Pesti Napló, 1931. február (82. évfolyam, 26–48. szám)

1931-02-08 / 31. szám

2 1 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1931 február 8 2 Kenyér és betű ! Február. Ha lassan is, de ébredezni kezd a­ falu, kora tavaszi szelek megbirizgálják, olykor fel is kavarják az átert a mezők fö­lött, megmozdul a falusi élet ezer gondjaival­­és küzdelmeivel, de reménységeivel és szépsé­geivel is. Tavasz jön. Dolgozni fog ember és állat és dolgozni fog az elvetett mag is, mé­hében a magyar földnek. Az elvetett mag, amelyből lesz búza. A búza, amelyből lesz paritáson és termelési költségen aluli kurzus és veszekedett verseny az orosz dumpinggel. Amiről itt szólni akarunk. Az orosz dumping, amely — nagyon he­lyesen — íme, végre szóba került a Ház kül­ügyi bizottságában is, már régen nem kizáró­lagosan a falu kérdése. Falu"? Magyarország földművelő ország, itt közvetve vagy közvet­lenül, de végeredményben mindenki a föld után él. A búza ára befolyásolja egész gazda­sági, társadalmi és kulturális életünket. És nemcsak a miénket, de túlzás nélkül merjük mondani, egész Európáét. Azét az Európáét, amely ellen Sztálin Oroszországa ma terme­lési háborút visel. Itt van egy ország, Orosz­ország, amely teljesen kivetkezett az európai civilizációból és amely egy óriási kalandból, amely az ő határain belül balul ütött ki, most úgy szeretne menekülni, hogy felborítaná az egész világot, annak gazdasági, politikai, tár­sadalmi és kulturális rendjét, hogy lerántsa azt a maga nívójára. Oroszország, amelyet továbbra is, mint a cárok alatt, a legkemé­nyebb erőszak kormányoz, szuronyok és a titkosrendőrség kínzókamrái, Oroszország, amely teóriáinak végrehajtását a golyóra és a hóhérra bízza, Oroszország a népek bör­töne, Oroszország százötvenmillió rabszolga keserves hazája el akarja árasztani a világot bazájával. Ugyanakkor, amikor tulajdon la­kosságának nincs kenyere, Moszkvában és a városokban az emberek sort, állnak a ke­nyérért, inség van és nyomorúság, de a sztá­linizmus, amely így koplaltatja saját lakossá­gát, az ország termését külföldre dobja, hogy ott bajt és nyomorúságot okozzon. Nincs a világon még egy ország, amely Oroszország mai termelési státusa mellett exportképes volna, de Oroszország mégis tud saját javai­ból kivinni. Nem mintha fölöslegei volnának, de mert egy minden emberi érzésből kivetke­zett kormányzat a saját lakosságát éheztetve, annak készleteit dobja külföldre. Csak azért, hogy Európa és Amerika országaiban lehe­tetlenné tegye a termelést és a forgalmat, ma­gát az életet és mindenütt szegénységet, nyo­­morúságot, bajt és ennek tetejében nyugtalan­ságot támasszon. Egy zsarnoki demagógia fel akarja dúlni a világ rendjét raffináltan kegyetlen eszközökkel. Búzát kü­ld szét és úgy támaszt éhséget. A búzánál pedig nem fog megállni. A Sztálin-féle ötéves program szerint a­ búza­­után sor fog kerülni a fára, a bőrre, talán a szénre is, gépekre, mindenféle nyerstermé­nyekre és kész ipari cikkekre. Alá fogják ak­názni az európai földművelés után az euró­pai ipart és kereskedelmet is, ugyanakkor a technikát, és a fizikai mellett egész szellemi és morális életünket, is. Oroszország ma­ in­kább, mint valaha, az egész emberiség és az egész civilizáció ügye. Olyan probléma, ame­lyet, likvidálni kell. Az orosz dumping a kul­túra, a megélhetés, a kenyér ellen intézett, egy olyan támadást, amely ellen védekezni kell. Ezt a védekezést el kellett volna kezdeni már 1918-ban. Akkor, amikor az új Oroszor­szág megmutatkozott mezítelen nyerseségé­ben, kegyetlen és újszerű barbarizmusával, új stílusra átfestett ázsiai moszkovitaságá­val. Amikor először proklamálta és ugyanak­kor gyakorolni is kezdte a barbárság és a pusztítás új imperializmusát, amelyet akár­hogyan is támaszt alá újszerűnek tetsző jel­szavakkal és elméletekkel, az valójában mégis csak a régi orosz imperializmus folytatása. Lenin és Sztálin hirdethettek és hirdethet­nek akármit, ami művi módon gyártott elmé­leteik alatt, ösztönösen él, az mégis csak a ka­talin végrendelet. A terjeszkedés és hódítás programja, az a politika, amely birtokába akarta venni a török tengerszorosokat, le a­karta igázni az ázsiai népeket és meg akarta semmisíteni Lengyelországot, leigázni a Bal­kánt, felrobbantani a habsburgi monarchiát és járószalagra kötni Poroszországot. Időle­gesen mi valósult meg és mi hiúsult meg eb­ből a pogramból, annak felsorolása nem tar­tozik e cikk keretébe. Itt csak utalni akarunk arra a sajátságos és csak az orosz néplélekkel magyarázható belső ellentmondásra, hogy az orosz imperializmus mélyén mindig volt va­lami nihilizmus, de az orosz és a legforradal­miabban orosz nihilizmus mélyén is mindig valami imperializmus. A lenin-sztálini pro­gram is hiába származtatja magát az euró­pai szocializmustól. A bolsevizmusnak a szo­cializmushoz semmi köze, sőt a bolsevizmus a­­szocializmus legnagyobb ellensége. A bolse­vizmus lényege a dzsingisz káni pusztítás, egy a régi muzulmán szent háborúkra emlékez­tető vad gyűlölet minden iránt, ami nyugat és ami műveltség. Ez a pusztítás imperializ­musa, telve a bosszú és gyűlölet féktelen és barbár indulataival. És ez megmutatkozott a szovjet kettős külpolitikájában, amely ugyan­akkor, ammikor Európát propagandával akarta felrobbantani, a távol keleten a legnyersebb militarizmussal akart hódítani és pusztítani. Egészen biztos, h­ogy tulajdon elméleteit felrúgva a szovjet nyers katonai öklével — mert hiszen abban az állítólagosan a szocialista birodalomban csak a szurony számít és a lé­leknélkü­li engedelmesség — egészen biztos, hogy a szovjet Európát is katonai öklével akarta volna összezúzni. De ennek egy óriási néplélektani akadálya van és ez az orosz nép katonai másodrendűsége. Óriási tömegeivel, ijesztő számszerű­ fölényével is az orosz had­sereg mindig csődöt mondott a poltavai ütkö­zettől, amikor XII. Károly svéd király ki­csiny lovascsapata szinte Volhiniába tudott benyomulni és Ukrajnába,, egészen a világ­háborúig. Az orosz hadsereg még sosem vert meg senkit, az orosz hadsereget még mindig mindenki megverte. Az 1877-iki háborúban is II. Sándor óriási hadserege, Plevna alatt megcsúfolt hadserege is csak hogy végezni tudjon az akkor már oly hanyatló török had­erővel, kénytelen volt igénybe venni az akkor még pirinyi Románia, az I. Károly Romániá­jának segítségét. És még így sem­, a román fegyveres dumpinggel megerősödve sem ju­tott be Konstantinápolyia. San­ Stefanonál meg kellett állni, szinte falai előtt Konstanti­nápolynak, amelyről egy évszázados hódító álom fantáziált, Nagy Katalin állítólagos vég­rendelete és a pánszlávisták programja­. És Bulgáriát, amit ebben a háborúban maguknak hódítottak meg, sem tudtak megtartani az oroszok. Vagy nem az orosz imperializmus másik tragikus bukási fejezete, hogy­ évtizede­ken át nyugtalanítja, protezsálja, hitegeti, lá­zítja, uszítja a kicsiny Szerbiát és amikor egy világháború vér- és könnyűzötén át Szerbia megkapja azt, amit a cárizmus neki ígért, maga a cárizmus már nincs. Elbukott, elveszett, megsemmisült. Az orosz hadsereg az orosz határokon túl semmi. Értéke egyenlő a nullával. Ezt valaho­gyan megérezték a Kreml új urai és hódító aspirációikat nem a hadseregre bazírozták, hanem a propagandára. A propagandára, amelyet nem eszméikkel, hanem a la­záriz­mus a guruló rubellel igyekeztek megtámasz­tani. Majd amikor csődöt mondott ez az ex­panziójuk is, vetődött fel az új terv, az ötéves programé, a dumpingé, amelynek veleje Európa gazdasági életét irreális gazdasági alapon felrobbantani, tisztességtelen verseny­nyel tönkretenni és kitenyészteni Európa­szerte egy olyan szegénységet, olyan nyomo­rúságot, olyan zűrzavart, amely melegágya le­hetne a bolsevizmusnak, mint ahogyan az orosz bolsevizmus melegágya volt az a sze­génység, az a nyomor és az a zűrzavar, amit abban a birodalomban az utolsó cár háborúja kitermelt, ÉS a bolsevizmus háborús termék. Ez nem igazolása semmiféle politikai, gazda­sági vagy társadalmi teóriának, ez nem Marx igazolása, ennek a társadalmi átalakulásnak semmi köze sem ipari túltermeléshez, sem ér­téktöbblethez, sem munkabérekhez, ezt nem egy gazdasági fejlődés történelmi szükség­szerűsége hozta, hanem számtalan csapásaival együtt a háború. Hiszen ha a marxi tétel való­ban igazolódik, akkor a kollektív társadalom­mal való kísérletezés elsősorban az iparilag túlfejlett Amerikában vagy Angliában követ­kezett volna be, nem pedig abban a barbár és nomád Oroszországban, ahol ennek a kísérlet­nek minden gazdasági előfeltétele hiányzott és hiányzik ma is. A bolsevizmus háborús ter­mék és semmi köze a­hoz, amitől magát hivata­losan származtatja a háború előtti német tu­dományos szocializmushoz. Mert­ mi köze a hegeli dialektikának a szovjet kínai hóhérai­hoz. Vagy melyik legszélsőbb fantaszta is fogja elhinni, hogy a vörös hadsereg minden egyes kirgiz lovasa Marx kapitalját puhítja nyereg alatt. Hegeli dialektika és­­ analfa­betizmus! Nincs a világon még két dolog, ami ennyire távol állna egymástól, mint ez a kettő. A bolsevizmus véres kaland, aminek semmi köze az európai szocializmushoz. Az anarchia ez újszerű zsarnoksága ellen kell hogy megvédje most sokezeréves kultú­ráját Európa. Ezt a defenzívát el kellett­ volna már kezdeni 1918-ban. Könnyebb is lett volna akkor. Oroszország akkor ájult volt, fizikailag és szellemileg is fegyvertelen és védtelen, éhség felmarta, zűrzavar felbon­totta, inkább volt név, mint ország. Európa akkor könnyűszerrel védekezhetett volna ellene. De Európának akkor jobb dolga volt. Ahelyett hogy magát mentette volna, magát gyilkolta. A háborút a házában az orosz robbanás és robbantás óriási veszedelmével is — folytatta. Azután, amit a háború még meghagyott, igyekezett elpusztítani kegyet­len békeszerződésekkel. Európában akkor hiányzott az európai életösztön és európai öntudat. Sőt. Némely ország némely kapita­listái — és ebben elöljártak a legrosszabb európaiak, az amerikaiak — a momentán profittól elvakítva üzletileg ki­kezdtek Orosz­­országgal, szemezni kezdtek vele, illegitim viszonyokat szövögetni. Vásárolt szerelem volt ez, lélek, meggyőződés és szeretet nél-­­kül. Öngyilkos gesztus telve hazugságokkal. A­ kommunista szovjet minden elveit felr­rúgva üzleteket kezdett kötni kapitalisták­kal, erősítette a legkomolyabb, őrá nézve,leg-* Veszedelmesebb magángazdaságot, az am­eri­kait, az pedig elfogadta a véres rubelt attól, akiben holnapi hóhérát sejthette volna. Se morál, se etika, de még egyszerű józan okos-í­ság se tudta igazolni ezt az üzleteskedést­ egyik oldalon sem. De az a pár amerikai kapitalista öngyil­­­kos gesztusával elérte mégis, hogy Orosz­ország — amihez a leninizmus sose juttatta volna el — annyira amennyire termékképesség lett. Már újra van, az éhínség birodalmában­ van gabona. Ugyanakkor persze éhínség is. Az orosz nép koplal, de az orosz búza ugyan­akkor elárasztja a világot, hogy lehetetlenné­ tegye a termelést, mindenütt munkanélküli­­séget, ínséget és zavart támasszon. Íme az orosz bontó imperializmus új etappája, amely­ ellen védekeznie kell annak az Európának, amely úgy ahogy, de mégis csak kikerült a háborúból. Meg kell menteni Európát. Meg kell menteni a görög filozófia, a­ római jog, a renesszánsz, a reformáció, a­ francia enciklopédisták, meg kell menteni Assisi Szent Ferenc és Beethoven, Plato­ns, Michelangelo, Voltaire és Goethe. Newton és Einstein, meg kell menteni a tudományok, a művészetek, a feltalálók, a nagy városok, a civilizált jogrend, a harmonikus élet, meg kell menteni a szebb jövő és az örök béke Európáját, nehogy az az ázsiai kontinens legnyomorúságosabb félszigetévé aljasodjék. Meg kell menteni a Földközi tenger, az Alpe­sek, a Duna völgye, a brit szigetek és a Skan­dináv félsziget kultúráját, azt a legfőbb em­beri elvet és legszentebb emberi realitást, az emberi kultúrának és civilizációnak ezt a leg­szebb hazáját, Európát. Ezt meg kell értenie mindenkinek, de­ legelsősorban a Népszövetségnek, amely állí­tólag a szabadság, a műveltség, a demokrácia és az igazságosság jegyében alakult Ennek a hatalmas szervezetnek van súlya, van ereje, van szellemi és erkölcsi befolyása. Van hiva­tása­ is. És ez a hivatás: megmenteni azokat a népeket, amelyek magukat oltalma alá he­lyezték. Álljon ki a Népszövetség. És ugor­jon élére a béke európai frontjának, a mű­veltség, a szabadság, a demokrácia fron­tjá­nak, hogy megmentsen minket a barbárság, a piszok, a süllyedés, a nyomorúság ázsiai áradása elől. Hogy megmentse az életet és a tudást. A kenyeret és a betűt

Next