Pesti Napló, 1930. január (81. évfolyam, 1–25. szám)
1930-01-12 / 9. szám
nak óhajtja és képzeli,a bűnöst, életre kelti ebben azt a vágyat, hogy azzá változzék át, aminek imádója képzeli,és óhajtja. És hogy így az ábránd, az optimizmus, lebírja, legyőzi a valóságot. Csakhogy — nem is szólva arról, hogy ezekhez az ötletekhez, mint a hasonló filozófiai bazárcikkekhez, nagyon sok kritika férhet hozzá — mindezt Marcel Achard csak a sörök közé tudja elrejteni, de nem tudja a színpadon láttatni. Az ő Jean de la Lune-je nem egy nagy szenvedély önkéntes, szelíd mártírja, nem is a jóság fanatikusa, — a jóság nem jelent egyet a rongyszerű puhasággal, még csak nem is az álmodozó, a holdvilágjáró, csak hihetetlenül ostoba fickó. A darab tónusában szólva azt lehet mondani: vagy hülye vagy játssza a hülyét, mert nem akarja elárulni, hogy beteges érzékiség fűti, hogy valójában nem rendkívül jó ember, csak perverz és cinikus. Jellemvígjáték? Erről szó se lehet. Jellemvígjátékot csak olyan emberekről lehet írni, akiket mindenki ismer, akik sok példányban szaladgálnak a világon, nem a groteszkekről, a bizarrokról, a kivételekről. — De hiszen mindez csak játék, amelyben nem kell realitást keresni. Minek is a realitás, mikor minden csupa relativitás, a valóság csak látszat és az élet csak víziói?! — mondják azok, akik Ackard-t dicsérgetik. Ilyesmit szokás ismételgetni a most divatos fantazmagóriák és klamériák minden szerzőjéről. Csakhogy: ha játék, hát legyen mulatságos. Ha az író azt vallja, hogy az élettel nem kell törődnie, hogy joga van minden önkényességhez, hogy minden semmi, csak az ő fantazmagóriája, az ő »elgondolása« nem az, akkor legyen ötletes és ne érje be azzal, hogy valami furcsa betykeséggel és hányavetiséggel pótolgassa a hiányzó ötletet. De olyan száraz, színtelen, minden elmésség nélkül való dialógusokkal még sohasem állottak elő, mint amilyenekkel a francia színműírók legújabb nemzedéke szokott, páváskodni, ugyanaz a nemzedék, amely semmivel sem igazolt felsőbbségérzettel emlegeti elődeit és amelynek végre sikerült jó időre elveszítenie a francia színműírás hegemóniáját. Marcel Achard Voulez-vous jouer avec mou című vígjátékával feltűnést, érdeklődést és várakozást keltett. Azóta öt darabját adták elő: a Marlborough. Je ne vous aine pas, la Via est belle Jean de la Lüne és La belle Mariniere című színműveket, de ezek egyikében se váltotta be első darabjának ígéretét. Jean de la Lüne, amelyet a Magyar Színház Fajankó címen adott elő, a gyöngébb munkái közül való. Az irodalmi törekvést ettől se lehet elvitatni, de színpadon a jó szándék még nem jelent sokat. Hegedűs Gyula egyénisége, tekintélye és műsvészi ereje lehetővé tette, hogy a közönség figyelmesen hallgassa, végig a- nem egy helyütt fárasztó darabot. Zombory Mercedes éreztetni tudta, hogy az beszámíthatatlan Marceline-re csak az együgyű Richard haragudhatik. Ambrus Zoltán 4 Kerpely gordonkaestje A gordonkájától, legnagyobb magyar poétája, Kerpely Jenő, pénteken hangversenyt adott a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Kerpely vonósa nyomán ezúttal is csodálatosan tiszta, a maguk nemében szinte egyedül álló zenei szépségek fakadtak. Mennél gyakrabban adjuk át magunkat a Kerpely-játék sajátos egyéni varázsának, annál mélyebbnek, titokzatosabbnak érezzük azt, annál nehezebben találunk, méltó szavakat jellemzésére. Csupa kultúra, csupa kinemesedettség ez a játék: halkszavú, az ízlés legfinomabb szűrőjén, az intelligencia legsűrűbb szitáján átszűrt-átrostált hangjaival szinte a töltőlzivatartól gondosan dívott, épszirmi, kényesnemes kerti virágok nyelvén beszél hozzánk.És mégis: semmi sem álltőle távolabb, mint a mesterkélt csiszoltság, az üvegházi tenyészet fülledtsége. Ezekben az előkelően kiegyensúlyozott, tummonikusan megmintázott dallamokban valami távoli, ősi álmodozás ringatózik: nem körülkerítésezett, kimért parkok fantáziája, hanem messzi rengetegek, ősi pusztaságok határtalan álma. Valami régi heroikus, férfias bánat, valami büszke, tüzes szenvedély, mely befonta magát kifinomult, kényeztető kultúrák Selyemhálójába, hogy bennük mint álom és vágy művészi alakot öltsön. Kerpely poétalelkének ezek az ősi — és olyan jellegzetesen magyar — pusztaságai talán sohasem tárultak fel mélyebben, mint a mai koncerten Kodály Zoltán grandiózus szólócselló-szonátájának megszólaltatásánál. Ez a szonáta — a modern instrumentális zene egyik legnagyobb remeke — itt olyan tolmácsot talált, aki teljesen eggyé válik :„ csellóhangszerrel, akinek kezében a gordonka úgy énekel, mintha magától énekelne. És Kodály művében így, szintemagától kell megszólalnia a csellónak. Mert Kodály ebben a magányos hangszerben valóságos héroszt keltett életre, hőst, lej egymagában áll ki, felrázni, lobogó ezerszínű lángra gyújtani népet és világot, elbúgni, megrendítő monológban, magányos férfibánatát, s végül táncolni, tragikusan duhaj, adakozó kedvét az élet minden nazarságára szétszóró szerelemmel, s táncra perdíteni maga körül az egész életet E* a hősi muzsika kicsalta Kernelyből álmainak egész ősi, szít aj czdllem'hadí* és a hoary, csak s zellernek e,Ty kántázatosan előkelő is benső^é^es .e.10 Ezdfr,művt*'Zi k'ilti'un varázsvonalának érintésére csellóhanggá bívetődtek, az minden gordonkajátéknak. ','gyik legnuillásabb /.os A csuontja volt. A műsort Schen Chuck. XVII. századbeli jd.való mesternek egyik..szvitje,, továbbá Polgár Tibor szép Notturnója és Boce herini-, Albeniz-,tanífafre-apróságok egészítették ki...Nagy -elis- Vasárnap méréssel kell szólnunk a Juingversenyen közreműködő Ekkor Szidi énekművésznőről is, akinek gyögyörű, hatalmas terjedelmű mezzoszopránja, szépen kiegyenlített énekkultúrája és komoly, elmélyedő muzikalitása ezúttal Marcello-, Schubert-, Strauss-, Kodály Lányi-, Woigerth- és Tarnaydalokat vitt diadalra. Az ízléses zongorakíséretről Woigerth Aladár gondoskodott. (Tóth) Naftalin Heltai Jenő bohózatának repríz© a Belvárosi Színházban Naftalin: ez a cím 22 évvel ezelőtt époly merész volt, mint a darab tárgya. A cím valahogyan szimbolizálta a háború előtti pesti spiszt a maga kisstílűen jómódú, rendezett életével, kielégítő jólétének naftalinosan gondos megóvásával és ugyancsak naftalinszagú kánikulai napokra szorítkozó fantáziátlan szaloaaözvegy-erotikájában. Akkoriban még egészen új dolog volt persziflálóan színpadra vinni ezt a pesti polgári típust. Már maga a színpadravitelténye is elég persziflázs volt, úgyhogy, akkoriban Heltai nem is, gondolhatott mélyebb és intenzívebb szatírára. A tagadhatatlanul megnyilatkozó karrikírozó hatást tehát az akkor hallatlanul népszerű francia bohózatok könnyű, pikáns stílusával és módszereivel kellett szociálisan ártalmatlanná és minden tendenciától mentessé tenni, így tehát a »Naftalin« műfaja akkor ez volt: francia bohózat a pesti nyárspolgárról. • Rendkívüli sikere volt akkor ennek a frissen, csípősen bugyborékoló jókedvforrásnak. Amint a mostani repríz hangulatából meg lehet állapítani: a siker semmiben sem fog az első mögött maradni. A pesti polgár a Naftalinból ma elsősorban a szatirikus elemet érzi ki és kissé elgondolkodva nevet egykori énjének szelíd torzképén. Az előadás kitűnő. Nagyon megtapsolták Z. Molnár Lászlót (spiszhuraort, Székely Lujzát (kel-Heltai Jenő rémes finom), Cózon Gyulát (groteszk bohózatapa), Ráday Imrét (emberien,közvetlen magávalragadó burleszkség), Berky Lilit (decensen vidám) és Keleti László, Kovács Terus, Szilágyi Marcsa és társaik mulatságos figuráit. (.t.) (*) Ferenczy Ferenc meghalt. Csendesszavú, előkelő, finomfejű úr költözött el örökre péntek éjjel. Ferenczy Ferenc meghalt. Többé nem tűnik fel jellegzetes, elegáns, árnyszerű alakja a színházak nézőterén és nem kérdezi majdnem suttogva a főpróba vagy premier szünetében: — Nos? Neked, hogy tetszik"! Mert rajongója volt a színháznak, irodalomnak, nyugtalan szemlélője a játéknak, amely előtte folyik— az életet is ennek tekintette —, de véleményt alig nyilvánított, legfeljebb, ha szűk baráti körben és megelégedett azzal, ha meghallgatta mások kritikáját. Sokkal diszkrétebb, zárkózottabb lélek volt, semmint aogy maga mondott volna hangos véleményt. Pedig éles megfigyelő, szatirikus észrevevő volt, de csak önmaga számára. Kiderül ez színdarabjaiból, amelyek sűrű egymásutánban a század elején kerültek színre a kis Nemzeti Színházban és a Csiky Gergely társadalmi színpadját tovább fejlesztve megszólaltatta a magyar és budapesti szalonok hangját. Ebben a műfajban legnagyobb sikerét is Flirts című vígjátéka aratta 1904-ben. Nem az erőteljes cselekmény, nem a kompozíció volt Ferenczy érdeme, hanem párbeszédeinek elegáns, kiélezett volta és franciás könnyedsége. Ha nevét nem is emlegetik az ünnepelt drámaírók között, előbbre vitte a magyar színpadi irodalmat, és helyet biztosított magának annak fejlődésében. Egyévvel idősebb bátyja volt Ferenczy Károlynak, a magyar impresszionista festők nagy mesterének és megjelenésében, hanghordozásában, egész lényében erősen emlékeztetett rá. Jogásznak készült s a kereskedelmi minisztériumban egészen, a miniszteri osztálytanácsosi rangig vitte, de nem az akták érdekelték, hanem csak az irodalom és a művészet, küözösen a színpad', amelynek alázatos rajongója volt. Hatvankilencéves korában halt meg barátai és a magyar irodalom nagy gyászára. (…) A Mapryar Nő! Zongora-kvintett, mely nlvomber 12-én sikerrel' Inttoi' bematatkozó hangv.crí!nyit a Zeneakadémián. mos' u.ijfialíi.füilt.'Ragsztífty Jóli '(zongora) és Szatlunári 'Margit (első írogodó egéstttik ki a rógi együttest, melynek tagjai Tóllh Thézi :('ÍI. hegedű)., Ilonka ímélybejrHfl) M KStsky Jolán (gorflwnkw'» T«t»»k, "'""assb Gózon Gyula Székely/ Lujza /.. Molnár László 1 1930 január 12 19 PESTI NAPLÓ A kicsik-nagyok, utcai és udvari legmodernebb kivitelű portálokkal, pincével, vagy anélkül J 3 szobás | különösen nagy, i 4 szobás (világos hallal, j kényelmes és bőséges mellékhelyiségekkel, 1 balkonokkal J 1 szoba, előszoba, fürdő- 8 szobás garzon-lakás fil 2 szobás hallal, levegős, 3 szobás világos szobákkal, kényelmes mellékhelyiségekkel . Minden utcai lakásnak lépcsőházi bejárata van, függő folyosó nincsen. Központi melegvízfűtés és melegvíz ellátás, gáz takarék, tűzhelyek, csempézett konyhák, fürdőszobák és minden lakásban legalább 2 W. C . Megtekinthetők. Bérelhetők: alapítványi iroda. Tel.: Aot. 801—08, hétköznapokon 9—3)?. Vilmos császárul 5. sz. 1930. május 1-ére kiadók Utcai lakások 2 szobás hallal, a man-3 szobás zardon remek balkonnal, kilátással, izolált menyezettel, kényelmes mellékhelyiségekkel Pincehelyiségek egészben, vagy megoszt ,va, száraz temperált, áruraktárnak alkalmas