Pesti Napló, 1939. május (90. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-12 / 108. szám

Pénler feESTTNÁÍLÓ 1030 május 1S 5 C­hamberlain és Datadier súlyos szavai háborúról é­s békéről Chamberlain: „ Nem akarjuk bekeríteni Németországot s nem akarunk háborút viselni ellene • • • de ha kísérlet tétetnék a danzigi helyzet erőszakos megváltoz­tatására, elkerülhetetlen lenne az általános világ­égés, amely Angliát is magával ragadná** Daladier: „ a jogok tiszteletbentartásán nyugvó békét aka­runk . • • egyetértésben azokkal a népekkel, amelyek becsületben akarnak tovább élni, szembeszállunk az erőszakkal és fenyegetéssel . Ha valaki meg­sértené a békét, meg fog ismerkedni fegyvereink súlyával** London, május 11. Chamberlain miniszterelnök a londoni Albert­­hallban tartott női konzervatív­ nagygyűlésen beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy az 1938. év Anglia történetének emlékezetes ideje lesz. — Átéltük az érzelmek minden hullámzását — mondta — és végül népünk akarata szilárd elha­tározássá jegecesedett ki. Erőnkben bízva tiszta lelkiismerettel megtettünk és megteszünk min­dent, amit ember a béke fenntartásáért tehet. Készek vagyunk bármikor meghallgatni mások nézeteit, de nem vagyunk hajlandók parancsnak engedelmeskedni. Semmi sem bírhat bennünket háború indítására, hacsak nem győződtünk meg arról, hogy nem kerülhetjük el a háborút szabad­ságunk és jóhírnevünk feláldozása nélkül. Soha­sem kerestük a mások ügyeibe avatkozó Jogad át­lát prókátor szerepét. Vannak régi szövetsége­seink és kötelezettségeink az európai szárazföldön és általános érdekünk a béke fenntartása, de ennél tovább nem kívántunk menni, amíg ben­nünket nem fenyegetnek . Németország eljárásai nem érintettek ben­nünket szükségképpen mindaddig, amíg az álta­luk lefektetett korlátokon belül maradtak és ki­zárólag németek érdekeinek előmozdítását céloz­ták, a nem német országok függetlenségek fenye­getése nélkül. Csehország és Morvaország bekebe­lezése után azonban a többi ország kezdte kér­dezni, hol áll meg ez a folyamat és ezután termé­szetesen Németország minden szomszédja, fenye­­getettnek érezte a­ maga biztonságát, azt gyanítva, hogy olyan politikával állunk szemben, amelynek célja egy államot a másik után­ elnyelni és a vi­lág felett uralkodni. Meglehet, hogy a nemzeti szocialista vezéreknek nincsenek ilyen szándé­kaik. Ha ez így van, akkor a németeknek semmit sem kell tartaniuk az angol politikától. — Bizonyos német körök azt hiszik, hogy be­ akarjuk keríteni Németországot. Megértem, hogy olyanok, akik a háború után súlyos nélkülözéseket szenvedtek, egy idegen hatalom tudatos korlátozó vagy fojtogató politikájától félnek. Kijelentem, hogy sohasem gondoltunk arra, hogy Németorszá­got elszigeteljük vagy Közép- és Délkelet-Európa kereskedelmének természetes és jogos fejlesztését akadályozzuk. Még kevésbé akarunk ellene cso­portot alakítani, hogy háborút vívjunk ellene. Minden ilyen feltevés a képzelet szüleménye.­­ De másrészt nem vagyunk hajlandók tét­lenül nézni, hogy egyik ország függetlenségét a másik után döntik romba. Az ilyen törekvések a múltban is ellenállásunkba ütköztek és miután addig nem lehet nyugalom és biztonság Európá­ban, amíg a nemzetek nem győződtek meg arról, hogy nincsenek ilyen törekvések, biztosítékokat adtunk Lengyelországnak, Görögországnak és Romániának és megbeszéléseket kezdtünk más országokkal, főként Oroszországgal és Törökor­szággal. Komolyan reméljük és kívánjuk, hogy ezek a megbeszélések mielőbb sikerrel végződje­nek és hozzájáruljanak a béke további körülbás­tyázásához. — Ami Hitler kancellárnak az angol-német tengerészeti szerződésre vonatkozó kijelentéseit illeti, — folytatta Chaberlain — a szerződés alapja Anglia tekintetében nem szűnt meg, sőt most is azt tartom, hogy a szerződés a két nép ama kí­vánságát jelképezi, hogy sohasem akarnak egy­más elleni háborúskodni és azt hiszem, mindkét népnek ez a kívánsága ma is olyan szilárd, mint valaha volt. Meg vagyok győződve, hogy mindkét nép elvárja kormányától, hogy úgy intézzék egy­máshoz való viszonyukat és úgy vezessék ügyei­ket, hogy sohase vetődjék fel közöttük a háború kérdése. Az általunk adott biztosítékokban nincs semmi, ami ne férne össze ezzel a rájelentésem­mel. — A német kancellárnak azt a kijelentését, hogy kész velünk a tengerészeti kérdésről tár­gyalni, a leggondosabban mérlegelni fogjuk és kellő időben elküldjük válaszunkat a német kor­mánynak.­­ Sem a fegyverkezések körül, sem gazdasági téren nem akarunk Németországgal féktelen ver­senyt kezdeni. Nem vonakodnánk tárgyalást kez­deni az" angol-német kölcsönös kereskedelem, nö­veléséről és kölcsönös helyzetünk javításáról, ha félreérthetetlen jeleit látjuk annak a kívánság­nak, hogy helyre akarják állítani a súlyosan megrendült bizalmat. A miniszterelnök ezután nagyon részletesen indokolta a kötelező katonai kiképzésről szóló törvényjavaslatot és egyeb­ek között ezt mondta: — Sokan úgy vélekednek, hogy, Európa ve­szélypontja ma Danzig. Lengyelországnak világos és határozott biztosítékai vannak, örömmel lát­nák a Lengyelország és Németország közötti el­lentétek barátságos elintézését tárgyalás útján, de ha kísérlet tétetnék a helyzet erőszakos meg­változtatására Lengyelország függetlenségének fenyegetésével, elkerülhetetlen volna az általános világégés, amely Angliát is magával ragadná. Sikeresen véget értek az angol-román kereskedelmi megbeszélések Az alsóházban Stanley kereskedelmi minisz­ter Henderson kérdésére kijelentette, hogy a ro­mán kormány és az angol kereskedelmi küldött­ség között folyt megbeszélések sikeres véget értek. Az aláírt jegyzőkönyv kereskedelmi szervezet ala­pításáról gondoskodik az angol-román kereskede­lem fejlesztésére. Az angol kormány 5 millió font kiviteli hitel­kezességet nyújt a román kormány­nak angol áruk vásárlására. Anglia 200.000 tonna román búzát fog venni az állami készletek cél­jaira a jövő évi termésből, ha világpiaci áron kapható. Párizs: L ebrun elnök üzenete és Daladier miniszterelnök nagy beszéde a francia kamarában 7­­ francia miniszterelnök beszédében rendkívül éles kitételeket használt Párizs, május 11. A képviselőház ülése csütörtökön fél négy óra­kor kezdődött zsúfolt karzatok előtt és több mint 500 képviselő jelenlétében. Herriot házelnök rövid kegyeletes beszédben emlékezett meg az elhúnyt Coquilland képviselő­ről, majd pedig bejelentette, hogy Csehszlovákia párizsi követe köszönetet mondott a képviselőház­nak a cseh nép érdekében legutóbb megnyilvánult egyhangú magatartásáról. Herriot azután Daladier miniszterelnöknek adta át a szót. A miniszterelnök felolvasta Lebrun köztársasági elnöknek a törvényhozás két kamará­jához intézett alábbi üzenetét. Az elnöki üzenet Uraim! Hét évvel ezelőtt a nemzetgyűlés a köztársaság elnökévé választott meg és én akko­riban hálával fogadtam a megtisztelő és egyben súlyos küldetést. E hét esztendő alatt a közélet súlyos viszontagságai közepette nehéz gondok nehezedtek azokra, akik az állam sorsát intézték. Én mindenkor azon voltam, hogy feladatomat teljes odaadással, lelkiismerettel és minden erőm­mel, akaratom teljes megfeszítésével teljesítsem. A hatalom alkotmányos határait betartottad­, őre voltam az alkotmánynak és a szenátus és a kép­viselőház értékes támogatása mellett igyekeztem az alkotmányos intézmények szabad működését biztosítani. Igyekeztem szavaimmal és tetteimmel egy­aránt mint pártok felett álló döntőbíró biztosítani a lelkek egységét, amit a nemzet érdekei egyre sürgetőbben követeltek meg. „A jövő még bizonytalan­­. Jogom volt arra számítani, hogy küldetésem befejeztével, óhajtásomnak megfelelően, vissza­vonulhatok és másnak adhatom át a hatalom terhét. De Önök is tudják, hogy milyen sürgető­­ kérések­kel ostromoltak és mintegy kötelességérzetemre hivatkoztak, hogy újból való­­ jelöltetésemmel nyújtsak, alkalmat a nemzet egységének megnyil­­vánítására. Hangoztatták előttem, hogy Francia­­ország nyugalmának, politikája szilárdságának és folytonosságának megnyilvánítása Európa jelen­legi viharos napjaiban a béke megszilárdítását szolgálja. A sürgető kéréseket kötelességérzetem­hez intézett felhívásnak éreztem. A nemzetgyűlésnek őszinte köszönetet mon­dok ezért a reám ruházott tisztségért és ígérem, hogy minden erőmmel igyekezni fogok méltónak maradni a bizalomra. Hiszen a jelenlegi nehéz időkben senkinek sem lehet más gondja, mint az, hogy a lehető leghívebben teljesítse kötelességét azon az őrhelyen, ahova az élet körülményei állí­tották. A jövő még bizonytalan, a világra, ránehe­zedik a nyugtalanság, amint arra a közelmúltban egy nagy férfiúnak az Óceán túlsó partjáról érke­zett szavai figyelmeztettek bennünket. A szabad, békés, más nemzetek szabadságát, valamint a szerződéseket tiszteletben tartó népek kötelessége az, hogy küzdjenek és összefogjanak a nemzet­közi jog szabályainak védelme érdekében, ame­lyeknek megőrzéséért annyi ember harcolt és szenvedett. Ebben az összefogásban Franciaország el akarja foglalni a maga helyét és fenntartás nélkül becsületesen akar együttműködni. Franciaország jogainak megőrzéséért minden áldozatot kész meghozni Franciaország továbbra is őszintén és lelke­sen óhajtja a békét és saját határain belül nyu­godtan akar tovább dolgozni a társadalmi haladás művén. De senki sem, kételkedhetik abban, hogy­ Franciaország rendíthetetlen eltökéltséggel, hozzá méltó erővel támasztja alá jogait. Nincs olyan ál­dozat, amelyet — Franciaország sorsába vetett bi­zalommal — ne volna kész elégből meghozni. En­nek a bizalomnak mélységes okait mindenki is­meri. Ezeket az okokat nemrégiben egy messze­­hangzó beszéd fejtette ki. Nos, ezek az okok első­sorban abban az érzésben gyökereznek, hogy Fran­ciaországot erőssé teszi tapasztalt és lelkes hadve­zérek vezetése alatt álló, fegyelmezett és újjáterem­tett hadereje, a francia föld gazdagsága, lakóinak munkája, türelme és józan ítélete, gyarmatbiro­dalma — amelyeknek lakóit nem az erőszak ha- Okmányfénykép FOTÓKÓPIA-RÁD Andrássy­ út 52 Mussolini-térnél Telefon *116-640

Next