­nyitotta a színházat. A Terézkörúti Színpad vezetőségének nyilván az a véleménye, hogy az emberek melegben is szeretnek kacagni és számításait a legteljesebb mértékben igazolta is a szezonnyitó előadás. Lőrinc Miklós Pesti erkölcsök­ és Faragó Sándor Népies motívu­mok című tréfája után, Nagy Endre és Tanyi Viktor vidám kis operettje, az Abimélek ke­rült színre, majd Nagy Endre tréfája követke­zett a rádióval. Palotai Erzsi sanzonokat éne­kelt és a közönség állandó derültsége mellett játszották el Nóti Károly A cég órája című bohózatát, amelyben Salamon Béla, Rajna Alice, Lengyel Gizi, Berky József, Komlós Vil­mos és Rónay Giza játszottak nagy kedvvel és sok ötletességgel. Keglevich Marietta, Her­czen Jenő, Kasza Irma és Gárdonyi Lajos a Játék a villában című Nagy Endre­—Lányi operett­ben kacagtatták a nyári közönséget, amely Nóti Károlynak A motor című bohózat után joggal mondhatta el, hogy jól mulatott a ká­nikulai estén. A szezonnyitó műsor számai kö­zött Nagy Endre mondja el ötletes megfigye­léseit a nyárról és a pesti ember nyaralásáról. (*) Kertész Mihály betegsége miatt idegen ren­dező fejezi be a­­Noé bárkájáét. Kertész Mihály (Michael Curtiz), a kitűnő magyar filmrendező meg­­betegedett Hollywoodban. A Warner Brothers-gyár nagy szuper filmjét, a­ Noé bárkáját, amelynek Ker­tész volt a rendezője, most Roy Del Ruth-nak kell befejeznie, mert a magyar rendező a los angelesi kórházban fekszik. (*) A Good News — három­századszor. A Fővá­rosi Operettszínház lekötötte a Good News című amerikai operettet. A darabot — a Variety jelen­tése szerint — háromszázadszor játszották ezen a héten a newyorki Chanin's Theatre-ban. Heti átla­gos bevétele 20­ 000 dollár. (*) Pán József augusztus közepén utazik Bécsba és Berlinbe. Pán József festőművész, az ismert szce­nikus, aki a jövő szezonre Reinhardt színházainak lett a díszlettervezője, augusztus közepén utazik el Budapestről. Először Bécsbe megy, ahol a jövő év programjából kiosztják a ráeső részt Beszéltünk Pán Józseffel, aki ezeket mondotta: — Ivan Smith, a Josefstädter Theater rendezője, aki legutóbb a Baccara-t is rendezte, tanácskozásra hívott meg most Bécsbe. Még nem döntöttek az első újdonságról, amelynek díszleteit én tervezem. Szep­tember elején rövid időre ismét haza kell jönnöm. Lázár Ödönnel van szerződésem, amelynek értelmé­ben h­árom operett díszleteit kel megcsinálnom. Bécsből még Berlinbe is utazom. (*) Tíz év után először mutattak be magyar operát Zágrábban. A zágrábi Nemzeti Színház az ősszel bemutatja Zádor Jenő Holtak szigete című operáját, amelyet nálunk a múlt sze­zonban hoztak színre. 1918 óta ez az első eset, hogy magyar zeneszerző művét játsszák a hor­vát fővárosban. A Holtak szigetét november­ben a karlsruhei állami opera is előadja. (*) Wallace darabjának sikere Bécsben, Bécsből jelentik. Úgy látszik, a Raimud Theater a káni­kulai hőség ellen egy bűnügyi drámával próbál vé­dekezni és így akarja becsalogatni a közönséget. Most mutatták be Edgar Wallace-nak »Der Hexer« című darabját Úgy a darab feszült és izgalmas cse­lekménye, mint a misztikus díszletek és a színészek játéka nagy tetszést keltett. Különösen Kari Skraub a darab címszerepeiben aratott sikert. (?) Békeffy az Andrássy úti Színházban vendég­szerepel. Békeffy L­ás­zló, aki már több mint egy éve külföldön, Bécsben, Drezdában és Berlinben szere­pelt, rövid vendég­fellépésre az Andrássy úti Szín­házhoz szerződött. A szeptember 1-i bemutató mesf­nyitóműsorában konferálni fog és saját darabjai­ban fog fellépni. (*) Heltai Jenő és­­ francia avant-garde fu­ral'4 Beltai Jenő kezdeményezésére érdekes filmelőadáso­kat fognak tartani az ősszel, meghívott, művészekből és írókból álló közönség előtt. A párizsi avant-garde stúdió néhány kísérleti filmjét mutatják be, köztük elsőnek Jean Epstein La chute de la Maison Usher című filmjét, amely Edgar Allan Poe meséjéből készült. (*) A Fővárosi Operettszínház nagy amerikai revü­je. Érdekes revüoperett előadási jogát szerezie meg nemrég Faludi Sándor, a Fővárosi Operettszín­ház igazgatója. Good News a címe. A newyorki Chanin's Theatre mutatta be, közel egy évvel előtt. Azóta is műsoron van. Heti 30—35.000 dollárt jövedelmez. (*) Magyar írónő — Hollywoodban. Az amerikai lapok filmrovata, most ismét magyar szerződtetésről számol be. Az Universal Pictures-gyár szcendrium­írónak szerződtette Fülöp Ilona­ magyar írövet. lefü­­löp Ilona négy évvel ezelőtt ment­­ Hollywoodba. (*) Kikelet u­rc­s 3. Harmath Imre és Kemény Egon Kikelet ucca 3. címmel háromfelvonásos ope­rettet írtak. A darabot a Fővárosi Operettestnhé« fogadta el előadásra Jack Smith, a ísuilogó baritont iVasXrnap PESTI NAPLÓ 1928 augusztus 5 24 (*) Fritz, Lang: »Az ember tragédiája« ren­dezője. Hatalmas méretű film előkészületeit kezdi meg nemsokára Fritz Lang vezetésével a Fellner—Somlai-gykT. A világhírű rendezőt sikerült megnyerniük arra, hogy a Metropolis és a Spionen című álmjei után, Madách Imre drámai költeményét, Az ember tragédiáját vigye filmre. Másfélmillió márkát költenek erre a filmesítésre, amelynek összes külső fel­vételeit­ Magyarországon fogják elkészíteni. Fritz Lang, hír szerint, két hét múlva érkezik Budapestre, hogy ebben az ügyben a hatósá­gokkal tárgyaljon.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék