Petőfi-album. Adatok, okmányok és képek Petőfi Sándor diadalútjáról - A Pesti Napló kiadása (1907)
Londesz Elek: Petőfi szerelmei
együtt, miután bemutatta őket az osztálynak* „Ott vannak a vőlegények, a vőfélyeikkel együtt*“ Petőfi e gyermekkori szerelmére emlékezett vissza a „Galga partján“ című költeményében. Lángszerelmem szép viszonzója, Barna lány, Emlékezve küldsz-e még sóhajt a Szív után, Melyet annyi kéjnek bölcsőjében Ringatál, Melynek első éneket lantjára Te csaltál. Aszódi, majd selmeci diákoskodása után Petőfi színész is volt még néhány hónapig, amikor Oszfiasszonyfalvára került, Salkovics Péter tagosító mérnökhöz, aki öcscsével együtt Sopronba akarta küldeni iskoláinak folytatására* A kéthónapi iskolai szünidőt Orlai Petrích Soma is ott töltötte vele s gyakran jártak át a közeli falucskába, Csöngére, Csáfordi Tóth Ferenc földbirtokos és nyugalmazott huszárőrnagy házához. Itt lett Petőfi másodjára szerelmes* Tóth Ferenc gyönyörű szőke leánya, Tóth Rózsika volt második szerelmének tárgya. Epedett a leánykáért s féltékenykedett is Orlajra, aki szép hangján néhány dalt énekelt el Tóthéknál, gitár pengetése mellett. Azzal fenyegette meg Orlaít, hogy összetöri a gitárját, ha még egyszer énekelni mer a leányka jelenlétében. Féltette Tóth Rózsát a csinos Orlaitól. Szerelme természetesen versekben nyilatkozott meg s még később is visszatért lelkébe a szőkefürtű leányka emléke. A szenvedések és küzdelmek következtek ezután Petőfi életében. Mikor 1844-ben Duna-Vecsére ment szüleinek látogatására, sok keserűségére emlékezhetett vissza. Poéta lelke azonban hamarosan felmelegedett ismét. Sok nyomorúsága, ide-oda való hányódása közben is megőrizte kedvének diákos, kedves pajzánságát, a küzdelmek azonban alkalmasint mégis hagytak egy-két porszemet a lelkén* Most elszálltak onnan ezek a porszemek s talán először életében érezte magát nyugodtnak* Már ekkor ott állt a dicsősége felé vezető úton s tehetségében való határtalan bizodalma nagyszerű reményeket keltett benne. Nem csoda, ha ebben az állapotában a szerelem is megihlette — hiszen enélkül el sem lehetett volna poéta szíve. Érezte, hogy a szerelem táplálhatja legjobban a költészetét, kereste tehát a szerelmet. Nem kellett sokáig keresnie; a legelső kékszemű leányka, kit a sors eléje hozott, megdobbantotta a szívét. Minden azt mutatja, hogy valójában még most is a szerelembe volt szerelmes s költői érzés vonta a dunavecsei leányka felé, aki még gyermek volt s nem is igen tudhatta, hogy mi az a szerelem. A költő a maga izzó képzeletével szerelemmé fokozta a szimpátiát s álmodozva gondolt arra, hogy feleségül veszi ezt a kékszemű, szelíd leánykát. A falusi emberek csöndes boldogságát látva, arra gondolt, hogy milyen boldog volna ő, ha közöttük tölthetné el az életet. Messze a világ zajától a kis faluban. Itt kívánok élni én ezentúl Csendben, boldogan. Majd ismét visszaviszi a képzelete Pestre s látja magát, amint Zsuzsikájával végig halad az utcákon. Hogy suttogják majd, ha az utczán Végig megyek veled, Petőfi felesége? * * , erről Csinál szép verseket. A kékszemű „gyermek“, Nagy Zsuzsika volt, Nagy Pál dunavecsei birtokos tizennégy-tizenötéves leánykája* Nagy Páltól bírta haszonbérbe Petőfi apja a mészárszéket és a húsvágás jogát* Szemben laktak egymással* Mikor Petőfi Sándor hazaérkezett, szülei nem tudtak neki kényelmes helyet adni szegényes szállásukon, megkérték tehát Nagy Pált, hogy engedjen át két szobájából egyet fiuk számára* Kérésük teljesedett s Petőfi elfoglalta az egyik szobát, mely amolyan díszszoba volt függönnyel, ruganyos pamlaggal és más effélével* Nagy Zsuzsika gyakran volt együtt a költővel, aki könnyen lobbanó szívével hamarosan szerelemnek gondolta barátkozásukat* Verseiben is megszólalt az érzése, de nem azzal a mélységgel, a mely a valódi szerelmet jellemzi. Ábrándozás, álmodozás vonult végig Zsuzsikához írt költeményein. Három hónapig időzött Duna-Vecsén s távozása után vége szakadt az idillnek is* Pedig már azt is hangoztatta, hogy meg fogja kérni Zsuzsikát — később mégis olyan módon nyilatkozott