Pesti Napló, 1935. december (86. évfolyam, 274–297. szám)

1935-12-03 / 275. szám

14 Kedd PESTI NAPLÓ Lángész és őrület * Lombroso egy fél századdal ezelőtt nagy szenzációt keltett annak a kimutatásával, hogy a lángész és őrü­let szomszédos egymással. Lombroso »felfedezése* azon­ban csak kiinduló pontja volt azoknak a kutatásoknak, melyek a lángésznek az őrülethez való viszonyát akar­ják tisztázni. A kutatások eddigi eredményei rendkívül nagy jelen­tőségűek, s bátran mondhatom, hogy csak velük kezdődött meg az abnormális emberi lélek felfede­zése. Amit az abnormális emberi lélekről egy negyed­századdal ezelőtt, Kretschmer és Lange-Eichbaum fel­fedezései előtt tudtak a tudósok — ma már múzeumi anyag, emlék a múltból, mint például a köpülyöző szer­szám az orvostörténeti gyűjteményekben. A Kretschmer- féle embertípusok megállapítása és Lange-Eichbaum Geniewerdung elmélete a lélekkutatásban olyan nagy­jelentőségű, mint amilyen például a földrajzban Ame­rika felfedezése. Lange-Eichbaum kétszáz zseniális em­ber lelkialkatának és lelkisorsának elemezésével igazolta elméletét, vagy helyesebben szólva: ebből a kétszáz elemezésből csinálta meg a maga elméletét. Most egy magyar tudós Lange-Eichbaum módszerét alkalmazta a magyar lángelmék egész sorozatára és megállapította, hogy ezeknek a sorsa is igazolja az elméletet. Könyve Genie und Irrsinn im ungarischen Geistesleben címmel most jelent m­eg. Majd elfelejtettem a magyar szerzőt megnevezni: H. von Szirmay-Pulszky, így szerepel a könyvborítékon. Ismertem Pulszky Ferencet, ki hosszú életének vé­gén is nagyon értékes vezércikkírója volt annak a lap­nak, melynél akkor dolgoztam. Közírói munkásságát akkoriban utolérhetetlennek tartottam, és tudtuk róla, hogy ez az előkelő úr egy darab történelem. Lángész volt-e? Nem tudom. Azt hiszem, nem volt lángész, csak nagy tudós. Ismertem két fiát (a harmadikkal évekig laktam egy házban a József körúton, de sohasem lát­tam). Károly tragikus véget ért,­­ de még senki sem mondta meg, hogy miért? Én most megmondom: a treuga Dei ölte meg. A millenniumi ünnepek lezajlásáig 1895 végén Apponyi indítványára az ellenzék fegyver­szünetet kötött az általa nagyon gyűlölt Bánffy-kor­mánnyal. Nyolc hónapig nem lehetett a kormányt tá­madni s mindenki tudta, hogy a fegyverszünet eltelté­vel választások lesznek. Muszáj volt valakit támadni, muszáj volt az ellenzéki hangulatot fenntartani... Pulszky Károly képviselő és igazgató vett a múzeum számára egy Rafael-képet Olschi velencei műkereskedő­től, s a képről kisütötték, hogy a festője nem Rafael volt, hanem Del Piombo! Igaz, hogy a kép így is sokkal többet ért, mint amennyiért Pulszky vette, de olyan parlamenti botrányt csináltak az ügyből, hogy Pulszky Károly kénytelen volt az állásáról és mandátumáról lemondani és kivándorolni. Az ausztráliai Queensland­ban, Brisbaneban még az évben meghalt, már nem emlékszem bizonyosan, hogy főbelőtte-e magát, vagy a kikötőhídról a tengerbe ugrott... Ma már mindegy. Más ilyen tragédiát is tudnék idézni a Pulszky-család­ból... Pulszky Ferenc idősebb fia, Ágost, tudós ember volt, s éppen ezért egy tudománytalan korszakban az élc­lapok támadásainak igen alkalmas céltáblája. A jog filozófusa volt, egyetemi tanár, képviselő, államtitkár... De a tudomány, amit hirdetett, itt annyira új volt , oly »nehéz«, hogy jogászifjúságunk ahelyett, hogy meg­tanulta volna, érthetetlennek nyilvánította. Kistermetű ember volt; minden ellenzéki lap csak így írta a nevét: Pulszky Guszti. Én voltam az egyetlen ellenzéki újság­író, aki így írtam: Pulszky Ágost. Mert nekem nagyon imponált nemcsak a hidegvére és a tudománya, hanem az is, hogy a boszniai okkupációban mint főhadnagy vaskoronarendet kapott... Szubaltern tisztek közül a világháborúban ezernél többen kaptak vaskoronarendet, — a bosnyák háborúban még csak Pulszky Ágost. De hogy Pulszky Ágost lángész volt, azt sem mondanám. Csak tudós volt. A három Pulszky-fiú közül egyiknek sem volt fia. Ha Pulszky Ferenc lángész volt, rajta beteljesedett a lángelmék sorsa: »nemzetsége fiágon vagy vele, vagy a következő nemzedékben kihal«. Pulszky Ágost leánya, Henrietta (élete tavaszán elhalt nagynénje keresztnevét viseli), egy tiszthez, Szir­may Tamáshoz ment nőül, ő az a H. von Szirmay-Pulszky, akinek »Genie und Irrsinn im ungarischen Geistesleben« című könyvéről most beszélek. Hogy ez a könyv miért és hogyan jött létre, nem tudom. Minden Pulszky ügyben van valami romantika. Mikor Pulszky Ferencbe, nolaa neki volt a legnagyobb orra Közép-Európában, beleszeretett Walter bécsi bankár leánya, Teréz, sőt mindenáron nőül is ment hozzá, s az addig éppen nem gazdag sárosmegyei dzsentri-fiú megvette Nógrádban a szécsényi uradalmat, mindenki azt gon­dolta, hogy ezzel a család évszázadokra nyugodt révbe jutott. De hol van már a szécsényi uradalom! Pulszky Ágost szintén nagyon jól nősült: Figdorék mesésen gaz­dagok voltak, mikor Ágost Adélt elvette. Sokat jártam az Eszterházy uccában, mikor a Trefort ucca sarkán azt a remek kis palotát építették, s azt gondoltam: »ez főúri hajlék, évszázadokra!« Annak a háznak azóta Isten tudja, hány gazdája volt már! De hogy Pulszky Ágost leánya egykor szigorúan tudományos, »pathográfiai« könyvet fog valaha írni, azt sem gondoltam volna... Az előzményekről nem tudok semmit. Egy éve (vagy talán kettő), hogy magyar nyelven olvastam tőle egy érteke­zést a két Bolyay lángeszéről és őrületéről, — ezt az értekezést, talán némileg bővítve, most viszontlátom ebben a német könyvben. Balassa Bálint, Berzsenyi Dániel, Csokonai, gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos, báró Eötvös József, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Tompa, Madách, Jókai, Vajda János és báró Kemény Zsigmond lelkialkatát a Kretschmer—Lange-Eichbaum módszer szerint boncolja a tudós szerző, Ady lángeszének és hírnevének fejlő­dését pedig oly megdöbbentően világosan rajzolja meg, hogy ezt az értekezését az egész Ady-irodalom legfon­tosabb darabjának tartom. A 19. és 20. század zse­niális (és egyben »kedélybeteg«) magyar festőiről: Mun­kácsyról, Pa­ál Lászlóról, Szinyeiről, Gulácsyról, Czilliek Annáról és Csontváryról szintén remekül mutatta ki, hogy Lange-Eichbaum elmélete úgy alkalmazható rájuk, mintha csak ők lettek volna a nagy német kutató vizs­gálati anyagai. Mire jó ez az elmélet? Mirevaló a lángész és őrület érintkezéseinek és összefüggéseinek kimutatása! Azt hi­szem, ezen az úton sokkal jobban értjük a lángész alko­tásait. Például ma egészen másként látom Adyt, mint e könyv elolvasása előtt. Érteni és megérteni — nem egészen mindegy. Szerintem irodalmunk és művészetünk teljes megértéséhez szükséges az írók és művészek lelki­alkatának olyan tanulmányozása, mint aminőt ebben a könyvben látunk, annál is inkább, mert hiszen ezeken kívül, akik most a vizsgálóasztalra kerültek, még sokan vannak, akiknek egyénisége hálás anyag lesz a tudós kutatók számára. Az irodalom eddig nem igen ügyelt számos, jelentéktelennek tetsző tünetre, mely pedig, íme, nagy rejtélyeknek a kulcsa lehet. A mi lángeszű embe­reinket az irodalom mindig úgy állítja elénk, amint ferencjózsefkabátban éppen modellt állnak az emlékü­ket megörökítő szobrásznak; — így ünnepélyesek, de ér­dektelenek és idegenek. Viszont, ahogy Pulszky Hen­riette elénk állítja őket, — egészen emberek, teljesen érthetőek. Egyhuzamban olvastam végig ezt a könyvet és meg­vallom, hogy mikor a végére értem, sápadt voltam és meg kellett néznem a pulzusomat: »kihagyott«... Iste­nem, hát minden szabály szerint, minden séma szerint történik a világon, még a lángész kialakulása is? És hiába takargatja magát, míg a röngersugárnál is jobban átlát már rajta a modern lélekvizsgáló?! Ször­nyűség! De nekünk szürke ,hétköznapi embereknek mégis jó, ami lelkünk észrevétlenül, »boncolatlanul« oson majd át a feledésbe. Az ilyen félelmetes tudású, biztos kezű kutató, mint a most emlegetett könyv szer­zője, hétköznapi voltunkért megvigasztal bennünket, mi­kor megérteti velünk, hogy az átlagból kiemelkedni sem jó, mert azt a lépcsőt, mely felfelé az alkotó lélek ma­gasabb régióiba vezet, nagyon, nagyon gyakran így hívják: serület­. 1935 december 3 A német nyelv ismerete létérdek! Játszva és a legrövidebb idő alatt tökéletesen megtanul németül a most megjelent g­gTawuBiMHk könnyeit gyorsan németü­g" A német nyelv alapos elsajátításának könnyű és gyors módszere mindenki számára c. gyakorlati nyelvkönyvből írta: Prof. D­R. ERNST HIICKEL­­ Pázmány Péter Tud Egyete­mb előadója, ab. EDIVJSC. tanára Kiadja Hovák Rudolf és Társa, VIII, Baross­acca 21. sz. KAPHATÓ: AZ EST könyvkereskedésében ii—niri—rirmi n imiiii m ii­tMTimii­mii^mirnmTrMTiTrTiiTminirTOM VII., Erzsébet körút 18-20 Eckhardt Tatán válaszolt Gömbös miniszterelnök váci beszédére (Saját tudósítónktól.) Eckhardt Tibor vasár­nap reggel Tatatóvárosra utazott, onnan kocsin Naszály községbe ment, ahol díszpolgári oklevelet vett át. Huszonöt—harminc főnyi lovasbandérium és 58 kocsin 250—300 ember kísérte Eckhardtot Tatán át Naszályba. Szőnyi Sándor református lelkész üdvözlő beszéde után Szöllősi József köz­ségi bíró adta át Eckhardtnak a díszpolgári okle­velet. A képviselőtestületi ülés után népgyűlés volt, amelyen Eckhardt két pontban foglalta össze az ellenzéki politika feladatait: 1. A dolgozó falusi nép felszabadítása a gazdasági kizsákmányolás alól. 2. Be kell fejezni Kossuth Lajos szabadság­harcát, a csak papíron meglévő szabadságot való­sán­gá tenni. Délután három órakor Tatán volt gyűlés. Cseh-Szombathy László volt az első szónok, utána Pá­kh János, majd Eckhardt Tibor beszélt. Vála­szolt Gömbös miniszterelnök váci kijelentéseire. Kijelentette: Nem érheti szemrehányás azért, mert támadja a miniszterelnököt. A választások előtt másfél évig barátsággal kísérte Gömbös poli­tikáját, mert a kormányelnök megígérte a titkos választójogot. Akkor változott meg a helyzet, ami­kor ígéretét félretette. — Gömbös azzal vádolja az ellenzéket, h­ogy lejáratja a tekintélyeket — folytatta Eckhardt. — Ha a miniszterelnök úr tudni akarja, hogy kik járatják le a tekintélyeket, nézzen a tükörbe. Te­kintélyt az ígéretek megtartása, az adott szó szent­sége ad. — Gömbös nem lát nyugtalanságot az ország­ban. Hála Istennek, rendbontásra irányuló izga­lom nincs és ne is legyen. Nekünk, a törvényen kívül helyezett és üldözött ellenzéknek a törvény az egyetlen védőbástyánk. Diktatúrának, amelyet makacs, sunyi következetességgel részletekben akarnak bevezetni, legfeljebb akkor lehetne jogo­sultsága, ha a rendet megbontanák. Rendbontás­ról itt szó sincs. Krisztusi türelemmel, de krisztusi hittel is dolgoznunk kell a diktatúra és az elnyo­más ellen. — Szabad államban szabad nemzetet akarunk, elszakított véreink érdekében is. Magyarok szol­gaságba döntéséhez nincs szükség Gömbösre. El­végzi ezt Benes és Titulescu. A magyar minisz­terelnök feladata nem szolgasorsba döntés, hanem a felszabadítás. Rend van az országban, de a lel­künk tele van aggodalommal a közszabadságok, a polgári jogok pusztulása és a gazdsági leromlás miatt. Hárommillió magyar nem él emberhez méltó életet. Támadta a miniszterelnököt választójogi kije­lentései miatt. — Olyan többséggel, — mondotta — mely a nemzeti egységgel való visszaélésen, a gerincek kerékbetörésén alapul, nem lehet népi nák­­tik,'11 csinálni. Göb­bös csak a k­omara hatalmát akarja megtartani, ezért ragaszkodik ahhoz a rendszer­hez, amely­ mellett Kenyeres-Kaufmanntól a sa­ját esernyőjéig akárkit megválasztathat képvise­lőnek. Külpolitikai vonatkozásban a következőket mondotta: — Gömbös váci beszédéből hiányzott a kül­politikai helyzet helyes megítélése is. Egyoldalú beállításával szemben, mikor kizárólag Olasz­ország iránti hűségünkről 03 barátságunkról be­szélt, amiben mindnyájan osztozunk, feltétlen szükségesnek tartom Anglia és a Népszövetség iránti lojalitásunk hangoztatását és kifejezését is. Angliának igen sokat köszönhetünk az elmúlt 15 év alatt. A Népszövetséghez való változatlan ra­gaszkodásunk bejelentése is kötelessége lett volna a miniszterelnöknek, ha­ a nemzet mindenekfölött való békekészségét akarja deklarálni. Eckhardt végül egy régebbi kijelentésére utalt, amely szerint »Gömbös már régen megbukott, de még bejár a hivatalába«.­­ A bejáró miniszterelnök kijáró párthívei sokszor kérdezték tőlem: hogya­n mondhattam ilyet? Már nem sok hiányzik Gömbös Gyula távo­zásához. Tavasszal megmondtam: ősszel nagyon erős támadást fogunk kapni, azután megbukik Gömbös. Ez a támadás már folyik. Miért kell Göm­bösnek megbuknia? Azért, mert ez a nemzet poli­tikai tekintetben sokkal magasabb színvonalon áll, semhogy Gömbös Gyula színvonalán kormányozni lehetne.­­A gyűlésen felszólalt báró Berg Miksa képvi­selő, aki többek között a következőket mondotta: — Kozma Miklós belügyminiszter ellen küzde­lembe indítják a főiskolai hallgatókat. A legutóbbi tüntetések Kozma megbuktatására irányultak, mert ő feltétlenül ragaszkodik az alkotmányossághoz, ellenzi a diktatórikus törekvéseket. Eckhardt a gyűlés után tatatóvárosi iparosok körében vacsorázott, pohárköszöntőben kijelen­tette, hogy pártja teljes erővel támogatja a kis­iparostörekvéseket. Szükségesnek tartaná, hogy a közszállításokat teljesen bízzák a kisiparra. Elmondotta, hogy a parlamentben pártközi bi­zottságba akarták tömöríteni a kisiparosok kép­viselőit. Az volt az elgondolás, hogy a képviselők a blokk keretén belül megegyeznek a kérdések megoldásának módja fölött, s azután a kormány ennek figyelembevételével tesz javaslatokat. Bor­nemisza ipari miniszternek tetszett a gondolat, a New vezetősége azonban megtagadta az együttmű­ködést. mmmmmmmMM. Özv. Sebestyén Bertalanné SZÜI. Kellner Margit fájda­lomtól megtört szívvel tudatja, hogy hőnszeretett, legoda­adóbb férje, a legjobb apa és rokon Sebestyén Bertalan kim­ludt életének 62-ik évében , hó 1-én váratlanul elhunyt. Tamet Soe ma kedden d. e. 12 órakor lesz a rákos­keresztúri izraeli a temető halotta­sházába). Gyászolják : dr. Szirmai Zsoltné, Sebestyén Márta Sebes­tyén István gyermekei, veje, testvérei, rokonai és jóbarátai.

Next