Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 5. A magyar irodalom a XIX. század első harmadában (Budapest, 1932)
Csokonai Vitéz Mihály
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY KÖLTEMÉNYEI. Csokonai Vitéz Mihály tősgyökeres magyar környezetben nőtt fel. Tanárai közül Budai Ézsaiás, Sinai Miklós és Háló Kovács József, az Aeneis fordítója, hatottak fejlődésére. Legszívesebben a római remekírókat s Gyöngyösi István és Gyöngyössi János költeményeit olvasgatta. A németek közül Blumauer munkáival foglalkozott behatóbban. Békaegérharc című tréfás elbeszélő költeményét is Blumauer «módja szerént» szedte versbe tizennyolc éves korában. Sikamlós vonatkozásokkal megtűzdelt átdolgozása tanulótársai mulattatására készült. Négy «pipadohányban» azaz négy énekben mondta el a Homerosnak tulajdonított Iliász-paródia meséjét: a békák és egerek szörnyű háborúját. Forrása nem az eredeti görög Batrachomyomachia volt, hanem Balde Jakab jézustársasági tanár 1637. évi hexameteres latin átdolgozása. Szövegéhez elég híven ragaszkodott, de azért nem mulasztotta el az alkalmat, hogy ironikus célzásokat ne tegyen a korabeli magyar viszonyokra. Bőbeszédű, elmés, trágár. Diákos vidámsággal csipkedte a II. József halála után összeülő országgyűlést, az osztrák hadsereget, a magyar földbirtokos nemesurak vitázó szenvedélyét. Blumauer szoros utánzására vall másik ifjúkori pró-