Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 5. A magyar irodalom a XIX. század első harmadában (Budapest, 1932)

Csokonai Vitéz Mihály

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY SZÍNMŰVEL M­ikor Csokonai Vitéz Mihály tudomást vett az első­­ magyar világi színtársulat előadásairól, felébredt benne a vágy, hogy színdarabokat írjon. Mint debreceni diák 1793-ban felajánlotta szolgálatait a pesti színé­szeknek, de ezek nem törődtek ügybuzgóságával. Első eredeti darabját, a Tempefeit, húsz éves korában írta. (1793.) Vígjátékának hőse a költészetből akar meg­élni, de csakhamar be kell látnia, hogy Magyarországon nem törődnek a költőkkel; csak gróf Fegyverneki leánya, Rozália, lelkesedik az irodalomért, bele is szeret a kóbor poétába. A színműíró a vígjáték hősét magáról mintázta, a többi szereplő rajzában sok vonást vett az életből. Az akkori magyar társadalom tipikus alakjait elég ügyesen állította olvasói elé; felvonultatta a régi nemesházak három közismert gavallérját: Tökkolopit, a kártyahőst, Koppóházyt, az ebbarát földesurat, báró Sertepertit, a magyarokat megvető főrangú uracsot; mindegyik nagy összegeket költ haszontalan mulatságokra, de a magyar irodalomról egyik sem akar tudni. Mikor a szívtelen német nyomdász az adósok börtönébe akarja vettetni Tempefeit, a poétát, nincs aki segítse; Sertepertinek az a véleménye, hogy a verskoholás alávalóság; Tökkolopi kártyaj­átékával dicsekszik; Koppóh­ázy privilegizált henye- Pintér Jenő: A magyar irodalom története.

Next