Petőfi-Muzeum, 1891 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1891-09-01 / 6. szám

283 Czélzások és vonatkozások Petőfire az 50-es évek lapjaiban. 284 Csélzások és vonatkozások Petőfire az 50-es évek lapjaiban. XI. »Még ma is sokan vannak, kik sajnálva emlegetik a régi vitézi kor elenyésztét. A mi költőnk is visszasóhajtott e korra: „Mért nem születtem ezer év előtt ? Midő­n születtek Árpád daliái, S ragadva kardot a harckedvelő­t, A félvilággal mertek szembeszállni.“­­Napkelet 1857. 5. és 6. sz. 91. 1. »R. Gordon Cumming, az oroszlán­ölő« czímű czikk kezdete.) »Csokonai Vitéz Mihály és Petőfi Sándor lánglelkű­ és rokonszellem­i költőink arczképei, melyek már külön-külön többször megjelentek, de igy egymás mellett még nem, mi nem lesz talán érdektelen, fő­leg azok előtt, kik Petőfinek Cso­konairól irt tréfás versét kedvellik: Egy kálomista pap s Csokonai Egymásnak voltak jó barátja! stb. (U. ott, 104. 1. »Műmellékletek lapunk mostani számához« czímű czikkben. A mellékleten Petőfinek 1847-ből származó kecske-szakálas arczképe van.­ ». . . Mi a nagy nemzeti költőt, a természet e kedvencz gyermekét, a mi nemzeti költőnkkel, Petőfivel szoktuk összehasonlítani. Igényte­len ismertetésem átolvasása elég világosan tünteti elé, mennyi ro­kon van mindkettőjök Géniusában , de külső viszonyaikban is.« (»Burns Róbert, a skottok Pe­tőfije« cz. czikkből, Pallos Gyulá­tól. I1. sz. 179. 1.) A „Napkelett 1859-iki folyamá­ból. Szerk. Valxot Imre.) »... Midőn tehát rénszarui ma­gányomban megkaptam a báli meg­hívást, — én is a sorshoz folya­modtam, elővettem attilámat, azon szándékkal, hogy sorba megyek a pitykés gombokon — megkér­dem az első gombot, hogy elmen­jek-e ? — s ha sorba kérdve a gom­bokat, az utolsó azt mondja, hogy el, vagy ne, a szerint cselekszem, az utolsó gomb azt mondta, hogy menjek el — én tehát felkiáltva a költővel: És most le a hugyogóval Magyar nadrágot nekem etc. (Idézve a sor.) ..................Úgy tettünk tehát, mint Petőfi szerint Lehel idejében tettek a Jászok. Délelő­tt komolyan a hol tanácskoztak, Délután ott vígan ettek és boroztak (etc. Idézve 14 sor.) Ezek történtek 16. és 17-én Jászberényben, most már kérdem, igaza volt-e Petőfinek, midőn 1847- ben Lehel czimü költeményét igy kezdte: Nem nagyhírű város Jászberény városa És itt a nyakam, hogy nem is lesz a soha. Azt hiszem, ha Petőfi most írná Leheljét, igy kezdené: Már is híres város Jászberény városa, És még mivé lehet e város valaha Van már eddigelé pora és nagy sara, Sok festett szobája és üvegajtaja, Szép vendégfogadó­­s tiszta kávéháza, Lesz, majd, ha felépül egy nagy ka­szárnyája. És a mi mindennek legfőbb koronája : Van már eddigelé három S­z­ü­c­s Mi­hály­a.“ (»Hazai levelezés« cz. rovatban Jász-Fénszaru, febr. 18-áról kel­tezve. 1859-ki 10. szám 155-ik s köv. lap.)

Next