Petőfi-Muzeum, 1889 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1889-07-01 / 4. szám

255 256 A Petőfi-irodalomköz­­ zönség Szinérszegig ment eléjük és elkísérte őket Bakóvárig. Pe­tőfinek babérkoszorút nyújtottak át a hölgyek. Még az­nap este megérkez­tek Temesvár alá, a freidorfi tá­borba. Másnap reggel Bem meg­szemlélte a Temesvár körül össz­pontosított magyar hadsereget. A honvédek óriási lelkesedéssel üd­vözölték. Bem előbb a Gyárvárosban elhelyezett csapatokat tekintette meg, azután kilovagolt a Vadász- és Csóka-erdőbe, hol többnyire huszárok táboroztak. Ennél a csapatszemlénél Pe­tőfi Sándor — őrnagyi egyenru­hában — közvetlenül Bem oldala mellett lovagolt. A katonák rög­tön felismerték kihajtott inggal­lérjáról és nem kevésbbé lelkesen megéljenezték, mint hadvezé­rüket. Petőfi komolyan, katonai tisz­telgéssel fogadta az üdvözléseket, Bem pedig — ki egyébkor mindig komornak mutatta magát — mo­solygott és láthatóan örült annak, hogy az ő „kedves Sándorját — mint Petőfit nevezte — oly szép ovácziókban részesítik. Mielőtt elhagyták volna a Vadászerdőt, Bem és Petőfi még egyszer visszafordultak a honvé­dek felé s katonásan tisztelegtek. A honvédek újra megéljenezték őket. „Éljen a haza!“ Éljen Kos­suth!“ „Éljen Bem!“ „Éljen Pe­tőfi a népköltő!“ kiáltozták a hon­védek. Alig hogy vége volt a csa­patszemlének, megeredt az eső, de a katonák annyira föllelkesül­tek Petőfi látásán, hogy bár egé­szen átáztak, elkezdték énekelni a „Talpra magyar“-t. Azután egyes honvédek el­szavalták Petőfi ismertebb költe­ményeit és a többiek hazafias lel­kesedéssel hallgatták. Petőfi már másnap elhagyta a temesvári, illetőleg freidorfi tá­bort, mert Bem kíséretében II.­­Becskerekre kellett utaznia. Te­­mesvárott azonban még sokáig emlegették őt a honvédek és az ő hazafias dalait énekelve folytat­ták tovább a vár ostromát.“ A „Figyelő“ (Szerk. Abafi Lajos, Budapest, 1889 júniusi fü­zet) „Petőfi életéhez“ czím alatt Koroncy Imrétől érde­kes adatokat közöl Petőfi selmecz­­bányai tartózkodásáról, valamint életének későbbi folyásáról is, fő­­kép Lehotzky Pál, Petőfi volt is­kolatársa visszaemlékezései nyo­mán. A „B­u­da­pesti Szem- 1­e“ 1889. évi júniusi kötetében id—r—“ jegy alatt szintén ismertetve van Viktor Rydberg munkája, melyről a „Pét. Muz.“ jelen füzete terjedelmes tanul­mányt közöl Dr. Erdélyi Ká­roly kecskeméti tanár tollából. Csernátoni Gyula. ■ Nyomatott Gámán János örököseinél Kolozsvárt.

Next