Pesti Napló, 1938. április (89. évfolyam, 73–97. szám)

1938-04-03 / 75. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1958 április 1 ÉLETEM MÉRLEGE Világhíres emberek, jelentős kortársak, — írók, tudósok, papok, művészek, hadvezérek, — életük tanulságáról (Copyright by Pesti Napló) Johan Boyer: Életem rezüméje? Hogy a legnagyobb Isten-ajándék a hála. A hálás mindenkor gazdag. Luigi Pirandello: Semmi nem igaz, ám minden igazzá válhatik, ha a szellem, teremtő ereje által, igazzá teszi. Prof. Max Planck: Az értelmiségnél (»Intelligenz«) értékesebb a jellem. August von Mackensen marsall: Bízni Istenben és a saját erőnkben. Arz Arthur báró vezérezredes: Magyar próza-fordításban: Sollt' mich wer fragen, Ha megkérdi tőlem valaki, Was das Leben sei, Mi legyen az élet, Mü­sst' ich ihm sagen, Azt kell mondanom néki: 'ne Narretei. Bohóság-bolondság. Der Mensch ist ein Spiel- Ibhall Szeszély és szerencse Von Laune und Glück, Játéklabdája az ember, Es wirft ihn der Zufall Majd előre, majd hátra Bald vor, bald zurück. Vett a vak véletlen. Prof. Ludwig Klages: Mivelhogy mármost életünk egy tevékeny­dolgos életté lett, a szemlélődésnek immáron csak ritka óráival, nem tudnék a magam számára jobb jelszót mint ezt: »Igyekezzék mindenki min­dent amit tesz, oly tökéletesen végezni el, amily tökéllyel csak tudja«. Aki képes igazodni e jelszóhoz, az — s legyen életútja bármily kövekkel s tüskékkel agyon­rakott is — nem fog hiányt szenvedni oly pilla­natokban, melyekben mélységes kielégülést érez. Mert nincsen oly tevékenység, legyen az házépí­tés, könyvvezetés avagy portörlés, amelyet ne lehetne többé vagy kevésbé tökéletesen elvégezni. Minden tökéletes teljesítménnyel pedig együtt­jár a boldogság egy neme. Johannes Jörgensen: (Megjegyzés: A dán konvertita író immár hosszú évek óta Assisiben, s főleg az assisi szent Ferenc kultusznak él.) Credo in unam, sanctum, catholicam et apo­stolicam ecclesiam. Graf Hermann Keyserling: Csak két erény követelendő mindenki fiától: őszinteség és bátorság. Előre megalkotott véle­ménnyel, egy átvett hithez való igazodás avagy egy kigondolt világnézet útján senki se jut előbbre, mert senki sem tudhatja magától érte­tődően, mi a valódi és a helyes és az értékes, s mi nem az. Egyedül az élet megigenlett kaland­jaira való hajlandóság (»das befahre Abenteuer des Lebens«), az önkockázathoz való akarat vezet, mégoly sok kerü­lőúton át is, a célhoz, amelyet mindenki, mégoly tudattalanul is, életcéljának képzel el. Ezért törekszem arra, mentül öregebbé leszek, antál inkább, hogy életemet lehetőleg ki­hívóvá («herausfordend«) alakítsam. Az ellen­hatások, melyeket kiváltok, nemcsak értékeseb­bek, de kedvesebbek is előttem minden helyeslés­nél. Elkerülhetetlenül bebizonyosodik ily élet­vezetés által, — és az én tapasztalatom szerint csakis ily életvezetés által — mi az előnyös s mi a hátrányos, mi a valódi s mi a látszat. Így ju­tunk a világ és én kölcsönhatások útján közösen előre. Eddigi életemnek itt röviden összefoglalt ta­nulsága egyúttal iskolámnak is, a »Bölcseség Is­kolájá«-nak, alaptanítása. Prof. Burghard Breitner: Az élet maga alapjában semmi. A gondolat, amelynek szolgál, minden. Richard von Schaukal: A munka, az átka, áldása az emberne­k. Az segíti elviselni az életet. Nyugalom (»Ruhe«) pe­dig a célja. Ez az életen­­keresztül átmutat a­­valóságos létbe. Prof. Hans Fischer: Minden új megismerés a kérdések megsokszo­rozódó tömegét teremti meg és mindig újból sze­münkbe szúrja a feladatok kimerí­thetetlenségét , azt, hogy mily kevés, ami feladat elvégeztetett. Gottfried Benn: Életem tanulsága benne van egyik versemben: Az élet hídverés Folyamokon, melyet elenyésznek. Prof. Hans Driesch: Hamis és az emberiség erkölcsi kultúrájára nézve veszedelmes tanítás, hogy az a Valami, amit Szellem, Értelem s más hasonló néven neve­zünk, az »Élet«-ne­k és a »Létek«-nek ellensége. A t Szellem magának az Életnek a teremtménye. Igen, igaz, önző ösztönök szolgálatába állítható. Ám annak a tudatos javításán is munkálhat, amit az élet tudattalan elve hibázott és mulasztott. A meggyőződésen, hogy ez a voltaképpeni feladata, alapszik minden erkölcsi haladás lehetőssége. Jeanne Berta Lemmig: Mi emberek követelők vagyunnk — vagy áldo­zók. — Abban a pillanatban, amelyben ez a két csoport egyikéhez való hozzátartozásunkat felis­merjük — és megigeneltük, megtaláljuk életünk törvényét — és a beteljesülését. Karin Michaelis: Az én életrezümém ez. Mi emberek azért s arra vagyun­k itt e föl­dön, hogy megkíséreljük, hogy egymást lehetőség szerint, ha ez a lehetőség korlátolt is, segítsük-Sajnos, mi emberek, legalább is a legtöbbünk, önös hajlam­osságunk folytán, alig tudjuk fel­fogni az egyszerű, de igaz tételt, hogy m­indany­nyian kis testvérkék és nővérkék közös világát alkotjuk, s még kevésbé tudunk az egyszerű tétel szerint élni. Ha még egyszer élőb­ől kezdhetném életemet, megkísérelném, — ez lebeg a szemem előtt — jó­nak lenni. Két érzés legyőzhetetlen számomra és minden egyebet túlszárnyaló: életöröm és részvét. Élet­örömöm oly nagy, hogy szüntelen lelkiismeret­furdalásokkal járok-kelek, mert ne­m­­ tudok min­denki­ mást is vidorrá és életvidámmá varázsolni. Cécile Ines Loos: A S­­abad ember megy a maga útján. Az erény és bűn mértékeit, melyek évezredek óta ki-í­sérik útján, elhagyta. Kevesek már számára. Aki igazán erényes, az önmaga semmit sem tud róla. Ám akinek kerülnie kell a bűnt, az még foglya a bűnnek. A szabad ember megy a maga útján és nem tekint vissza. Nem jövendöl semmit. Hol a boldogság? Van egy dinamikája a Bensőnek és egy di­namikája a Külsőnek, amelyek ketten teremtik meg a boldogságot. Küntről a mási­k ember jó­sága jő felénk és elmulasztja végezetül minden károsodásunkat, mert a jóság úgy nő az emberi­ség szívében, mint valami fa. Ám a rettenthetet­lenség önmagainkkal szemben, a Bensőnkből jö,­­ az isteni törvény bennünk. A könyörtelenség nem­­keni másra az önnön­ tévedéseket, hanem ön­maga viseli azok következményeit. A hinn­a azt mondja: »Ha Istennek úgy tetszik, hogy egy tig­ris széjjeltépjen, úgy ezt a halált is igazságosnak fogom tekinteni«. — Az elnyomotthoz pediglen­emígy szól: »Viseld a sorsodat, még ha az is a sorsod, hogy egy egész életen át megvetlek«. — Csakúgy mint önmagával szemben,a könyörület nélkü­l való felebarátjával szemben is. Jóságosabb a Nyugat. Ő azt mondja testvé­réhez: »Jer, segítségedre akarok lenni, nehogy el­kárhozzál.« Megerőlteti lelkét, hogy embertársa legcsekélyebb szenvedését is meglássa s figyel­mére méltassa. Ám amily türelmes társával szemben, epoly türelemmel van saját szíve irá­ny­ábal, és sok szép napot kíván neki. Úgy hiszi, más mint kellemetes sorsot önmaga számára, nem kell érvényesnek elismernie. A saját csele­kedetei tévedéseit-hibáit felebaráti tévedéseivel­hibáival mentegeti. Ha a Kelet könyörtelen ke­ménységével, akkor a Nyugat önszánatkozásával pusztítja magát. Nincsen mégoly kétségbeesett helyzete sem a Bensőnek, amelyet ne lehetne, ön­magával szembeni könyörületlenség által, ki­egyenlítni — és nincsen mégoly kellemetlen hely­zete embertársunknak, amelyet ne lehetne meg­gondolt jósággal eltüntetni. Ha önmagunkkal szemben oly könyörület nélkül valók lennénk mint felebarátunkkal szemben s felebarátunkkal szemben oly jóságosak mint önmagunkkal szem­ben, — egy csapásra megváltoznék a világ képe. Maradéktalan jóság mindenkivel szemben és maradéktalan irgalmatlanság önmagunkkal szem­ben: örök boldogságot biztosítanának az emberi­ség számára. Johannes Y. Jensen: Megfigyeléseim végső eredménye: A létet és az embert fokokba es nézni. Biológia annyi mint: Szeretet. Upton Sinclair: Általában azt mondanám, a legfontosabb, hogy. isgysa egy célnak mddig, túlemelkedik az önmagunk személyein és legyen sikerünk. A mi jelenünkben a legfontosabbnak a szociális folya­matot tartom, amely körülöttünk hullámzik és általunk végbemegy. Ha nem érteném meg a szociális kívánságokat és a munkásoknak az élet­javak ellenőrzéséért folytatott harcát, úgy a vi­lágot, amelyben élünk, túl borzasztónak látnám ahhoz, hogy élni lehesen benne. Prof. Werner Lombart: »Az élet nem a javak legfőbbike.« * Georg Hirschfeld: Élni annyit jelent, mint­ úton lenni. Ennek a tudata nem szabadna elhagynia semilyen eleven lényt. Értelme és célja az utnaik? Keresés és ta­lálni­ akarás, és egyúttal harc az útbaakadt s megtalált dolgokkal. Lehet hogy bölcseség, talán csak igazság, sohasem vonni el magunkat a meg­kívánás és megszenvedés ez ellentéte elől és felis­merni benne a lét megfejthetetlen varázsát. Pater Josef Kreitmaier S. J. Az élet megélesítette hallásomat mindennemű teremtett lény sóhaja iránt, hogy a Véletlen, a­z­öttételes és a Végtes a Szükségszerűben, a Föl­tétlenben és a Végtelenben, a Tökéletlen a Töké­letesben, a Mindenki harca mindenki elleni, a Mindenkinek mindenkivel való békében, a Szen­vedő a változtathatatlan Boldogságban, a homá­lyos Rejtély a Megoldás tiszta fényében, a Ha­­­landó az Örökben, az Evilági a Túlvilágban, az Embert az Isteniben találja meg beteljesülését. Victor Margueritte: Életem rezsiknéje. Nagy undor az emberek hipokritasága és kiutat nem lelése miatt. Nagy hit, hogy az individuális fejlődésben m­agában adva van a szükséges revolúció alapja. Hans Bethge: Dobj el, hogy ne veszíthess el, így nem gyűr­hetnek le a családiások. Ernst Lothar: Az élet értelme: önmagunkat legyőzni. Paul Schurek: »Igyekszem mindenen nevetni, félelemből, hogy hirumu kell rajta.« Ez a bölcs mondás a­­beaumartiluustól való; nekem tetszik. Emil Lucka: Az élet sok mindenfélére megtanított, ám menne! öregebb leszek, annál erősebmen­kent ha­talmába egy dolog: a rejtélyessége. Mindig újra és újra csodálkoznom kell, mily jól keresztüllát­nak az emberek minden dolgon és minden szemé­lyiségén, mily jól megértenek minden összefüg­gést, mily gyorsan ítélkezn­ek minden és mindenki fejött. (Én magam is ugyanígy csináltam valami­kor.) És énbennem mégis mind bizonyosabbá tu­datosodik, hogy semmit sem lehet igazán fel­fogni, hogy, ha valami világossá lesz előttünk, a legjobb esetben egy réteget értettünk meg (és ezt is tán csak félig-meddig), hogy azonban minden jét vegtelen sokféleségben rétegeződik, hogy alig akad ember, aki a valóságban az- amily­ennek mi latin hisszük. »Homályos az élet«, így hangzik egy kínai mondás és ezt a homályt mind mé­lyebben sejteni — megérteni nem tudjuk —, ez látszik előttem lényegesnek. Tévednek azok, akik azt hiszik, a tapasztalások és felismerések növek­vésével és gazdagodásával világosabban tudják érteni és értékelni a világot: ellenkezőleg, ennek ez a fordítottja érvényes: mentül jobban felfegy­verkezetten hatol szem és szellem minden léten keresztül-kasul, antál mélyebbnek és titokzato­sabbnak bizonyul minden lét. A bölcseség volta­képpeni ellenségei a magabiztosak és önelégültek, akik pontosan ismerik mindennek nyitját. A mű­vészet legmélyebb értelme pediglen— és ezért bölcs a művészet, — ez: az élet gazdagságának, kimerít­hetetlenségének és rejtélyességének érzését meg­teremteni, fenntartani és elmélyíteni. Heinrich Suso Waldeck: Ifjabb éveimben sok mindenféle bölcseségre lyukadtam, míglen megelégedtem ez egyetlennel: Istent, aki az életet adja nekem, szeretni és félni, mint gyermek az atyját; Őneki, aki munkát ad nekem, szolgálni, mint szolga az úrnak; Őneki, aki örömöket ajándékoz nekem, köszönetet mon­dat, mint egy méltatlan koldus a nemes gazdag­nak; Őbenne, aki megszenvedtet engem, bízni, mint egy okos beteg az orvosban, aki megsebez, hogy meggyógyítson. Darálóköveket IRUS és más rendszerű darálókhoz raktárból szállít Hámozógép smirgliköpenyeket legjobban és legolcsóbban készít és javít VARGA OTTÓ LAJOS csiszolóárugyíkr Budapest, VI., Fövény utca 89. Telefon: 914—93

Next