Pesti Napló, 1931. október (82. évfolyam, 222–248. szám)
1931-10-18 / 237. szám
45 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1931 október 22 AZ IFJÚSÁG Ki nagyobb úr: a püspök vagy a számadó juhász? Írta: Bakos Ákos Péternek, a kis juhászbojtárnak kreatív nap-nap után úgy kijárt a szidás, sokszor a pásztorbot boldogabbik vége is, mint a pulinak odadobott kenyérhéja meg szalonnabőrke. •1— Ezt a gyereket ugyan az Isten nem juhásznak teremtette, de majd csinálok én juhászt belőle, ha a dereka beletörik is, — hajtogatta mérgesen az apja. Szegény, anyáitlan Péter az apja szemében nagyon bűnös volt. Mindig csak az olvasnivalón járt az esze. Tőle ugyan tilosba tévedhetett, farkasveszedelembe kerülhetett a nyáj, ha valamiszép mesébe merült. Könyvet mindig az uraságok Laci fiától kapott titokban. Történt, hogy egy napon csudaszép üveghintót pillantott meg a gyep szélén, az országúton Péter. Az üveghintónak még a kerekei is aranyosak voltak. Négy, kényes ló a hintó előtt, aranysallangosak és a hintó bakján kényes kék huszár ült a tulipánrosszfifű, büszke kocsis mellett. Az üveghintóban egy ezüstfejű, mosolygós arcú öreg pap dőlt hanyatt, a kegyelmes püspök, Péter ijedtében szaladt volna tovább, amikor egyszerre csak megtorpantak a lovak és kinyílt az üveghintó üvegajtaja. „ — Te volnál, akit errefelé Olvanoa Péternek hívnak? — szólt ki a hintóból szépen muzsikáld hangján a püspök. —• A Pétert magammal vinném, ha kedve volna rá és embert nevelnék belőle, — mosolygott a püspök Péternek közben odasietett apjára. — Azt már bajosan, merthogy magamnak is nagy szükségem van rá. Pétert mégis magával röpítette a püspök hintaja. Még aki említeni is meri előttem a gyerek nevét, jaj annak. — fenyegetődzött Péter apja. — Csúnyán kikapott a puli is, hogy búsulni mert a kis gazdája után. * Szöktek az esztendők egymás után, de Büki János állta a szavát. Az idő fejét ezüstösre festette, derekát meghajlította, pásztorbotját is megkoptatta. "Már a környéken mindenki tudott a Büki Péter nagy szerencséjéről, de szólni senki nem mert az öreg juhásznak, aki mindenkit került. Még a fia sűrű üzeneteit sem merték közölni vele. Egy napon csoda történt. Az öreg juhász elgyalogolt a messzi állomásra és jegyet váltott a püspöki városház Ahogy megérkezett, mutatta neki az ufóit az a kéttornyú templom, amelynek tövében állott egy naczy kert közepében a címeresportájú püspöki palota. — A fiamat keresném, akit vagy fcartr'ric esztendeje idehozott a püspök úri"— szólt oda az öreg juhász a hu-szárféle kapusnak. És csak csodáálkodott, hogy az is, de megbenn is a szépséges palotában mindenki milyen hajbókolva köszönti őt, a szegény juhász? embert. Még a napok is, gyűrűs, pirosszalagos papok. Ahogyan vezették az Öreget fel az emeletre a piros vizsonyszőnyeges garadicson, szalad ám eléje egy violaselyemruhás, aranyláncos, arany keresztes pap. — Édesapám! —tt már borult la az öreg juhász nyakába a kegyelmes püspök. Amikor a király járt vendégségben a püspöknél, akkor volt akkorai trakta, mint azon a napon. Ott ült az öreg juhász selyemtrónusban a fia jobboldalán a sok úri vendég között és kapcsolgatott velük aranybillikommal. Egyszer csak megszólalt: -- Hát eljöttem, édes fiam, mert már igen hívogat Szent Mihály arkangyal a nagy lovagolásra. Eljöttem, horry megbocsássak neked. Látom, hogy úrnak úr lett belőled, de mindig bánhatod, hogy elhagytál engemet, mert azóta bizony már számadó juhász is lehetet volna belőled. Mit akar Japán Mandsúriában? Aki újságot olvas, láthatja belőle, hogy a Távol-Keleten Kína és Japán háborúskodik Mandsúria miatt. A Távol-Kelet (angol származású neve: Far east): Japán, Kína, a Közel-Kelet (Near east): Görögország, Törökország... a Földközi tenger keleti partvidéke, az úgynevezett »Levante«,. ' '•'. : Mandsúria Kína egyik tartománya, amelyre Japán már 1895 óta pályázik. Akkor a formózai kérdésből kifolyóan Japán véres háborúban, legyőzte Kínát, elfoglalta Formózát és a Liautung félszigetet, amely Dél-Mandsúriát jelenti Mukden fővárossal. De Németország, Franciaország és Oroszország a simonosckii béke megkötésekor megfosztotta Japánt Dél-Mandsúria birtokától és azt kínai uralom alatt orosz protektorátus alá helyezte. Oroszország be is rendezkedett ott, Mukdentől vasutat épített Port-Arthurig, amelyet erős hadikikötővé fejlesztett. Japánnak fájt az európai nagyhatalmak igazságtalansága, amely győzelme gyümölcsétől megfosztotta és 1904-ben, az első arra alkalmas pillanatban, hadat üzent Oroszországna, leverte és átvette az uralmat a delmandsúriai vasút felett, amely Dél-Mandsúria birtokát jelenti. Akié a vasúti vonal, az az úri Az európai és az amerikai diplomácia ezt az 1905-ben kötött portsmouthi békében elismerte. A világháború ezen az állapoton nem változtatott. De Kína nem akarja országában látni a hódító Japánt és mindenféle nehézséget támaszt vele szemben, bojkottálja a japán árut, tüntet a japánok ellen és állítólag meg is támadta a délmandsúriai vasúti vonalat. Japán erre azzal felett, hogy megszállotta egész Dél-Mandszúriát és nagy kérdés, hogy valaha is kivonul onnan. Kell neki új letelepülési terület, mert egyike a világ legsűrűbb lakosságú országainak. 381.250 négyzetkilométer területen több mint 60.000.000 japán lakik. A gazdag és termékeny Mandsúria a szomszédságukban van és a legmegfelelőbb gyarmatosítási terület. Egy halott lord utazik Anglia felé A New Zealand—Anglia között közlekedő postahajó poggyászraktárában faládával beborított érckoporsóban utazik egy halott lord, aki 77 évig élt és ami nagy sző, egyike volt, Anglia legőviláglátottabb, legkalandosabb életű embereinek. A neve: Barn of Oxford. Gyermekkorát Anglában töltötte el, Etonban nevelkedett, de 14 éves korában" már "midshipmani tengerészapród volt A 7 éves Walpole és a Maiéra csatpat- * ' i " szállító hajóra osztottákbe. Akkor még Robert Walpole-nek hívták és tele volt kalandvággyal, utazási kedvvel. Kalandira nem is kellett sokáig várakoznia, mert a Mayer a St. Paul Sziget partjai mellett, 1000 mérföldnyire minden civilizált világtól hajótörést szenvedett és a kis Robert négy matróztársával együtt három hónapig élt a szigeten, a vadak között. Már lemondott arról, hogy valaha is visszatérjen a fehér emberek világába, amikor egy nap észrevették, hogy a messzeségben füst lebeg a tenger felett. A tengerészek nem haboztak egy pillanatig sem, ellopták a benszülöttek egy csónakját és a törékeny alkotmányon nekivágtak, a veszedelmes útnak és kétnapi küzdelem után el is érték az Orion nevű gtőzöst, amely visszavitte őket Európába. Húszéves korában részt vett a Fidzi- szigetek annexiójában és két expedíciót vezetett olyan területekre, amelyeken fehér ember sohasem járt még. 1879-ben a török hadseregbe vétette fel magát és mint Szulejmán basa hadsegéde részt vett az oroszok ellen viselt, háborúban. Súlyosan megsebesült a Sipka-szorosnál vívott harcban, amely négy napig tartott és 12.000 török halálával végződött. Amikor felgyógyult, visszatért Angliába, Sie nem maradt otthon,, hanem minden idejét utazással töltötte el és nincs olyan földrész, amelyet keresztül-kasul be nem kóborolt volna. Végre is Auckland közelében Wety Zealandon telepedett le és ott érte a halál. Sokszor kérték fel, hogy írja meg emlékeit, de Lord Oxford mindig elutasította a kérést és kalandjait csak a kortársak emlékezete őrzi meg. A nagy utazó most a koporsójába zárva tér vissza Angliába, ahol Manningtonban temetik el. Évszázados rins Manningtonban, hogy TEJO'ŐL bárkit is eltemetnek ott, a halottaskocsinak háromszor meg kell kerülnie a templomot, csak azután mehet a temetőkertbe, így Robert Walpole, Lord Oxford még koporsójában is utazó marad. POSTA Vidtor Ibolya Kaposvár. Bizony ügyesen jártál el, gratulálok. — Ifj. Lux Béla Zalaszentgrót, örülök, hogy ízlett a csokoládé. Nem is kellett hozzá jóétvágyat kívánni ! — Friedmann Józsi Hercegszántó. Jelentkezésedet örömmel fogadom és szeretettel veszlek fel kis táborunkba. — Deutsch Na Debrecen. Kis hugodat is szívesen látom megfejtőink között, tesük jelentkezzen bátran. — Sztolovits Jenő Nyírbátor. Neked igazán nincs okod panaszra, mert augusztus hó 2-án szép könyvet kaptál. — Federer Lacii Tibi és Magduska Budapest. Lassan-lassan mind hazatérnek az én kis pajtásaim, örömmel hallom, hogy rövidesen ti is megérkeztek. — Kauczill Ottilia Rákoshegy. Ha egy-egy rejtvényt nem is tudsz megfejteni, az nem baj, a fő, hogy a rejtvények nagyobbik részét negfejtsd. — Oszmann Gyurikét Csurgó. Csak hogy jól mulattál, Gyurika, a nyáron. Ki tudja? 1. Melyik Európa leghosszabb folyóját 2. Ki irta az töt hét « léghajón» cimü regényt ! 8. Él-e gróf Zeppelint 4. Hogy hívják az angol királyfi 5. Minek a rövidítése ai »$. ktf 1 A hidroplánnal le lehet a vízre ereszkedni? 7. Melyik városban van az Eiffel toronyi 8. Melyik országban van San Franasco. Megfejtések és jutalmak U 1331 oktolbar U-tkl «zámMll Pontrelvényi Szeptember végén, össze-vissza: A gulya reng s » méla tengerész Fánni» szemével a magasba néz. Töltőtollat nyert: Largraf Márta. Csokoládét nyertek: Molnár Iászló lOkospalota és Molnár BÖRS! Budapest. Könyvturmot nyertek: Kntím* Trín Titánból és Pridafka Tmrlke Budapest. (Megfejtések ft nanon bellii postAr* adandók: PesH X»p!ö — Feltörök — Budapest, Rikóczi lit öt. címre. 0« JútMhUt osztunk ki a helyes megfejtük ktfét.l Pótlórejtvény —Andor, —oltán, —de, —éter, —ihor, —lemez, —ária, —állat, —ezsébet, —ezső. A helyesen kiegészített kezdőbetűk a fenti sorrendben egy hónap nevét adják. Mi a foglalkozása (Beküldte ifj. Márton 11' --K Ttv'n'dtt) Habakuk Tamás. Ruha Jóska. Csuha László."' Hazai Babért. Hosszú percek! Peti Napójából ... Ne olvassuk az unalmas klasszikusokat" — mondja a Pesti Naplóban valaki Az ifjúság melléklet élén. De mit csináljunk, ha olvasni kell? Nemcsak olvasni, hanem tanulni, megtanulni. Mi közöm nekem például Ovidiushoz és miért kell tudnom, hogy a paelignusok földjén született Kr. előtt 43-ban? Minden részvétem az övé, hogy számkivetésben halt meg romi-ban, de azt a drukkot, amit ma szenvedtem miatta, nem érdemeltem meg tőle. Úgy történt, hogy Bartos tanár úr elvégezte háromnegyed tizenegykor a magyalázatot és elővette noteszét. Nem tudom, hogy más is úgy van-e vele, de nekem minden tanárnál spurim van, hogy a notesze melyik oldalán van a nevem. A griff után, ahogy kinyitja, tudom, hogy fenyeget-e a kihívás veszedelme vagy nem. Hát elővette a noteszét. Már az is nyugtalanító, hogy Bartos latin tanár úrnak zöldfedelilébtesze van és nem fekete, mint a többi rendes tanárnak. Griffre éreztem, hogy a K-betűs oldalon van... Ügy is volt. .. Kovács! — hívta ki vészt jósló hangon. ... Kovács sápadtan kelt fel helyéről és ment ki a katedrára. Rettenetes csend volt, mert a mult órán azt mondta a tanár úr, hogy ma írásbeli dolgozat lesz, ami elmaradt és így egész váratlanul ért mindenkit a felelet. Még a stréber Blagovits, az örök jelentkező is drukkolt. — Mondja el kívülről az Aranykor első sz sorát . Kovács mondhatta volna, hogy azt hitte, hogy írásbeli lesz, hogy ezért nem készült, de Kovács hősi jellem és különben is Bartosnak dumálhat, az nem ismer tréfát. Hát Kovács nyögdösve kezdte: »Aurea prima satast...« És tovább nem jutott. — Na, mi lesz! — rivalt rá Bartos. Nagy, néma csend. Bizonyisten, hallani lehetett, hogy milyen csend van. Kovács kidülledő szemével csak állt és hallgatott. — Négyes, fiacskám, lecsiicssilhet«»! — vigasztalta a tanár úr. Kovács meggörnyedve a helyére ballagott, láttam, hogy a szeme tele van könnyel... A legjobb tornász, milyen bilenést, milyen támaszbalendülést csinál! Egy Ovidius miatti Bartos a notesz fölé hajolt, ötvenkét szív dobogása hallatszott a szorító csendben ... Nem lapoz... A K-nál marad. — Kratlert A szeplfis Kratler nagy léptekkel ment ki a vesztőhelyre. Megállt, nézett, várt. Az első két sort bevágta, mialatt Kovács kinn volt. — Mondja el maga... Krater felvetette a fejét és büszkén kezdte: iAurea prima sata'st aetas, qua« vindice nullo Sponte sua sinv lege fldem rectumque colebat...« Itt megállott és egy nagyot nyelt...' A dongó kirepült... — Na, mi lesz, mi lesz, mi lesz! — hajszolta Bartos és hogy úgy lássék, mintha segítene, pedig be akarta csalni a dadba, kezdte a harmadik sort: ipoevantefusciue abrrant...» És nézte azzal a két fenye-' gető szemével. Szegény Krater csak dadogta utána: iPoena metusque«, és elakadt. — Négyeske, négyeskel — simogattameg a fejét a tanár úr. — Lecsücsi sietsz. Kratler is helyére támolygott. Olyancsendet még nem éreztem, ami ezután volt. Fordított! A larc élesen, Kuboszosv fordult meg. Az én oldalamra. A szeme fenn van a lap elején. Lengyel! Csak én következhetem. Lábamat összeszorítottam, hamar a könyvbe néztem és lenyeltem' *nec verba minacia fixo Aere legebantur...* Többre nem volt időm, mert már hangzott: — Lengyel... Mintha a lábam tőlem külön és függetlenül ment volna, míg kiértem a katedrára. Felléptem, megáldottam ... Mi, csoda percek, micsoda hosszú percek. — Na, fiam, mondja el maga... Ki akarom nyitni a számat, már kezdem is: »Aurea prima...«, amikor mint égi szózat, megszólal a csengő... Tizenegy órai Bartos egy szót se szólt, vette a noteszét és ment ki az osztályból. Egyedül maradtam a katedrán... Ha van mázli, akkor ez az!