Petőfi-Muzeum, 1891 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1891-05-01 / 3. szám
159 Hírét CXIII. U. ott. (787. 1. 27. száza, jun. 18.) »Petőfi Sándor a napokban Félegyházáról szülőföldjéről visszautaztában keresztül menvén Pest megyének dunavetsei kerületén, többek által a helységekben a legnagyobb lelkesedéssel már úgy üdvözöltetett, mint e kerületnek képviselője. Leghőbb óhajtásaink egyike, hogy Petőfi a közelgő nemzeti gyűlésen bebizonyíthassa, és megmutassa, mi az a népképviselet — a szó szoros értelmében véve. S csak örvendhet az a kerület, mely elmondhatja: Petőfi Sándor a képviselőnk.« — (L. Adatok Petőfi követjelöltségéhez 1848- ban cz. czikksorozatunkat Pet.-muz. 1890. 279., 369. 1891. 31. 1.) CXIX. U. ott, (638. 1. 21. szám, máj. 14.) egy rövid czikk a nők fölszabadításáról szólván, Petőfi 4 sorát »A nép nevében« ez. költeményéből így idézi: Jogot tehát, jogot a nőknek. Mert jogtalanság a’ legrútabb bélyeg Isten teremtményein, a’ ki rásüti, Isten kezét el nem kerülheti Ferenczi Zoltán. Hírek. Ilectolog. Potemkin M. V. Alfonz, az 1848 márcz. 15-diki 12 pont szedője jul. 7-én 70 éves korában, mint vésnök, meghalt. Mikor Petőfi, Jókai, Vasvári márcz. 15-én a Landerer-féle nyomdába benyomultak, a legelső szedőnek kezébe nyomták a 12 pontot s ez Potemkin volt. Erről Jókai is megemlékezett egy felolvasásában. Tanált ember volt, végzett gymnasiumot s egy évi bölcs, tanfolyamot az egyetemen; beszélt magyarul, németül, latinul, francziáúl, értette az olasz s a szláv nyelveket is. Állítólag egyik utóda volt a Katalin orosz czárnő ily nevű kegyenczének. Csak 4 éves volt, midőn szüleivel ide szakadt s tanulmányait szegénysége miatt hagyván abba, nyomdász lett. Bejárta Európát és Ázsiát, míg a 40-es évek elején mint metsző és réznyomó nyert foglalkozást a bécsi államnyomdában; de már 1846-ban Pesten a Landererféle nyomdában lelt alkalmazást s itt érte a fönnebb leírt szerencse, mi által történelmi alakká lett. Hír szerint a forrad. leveretése után az ő fejére is . 300 frt díj volt kitűzve. Körülbelül 10 év óta sorvadásban szenvedett, melyhez vakság is járult s így teljes szegénységben halt meg. Necrotog. Jákobéi/ Káról//, régibb festőink egyike jul. 17-én meghalt, ki Petőfiről is készített volt egy arczképvázlatot, melyet utóbb kiegészített s ez megjelent az Orsz.-Világ 1886 évi I. száma mellékleteként. (L. Pet.muz. 1889. 284. 1.) Podhravszky Emil, beszterczebányai tanár, Petőfinek mintegy 200 költeményét fordította tót nyelvre a János vitézzel együtt. Nielas Henrik: Gedichte von Alexander Petőfi. Aus dem Magyarischen übertragen cz. a. I—-II. kötetben kiadta újból megbővítve és átdolgozva Petőfi-fordításait. (Ism. Főv. Lapok, 171. sz. Erdélyi Pál.) Guiseppe Cassone, a Pét.-társ. kültagja, Petőfinek „Felhők“ cz. czyklusát ford. olaszra, az »Őrült«-tel megtoldva. A notoi jeles olasz költő az eredeti magyarból fordított. A füzet czíme: Nuvole. (Felhők) Prima traduzione italiana di G. Cassone. A költő már évek óta bénultan ágyban fekvő beteg s ez állapotban foglalkozott a fordítással. Nyomatott Gámán János örököseié! Kolozsvárt. io6