Pesti Napló, 1929. március (80. évfolyam, 50–73. szám)
1929-03-01 / 50. szám
it * „Zászlóbontás" Emlékeznek még erre a szép szóra, — a régi világ politikai életében szinte ölelkező rímként tért minduntalan vissza és az akkori politikai tudósításokban ez a szó, hogy »zászlóbontás«, majdnem annyit szerepelt, mint ez a három szó: »helyzet«, »válság« és »kibontakozás«., Új és új pártok bontottak zászlót, vagy a régi pártok új vezérlettel, új lobogóval, vagy új szövetségekkel; a politikai élet nyáron mindig egy »zászlóbontással« zárult és ősszel egy »zászlóbontással« indult meg. Most megint zászlóbontásról leállunk és el tudunk képzelni néhány száz, vagy néhány ezer embert, aki azt mondja: végre! Csakhogy a párt, amely zászlót bont, nem valami új alakulat, még csak nem is, egy lélekvándorláson keresztülment régi párt, a párt, amely most zászlót akar bontani, a párt, amely most hódító körútra akar indulni az országban, az új párt, amely most szervezkedik... a régi egységes párt. Van valami furcsa és ellentmondó ebben a helyzetben. íme egy párt, amely hatalmasabb, mint előtte bármely párt és bármely párthataloma, a magyar parlamentarizmus történetében. íme egy párt, amely egyszerűen letörte az ellenzéket az általános választásokon, s egész pártok úgy olvadtak el, mint az Antarktis úszó jéghegyei. Vele szemben jóformán alig van ellenzék, széthulló pártforgácsok a baloldalon, néhány olyan magányos sziget, a jobb-, vagy balközépen, mint például Gaal Gaston, vagy néhány olyan politikus, aki ma az ellenzéken van, mind lehasadt és levált sziklája az egységespárti óriáshegynek, például Kállaii Tibor, vagy Nagy Emil. A szabadelvű párt hatalma, amely pedig egy emberöltőn keresztül kezében tartotta Magyarország sorsát, csak árnyékhatalom hozzá képest és feltétlenül dominálóbb helyzete van a pártpolitikának a parlamentben, az egész közhatalomban, mint mondjuk például a konzervatív pártnak Angliában, vagy a keresztényszocialista pártnak Ausztriában. Ezzel a párttal szemben jóformán minden többi párt ellenállása megtört, és ehez a párthoz tartozni, vagy nem tartozni talán többet jelent, mint amit jelentett például a Tiszák uralma alatt a szabadelvű párthoz tartozni, vagy a két koalíciós Vckerle-kormány alatt a függetlenségi párthoz, vagy az alkotmánypárthoz és a népi párthoz tartozni. Egészséges judiciummal tehát el sem lehet képzelni mást, mint azt, hogyha valami zászlóbontás történik, akkor az az egységes párt ellen történik ... Annál is inkább, mivel az ország többsége feltétlenül ellenzéki, ellenzékként reklamálva a közszabadságokat, ellenzékként reklamálva egy messzenéző és koncepciózus közgazdasági politikát; azt a közgazdasági politikát, amelynek nyomait sem tudjuk felfedezni — csak eredménytelenségeit; azt a közgazdasági politikát, amelynek jóformán egyetlen mentőkörülménye az, hogy — nincs. Maguk az egységespárti képviselők is — ellenzékiek sok tekintetben, ha a közgazdasági szituációról beszélnek, jóformán elmosódik minden pártkülönbség kormánypárt és ellenzék közt, mert az kormánypárt is, — ellenzék is. A kormánypárt épúgy belátja a helyzet sivárságát, a helyzet nyomasztó gondjait, mint az ellenzék, a különbség legföljebb az, hogy az egységes párt ettől a politikától várja a helyzet javulását, az ellenzéki politika és közvélemény pedig egy egészen más irányú gazdasági politikától. S mi történik ezek után? Az, hogy zászlóbontással — az egységes párt lép fel, az a párt, amely annyi »egyhangú választáson« hódított meg alanyi kerületet. Igen, az egységes» párt — zászlót bont. Hatalma csúcsán — elől kezdi pályáját. Hatalmának birtokában szervezkedik — a hatalomért, ezúttal a vármegyei hatalmon, a vármegyei választásokon keresztül. S hogy mennyire fundáltnak tartja ezt a mostani pozícióját és roppant túlsúlyát a párt, mutatja az, hogy szükségét látja egy szervezkedésnek. Még csak most kerül a plénum elé a közigazgatási javaslat, de az egységes párton már megkezdték a szervezkedést — a vármegyei választási harcokra, mert hiszen a választás titkos lesz és titkos választójog mellett sohasem lehessen tudni... Szervezkednek észászlót bontanak« a vármegyei választások előtt — akár az általános választások előtt. A különbség azonban óriási s a különbség idővel is mérhető. Esztendők teltek el a múltkori nagy »zászlóbontás« A baj kezdete a magyar nemzet ellen elkövetett vétségekről, illetve bűntettekről szóló törvény volt. Az 1921:VII. te„ ha jól emélkszem, pedig jól kell emlékeznem, mivel csekélységemnek is volt némi összeütközésem ezzel a törvénnyel. »Aki oly valótlan tényt állít vagy terjeszt, amely alkalmas a magyar nemzet megbecsülésének csorbítására vagy a magyar állam hitelének rontására, az vétséget követ el s ezért öt évig terjedhető fogsággal büntethető. De lehetett az ilyesmiért, ha bizonyos körülmények bűntetté emelték, tízévnyi, sőt esetleg életfogytiglan terjedhető fegyházat is kapni. Úgy egészen mellékesen pedig pénzbüntetést is, ki-ki vagyoni viszonyaihoz mérten, ezer pengőtől százezer pengőig. Nem mondom, hogy szép dolog, sőt ellenkezőleg, visszataszító és megbélyegzendő, ha az ember a nemzetét ócsárolja vagy az államának hitelét rontja, sőt határozottan rútnak tartom s főleg az utóbbinak tudatos és világosan bebizonyított elkövetése indokoltan meg is büntethető. Már azonban a nemzet becsületének megsértése, az olyasvalami, amit a legtöbb esetben igazán nem érdemes a nemzet nevében tudomásul venni. Egy nemzet, még egy kis nemzet is, olyan nagy és hatalmas valami, hogy még a hitvány forrásból fakadó becsmérléseket is kiállja.. Mit árt az a Montblancnak, ha valaki azt írja róla, hogy 2800 méter magas, mikor, ha jól emlékszem, 4810 méter magas. Vagy pláne, mit árt valaki azzal akár a Gellérthegynek, ha ...köp az oldalára. Egy négyzetdeciméternyi területét elrúzítja néhány órára. De azért a Gellérthegy az Gellérthegy marad. _ Nos, a magyar nemzet megbecsülése elleni vétségek azokban az esetekben, mikor valóban történt becsmérlés, ilyesmik voltak. Egy részeg munkás elkáromkodta magát vagy egy bolond kora kifakadt Vakondtúrásnak nevezték a Montblancot. Szegény Montblanc. Mert azok az esetek, amikor valami alaposabb kritika miatt ítéltek el egyeseket, ezek a legtöbbször egészen más fejezet alá tartoznak. Itt ugyanis a baj folytatása jelentkezett. Ha nem is minden esetben, de legtöbbször nem a nemzetet vagy az államot, hanem a kormányt, az uralmi rendszert, a közállapotokat, a hatóságokat illette a kritika. Erről is le kellett azonban szoktatni az embereket Különben már szolgálta a sajtószabadság, az egyesülési és gyülekezési jog korlátozottsága is. Sőt a közigazgatási ellenőrzés mellett lezajlott nyílt választások is, melyek egy kormánypárti mamuttöbbséggel ajándékozták meg a hazát. Csak kritikát nem! Ez eyik ki nem mondott, olykor azonban ki is mondott jelszava a kurzusnak. Tudni kell az vdot, hogy sohse csinálhat valamit sikeresen a kormány, de bármiféle messze látható hatalmasság se, hogy széles körökben utánzókra ne találjon. „Ha az elsőosztályú hatalmasok megbírálása tilos, vagy majdnem tilos, miért tűrje a kritikát a második- vagy harmadikosztályú hatalmas, de m miért tűrje a minden hatalom nélküli, óta — az egységespárti zászló azóta megfakult, az ígéretek dáriusi kincseiről kiderült, hogy: valorizálhatatlanok, a sok beígért adópolitikai és más közgazdasági reformból alig lett valami, nem lett semmi, a közszabadságok beígért nagy restaurálásából sincs más itt, előttünk, mint a sajtónovellatervezet roncsai és legfeljebb — a házszabályrevízió. A »zászlóbontó« egységes pártról ezerszer is kiderült, hogy egyszerűen kormánypárt és még csak nem is egységes, mert csak ellentétei és belső viaskodásai tartják egyensúlyban. Az, hogy szükségét érzik a hatalom delén »zászlóbontásnak« — kritikája is ennek a »zászlóbontásnak«, sőt önkritikája és önvallomása az egész egységes pártnak. Más zászlóbontásra van ma szükség, — nem valami új zászlóéra, de arra a lobogóéra, amelyet világtörténelmi napokban bontottak ki Magyarországon... a Kossuth Lajos lobogójára, amely a revízió lobogója, ép mert a jognak, szabadságnak, nacionalizmusnak, demokráciának és magyar szabadelvűségnek lobogója ellenben szerepelni vágyó Senki Pál úri Igaz, szerepelni jó. ...üllemes, ha az embernek üres politikai beszédeit, silány védőbeszédott, unalmas pohárköszöntőit közlik a lapok. Egyes, állítólag politikai bűnösök, szélhámos ébredők, a bolsevistából sikerré vedlett kalandfok boldogok, ha interjút írdiatnak le a lapokban. Ha kikerülnek a börtönből, mindegyik megírja az emlékiratait vagy regényeket gyárt s neheztelnek, ha a lapok nem ütik őket nagy embereiké. Egyáltalában nincs város, ahol olyan megveszekedett vágy élne a senkiknek a lapokban való szereplésére, amiben különben a lapok is hibásak, mert túlzott remélyi kultuszt űznek. Viszont azonban, mihelyt egy ilyen közéleti vagy börtönéleti nagyságról "valami kellemetlen jelenik meg, amit nem igazol száz százalékban a hatósági vizsgálat, rögtön rohan a bírósághoz kártérítésért. A becsületéért, a becsületén ejtett csorbáért rögtön olyan összegeket akar a lapokon behajtani, amennyit egy évben nem tudott volna egész becsületkészletének kiárusításával keresni. Éz különös az, hogy a bíróságok egy része túlságosan engedékeny ezzel az iparággal szemben. Most a sajtóankéton sokan felszólaltak ugyan bírói oldalról is ellene, de tény, hogy ez a hajlam nem talál olyan ellenállást, amilyent megérdemelne. A helyzet az, hogy Magyarországon ma talán semmi se olyan hajléktalan, olyan kiközösített, mint a bátor kritikai szellem, az önzetlenség s a tisztesség elveinek követelése. Az önzés, a cinikus nagyúri önzés vagy a mindenre kész koldusönzés tombol szerteszét. Hihetetlen dolgokból akarnak az emberek pénzt és előnyt kicsiholni. Ez is a kurzussal együtt kezdődött. Tény, hogy az emberek óriási tömege éveken át abból akart megélni, hogy ókeresztény. Ezen az alapon akart lakáshoz, álláshoz, megbízásokhoz jutni. S mivel az a tévhit alakult ki, hogy a társadalom nem-keresztény rétegénél hallatlan kincsek vannak felhalmozva, egyes élelmes kurzisták keresztényi jellege megannyi vacuum cleanerré vált, mellyel ezek a keresztények a túloldalról pénzt, előnyt, pozíciót akartak elszívni. Ilyen pénzszerzési előny volt különben az ellenforradalmi érdem is, aztán a fajmagyarság, mely már nemcsak a zsidókkal, de a nelu fajmagyar keresztényekkel szemben is felvonultatta a kisajátítási igényt. Most aztán rájöttek arra, hogy a becsületen ejtett valóságos, de inkább vélt sérelmek is értékesíthetők. Sporttá, és pedig professzionista sporttá lett a kártérítési perok megindítása, melyek olykor igen szép eredménnyel is jártak, így aztán főleg lapvállalatoktól, de magánosoktól is igen tekintélyes összegeket sikerült elperelni. * aki bírhatja Mnsd«n$«fere aaimban a beeswain.tés fogalmat revideálni kell. Elsősorban legalább is oly értelemben, hogy csak valaki erkölcsi épségének megcsorbítása tekintessék ilyennek, ellenben szellemi képességeinek, műveltségé hta. SZÁSZ ZOLTÁN (Audapest ) teljes heti rádióműsora Am 16 miét Budapest, 1929 80. évfolyam 50. szám Péntek, március 1 Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap 32 fillér NAPI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .... 4 pengő negyedévre ... 10 pengő SZERKESZTŐSÉG , Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18—20, sz. TELEFON József 464-18, J 464—19. Szerkesztőség Bécsbeni I., Kohlmarkt 7.