Pesti Napló, 1938. május (89. évfolyam, 98–120. szám)
1938-05-05 / 101. szám
4 Csütörtök PESTI NAPLÓ „Nem a nyelvében él a nemzet" Irta: Pálóczi Horváth György Az elmúlt félévben sokat tanultunk, így többek között azt is, hogy az iskolában hazugságokra oktattak. Magyarország ebben az új korszakában ugyanis megcáfolják azt a »volt igazságot«, hogy nyelvében él a nemzet. Hogy a franciák, az angolok, az olaszok, a németek még mindig ezt az, úgy látszik, elavult igazságot vallják, az most nem is fontos. Magyarországra új szellemi éra köszöntött. E szellemi éra bajnokai fitymálva beszélnek azokról, akiknek magyarsága a magyar múltba és a magyar szellembe gyökerezik. A magyar szellem múltjában nem szabad a jövő irányvonalait keresni, mert a fent említett urak szerint nem fontos, hogy mindenféle »skriblerek«, mint Zrinyi, Balassa, Berzsenyi, Vörösmarty, Bajza, Arany, Eötvös József, Kemény Zsigmond, Petőfi, Jókai, milyen irányokban látták a magyar nép boldogulásának lehetőségeit, milyen elveket vallottak szentnek. A magyar múlt e megtagadói a magyarságot és a magyar nemzeti eszmét tagadják meg. Nemcsak a mai magyar írókat akarják az előzetes cenzúra szégyenletes kalodájába zárni, de megvetően beszélnek a nagy elődökről is és azokról, akik a »nyelvében él a nemzet« igazságát vallják. Nos, ha ezek a »skriblerek« annyira nem fontosak és ha az az állítás, hogy nyelvében él a nemzet, olyan ostobaság, akkor talán vonjuk ki a magyar történelemből a »skriblereket« és mindenkit, akinek a magyar nyelvhez belső köze van. A kivonás egyszerű számtani művelet. Tisztítsuk meg elméletben a magyar múltat a skriblerektől, a színészektől, a szellem embereitől, akik önző és káros tevékenységükkel megteremtették, kiművelték a magyar nyelvet és magyar olvasó-és nézőközönséget teremtettek, akik a táblabíróvilág latinul beszélő urait, a Habsburg-elnyomás alatt élő ország népét, a városok szász, sváb, szlovák, bolgár, cseh lakosságát és a Bach-korszak alatt letelepedett idegen hivatalnokokat rászoktatták a magyar nyelvre. Feledkezzünk meg mindenkiről, tagadjunk meg mindenkit, aki nem állami vagy megyei hivatalnok, aki nem földesúr vagy nagyiparos és nézzük meg, miképpen festett volna, mondjuk, a századvégi Magyarország nélkülük. Budapest nagy, poros alföldi város lett volna, amelynek lakossága németül beszél. A nemesség hű maradt volna a táblabíróvilág deákműveltségi uraihoz s felváltva beszélt volna latinul, míg a haladóbb szelleműek az arisztokráciához igazodva, németül és franciául is beszéltek volna. A városi polgárságból kifejlődő plutokrácia természetesen az arisztokráciát követte volna és csak a föld népe beszélt volna egy darabos, nehézkes, bárdolatlan, sokszáz tájszólásra felbomló magyar nyelvet. Így festett volna a millenniumi Magyarország a »skriblerek« nélkül, akiknek utódait ma olyan fontos jól megrendszabályozni, kártékony tollaikra minél több és minél szégyenletesebb bilincseket rakni. Úgy látszik, a »honatyáknak« akik a múlt skriblereit fitymálják és a »nyelvében él a nemzet« igazságát megtagadják, egyáltalában nem fontos, hogy ma ez az ország és ez a nép magyarul beszél, nem pedig németül és latinul. Mellesleg a magyar nyelv és a magyar szellem harcosai nélkül történelmünkből elmaradt volna 1848, épp igy, mint a 67-es kiegyezés, ez az ország sok németajkú lakosával szerves része maradt volna a Habsburg császárságnak, a békeszerződés Ausztriához csatolta volna és hogy 1938 március 12-én mi történt volna vele, azt könnyű kiszámítani. Honom jelenlegi atyái között igen sok akad, aki szerint a nyelv, ez esetben a magyar nyelv, a nemzet szempontjából egyáltalán nem fontos. Ugyanezek a honatyák a nemzeti eszme előharcosainak vallják magukat. Mi hát a nemzet? A faj úgy látszik nem, mert a honatyák között ismerünk néhány idegen fajút, mint ahogy az egész jelenlegi uralkodórétegben sok a volt sváb, szlovák, szász, cseh és ha jól megnézzük, még román is akad. Persze furcsa, hogy ugyanezek az urak Petőfit is megtagadják, amint valaki a Petőfi által szentnek tartott gondolat- és sajtószabadságra hivatkozik, azon az alapon, hogy Petőfi nem volt magyarfajú. Igaz, hogy ők sem azok, de Petőfinek ezenkívül még nagy bűne van: alig volt ember, aki úgy, olyan tüzesen, igazán és tisztán tudott volna magyarul érezni, írni, szenvedni, mint ő. A magyar nyelv mérhetetlen kincseket köszönhet neki, de sok mai honatya előtt mégsem lehet hivatkozni Petőfi meggyőződéseire, hitére, magyar álmaira, mert hiszen író volt, káros és gyanús egyed, aki mindig és mindenkor gyanús a nemzetgyalázás bűnére. Hogy mellesleg meg is halt a magyar hazáért? Ez azoknak az uraknak úgy látszik nem fontos, akik főfaladatuknak tartják a magyar írók és a magyar szellem elnémítását. A játék, amit űznek, igen veszélyes. Nemzedékeket neveltek fel Csokonai, Vörösmarty, Petőfi rajongó tiszteletére, a Falu jegyzője kötelező iskolai olvasmányunk volt, ezért emlékszünk oly jól rá és tudjuk azt is, hogy báró Eötvös Józsefet e könyv miatt sok-sokrendbeli nemzetgyalázás címén ítélnék ma börtönre. Veszélyes játék megtagadni mindazt, amire nemzedékeket tanítottak, de itt megtagadják. Mert az írók, a művészek és tudósok magyarsága nem az ő magyarságuk. Általában az egész ezeréves magyar múlttal megszakítják a közösséget, elvetik a szentistváni gondolatot. Mátyás király világnézetét, gróf Széchenyi Istvánt és a szabadságharcot, Kossuth Lajost és Deák Ferencet. Várjon milyen kincsekkel, milyen új értékekkel, milyen szent célokkal indulnak neki a következő ezredévnek? Vagy talán csak hónapokban számolnak? PESTI TŐZSDE ÚJ SZÁMÁNAK FŐBB CIKKEI: Lamotte Károly dr. a főváros nagy pénzügyi tranzakcióiról — Dr. Máté Imre: Az agrárproblémák és a Darányi-kormány — Hossz a kötvénypiacon és a gabonatőzsdén — Hol lesznek útépítések — Dr. Kégl János: A vidéki pénzintézetek vagyonadója — Mi az igazság a Budapestvidéki Kőszénbánya körül — A beruházási munkálatok és a gazdasági élet —• Exportszindikátust létesít a konzervipar — A rossz időjárás és a textilipar — Textil, biztosítási, vegyészeti, színházi, vidéki hitelélet rovatok Egyes szám ára 40 fillér Főszerkesztő: Kallós János 1938 május 5 Erőteljes kövér egyéneknek, köszvényeseknek és aranyérben szenvedőknek reggelenként éhgyomorra egy-egy pohár természetes .Ferenc Józsefé keserűvíz gyakran felbecsülhetetlen szolgálatot tesz. Kérdezze meg orvosát. Németország és a cseh kérdés az angol alsóház előtt London, május 4. Az alsóházban Mander képviselő megkérdezte a miniszterelnököt, hogy tekintettel a Dániában, Belgiumban, Csehországban, Magyarországon és más, Németországgal határos országokban a német kormány politikája következtében érzett nyugtalanságra és bizonytalanságra, hajlandó-e a béke Európai részében való fenntartásának kérdését a Népszövetség elé vinni, vagy Németországnál ebben az ügyben közvetlen előterjesztéseiket tenni. Butler külügyi államtitkár: Az angol kormány nem hiszi, hogy a javasolt eljárás jelenleg hasznos eredményhez vezetne. Mander: Tekintettel arra, hogy az angol gyarmatokat is éri fenyegetés, nem volna-e jobb összetartani, mint külön-külön elbukni. Butler nem felelt. Adams képviselő megkérdezte a miniszterelnököt, hajlandó-e a Népszövetségi Tanácsnál az alapokmány 11. szakasza alapján olyan irányú előterjesztéseket tenni, amelyek szerint Németország legutóbbi beavatkozása Csehország belügyeibe Európa békéjét fenyegeti, amivel szemben az angol kormány nem mutathat közömbösséget. Chamberlain miniszterelnök: Nem hiszem, hogy a javasolt eljárás hasznos eredményhez vezetne. Adams: Tudja-e a miniszterelnök úr, hogy ha Henlein követeléseit teljesítik, Csehország függetlensége voltaképpen megszűnik. Chamberlain: Lehet, hogy ez így van, lehet, hogy nem, de ez nem érinti válaszomat. Adams: Meg van-e győződve a miniszterelnök úr arról, hogy Berlin tényleg a szudétammet kérdés békés és észszerű megoldását kívánja. Chamberlain nem felelt. Óriási közönségsiker a Budapesti Nemzetközi Vásáron A hatodik napja nyitva álló Budapesti Nemzetközi Vásár a kedvezőtlen időjárás ellenére is változatlanul a közönség érdeklődésének középpontjában állt a szerdai napon is. A helyzet csak annyiban változott, hogy míg máskor a vásár sétányait kedveli a közönség, most jobban a pavillonok belsejébe húzódik. Telt háza volt elsősorban a televíziónak, a divatszínháznak és a vásár mozijának. Zsúfolásig megteltek a rádióegyetem és a fényiskola csarnokai. A legapróbb részletekig tanulmányozta a közönség Brazília, Egyiptom és Brit-India ipari kultúráját. Az asszonyokat a francia brokát- és selyemzuhatagok, a férfiakat inkább a francia pezsgő és bor kötötték le hosszasabban. Nagy keletje volt ma a napos tájaknak. A közönség ezrével vonult az olasz gyarmatok, a jugoszláv tengerpart propagandáját szolgáló pavillodokba, de époly érdeklődéssel nézte Bréma kikötőjének mozgalmas életét, a hajók, érkezését és rakodását, csak úgy, mint a repülőgépkiállításnak a pillekönnyű repülés gondolatát közvetítő szebbnél szebb gépeit. Élénk élet volt a textilipar csarnokaiban, ahol a párizsi divattermelés a tejből, meg a fából készült szövetek között oszlott meg a közönség érdeklődése. Mikor pedig erősebben megeredt az eső, sokan a vasipar cső- és lemezpalotáiba húzódtak meg, ahol a vasból készült felhőkarcolók tövében elhúzódó »vaskert« szolgált változatos atrakcióul. Jól jártak azok is, akik a mai napot szánták az áruban való válogatásnak. Zsúfolásig megteltek ezzel a közönséggel az iparművészet kincseit és a magyar népművészet remekeit feltáró pavillonok. A legnagyobb élet az Iparcsarnokban bonyolódott le, ahol a közönség az ezer változatos látványosság szemlélésével órákat tudott eltölteni. A közben-közben kisütő nap ezrével vonzotta a látogatókat az élelmiszerutcában és a szellős élelmiszer -pavillonban, ahol szerdán különösen borban és különböző meleg italokban alakult ki nagy forgalom. A kora délutáni órákban testületileg megjelent a vásár területén a Magyar Vidéki Szikvízszövetség kongresszusának közel 500 főnyi közönsége, amely élénk forgalmat bonyolított le a szakmákat érdeklő árukat bemutató kiállítókkal. A vásáron megjelent külföldi vendégek között különösen a lengyel gyáripari szövetség elnökségi tagjának, Serog h. mérnöknek látogatása keltett érdeklődést. Megjelent a vásár területén a nap folyamán számos külföldi diplomata is, akik közül különösen az orosz ügyvivő és a francia követ, Maugran látogatása keltett figyelmet. Este érkezik Budapestre a jugoszláv vasúti és közlekedési miniszter, Spaho Mehmed, akinek csütörtöki programjában a Budapesti Nemzetközi Vásár látogatása is szerepel. Most jelent meg* Időjárás - éghajlat Magyarország éghajlata A meteorológia és klimatológia kézikönyve írták dr. Réthly Antal és Bacsó Nándor 150 képpel, 6 melléklettel, 401 oldal. Aram Kapható Az Est könyvkereskedésében, Erzsébet körút 18-26 Kornis Gyula kapta az Akadémia nagydíját (Saját tudósítónktól.) A Magyar Tudományos Akadémia Nagyhetének keretében az Akadémia tagjai szerdán délután összes ülést tartottak Ravasz László ref. püspök, másodelnök elnöklésével. Az ülésen Voinovich Géza főtitkár jelentést tett az osztályok ajánlásairól, melyeknek alapján az ülés az akadémiai jutalmaik odaítélése tárgyában a következő határozatokat hozta: A Nagyjutalmat Kornis Gyula kapta, »Az államférfi« Című művéért; a Marczibányi-mellékjutalmat Bartók Györgynek adta az összes ülés »Az erkölcsi értékesztme története« című művéért. A Kazinczy Gábor és I neje jutalmat Scherffel Aladár levelező tag, a kitűnő biológus; a Sámuel Kölber-jutalmat Techert József nyerte »Csokonai nyelvi forrásai« című dolgozatáért. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a csepeli kikötő felavatása alkalmával vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzójáról elnevezett jutalmat alapított, ezt első ízben a kiküldött bizottság Sfeiler Farkas professzornak ítélte oda »Közgazdasági lexikon« című munkájáért. A Chorin Ferenc-jutalmat vitéz Lurdnyi Unger Tivadar kapta »Budapest szerepe Magyarország gazdasági életében 1925—34.« című munkája jutalmazásaként. A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. Boniiczy Albert-jutalmával Szekfű Gyula történettudóst tüntette ki az Akadémia Magyar története című művének III—V. köteteiért. A Kónyi Manó-jutalmat — amellyel publicisztikai tevékenységet tüntet ki az Akadémia — Slerczeg Ferenc kapta »Napfelkelte elő !« című munkájáért. A Weiss Fülöp jutalommal dr. Barnóthy Jenő és dr. Forró Magdolna »A kozmikus sugarak rendszeres tárgyalása« című tanulmányát tüntették ki. Az együttesen kezelt alapítványokból létesített jutalmat dr. Kopics Imrének vélték »Ortopädiui vizsgálatok ikreken« című tanulmányáért. Budapest székesfőváros hadtörténelmi jutalmát Aggházy Kamilnak adták »Budavár ostroma« című munkája jutalmazásaképpen. A Molnár Kálmán jutalmat és Budapest székesfőváros művészettörténeti jutalmát nem adták ki.