Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 5. A magyar irodalom a XIX. század első harmadában (Budapest, 1932)

Csokonai Vitéz Mihály

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY KÖLTEMÉNYEI. C­sokonai Vitéz Mihály tősgyökeres magyar környe­zetben nőtt fel. Tanárai közül Budai Ézsaiás, Sinai Miklós és Háló Kovács József, az Aeneis fordítója, hatottak fejlődésére. Legszívesebben a római remekírókat s Gyön­gyösi István és Gyöngyössi János költeményeit olvas­gatta. A németek közül Blumauer munkáival foglalkozott behatóbban. Békaegérharc című tréfás elbeszélő költeményét is Blumauer «módja szerént» szedte versbe tizennyolc éves korában. Sikamlós vonatkozásokkal megtűzdelt átdolgo­zása tanulótársai mulattatására készült. Négy «pipadohány­ban» azaz négy énekben mondta el a Homerosnak tulaj­donított Iliász-paródia meséjét: a békák és egerek szörnyű háborúját. Forrása nem az eredeti görög Batrachomyo­­machia volt, hanem Balde Jakab jézustársasági tanár 1637. évi hexameteres latin átdolgozása. Szövegéhez elég híven ragaszkodott, de azért nem mulasztotta el az alkalmat, hogy ironikus célzásokat ne tegyen a korabeli magyar viszonyokra. Bőbeszédű, elmés, trágár. Diákos vidámsággal csipkedte a II. József halála után összeülő országgyűlést, az osztrák hadsereget, a magyar földbir­­tokos­ nemesurak vitázó szenvedélyét. Blumauer szoros utánzására vall másik ifjúkori pró-

Next