Petőfi-Muzeum, 1891 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1891-09-01 / 6. szám
283 Czélzások és vonatkozások Petőfire az 50-es évek lapjaiban. 284 Csélzások és vonatkozások Petőfire az 50-es évek lapjaiban. XI. »Még ma is sokan vannak, kik sajnálva emlegetik a régi vitézi kor elenyésztét. A mi költőnk is visszasóhajtott e korra: „Mért nem születtem ezer év előtt ? Midőn születtek Árpád daliái, S ragadva kardot a harckedvelőt, A félvilággal mertek szembeszállni.“Napkelet 1857. 5. és 6. sz. 91. 1. »R. Gordon Cumming, az oroszlánölő« czímű czikk kezdete.) »Csokonai Vitéz Mihály és Petőfi Sándor lánglelkű és rokonszellemi költőink arczképei, melyek már külön-külön többször megjelentek, de igy egymás mellett még nem, mi nem lesz talán érdektelen, főleg azok előtt, kik Petőfinek Csokonairól irt tréfás versét kedvellik: Egy kálomista pap s Csokonai Egymásnak voltak jó barátja! stb. (U. ott, 104. 1. »Műmellékletek lapunk mostani számához« czímű czikkben. A mellékleten Petőfinek 1847-ből származó kecske-szakálas arczképe van. ». . . Mi a nagy nemzeti költőt, a természet e kedvencz gyermekét, a mi nemzeti költőnkkel, Petőfivel szoktuk összehasonlítani. Igénytelen ismertetésem átolvasása elég világosan tünteti elé, mennyi rokon van mindkettőjök Géniusában , de külső viszonyaikban is.« (»Burns Róbert, a skottok Petőfije« cz. czikkből, Pallos Gyulától. I1. sz. 179. 1.) A „Napkelett 1859-iki folyamából. Szerk. Valxot Imre.) »... Midőn tehát rénszarui magányomban megkaptam a báli meghívást, — én is a sorshoz folyamodtam, elővettem attilámat, azon szándékkal, hogy sorba megyek a pitykés gombokon — megkérdem az első gombot, hogy elmenjek-e ? — s ha sorba kérdve a gombokat, az utolsó azt mondja, hogy el, vagy ne, a szerint cselekszem, az utolsó gomb azt mondta, hogy menjek el — én tehát felkiáltva a költővel: És most le a hugyogóval Magyar nadrágot nekem etc. (Idézve a sor.) ..................Úgy tettünk tehát, mint Petőfi szerint Lehel idejében tettek a Jászok. Délelőtt komolyan a hol tanácskoztak, Délután ott vígan ettek és boroztak (etc. Idézve 14 sor.) Ezek történtek 16. és 17-én Jászberényben, most már kérdem, igaza volt-e Petőfinek, midőn 1847- ben Lehel czimü költeményét igy kezdte: Nem nagyhírű város Jászberény városa És itt a nyakam, hogy nem is lesz a soha. Azt hiszem, ha Petőfi most írná Leheljét, igy kezdené: Már is híres város Jászberény városa, És még mivé lehet e város valaha Van már eddigelé pora és nagy sara, Sok festett szobája és üvegajtaja, Szép vendégfogadós tiszta kávéháza, Lesz, majd, ha felépül egy nagy kaszárnyája. És a mi mindennek legfőbb koronája : Van már eddigelé három Szücs Mihálya.“ (»Hazai levelezés« cz. rovatban Jász-Fénszaru, febr. 18-áról keltezve. 1859-ki 10. szám 155-ik s köv. lap.)