Pesti Napló, 1938. május (89. évfolyam, 98–120. szám)

1938-05-05 / 101. szám

4 Csütörtök PESTI NAPLÓ „Nem a nyelvében él a nemzet" Irta: Pálóczi Horváth György Az elmúlt félévben sokat tanultunk, így töb­bek között azt is, hogy az iskolában hazugsá­gokra oktattak. Magyarország ebben az új kor­szakában ugyanis megcáfolják azt a »volt igaz­ságot«, hogy nyelvében él a nemzet. Hogy a fran­ciák, az angolok, az olaszok, a németek még min­dig ezt az, úgy látszik, elavult igazságot vallják, az most nem is fontos. Magyarországra új szel­lemi éra köszöntött. E szellemi éra bajnokai fity­málva beszélnek azokról, akiknek magyarsága a magyar múltba és a magyar szellembe gyöke­rezik. A magyar szellem múltjában nem szabad a jövő irányvonalait keresni, mert a fent említett urak szerint nem fontos, hogy mindenféle »skrib­lerek«, mint Zrinyi, Balassa, Berzsenyi, Vörös­marty, Bajza, Arany, Eötvös József, Kemény Zsigmond, Petőfi, Jókai, milyen irányokban lát­ták a magyar nép boldogulásának lehetőségeit, milyen elveket vallottak szentnek. A magyar múlt e megtagadói a magyarságot és a magyar nemzeti eszmét tagadják meg. Nem­csak a mai magyar írókat akarják az előzetes cenzúra szégyenletes kalodájába zár­ni, de meg­vetően beszélnek a nagy elődökről is és azokról, akik a »nyelvében él a nemzet« igazságát vall­ják. Nos, ha ezek a »skriblerek« annyira nem fon­tosak és ha az az állítás, hogy nyelvében él a nemzet, olyan ostobaság, akkor talán vonjuk ki a magyar történelemből a »skriblereket« és min­denkit, akinek a magyar nyelvhez belső köze van. A kivonás egyszerű számtani művelet. Tisz­títsuk meg elméletben a magyar múltat a skrib­lerektől, a színészektől, a szellem embereitől, akik önző és káros tevékenységükkel megteremtették, kiművelték a magyar nyelvet és magyar olvasó-és nézőközönséget teremtettek, akik a táblabíró­világ latinul beszélő urait, a Habsburg-elnyomás alatt élő ország népét, a városok szász, sváb, szlo­vák, bolgár, cseh lakosságát és a Bach-korszak alatt letelepedett idegen hivatalnokokat rászok­tatták a magyar nyelvre. Feledkezzünk meg min­denkiről, tagadjunk meg mindenkit, aki nem állami vagy megyei hivatalnok, aki nem földes­úr vagy nagyiparos és nézzük meg, miképpen festett volna, mondjuk, a századvégi Magyar­ország nélkülük. Budapest nagy, poros alföldi város lett volna, amelynek lakossága németül beszél. A nemesség hű maradt volna a táblabíróvilág deákműveltség­i uraihoz s felváltva beszélt volna latinul, míg a haladóbb szelleműek az arisztokráciához iga­zodva, németül és franciául is beszéltek volna. A városi polgárságból kifejlődő plutokrácia termé­szetesen az arisztokráciát követte volna és csak a föld népe beszélt volna egy darabos, nehézkes, bárdolatlan, sokszáz tájszólásra felbomló magyar nyelvet. Így festett volna a millenniumi Magyarország a »skriblerek« nélkül, akiknek utódait ma olyan fontos jól megrendszabályozni, kártékony tol­laikra minél több és minél szégyenletesebb bilin­cseket rakni. Úgy látszik, a »honatyáknak« akik a múlt skriblereit fitymálják és a »nyelvében él a nemzet« igazságát megtagadják, egyáltalában nem fontos, hogy ma ez az ország és ez a nép magya­rul beszél, nem pedig németül és latinul. Melles­leg a magyar nyelv és a magyar szellem harcosai nélkül történelmünkből elmaradt volna 1848, ép­p­ igy, mint a 67-es kiegyezés, ez az ország sok né­metajkú lakosával szerves része maradt volna a Habsburg császárságnak, a békeszerződés Auszt­riához csatolta volna és hogy 1938 március 12-én mi történt volna vele, azt könnyű kiszámítani. Honom jelenlegi atyái között igen sok akad, aki szerint a nyelv, ez esetben a magyar nyelv, a nemzet szempontjából egyáltalán nem fontos. Ugyanezek a honatyák a nemzeti eszme előharco­sainak vallják magukat. Mi hát a nemzet? A faj úgy látszik nem, mert a honatyák között ismerünk néhány idegen fajút, mint ahogy az egész jelen­legi uralkodórétegben sok a volt sváb, szlovák, szász, cseh és ha jól megnézzük, még román is akad. Persze furcsa, hogy ugyanezek az urak Petőfit is megtagadják, amint valaki a Petőfi által szentnek tartott gondolat- és sajtószabad­ságra hivatkozik, azon az alapon, hogy Petőfi nem volt magyarfajú. Igaz, hogy ők sem azok, de Petőfinek ezenkívül még nagy bűne van: alig volt ember, aki úgy, olyan tüzesen, igazán és tisztán tudott volna magyarul érezni, írni, szen­vedni, mint ő. A magyar nyelv mérhetetlen kin­cseket köszönhet neki, de sok mai honatya előtt mégsem lehet hivatkozni Petőfi meggyőződéseire, hitére, magyar álmaira, mert hiszen író volt, ká­ros és gyanús egyed, aki mindig és mindenkor gyanús a nemzetgyalázás bűnére. Hogy mellesleg meg is halt a magyar hazáért? Ez azoknak az uraknak úgy látszik nem fontos, akik főfaladatuk­nak tartják a magyar írók és a magyar szellem elnémítását. A játék, amit űznek, igen veszélyes. Nemze­dékeket neveltek fel Csokonai, Vörösmarty, Pe­­tőfi rajongó tiszteletére, a Falu jegyzője kötelező iskolai olvasmányunk volt, ezért emlékszünk oly jól rá és tudjuk azt is, hogy báró Eötvös Józsefet e könyv miatt sok-sokrendbeli nemzetgyalázás címén ítélnék ma börtönre. Veszélyes játék meg­tagadni mindazt, amire nemzedékeket tanítottak, de itt megtagadják. Mert az írók, a művészek és tudósok magyarsága nem az ő magyarságuk. Ál­talában az egész ezeréves magyar múlttal meg­szakítják a közösséget, elvetik a szentistváni gondolatot. Mátyás király világnézetét, gróf Szé­chenyi Istvánt és a szabadságharcot, Kossuth La­jost és Deák Ferencet. Várjon milyen kincsekkel, milyen új­ értékekkel, milyen szent célokkal in­dulnak neki a következő ezredévnek? Vagy talán csak hónapokban számolnak? PESTI TŐZSDE ÚJ SZÁMÁNAK FŐBB CIKKEI: Lamotte Károly dr. a főváros nagy pénzügyi tranzakcióiról — Dr. Máté Imre: Az agrárproblémák és a Da­rányi-kormány — Hossz a kötvény­piacon és a gabonatőzsdén — Hol lesz­nek útépítések — Dr. Kégl János: A vidéki pénzintézetek vagyonadója — Mi az igazság a Budapestvidéki Kőszénbánya körül — A beruházási munkálatok és a gazdasági élet —• Exportszindikátust létesít a konzerv­ipar — A rossz időjárás és a textilipar — Textil, biztosítási, vegyészeti, szín­házi, vidéki hitelélet rovatok Egyes szám ára 40 fillér Főszerkesztő: Kallós János 1938 május 5 Erőteljes kövér egyéneknek, köszvényeseknek és aranyérben szenvedőknek reggelenként éhgyo­morra egy-egy pohár természetes .Ferenc Józsefé keserűvíz gyakran felbecsülhetetlen szolgálatot tesz. Kérdezze meg orvosát. Németország és a cseh kérdés az angol alsóház előtt London, május 4. Az alsóházban Mander képviselő megkérdezte a miniszterelnököt, hogy tekintettel a Dániában, Belgiumban, Csehországban, Magyarországon és más, Németországgal határos országokban a né­met kormány politikája következtében érzett nyugtalanságra és bizonytalanságra, hajlandó-e a béke Európa­i részében való fenntartásának kér­dését a Népszövetség elé vinni, vagy Németor­szágnál ebben az ügyben közvetlen előterjesztése­iket tenni. Butler külügyi államtitkár: Az angol kor­mány nem hiszi, hogy a javasolt eljárás jelenleg hasznos eredményhez vezetne. Mander: Tekintettel arra, hogy az angol gyar­matokat is éri fenyegetés, nem volna-e jobb össze­tartani, mint külön-külön elbukni. Butler nem felelt. Adams képviselő megkérdezte a miniszterel­nököt, hajlandó-e a Népszövetségi Tanácsnál az alapokmány 11. szakasza alapján olyan irányú előterjesztéseket tenni, amelyek szerint Németor­szág legutóbbi beavatkozása Csehország belügyeibe Európa békéjét fenyegeti, amivel szemben az an­gol kormány nem mutathat közömbösséget. Chamberlain miniszterelnök: Nem hiszem, hogy a javasolt eljárás hasznos eredményhez ve­zetne. Adams: Tudja-e a miniszterelnök úr, hogy ha Henlein követeléseit teljesítik, Csehország függet­lensége voltaképpen megszűnik. Chamberlain: Lehet, hogy ez így van, lehet, hogy nem, de ez nem érinti válaszomat. Adams: Meg van-e győződve a miniszterel­nök úr arról, hogy Berlin tényleg a szudétammet kérdés békés és észszerű megoldását kívánja. Chamberlain nem felelt. Óriási közönségsiker a Budapesti Nemzetközi Vásáron A hatodik napja nyitva álló Budapesti Nem­zetközi Vásár a kedvezőtlen időjárás ellenére is változatlanul a közönség érdeklődésének középpontjában állt a szerdai napon is. A helyzet csak annyiban változott, hogy míg máskor a vásár sétányait kedveli a közönség, most jobban a pavillonok belsejébe húzódik. Telt háza volt elsősorban a televíziónak, a divatszínháznak és a vásár mozijának. Zsúfolásig megteltek a rádióegyetem és a fényiskola csarnokai. A legapróbb részletekig tanulmá­nyozta a közönség Brazília, Egyiptom és Brit-India ipari kultúráját. Az asszonyokat a francia brokát- és selyemzuhatagok, a férfiakat inkább a francia pezsgő és bor kötötték le hosszasabban. Nagy keletje volt ma a napos tájaknak. A közönség ezrével vonult az olasz gyarmatok, a jugoszláv tengerpart propagandáját szol­gáló pavillod­okba, de époly érdeklődéssel nézte Bréma kikötőjének mozgalmas életét, a hajók, érkezését és rakodását, csak úgy, mint a repü­lőgépkiállításnak a pillekönnyű repülés gondolatát közvetítő szebbnél szebb gépeit. Élénk élet volt a textilipar csarnokaiban, ahol a párizsi divatte­rmel­és a tejből, meg a fából készült szövetek között oszlott meg a közönség érdeklődése. Mikor pedig erősebben megeredt az eső, sokan a vas­ipar cső- és lemezpalotáiba húzódtak meg, ahol a vasból készült felhőkarcolók tövében elhúzódó »vaskert« szolgált változatos atrakcióul. Jól jártak azok is, akik a mai napot szánták az áruban való válogatás­nak. Zsúfolásig megteltek ezzel a közönséggel az iparművészet kincseit és a magyar népművészet reme­keit feltáró pavillonok. A legnagyobb élet az Iparcsar­nokban bonyolódott le, ahol a közönség az ezer válto­zatos látványosság szemlélésével órákat tudott eltölteni. A közben-közben kisütő nap ezrével vonzotta a láto­gatókat az élelmiszerutcában és a szellős élelmiszer -pavillonban, ahol szerdán különösen borban és külön­böző meleg italokban alakult ki nagy forgalom. A kora délutáni órákban testületileg megjelent a vásár területén a Magyar Vidéki Szikvízszövetség kongresszusának közel 500 főnyi közönsége, amely élénk forgalmat bonyolított le a szakmákat érdeklő áru­kat bemutató kiállítókkal. A vásáron megjelent külföldi vendégek között különösen a lengyel gyáripari szövet­ség elnökségi tagjának, Serog h. mérnöknek látogatása keltett érdeklődést. Megjelent a vásár területén a nap folyamán számos külföldi diplomata is, akik közül különösen az orosz ügyvivő és a francia követ, Maugran látogatása keltett figyelmet. Este érkezik Budapestre a jugoszláv vasúti és köz­lekedési miniszter, Spaho Mehm­ed, akinek csütörtöki programjában a Budapesti Nemzetközi Vásár látoga­tása is szerepel. Most jelent meg*­ Időjárás - éghajlat Magyarország éghajlata A meteorológia és klimatológia kézikönyve írták dr. Réthly Antal és Bacsó Nándor 150 képpel, 6 melléklettel, 401 oldal. Ara­m Kapható Az Est könyvkereskedésében, Erzsébet körút 18-26 Kornis Gyula kapta az Akadémia nagydíját (Saját tudósítónktól.) A Magyar Tudományos Aka­démia Nagyhetének keretében az Akadémia tagjai szer­dán délután összes ülést tartottak Ravasz L­ászló ref. püspök, másodelnök elnöklésével. Az ülésen Voinovi­ch Géza főtitkár jelentést tett az osztályok ajánlásairól, melyeknek alapján az ülés az akadémiai jutalmaik oda­ítélése tárgyában a következő határozatokat hozta: A Nagyjutalmat Kornis Gyula kapta, »Az állam­férfi« Című művéért; a Marczibányi-mellékjutalmat Bar­tók Györgynek adta az összes ülés »Az erkölcsi érték­esztm­e története« című művéért. A Kazinczy Gábor és I neje jutalmat Scherffel Aladár levelező tag, a kitűnő biológus; a Sámuel Kölber-jutalmat Techert József nyerte »Csokonai nyelvi forrásai« című dolgozatáért. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a csepeli kikötő felavatása alkalmával vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzójáról elnevezett jutal­mat alapított, ezt első ízben a kiküldött bizottság Sfeiler Farkas professzornak ítélte oda »Közgazdasági lexikon« című munkájáért. A Chorin Ferenc-jutalmat vitéz Lu­rdnyi Unger Tivadar kapta »Budapest szerepe Magyar­ország gazdasági életében 1925—34.« című munkája ju­talmazásaként. A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. Boniiczy Albert-jutalmával Szekfű­ Gyula történettu­dóst tüntette ki az Akadémia Magyar története című művének III—V. köteteiért. A Kónyi Manó-jutalmat — amellyel publicisztikai tevékenységet tü­ntet ki az Aka­démia — Slerczeg Ferenc kapta »Napfelkelte elő !« című munkájáért. A Weiss Fülöp jutalommal dr. Barnóthy Jenő és dr. Forró Magdolna »A kozmikus sugarak rendszeres tárgyalása« című tanulmányát tüntették ki. Az együt­tesen kezelt alapítványokból létesített jutalmat dr. Kopics Imrének vélték »Ortopädiu­i vizsgálatok ikreken« cím­ű tanulmányáért. Budapest székesfőváros hadtörté­nelmi jutalmát Aggházy Kamilnak adták »Budavár ostroma« című munkája jutalmazásaképpen. A Molnár Kálmán jutalmat és Budapest székesfőváros művészet­történeti jutalmát nem adták ki.

Next