Pesti Napló, 1936. október (87. évfolyam, 224–250. szám)

1936-10-10 / 232. szám

Ma: Női Napló és Gyermek Napló Budapest, 1936 87. évfolyam 232. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 4.5 pengd Negyedévre 10.80 pengd Félévre 21 60 pengd Ara 16 fillér Szombat, október 16 Egyes Mám­ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér ünnepnapodon 24 fillér Vasárnap « 32 fülér NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIAD­Ó HI­VATALI VII ker. Rákóczi út 54 Telefon 1-435-69-tól 51 ig, 1-434-19 tol 17-ta (sorozati Jegypénztár, hirdetési-, elSEz®­­tési-, utazási- és köny­vosztály­i VII­, Erzsébet körút 18­20. Szerkesztőség Bécsben« L. Kohlmarkt 7. Az alföldi gondolat írta: Gróf Széchenyi Károly Az Alföld vizeinek hasznosítását, azaz foko­zottabban hajózásra való berendezését és ezzel legalább egyenrangú jelentőségű öntözésre való előkészítését ma már a közvélemény is sürgetően fontosnak találja: a problémához fűződő nagy­arányú gazdasági érdek a közérdeklődést már felkeltette. A kormány is a kérdés megoldásának útjára lép, amit a Körösök hajózhatóvá tételének elhatározása is bizonyít, bár­­ez még csak egy­része annak az elgondolásnak, melynek nyomán az egész Alföld és ezzel a trianoni Magyarország kétharmada megérezné a nagyvonalú befektetés áldásos hatását. Az Alföldnek fokozatosan öntöz­hetővé tételéhez elsőrendű gazdasági érdek fűző­dik s ennek kapcsán a nagyarányú fejlődési lehe­tőségek már csak azért is bizonyosra vehetők, mert a berendezkedés arányában fel lehet venni a harcot az Alföld aszályos éghajlatával és az el­múlt években egyre gyakoribb terméskatasztró­­fáttal ellensúlyozni­­ ,mérsékelni ,le­hetenek. JV ta­pasztalatok azt is bizonyítják,­­hogy bizonyos terményekben még egyébként is kétszeresére, sőt háromszorosára lehet fokozni a terméseredmé­nyeket Ha tehát tekintetbe vesszük, hogy ez olyan terményekkel történik, mint például a ten­geri, amely nem romlandó áru, sem pedig sze­zoncikk, mint mondjuk a zöldségneműek s ha alacsony áron is, de kivitelre alkalmas, kétségte­lenné válhatik mindenki előtt, hogy hazánknak primordiális érdeke, hogy minél több szántóföld­területet tegyünk öntözhetővé.­­ Felbecsülhetetlen jelentősége van azonban a víznek terméketlen és szikes­ területek megjaví­tásában és termőfölddé való átalakításában is. Ebből a szempontból nézve viszont a telepítési lehetőségek új perspektívája bontakozik ki, ami e kérdések szolgálatában ismét súlyosa® esik latba. Alföldi vizeink hasznosítása ebben a vonat­kozásban annál is inkább figyelemreméltó, mert ebben az esetben a telepítés gondolata az osztály­ellentéteket nem fokozza és nem jelenti mások javainak kártalanítással vagy anélkül való igénybevételét. Alföldi vizeink hasznosításának elsőrendű gazdasági fontosságát tehát aligha kell indokolni és értékes közlemények, kimutatások és adatok a közvéleményt már jócskán tájékoztat­ták is. Amilyen fontos a gazdasági szempont, leg­alább olyan jelentősége van a problémához fű­ződő szociális lehetőségeknek. Minthogy méltán úgy érezhetjük, hogy közeledünk a megvalósítás­hoz, időszerűnek látszik annak megtárgyalása is, hogy a nagy alföldi gondolat sikeres kivitele mennyi és milyen munkaalkalmat és lehetőséget rejt magában és milyen szerepet játszhatik a szo­ciális problémáink megoldására irányuló törek­vésben. Mindenekelőtt külön kell választani a ter­vet és a munkásviszonyok szemszögéből nézve,­­felosztani állami munkára és az ezekből eredő munkaalkalmakra, továbbá pedig ennek kapcsán a mezőgazdaságnak öntözésre való fokozatos be­rendezkedésére és megvizsgálni, hogy ez utóbbi megint mennyi munkaalkalmat és kereseti lehe­tőséget jelent. Az Alföld vízproblémáinak teljes megoldását különféle feladatokra lehet szétbon­tani, amelyek azonban egymással többé-kevésbé összefüggenek. Elsősorban a Körösök hajózhatóvá tétele, a Duna—Tisza csatorna, a Tisza Szolnok felőli ré­szének Tokajig nagy hajózásra való berendezése és a Sajó kanalizálása Bánrévig, továbbá pedig mind a rendezett vizek öntözési szempontból való előkészítése, illetve a magángazdaságok rendel­kezésére bocsátása és azokhoz való közelebbvitele. E megoldandó tervekbe, bár nem szorosan véve alföldi vonatkozásban, de mégis vízügyi problé­máink szerves megoldásába beleillik a Sió csator­názása, illetőleg hajózhatóvá tétele és a Balato­non még a jövőben építendő kikötők. A szakértők becslése szerint e munkálatok öss­zköltsége kere­ken 250 millió fokozatos befektetését jelenti, még­pedig a következő felosztásban: a Körösök és a Berettyó hajózhatóvá tételének összes munkája 20 millióra, a Duna—Tisza csatorna költsége 90— 100 millióra, a Tisza Szolnok felőli részének nagy hajózásra való berendezése 40 millióra, a Sajó kanalizálása Bánrévig 30 millió pengőre, az öntö­zési lehetőségek biztosítása és a víznek a magán­gazdaságok részére való elérhetővé tétele mintegy 60 millióra s végül a Sió fentebb említett munká­latai a balatoni kikötővel együtt 15­-4 millióra tehető. Ezek csak hozzávetőleges számok, melyekből azonban kitűnik, hogy 15 évre felosztva, évi 16 millió pengő részösszeggel az egész és a minden idevonatkozó kérdést átfogó elgondolás megold­ható volna. E befektetett összegeknek munkabé­rek alakjában munkáskezekbe jutása a következő százalékos arányban oszlik meg: a Körösök ha­józhatóvá tételére a közeljövőben elkezdendő 7 mil­liós befektetés és még a jövőben elvégzendő mun­kák összes költségéből, 20 millióból 60 százalék esik munkabérekre és az egész befektetés 25 szá­zaléka kifejezetten földmunkásbérekre; a tiszai munkálatok befektetésének 60 százléka munkabé­rekre, összesen 25 százaléka a földmunkabérekre, a Sajó munkálatainak körülbelül 65 százaléka munkabérekre és 30 százaléka földmunkabérekre. A Sió munkálatainak 50 százaléka munkabé­rekre kifizetett összeget jelent és az összes költség 30 százaléka földmunkásoknak és napszámosoknak jut. A vizek öntözési célokra való előkészítési munkájában 65 százalék esnék munkabérekre és a befektetés 35 százaléka kifejezetten földmunkásodó részére. A Duna—Tisza csatorna építésénél foglal­koztatható összmunkaerő, a földmunkáknál 3,2 millió, az építőmunkáknál 2,6 millió, az iparban pe­dig körülbelül 2,7 millió munkás napszámegységet jelent. E munkánál összesen 801 millió munkás napszámegységgel lehet számolni. A Duna—Tisza csatorna építése körül foglalkoztatható összes munkaerő a tervnek 8 év alatt való kivitelét fel­tételezve, átlag évente 200 napon át 5300 munkás alkalmaztatását jelenti. A Körösök hajózhatóvá tételénél befektetett összegből általában munkabérekre esnek 12 millió pengő és ebből szorosan földmunkabérre 5 millió; a Tiszának Tokajig nagyhajózásra való beren­dezésénél általános munkabérre 24 millió pengő, ebből földmunkára kereken 10,000.000; a Sajó kanalizálásánál munkabérre 18 millió, földmun­kára 9,000.000; a Sió munkálatainak költségéből 90 millió általános munkabérre és szorosabban vett földmunkára 5,700.000 pengő; az öntözési be­fektetésből összesen 42 millió és csak földmunká­soknak 22.750.000 pengő kerülne kifizetésre. A fentiekben részletezett munkák végrehaj­tása révén kereken 53 millió pengő esik föld­m­unkásbérekre. Egy pengő 60 filléres napszámot véve alapul, 32.781.251 munkanapot, illetve nap­számot nyerünk s ezt a Duna-Tisza-csatorna adataival kiegészítve, összesen 35.281.251 földmun­kás napszám egységre lehet számítani, az építi és gyáripari munkásnapszámokon kívül! A csatorna építésén felül az egész elgondo­lás kivitelénél a fentebb említett módon, 15 évre beosztva és évenként 200 munkanapot számítva, összesen 163.906 földmunkásra van szükség. Évenként tehát ez az állami befektetés 15 esz­tendőn keresztül 200 munkanapon 10.927 földmun­kásnak és napszámosnak nyújt biztos munkával megélhetési lehetőséget. Nem is­ szólva a gyár­ipari és építőipari munkásságról és a szellemi munkások és fiatalság különböző vonatkozásű­ nagyarányú elhelyezkedési lehetőségeiről. Ha ezeket az adatokat­­szemléljük, szembe­szökővé válik az alföldi gondolatnak mélyreható szociális értéke és jelentősége. Ahogyan az állami munkák megkezdődnek, abban az arányban lehet számítani a magángazdaságnak is az öntözésre való fokozatos berendezkedésére. Mindenki ösztö­nösen és a vizek rendelkezésre állásával arányos ütemben, meggyőződésem szerint á­llandóan foko­zódó jelleggel fogja az öntözés gondolatát ma­gáévá tenni és ez a kérdéskomplexum szociális vonatkozásban további nagy értéket jelent. Egy katasztrális holdnak öntözésre való berendezése, átlagos nivellálási munkát feltételezve a tapasz­talatok alapján, 100 pengőre tehető, így tehát száz katasztrális holdnak öntözésre való berende­zése bizonyos műszaki befektetéseken kívül, tisz­tán földmunkában, tízezer pengő befektetést je­lent. Mindenesetre későbbi "kihatásában a magán­gazdaságoknak busásan meghozza a befektetési költségeket, addig is azonban azt jelenti, hogy a 1­50. pengős napszám alapján 140 embernek lesz körülbelül 50 napon keresztül keresete és munka­­alkalma. Az Alföld vízügyi problémáinak meg­oldása és az öntözési lehetőségek százszázalékos megteremtésének kapcsán mintegy 200 ezer hold öntözhetővé tételét érhetjük el. Természetesen csak a jövő fogja megmutatni, hogy ennek a 200 ezer holdnak a tulajdonosai milyen mértékben kívánják az állam által rendel­kezésre bocsátott vízügyi lehetőségeket igénybe venni. A magyar mezőgazdasági kultúrának nagy­fokú haladását tekintetbe véve, amely különösen az elmúlt évtizedekben ötlik szembe, remélhető, hogy 35—10 év alatt ez a 200 ezer hold berendez­kedik az öntözésre. Az első években valószínűleg kisebb mértékben, később majd fokozódó számo­kat kapunk — mindamellett remélhetjük, hogy már az első években is évenként 3—4 ezer holdat rendeznek be öntözésre, ami további 400 ezer pengő befektetést jelent, amelynek azonban úgyszólván, teljes összege földmunkásbérekre fizetődik ki. Ez további mintegy 2500—3000 földmunkásnak, még­pedig különösképpen kubikosnak megélhetési lehe­tőségét biztosítja két hónapon át tartó munká­ban. Ha tekintetbe vesszük, hogy ez az eg­yik leg­nagyobb teljesítményű munkástípus már évtize­dek óta fokozódó mértékben munkátlanul és tét­lenül kénytelen megküzdeni az egyre súlyosbodó gazdasági viszonyokkal és ha az egész alföldi gondolatnak úgy gazdasági, mint szociális vonat­kozásait szem előtt tartjuk, igazán meggyőződ­hetünk arról, hogy mindent el kell követnünk, hogy e kérdések végleges megoldásának útjára lépjünk.

Next