Pesti Napló, 1934. december (85. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-20 / 287. szám

A AI Menekülés Írta: Királyhegyi Pál Szeptember 10. Ma szép, bőrkötéses könyvet kaptam ajándékba apukától. Ma történt a szüle­tésnapom és emiatt jött aztán a könyv. Rá van írva nagy betűkkel, hogy »Napló«. Nem lehet félreérteni. Ma lettem tizenhatéves. Mától kezdve naplót fogok vezetni és feljegyzem a fontosabb eseményeket. Hihetetlen, mennyire öregszik az ember! Tizenhat év. Iszonyú idő! Percek alatt tizenhét lesz a tizenhatból és aztán férj és gye­rekek és a gyerek is férj­hez megy és nagymama leszek. Ez, ami most van a tizenhat évemmel, ez az a híres fiatalság, amiről annyit hallani min­denfelé. Hát mondhatom, nem nagy öröm ez sem. Igaz, hogy magamnak írom ezt a naplót, igaz, hogy teremtett, élő lélek, ezt ugyan nem láthatja, mégis a naplóban az ember feljegyezheti a gon­dolatait is, nemcsak a fontosabb eseményeket és különben is nevetséges lenne, ha nem mutatnám meg az izgalmasabb részeket Magdának, aki mégiscsak a legjobb barátnőm. Aztán arra is kell számítani, hogy megérkezik majd a Férfi az életemben. Igen, a fiatalság. Hát mondhatom, elég szomorú. Az embernek, a híres, fiatal embernek csak tanulni kell, csak magolni mindig, itt is, ebben az előkelő svájci nevelőinté­zetben. De az előkelőség nem zavarja Schulz kis­asszonyt abban, hogy halálra idegesítsen az örökös matematikájával, amit nem lehet elviselni. Elvégre az ember nem azért fiatal, hogy mindig csak a számtannal törődjön. És Schulz kisasszony mindig gondosan bejegyzi a rossz feleleteimet a könyvébe, holott már a múltakból­ okulhatott volna. Szeptember 11. Ma nem történt semmi különös. Szeptember 12. Ma sem. Szeptember 20. Egész nap esett az eső és na­gyon szomorú voltam egész nap. Magdával sokat beszélgettünk az életről és a szomorúságról és más ilyen komoly dolgokról és remekül mulattunk. Általában, lehet mondani, hogy a Magda egy an­gyal (ezt nem is fogom neki megmutatni, nem azért mondom). Ő édesíti meg a száműzetésem ke­serű kenyereit és napjait, amiket utálok. Alig yá-•siíf-. rom, hogy vakáció legyen és visszamehessek Pestre. Apa és anya sohasem tanultak Svájcban, mégis jól vannak. Persze, most szeptember van, így hát nem nagy kilátás van arra, hogy vakáció legyen, ami elég szomorú. Vegyük hozzá még azt is, hogy óra alatt, a pad alatt olvastam, de kide­rült. Az a spicli Göbler adott fel, igaz, hogy a szü­netben meg is vertem, de már későn volt. Nagyon jó verni a Góblért, mert mingyárt visít és nem mer visszaütni. Szeptember 25. Ma nem történt semmi, csak levelet kaptam apától, amiben azt írja, hogy visel­jem jól magamat, hogy büszke legyen a kislányára. Milyen rossz egy ilyen szülőnek, aki mégis katona­tiszt, máshoz volt szokva és­­ most lánnyal kell ve­sződni. Tudjuk mi nagyon jól, hogy fiút akartak, mert nálunk mindenki katona volt a családban és belőlem is katonát akartak nevelni. Később aztán, mikor megtudták, hogy lány lettem, nem lett a dologból semmi. Nem is sajnálom, az igazat meg­vallva, mert katonának békében nincs semmi dolga úgyszólván, csak katona, háborúban pedig min­denki rálő és meghal. Apa szereti persze, mert hős. Szeptember 3­0. Ma történt valami. Az igazság az, hogy nem sokat vártam már a szeptembertől, mert ha eddig semmi sem volt, mi legyen éppen az utolsó napon, de mégis, hogy kell vigyázni, az em­ber előre sohasem tudhatja. Úgy történt a dolog, hogy kisétáltam egyedül a parkba, ami egész közel van az intézethez. Eb­ben a parkban szoktam ábrándozni, ami nagyon jó, mert ilyenkor ünnepelt és híres színésznőnek ábrándozom magamat és hercegek is hevernek a lábaim előtt, de én kegyetlenül elűzöm őket, vissza a birtokukra, hadd menjenek csak tönkre értem. Nagyon is kegyetlen vagyok a hercegek­hez, mert a szívem egy ártatlan fiatal apródé, aki imád, lehozza a csillagokat is értem, én is viszont­­szeretem, csak az övé leszek, senki másé, a többie­­ken csak kacagok, mint macska az egérrel. Az apród, csak eleinte apród, később híres és gazdag ember lesz belőle, híres is és lesik a szavát má­sok, mert mindent tud. Néha azt is ábrándozom, hogy a Schulz kisasszon­y men-,sím­oga­tj­a a fejemet és mondja az osztálynak, látjátok a Galamb Er­zsébet milyen remekül számol, de ez csak álom marad. És a fiú ott ült egy padon mellettem, mert én­ előbb ültem ott és ő hozzámszegődött, de lehet, hogy csak véletlenül, de nem enném, mert nézett. Nagyon nézett, de én csak gőgösen és me­rengve ültem ott, mint egy katonához illik. Nem is néztem rá. Pedig csinos fiú volt, izmos karjai voltak, a keze is tetszett nekem, mert férfias volt és a válla széles, a haja fekete (valahol hallottam, hogy fekete férfiak csak szőke nőket szeretnek. Ez eszembe jutott, mert nagyon nézte a szőke ha­jamat) és egy kicsit a szemébe lógott, akárhogy simogatta is visszafelé. Puha haja volt, kellemes baj, amit simogatni lehet, nem az a kemény sörte, ami némely férfiakon látható, de amit én ki nem állhatok. A szeme kék volt, ami ilyen fekete fér­fiaknál ritkaság, magas volt és karcsú volt és a mozdulatai kellemesek, könnyűek voltak, régi francia márkira emlékeztette az embert vagy a Vasgyárosra, mert erős volt. Eleinte zavartan nézegetett a padra, ahol ültem egyedül. De én csak rá se néztem. Látszott, hogy viaskodik magával, de aztán győzött benne a jobb érzés és odajött hozzám. Zavarban volt, de mégis férfizavar volt azárt és eleinte kicsit rekedten, de később elég értelmesen mondta: »Ha megengedi kisasszony... bocsánat, hogy zavarom... ha lenne olyan kedves, egy autogramot adni...« És már nyújtott felém valami kis bor­­szagú noteszt és várt. . . Biztosan rosszul értettem, hogy nem is auto­gramot akar és nincs is ilyen fiú. Aztán ránéztem csodálkozva, mert azt hiszem kicsit zavarba jöttem ettől a váratlan fordulattól: — Összetéveszt valakivel. Én nem vagyok csodagyerek. Különben is nem szoktam padon ismerkedni, — tettem még hozzá, hogy teljesen megértse a helyzetet. A fiú azonban konokul kitartott rögeszméje mellett: »Tudom, kedves kisasszony, de engedje meg­jegyeznem, hogy jó emberismerő vagyok és biztos vagyok abban, hogy néhány év múlva már egy ilyen... egy ilyen...« Itt zavartan megállt és én önkéntelenül kise­gítettem. — Galamb Erzsébet. Ő biccentett a fejével, jelezve, hogy köszöni a segítséget, aztán zavar­talanul mondta tovább, mint egy leckét: »Igen. Egy Galamb aláírás sokat fog érni. Én előrelátó ember vagyok.« Bevallom — a naplójának mindent elmond az PESTI NAPLÓ 10Csütörtök 1934 december 20 Eckhardt Géniről s a kisgazdapárt eljövendő harcairól (Saját tudósítónktól.) A független kisgazda­­párt szerdán Eckhardt Tibor elnöklete alatt kép­viselői értekezletet tartott. Előzőleg a vármegyei szervezetek küldöttsége jelent meg, melynek ne­vében Tildy Zoltán elnök üdvözölte Eckhardtot, aki válaszában többek között ezt mondta: — A genfi események elbírálása nem pártü­gy, még­is úgy érzem, hogy ezeknek az eseményeknek jelentősé­gük van a­ párt szempontjából is. Az én személyemben olyan ember képviselte Magyarországot, akiről tudják, hogy nem tartozik a kormánypárthoz és az ország ma­gyar népének is szószólója. Az volt a benyomásom, hogy ez a körülmény­ nem csökkentette, sőt inkább növelte fellépésemnek és szavaimnak súlyát. — Abban a tudatban vagyok, hogy most nagy har­cok előestéjén állunk. Hiszem azonban, hogy a párt ösz­­szetartása viharállónak fog bizonyulni és győzni fogunk a harcban. Nagy erők állanak velünk szemben, a bank­tőkének, a kartelhatalomnak megvannak a maguk kép­viselői, sokszor megfizetett csatlósai is. Ezekkel kell felvenni a küzdelmet. Sok jelét látom ennek úgy a kor­mánypárton, mint az ellenzéken. Elérkezett a leszámo­lás órája. El fog dőlni az, hogy fel tudja-e a magyar nép vívni a maga jogait. Öt embert vettek őrizetbe a keszthelyi rablógyilkosság ügyében Keszthely, december 19. (A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése.) Hétfőn délután Keszthelyen, az Erzsébet tér 1. szám alatti lakásán ismeretlen tettesek meggyil­kolták özvegy Bereczy Gyulánét, ezredes özve­gyét. A nyomozóhatóságok rekonstruálták a gyil­kosságot. Eszerint az idős özvegyasszony hétfőn két kutyájával egyedül maradt a lakásban. Ek­kor lopózhatott be a tettes és baltacsapásokkal végzett az asszonnyal. A tettes minden értékes holmit magával vitt. A meggyilkolt asszony holttestét felboncol­ták. A gyilkos áldozatát szörnyű kegyetlenséggel ölte meg. Először baltával szétroncsolta a fejét, majd konyhakéssel elvágta a nyakát. A csendőr­­ség eddig öt embert vett őrizetbe, ezek közül két gyamisított budapesti, három pedig keszthelyi. A gyanú legerősebben egy keszthelyi kőművesmes­ter ellen irányul. A kőműves ruháján a nyomo­zók vérfoltokat találtak. A gyanúba vett ember erre vonatkozóan nem tud megfelelő magyaráza­tot adni, ezért a vérfoltos ruhát felküldték a bu­dapesti vegyvizsgáló intézetnek. Havi 50 fillérért béreljen VOGEL-csillárt a Mária Terézia tér 3. VI., Jókai utca 12. sz. ÚJ HÁRMASK­ÖNY Asszony, szépség, szeretet jegyében fogant Az Est új Hármaskönyve. Lehet-e egy ilyen könyv más, mint kedves, művészi és szívhezszóló? Az 1935-ös Hármaskönyv hiánytalanul és harmoniku­san egyesíti magában ezt a hármasegységet. El­bűvölően kedves, szeretetreméltóan szórakoztató, elmés csevegésekkel hódítja meg minden rendű és rangú olvasóját. Tompa-ezüst táblájával, fino­man metszett, elegáns betűivel és remek mélynyo­mású képeivel igaz örömet szerez minden művészi ízlésű embernek. Tartalmi közvetlenségével, válto­zatosságával és gazdagságával pedig mindenki számára tartogat valami váratlan meglepetést, va­lami ünnepi ajándékot. Az idei Hármaskönyv a tavalyinál jóval na­gyobb formátumban jelent meg, — első pillan­tásra ez rajta a legfeltűnőbb. S aki fellapozza, mind márt konstatálhatja, mennyire javára vált az újítás. A pompás képek így még a szokottnál is artisztikusabb elrendezésben érvényesülnek a szellemes tipográfiával kiképzett oldalakon. Ami­­viszont a szöveget illeti: a levegős elosztással az egész kötet anyaga világosabban áttekinthető lett. S igazán van is mit látni, nézni, olvasni az új Hármaskönyvnek mindegyik lapján. Már maga a bevezető naptári rész elmés és finom iro­dalmi kísérettel szolgál. Az egyes hónapokhoz Szép Ernő elragadóan mulatságos, ötletes kis verseket, Laczkó Géza pedig franciás eleganciájú, szellemtől szikrázó, könnyed tanulmányokat írt. Valamennyinek témája a nő. Valamennyi re­mekbe csiszolt tükör, amely a mai nő, az örök nő ezer arcát villantja fel. A pesti nő és a párizsi, az exotikus és az északi, a bakfis és a sportlady, a szeszélyes és a névtelen asszony, a társaságbeli és a félvilági hölgy egykép megmutatkozik ebben az élet ellesett titkait kizáró, érdekes galériában. Nyomon követi ezt egy szöveg nélkül is beszédes, nagyszerű fotoriport az anyáról és gyermekéről, majd Vaszary Gábor, Tápay Szabó László és Stella Adorján vidám, kellemes csevegése — megint csak a nőről. A tarka apróságok mellett a komoly, nagy irodalmat Móricz Zsigmond, Földi Mihály és Szomory Dezső ragyogó novellái, Kemény Simon, Szép Ernő és Szabó Lőrinc meg­kapó versei képviselik az új Hármaskönyv­ben. Azután sorra következnek gróf Bethlen Mar­git, herceg Hohenlohe Ferencné, báró Doblhoff Lily, Bozzay Margit, Bálint György, Bakos Ákos, Bodó Béla, Csánk Endre és Pálmai Jenő érdekes, értékes írásai. Külön kis csemege a színház és iro­dalom barátainak Gombaszögi Ella pompás kar­­colata. Bánatos beszélgetés a vidámságról. Az Inyesmester a tűzhely mellett szorgoskodó nő ki­fejező arcképét rajzolja meg, dr. mód. László Ernő pedig a nők diktátoráról, a szépségről elmélkedik élvezetes cikkében. Amint már említettük, mindezen felül szebb­nél szebb képek változatos, gazdag sorozata ékesíti az új Hármaskönyvet. A művészi fotográfiák mo­dern mesterei közül különösen Balogh Rudolf, Escher Károly, Angelo, Kelen Margit,­­Szirmai Re­zső, Zubor István, Virág Miklós, Vadas Ernő, Vö­­rösváry István és Veress A. Pál emelkednek ki tö­kéletes felvételeikkel, míg a kötetet díszítő rajzok Bysss Róbert, D. Róna Emy, Lányi Imre, Molnár Éva, Sipos Béla és Vaszary Gábor artisztikus ízlé­sét és tehetségét dicsérik. A boríték és a könyv tipográfiai beosztása Tábor János művészi érdeme. S végül külön elismeréssel kell megemlékez­nünk a Hármaskönyv avatottkezű, kényes ízlésű, kitűnő szerkesztőiről: Mihály­fi Ernőről, Dernői Kocsis Lászlóról és Szabó Lőrincről, akik az egész nagyszerű művet elrendezték és felépítették, gyö­nyörű karácsonyi ajándékul az Est-Lapok olva­sóinak.* Az Est Hármaskönyvét karácsonyra, teljesen ingyen és lakására kézbesítve, lapunk minden elő­fizetője megkapja. — Gróf Somssich Antal mentelmi ügye a Ház bizottsága előtt. A képviselőház mentelmi bizott­sága Hajós Kálmán elnökletével szerdán délután ülést tartott és Krüger Aladár előadásában több mentelmi ügyet tárgyalt. A bizottság Frühwirth Mátyás, Tóbler János, gróf Pongrácz Jenő 181 és Lázár Miklós hétrendbeli ügyében a mentelmi jog felfüggesztése mellett foglalt állást. A bizottság végül tárgyalta gróf Somssich Antal bejelentését mentelmi jogának állítólagos megsértése tárgyá­ban, valamint gróf Somssich Antalnak Szörtsey József sérelmére állítólag elkövetett rágalmazás vétségével kapcsolatos mentelmi ügyét. Gróf Somssich Antal meghallgatása és beható vita után az ügy tárgyalását a bizottság péntek délelőtt, 11 órára halasztotta. CTS ■ JATPffl M fl M9i H AT£9 BT HC vételére soha vissza nem térő kedvező alkalom kinál­sSf fla Sm I n I V IlikiH I EkXáBm kozik. Na mulassza el és kérjen ismertetőt a még ren­delkezésre álló Balaton Lidója villatelkekről. Olcsó árral és feltűnően kedvező­ fize­tési feltételekkel szolgál­ kizárólag a Parcelláz­á­s­i központ irodája Budapest, VI.Teréz körút 26 BALATONSZÉPLAKI

Next