Petőfi-Muzeum, 1889 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1889-03-01 / 2. szám

105 Allatok Petőfi műveinek­ megjelenéséhez. 106 hanem a magába szállt keserűn eszmélkedő természeti bölcsészt. Epigrammjai csípősek, sok igaz­ságot s még több költői szépséget rejtenek, s illy szinben tiszteljük a költőt. Emlitett versfüzér 30 kr. pp. Ugyanez Írónk alig végző olly szaporán egymásra követke­ző munkáit, kevés időn „ Csillag­­­talan éjek“-et bocsátand közre ; bár barátunk! hisz a magyarnak úgy is annyi borongós éje van, csillagait mindig keresnie kell.“ X. „A hóhér kötele“ ez. rovat­hoz :') Petőfi e művéről még a kö­vetkező adat olvasható a Budapesti Hiradó 2­-ban. (1846.195­1.358. sz. márt. 24.) „Kemény Zsigmond nagy történeti regénye már kész, s rö­vid idő múlva Hartleben költsé­gén sajtó alá menend, kinek jeles vállalkozó szelleme legközelebb Petőfi „Hóhér kötele“ és Jókai „Hétköznapok“ czimü regényét is az olvasó közönség kezeibe fogja juttatni.“ A Pesti Hírlap irja (1846. I. 376. 1. 685. sz. jun. 4.): „­ Petőfitől megjelent a már korábban hirdetett regény, mellynek czime: „A hóhér kötete.“ Hirdettetik is Ugyanott a 384. és 394. 1. ugyane számban: „(627) (1., 2.) Épen most jelent meg és Hartleben és Alten­burger könyvárusoknál, Pesten váczi­ utcza 437. sz. alatt kapha­tó : A hóhér kötete. Irta Petőfi Sándor. Csinos borítékba fűzve ára­t írt 20 kr. p. p.( XII. „Tigris és hiéna“ cz. ro­vathoz 11) Arra az okra, mely miatt Pe­tőfi e darabját a színháztól visz­­szavette, majd mindenik lap tett megjegyzést s azt az eljárást, hogy bérfolyamban akarták adni, egy lap sem helyeselte, kivéve a Hon­derűt. Erre nézve érdekesek a következő nyilatkozatok: Budapesti Híradó (1846. 227.1. 365. sz. ápr. 5.) „A Petőfi „Tigris és hiéna“ czímű drámáját visszavette, mivel csak bérletfolyamban akarják elő­adni, hogy szerzője valamikép meg ne gazdagodjék! Minden idegen zongorarontó és hegedű­­koptató bérszünetet kap nemzeti színházunktól, a hazai író ellen­ben az ajtó mögött is meghúzhat­ja magát, ámbár csupán néhány hazai írónak köszönheti a szín­ház, hogy némelly tagjai most már csak lóhátról beszélnek le a sze­gény ember fiához! “ Jelenkor (1847. 167.1. 28. sz. apr. 9-én): „Némellyé­k méltatlankodás­nak állítják, hogy Petőfy (!) ,Tig­­ i) Petőfi-Muz. 1888. 86. és 301. 1. 3) E lap teljes czime : Budapesti Híradó, Pesten. Nyomatott Landerer és Heckenast könyvnyomtató intézetében.­­) L. Petőfi-Múz. 1888. 217—218. és 302. 1.

Next