Pesti Napló, 1935. június (86. évfolyam, 124–146. szám)

1935-06-04 / 126. szám

2 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1935 június 6 ban nagy vitát vártak. Németh Antal, a színház új igazgatója megjelent a tisztviselői karzaton, Hóman miniszter felszólalásáig azonban csak egy­két odavetett mondatban hallhatta gyors és eré­lyes intézkedéseinek dicséretét. Szinyei Merse Jenő előadói beszéde után Pet­rovácz Gyula nyitotta meg a vitát, utána Illés Jó­zsef professzor mondott nagysikerű beszédet a kulturális válságról és a magyar diplomás ifjú­ság helyzetéről, Kéthly Anna után Kelemen Kor­nél főként sportkérdésekkel foglalkozott, Makray Lajos a cserkészmozgalom támogatására hívta fel a kormány figyelmét. Utána vitéz Hadnagy Do­mokos nyugalmazott tábornok, majd Andaházi Basnya Béla és Pintér József beszélt. Hóman kultuszminiszter egyórás beszédben részletesen foglalkozott tárcája minden problé­májával. Háromszáz tantermet szeretne építtetni, 27,5 millióra volna szük­sé­ge, de honnan vegyen most az ország 27­5 millió pengőt? Bejelentette, hogy készül a szakoktatási törvény, amelynek segítségével meg akarják valósítani a fiatalság nagy tömegeinek gazdasági irányú nevelését. A kormány minden eszközzel segíteni akarja a te­hetségek érvényesülését. A miniszter részletesen foglalkozott a Nem­zeti Színház átszervezésével. Megállapította, hogy a színházat öncélú adminisztráció kerítette a ha­talmába, a belső szellem teljesen elfajult és elke­rülhetetlenül szükséges volt az erélyes közbelé­pés. Az újjászervezett Nemzeti Színház veszélyes versenytársa lesz a magánszínházaknak? — Nem ismerem el azt az elvet, hogy a Nem­zeti Színház csak olyan színészeket szerződtethes­sen, akik másutt nem kapnak szerződést, — mon­dotta Hóman. A miniszteri beszéd után még folytatták a vi­tát, éjfélkor Kozma, belügyminiszter nyilatkozott a Kenyeres-Kaufmann-ügyrol. A képviselőház ülése A Ház hétfői ülését 4 órakor nyitotta meg Kornis Gyula elnök. Hegedűs Kálmán, a pénzügyi és közjogi bi­zottság előadója beterjesztette a 33-as bizottság működésének meghosszabbításáról szóló törvény­javaslatra vonatkozó bizottsági jelentést. Szinyei Merse Jenő előadó beterjesztette a kultusztárca költségvetését. Részletesen foglalko­zott a kultuszminisztérium bü­dséjével, majd ki­tért a Nemzeti Színházban a közelmúltban történt eseményekre­. Az állami színházak rekonstrukciója érde­kében éppen a napokban történt határozott lépés, — mondotta az előadó. — Minden remény megvan arra, hogy a Nemzeti Színház anyagi és erkölcsi felemelkedése, amelyet Voinovich Géza kormány­biztos oly sikeresen indított meg, a színház racio­nalizálása és a művészi gárda felfrissítése által teljes eredménnyel jár majd és az új igazgató a működése elé tűzött várakozásnak meg fog felelni. Petrovácz Gyula képzőművészeti kérdésekkel foglalkozott. Sajnálja, hogy a képzőművészet támogatására szánt összeg ebben az évben ismét csökkent. A 75 éves Képzőművészeti Társulat támogatá­sát kérte, majd a művésznyomorról beszélt. Leg­nagyobb művészeinknek a szó szoros értelmében ruhájuk sincs, festékre, vászonra és a modellek fizetésére sincs pénzük. Az egyént és a művésze­tet is egyaránt tönkretészi a­ nyomor. Ne halott művészek és külföldi művészek munkáit vásárolja meg az állam, hanem az élő magyar művészetet támogassa. A művészek közterheiket műtárgyaik­kal fizethessék ki. Kifogásolta, hogy a nemzet­közi kiállításra csak szűkkörű társaság műveit viszik ki. »Művészeti kamara« létesítését ajánlja. Hangoztatta, hogy a műkereskedők »rabságából« ki kell venni a művészeket. Vannak műkereske­dők, akik valóságos uzsorásai a művészeknek. Értékek kitermelése és elhelyezése Illés József azzal kezdte beszédét, hogy sors­döntő órákat él a nemzet. A békediktátumok csak egyetlen fegyvert, a kultúra fegyverét hagytak meg nekünk. A gazdasági válságnál is sokkal súlyosabb az erkölcsi és szellemi válság, amely­ben az egész világ szenved. Csak ennek a válság­nak a megoldásával jutunk el a gazdasági válság gyógyításához. Ennek az országnak nem kell a távol nyugat gépembere, sem távol kelet állat­embere, sem pedig a nyájember, az az ember kell, akit kétezer éven át termelt ki Európa, az­­ a keresztény demokrácia, az az igazi szabadság, amely megengedi az értékek kitermelését. — Lásd numerus clausus — szólt közbe Rupert Rezső. ,„ . .. ” Illés József: A mai súlyos válságot csak a ne­velés útján lehet megoldani. Olyan embertípust kell nevelni, amely méltó Európához. A válság legborzalmasabb kinövése a diplomások, a vezető értelmiség válsága. Magyarországra nézve kata­sztrofális volna, ha megállítanák a kulturális fej­lődést. Segíteni, támogatni kell a diplomásokat. Ezután az állásnélküli diplomások elhelyezésé­ről beszélt. Köszönetet mondott a miniszterelnök­nek és a kultuszminiszternek, hogy módot nyúj­tott arra, hogy ezt a diplomás fiatalságot elhelyez­zék. Vannak, akik kritizálják a 80 pengős fizeté­seket, de ezek semmit sem tettek az ifjúság érde­kében. A kérdést intézményesen kell megoldani. Csonka-Magyarországnak szüksége van az értel­miségre. Minden magyar ember mutathassa meg, milyen érték rejlik benne. Módot kell adni arra, hogy az értékek eljuthassanak a legmagasabb fokig is. A diplomáskérdés megoldásánál mindig szem előtt tartották a szelekciót. Nagy elégtétele, hogy minden irányból a legteljesebb elismeréssel nyilatkoznak azokról a diplomásokról, akiket sike­rült elhelyezni. , A fiatalság elhelyezése érdekében fokozatosan csökkenteni kell a magasabb állásokat,­­ viszont minél több alacsonyabb állást kell kreálni. A vál­lalatoknál is minél kevesebb igazgatósági tagságra van szükség és sok kis tisztviselőre. Helyes az az elv, hogy vissza kell térni a faluhoz. Ha nincs kultúra a falun, majd a diplomás fiatalság teremt kultúrát. A költségvetést elfogadja. Kéthly Anna azt fejtegette: igen sürgős volna, hogy az egész népoktatást az állam vegye kezébe. Fel kell emelni a népoktatás kötelező korhatárát. Az iskolák túlzsúfoltságáról beszélt. A tanszemély­zetet díjazzák tisztességesen és szűnjék meg a ta­nítók politikai szerepe, aminek következtében sok­szor egyenesen kot­tesekké válnak, ami nem utolsó sorban tekintélyük rovására megy. Sportkérdések és cserkészet Kelemen Kornél a tandíj kérdésével foglalko­zott és azt a káros­ állapotot tette szóvá, hogy tandíjhátralékok miatt a gyermekeket hazaküldik az iskolákból, mégpedig olyan formák között, amelyek megszégyenítők és tűrhetetlenek. A nem­zet jövőjét csak úgy biztosíthatjuk, ha különb ge­nerációt nevelünk a mostaninál. Köszönetet mon­dott a tornaórák számának felemelésénél és ezzel át­tért a testnevelés kérdéseire. Hangoztatta, hogy a testnevelésre való tekintettel a tantervet módosí­tani kellene. Neveljék a tanítókat úgy, hogy fa­lun, mint sportszerető leventeoktatók is megállják a helyüket. Kifogásolja, hogy kevés pénz jut a társadalmi sportcélokra. A beruházásokra nincs támogatás. Tisztázni kell a kérdést, akarjuk-e a stadiont és a fedett sportcsarnokot. A kormány mennyi pénzt szán erre? Az bizonyos, hogy Buda­pesten már félni kell a nagyobb sportesemények megrendezésétől, mert nincs alkalmas hely. Vég­szükség esetén a Batthyány téri vásárcsarnokot is el kell fogadni fedett tornacsarnoknak. Egyéb­ként is mikor és kitől kérjen a sport megértést és támogatást, ha nem most, amikor Gömbös Gyula a miniszterelnök, aki a leg­telkesebb magyar sport­férfit Nagy nemzeti ügy ez és a nemzeti erők ki­fejlesztésének legnagyobb eszköze. A tárca költ­ségvetését elfogadja, de kéri, hogy azokat a gon­dolatokat, amelyeket felvetett, az illetékesek szív­leljék meg. Makray Lajos kéri a felekezeti és községi is­kolafenntartás ügyeinek igazságos rendezését. Általános kultusz- vagy iskolaadó kivetését ja­vasolja. Ez voltaképpen csak a jelenlegi adónak igazságosabb elosztását jelentené és nem újabb adót. A kormány magatartása egyébként a fele­kezeti iskolákkal szemben a legméltán­yosabb, sőt a legmelegebb. Ezután a cserkészetről beszélt, azt legelsőrendű nevelési tényezőnek tartja. Válság­ban élünk és ez a válság organikus válság, az ember válsága, végeredményben tehát a lélek válsága. Itt semmiféle tüneti kezelés nem segít, csak organikus gyógyítás. Erre pedig a legjobb mód és a legcélravezetőbb eszköz a cserkészet, amely a gyermeknek valódi állampolgári kultú­rát ad és arra neveli. Visszaadja a gyermeket ön­magának és ugyanakkor neveli a társadalom szá­mára. Megszerzi neki a fejlődéshez szükséges örö­möket és megtartja benne a vallás nélkülözhetet­len pátoszát. Ráneveli a gyermekeket arra a tu­datra, hogy az emberiség organikus egység, ame­lyet büntetlenül kikezdeni nem lehet és ráneveli a szolidaritás és az igazi demokrácia kiirthatat­lan tudatára. Így alakul ki az a típus, amely még a világkatasztrófát is kiállja és megtalálja az utat, amely kivezet a katasztrófából- Azt kéri, hogy alkossák meg minél hamarabb a cserkész­törvényt- Szükség van a cserkészet anyagi támo­gatására és arra is, hogy a kormányzat segítse a a tanonccsapatokat vasárnapi szünettel, évi 8 na­pos szabadsággal, hogy ezek a fiúk is táborozhas­sanak. Nagy szükség van a falu cserkészetének intézményes támogatására, kivált a nemzetiségi vidékeken, ahol a cserkészet összetartó és egyen­súlyozó nemzeti erő. Az egyetemeken is foglal­kozni kellene a cserkészpedagógiával. Fontos volna, hogy az egyetemekről kikerülő tanárok egyszersmind képzett cserkésztisztek is legyenek. Reméli, hogy a miniszter azokat a kérdéseket, amelyeket előadott, meg fogja szívlelni. (Általá­nos taps.) Hadnagy Demoktos testnevelési kérdésekkel foglalkozott és kijelentette, hogy óriási jelentő­sége van a magyar leventeintézménynek, amelyet a külföld példaként követett. Sajnos, Magyar­ország nem tud olyan nagy anyagi áldozatokat hozni az ifjúság testneveléséért, mint a külföld. Andaházi-Kasnya Béla képzőművészeti kérdé­sekkel foglalkozott. Sajnálja, hogy a művészeti kérdések intézésében gyakran szerepet játszik a politika. A mai szomorú viszonyok között nem le­het magánmecénásokra számítani, ezért, foko­zottabb szükség van az állam és a közületek támo­gatására. Ezután az Ipar­művészeti Főiskolával foglalkozva, kijelentette, hogy ott hibás a nevelési irány. Nem az a lényeg, hogy az Iparművészeti Főiskola tanárai eredményeket mutassanak fel, hanem az, hogy kontaktust létesítsenek az ipar és a művészet között. A kultuszminiszter igen gyors, katonás vágást csinált a Nemzeti Színháznál, hasonló intézkedésre van szükség az Iparművé­szeti Főiskolánál is.­­ (Andaházi-Kasnya beszédét a kultuszminisz­térium tisztviselői részére fenntartott páholy első sorából végighallgatta Németh Antal, a Nemzeti Színház fiatal igazgatója is.) Pintér József népművelési kérdésekkel fog­lalkozott. Megemlítette, hogy kerületének egyik községében az újszülött gyerekek legnagyobb része meghal. Ezen a szomorú helyzeten a nép­művelésnek kell segítenie. Ezután általános figyelem közepette Hóman Bálint kultuszminiszter állott fel szólásra. A kultuszminiszter beszéde Hóman Bálint: Köszönetet kell mondanom az előadó úrnak és Illés Józsefnek beszédeikért. Ez a két beszéd engem felment az alól, hogy kultúr­politikám elvi jelentőségű kérdéseivel foglalkoz­zam. Ehelyett egyrészt beszámolót kívánok tar­tani, másrészt bejelenteni azokat az intézkedése­ket, amelyeknek megtételére a legközelebbi jövő­ben a kultúrpolitika terén sor kerül.­­ Ki kell jelentenem, hogy nem kívánok hir­telen elhamarkodott újításokat végrehajtani, ha­nem megfontoltan óvatos tempóban haladni előre a kitűzött cél felé. A racionalizálás irányában az eddig megtett lépések után a következő lépés a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szervezeté­nek átépítése lesz, tehát annak a racionalizálási rendszernek a továbbfejlesztése, ami az eddigi lépésekkel már megtörtént. A vallás- és közokta­tásügyi tárca külső igazgatását mos­ új alapokra helyeztük. Racionalizálási irányban történt a különböző tanácsok átszervezése. Ez még ki fog egészülni, így a Műemlékek Országos Bizottságá­nak átszervezésével is és végül kiegészül a vallás-és közoktatásügyi minisztérium korszerű átszer­vezésével. A racionalizálás irányában történt in­tézkedés volt a Műegyetem és a gazdasági fakul­tások egyesítése is, amit kitűnő munkatársamnak, Szily Kálmánnak egy év alatt sikerült végre­hajtania. 27­5 millióra volna szükség ... Ami a legközelebbi év racionalizálási pro­gramját illeti, ebből a szempontból szólok a nép­iskola kiépítéséről. Kétségtelen ugyanis, h­ogy zsúfolt tantermekben nyugodt tanítást és oktatást végezni nem lehet. Úfjabb tantermeket kell épí­tenünk. — Elvileg teljes híve vagyok a nyolcosztályú népiskolának, azonban nem tartom kiépíthetőnek addig, amíg a hatosztályú népiskola nincs teljesen kiépítve. Elsőrendű feladatnak tekintem a népis­kolai akció újból való felvételét. Ezt az akciót gróf Klebelsberg Kuno nagy erővel folytatta, tá­vozása után azonban odáig hanyatlott ez a kér­dés, hogy csupán ötezer pengő állt rendelkezésre a költségvetésben erre a célra. Most 900.000 perig itt állítottunk be. Tulajdonképpen ez az összeg is kevés, de legalább annyit elérünk vele, hogy en­nek felhasználása után olyan tanterem, amelyben száznál több tanulót zsúfolnának össze, nem lesz. A hatosztályú népiskolák teljes kiépítéséhez 300 tanteremre volna szükség, amihez 27,5 millió pen­gő kellene. — Itt említem fel a­ felekezeti tanítók illetmé­nyeinek ügyét. A kultúradó kérdését elvileg mind­annyian helyeseljük, de nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt a kérdést most megoldjuk. A felekezeti tanítók az illetményhivatal­tól kapják meg ezután illetményeiket. A termény­illetmények rendezésére is megfelelő megoldást keresünk. A gazdasági tömegnevelés előkészítése — Kultúrpolitikai programom másik fő irány­elve, a nemzetnevelés javítása tekinte­tében is nagy lépéseket tettünk. Most, van előkészítés alatt a szakoktatásról és a szakiskolákról szóló törvény. Szakoktatás alatt nem a szűkebb értelemben vett szakiskolák ügyét értem, hanem a nagy tömegek gazdasági nevelé­sét, azt, az irányzatot, amely az ifjúságot gyakor­lati pályák felé tereli. Elsőrendű szükségesség, hogy a magyar nép fiait minél nagyobb számban képezzük ki kiváló kisgazdákká, kisiparosokká és kiskereskedőkké. Az ipari oktatás most kerül a kultuszminisztérium hatáskörébe, a­ mezőgazda­sági oktatás terén pedig kooperáció létesül, a kul­tuszminiszter, tová­bbá a földművelési és keres­kedelmi miniszter között. Megreformálják a tanárképzést és a jogi okta­tást, is. A művészeti oktatás reformálásával is fog­lalkozik. Úgy a képzőművészet, mint az iparmű­vészet terén alacsonyabb oktatási típus megterem­tésére gondol a kormány. A nemzetnevelés szempontjából második fő probléma a tanárkérdés. A tanerők képzését az egész vonalon revízió alá kell venni. Szilárd etikai alapon álló erős nemzeti világszemléletű tanári karra van szükség. A tanerők képzésével összefügg a családvédelem kérdése is. Ez a legfontosabb meg­oldandó problémák közé tartozik. Foglalkozni kell az egyke, a gyermekhalandóság és az ifjúság er­kölcsi züllésének megakadályozásával. Nagy szük­ség van a bábaképzés reformjára is. A belügymi­niszterrel egyetértően legközelebb törvényjavasla­tot nyújt be erről. Ugyancsak foglalkozik a kormány az óvónől

Next