Polgári Élet, 2006. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-06 / 1. szám
A Mit várunk az új évtől, vagyis magunktól? Közéleti személyiségek szilvesztere, fogadalmai Polgári Élet néhány székelyföldi közéleti szereplőt kérdezett meg arról, hogy hol, hogyan szilvesztereztek, s hogy tettek-e fogadalmakat, s ha igen, milyeneket. Amint kiderült, ők is ugyanolyan emberek, mint mi, csak talán vágyaik merészebbek, és néha nemcsak magukra, hanem közösségükre is gondolnak. Bölöni Domokos marosvásárhelyi író, újságíró Mióta „elöregedtünk”, már nem vágyunk karácsonyi utazásra, szilveszteri bulikra. Ülünk otthon a feleségemmel. Karácsonyfa helyett beérjük egy adventi koszorúval és egy-két friss fenyőággal. Számomra a karácsony csöndes lazítást jelent, meg a gyermekeimmel, unokáimmal való bensőséges együttlétet; az ünnepi ebéd, melyet mindig nálunk, a marosvásárhelyi „Tuborg” (Tudor) negyedben tartunk, a hetedik emeleti panelban, az úgy hozzánk nőtt, hogy semmi sem tűnik fel benne, kivéve ha megint nem megy a lift... Szilveszterkor inkább a lapok máris oldalaira figyelek, meg a szórakoztató műsorokra. Marosvásárhelyen kétszer kezdődik minden esztendő. Éjfélkor ugye van a „román újév”, röppentyűk, petárdák, fojtó füst és koszovói ropogtatás, aztán egy órakor jön a „magyar újév”, pár szilveszterrel korábban még el-elhangzott itt-ott a székely himnusz legalább, mára alábbhagyott a lelkesedés, mindenki petárdázik hajnalig, hajnal után, másod-, harmadnapokon is. Nem szokásom semmiféle fogadalmat tenni, sem magamnak, sem másnak. Az életet ajándéknak tekintem, de minden ajándékot meg lehet unni. Igyekszem úgy élni, hogy valami érdekeset mindig leljek benne. 2004-ben alakítottunk egy irodalmi kört, Súrlott Grádics a neve, kezdik ismerni az irodalomkedvelők, ezt az újságírás mellett külön is szeretem, élvezem. Megyünk vidékre is, humoros esteket tartunk, jó dolog. Szerettem volna egy akármilyen kis regényt írni, de az nem úgy megy, hogy szeretnék, aztán meglesz. Az csak akkor jó, amikor kedve tartja, élvezetből, mint a zabigyerek. Megjelenésre vár vagy két novelláskötetem, az egyik sírás, a másik kicsit vndorabb. De eluntam a kilincselést, a kiadók, kuratóriumok packázásait, nem adom ki, ha térden csúsznak, akkor sem. Készítek ilyenkor irodalmi kalendáriumot, döbbenetes, mennyien lesznek hetvenévesek az idén: Bartis Ferenc, Bodor Ádám, Buda Ferenc, Csukás István, Láng Gusztáv, Lázár Ervin, Gazda József, Sigmond István, Veress Zoltán... És a hatvanasok: Molnár H. Lajos, Gittai István, Kincses Elemér, Lőrincz György, Vári Attila... Persze ki kelhet versenyre a 96 éves Faludyval meg a 90 éves Méhes Györggyel? Nekem is el kellene érnem augusztusban a hatodik ikszet, de úgy döntöttem, halasztást kérek. Kezdődjék jövő ilyenkor a hatvanadik esztendőm! Akkor tűzijátékot rendezek a Joe diszkóban. Kell nekem az a plusz év, a csudába! Ugyanis egy kicsit elfelejtettem életművet dévázni. Én csak úgy tébláboltam különböző ajtók és kapuk előtt, amelyek rendszerint nem nyíltak ki. No, ha nem, hát nem. Tovább bandukoltam. Ki vette észre, hogy ne, ez itt az idő. Telik! Ellötyögtem az életet, és nem csináltam szinte semmit. Legfeljebb efféle „blogokat” cserszinteztem öszszevissza. Balázs József gyergyói festőművész, pedagógus A 2005-ös év tükröt tartott elém a Pallas Akadémia Könyvkiadó és Tőzsér József jóvoltából. A kötet által nem csak a 2005-ös önmagammal vetettem számot, hanem festő-önmagammal, eddigi tevékenységemmel egészében. A Műterem sorozatban megjelent könyvecske révén tisztábban látom, mi az, ami megvalósult, mi az, ami hiányzik. S ha valaki a tükörbe nézve azt veszi észre, hogy nem borotválkozott vagy roszszuláll az inggallérja, hát javít rajta. Nekem is ez a teendőm 2006-ban. Vágyam, hogy megalkossam a bennem élő, de még meg nem festett műveket. Mint tanár mindig mondtam, hogy ősszel számolják a pipéket. Tanév végén számolnunk kell az első költetet, végez az első művészeti osztály Gyergyószentmiklóson. Szép búcsút szeretnék megélni, példás felvételi eredményekkel. Művészettörténet-tanárként magyar művészeti értékeinkre kell felhívnom tanulóim figyelmét, igazi nemzeti öntudatra ébreszteni őket. Remélem, hogy az önbecsülés fog hatni, hogy lányaink, baby sittereink többször is megfontolják, érdemes-e férjhez menni némethez, olaszhoz, angolhoz vagy más nemzetiségűhöz, mert a magyar nyelv egy olyan ősi kultúrának az örököse, hogy védetté kellene nyilvánítani és a Világörökség Kincsévé tenni, nem lemondani könnyelműen róla. Mert az örökséget eltékozolni bűn. Mint gazdálkodó, lovas ember, aki természetimádó, szép csikókat és jó füvet várok az új esztendőtől. Egy kiegyensúlyozottabb évet remélek. Aggódom az erdeinkért, természetért, környezetért, földi életünkért. Csak isteni csoda menthet meg már minket. Ezt kérem a csíksomlyói Boldogasszonyunktól. Sylveszter Lajos háromszéki író, újságíró - Visszatekintve, az erdélyi magyarság szempontjából milyennek látja az elmúlt 2005-ös esztendőt? - Hát nem a legkedvezőbbnek. Sőt, sok szempontból visszalépésnek. A legnagyobb visszalépés, ami engem személyesen aggaszt, az a kettős állampolgárság kérdése, de bízom abban, hogy az új esztendő újat hoz majd ebben a dologban is. Elképzelhetetlen az, hogy ezt az ügyet tovább lehessen csűrni, csavarni, csak azért, mert valakik fals, korcs ambíciókat táplálnak magukban, és a kivagyiságukat kecsegtetve egy nemzettel szembehelyezkednek, ez engem nemcsak felháborít, hanem mélységesen elítélem őket. Remélem, hogy az új esztendő ezt tisztába teszi, én a magam részéről ezeket az embereket tekintem lelki, illetve erkölcsi határokon túliaknak, amíg ezt az elképesztően veszélyes koncepciót fenntartják. Ugyanakkor mint beteljesületlen és nagy tanulságokat hordozó ábránd vagy álom, az a kettős állampolgársággal összefüggő autonómia ügye. Itt is visszalépést látok, és nem tudom hová tenni a román politikai életnek azokat a személyiségeit, akik a teljesen megszelídített kulturális autonómiát sem tudják elfogadni, amivel néhány évre előremenőleg kipipálhatták volna ezt az úgynevezett európai feladatot. Tehát még a saját, idézőjelbe tett érdekeiket sem tudják képviselni tisztességesen. Ebben van egy pici jó is, így legalább ráébresztenek mindannyiunkat, és főleg a magyar politikai élet felelőseit, hogy nem lehet ezekben a dolgokban alkudni. A sorrend a Székelyföld esetében is az, hogy területi autonómia és kulturális autonómia minden erdélyi magyarnak vagy romániai nemzetiségnek. - Hogyan zárja a személyes mérlegét Ön? - Publicisztikát művelek, lapban írok, és egy internetes lapban is állandó rovatom van, ott végzem a napi munkát. Az ember publicisztikában is szeretne maradandót alkotni, éppen most állítom össze egy kötetemet, nagyobb részt a 2005-ös termésből. Ennek a legnagyobb személyes élménye az, hogy egy amerikai magyar baráti közösség és az Amerikában élő fiam, menyem, illetve más baráti körök vendége voltam, így egy bő hónapot Amerika kiemelkedően jelentős magyar és természeti nevezetességei körében töltöttem. - Mi az, amit minden évben átment a következő évre? - Ezek az ünnepek számomra szimbólumok. A legnagyobb bajunk nekünk pontosan most a nemzeti szimbólumokkal van. Vannak olyan emberek, akik magyarnak vallják magukat, de nem kell nekik a Szent Korona, még a magyar vagy a nemzet szó sem, sem turulmadár, sem Teleki Pálszobor, sem Wass Albert, semmi sem, és így helyezkednek szembe ismét a magyar nemzet egészével, magával a magyar néppel. Ebben a dologban is majd 2006-ban, és azután is lépnünk kell, hogy a nemzeti szimbólumainkat, mint az összes környező nációk tagjai a magukét megbecsülik, úgy mi is ezt tegyük. - Szokott-e fogadalmakat tenni szilveszterkor? - Különösebben nem, de ilyen személyes fogadalmam, hogy az amerikai utamról egy könyvet össze kell állítanom. Az fog zavarni, hogy elképesztő mennyiségű kiváló fotóm van, de sajnos nyomdatechnikai, és főleg pénzbeli akadályai is vannak ennek a dolognak. Ugyanakkor dolgozni akarok keményen, mint eddig, egyébként szívproblémáim eléggé súlyosak, de úgy érzem, ha leállnék, akkor többet ártanék a szívemnek. - Mit vár a 2006-os esztendőtől? - Nagy-nagy magyar változásokat várok 2006-tól, kint is, bent is, mindenhol a világon. Ambrus Gizella, székelyudvarhelyi vendéglátós, szakácskönyv-szerző Én nem teszek fogadalmat. Az ember, amikor a legjobban akar valamit, éppen akkor nem sikerül. Minél jobban akarom, annál rosszabb. Ezelőtt pár évvel megfogadtam, hogy leszokom a dohányzásról, s azóta azt fogadtam meg, hogy többet nem teszek ígéreteket magamnak - nyomta el a cigarettát Gizi néni a szombatfalvi Gizi Csárdában. Majd folytatja: A reményt soha nem szabad elveszíteni. A reményből származik az egészség és az akarat. Ha nincs akaratereje egy embernek, akkor semmit sem ér el a jövőben. - Mit szeretne 2006-ban elérni, amihez az Ön által említett remény szükséges? Vendéglátós vagyok, és próbálom másokkal, szintén ezen a területen dolgozókkal tartani a lépést. Nem, nem lesz még egy csárda, ez bőven elég! Egészségünk legyen, s kicsi ész, hogy tudjunk gondolkodni, s aminek jönnie kell, az jöjjön. A gondok amúgy is jönnek, de a nagyobbaktól őrizzen meg az Isten. Senkinek nem ajánlom azt, hogy a széken üljön, és nézze a tévét, vagy gondolkozzon azon, hogy mennyi problémája van. Hogy nincs elég pénze a gázszámlára, nem tudja megadni a gyermekeinek mindazt, amit szeretett volna stb. - ezeken nem kell sokat gondolkodni, mert attól csak elcsüggedünk. Tenni kell, törekedni, és talán a következő év jobb lesz. Ha a szádat és a fenekedet nem mozdítod, akkor semmid sem lesz - tartja a mondás, és én is ezt gondolom. Szilveszterkor tolókocsis vendégeket fogadtunk, és meglepetésszerűen ért, hogy mennyi vitalitás van bennük. És is beteg vagyok, mindenki az - ki az egészséges? Én nem tudom, olyan van-e... Az Istent csak kérni kell, és kirendeli a mindennapit. Munkával telt a szilveszterem, és reményen felüli volt! Összeállításunk szerzői: // SZENTGYÖRGYI LÁSZLÓ, // BALÁZS KATALIN, // NAGY ZSUZSANNA, // FARKAS KRISZTINA ____________________4.SZÉKELYFÖLD____________________ POLGÁRI ÉLET • 2006. JANUÁR 6-12. • III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM CL, E—■ M 3= QC :— W 'W CS3 V2 ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY NÉV ___________________________________■ _______ ____________________ TELEPÜLÉS ___________ _______________________________________________IRÁNYÍTÓSZÁM UTCA ___________MEGYE ______ E-MAIL TELEFONSZÁM Töltse ki a szelvényt és küldje el a szerkesztőség címére / 535600 Székelyudvarhely, M. Kogălniceanu utca 2. szám / vagy hívjon telefonon/0266-214923,0746-142676/és az ügynökünk házhoz megy. ELŐFIZETÉS MAGÁNSZEMÉLYEKNEK: ELŐFIZETÉS CÉGEKNEK: 1- 1 hónap ). 3 hónap (4 RON, 40.000 lej) (ti RON, 110.000 lej) r-i 6 hónap j-, 1 év (21 RON, 210.000 lej) U (40 RON, 400.000 lej) p. 1 hónap |-| 3 hónap ^ (5 RON, 50.000 lej)* ^ (15 RON, 150.000 lej)* p. 6 hónap p. 1 év U (30 RON, 300.000 lej)* U (60 RON, 600.000 lej)* •AZ ÁRAK TARTALMAZZÁK AZ ÁFÁ-T! ELŐFIZETÉSI AKCIÓ! A Polgári Élet 2006-tól kedvezményben részesíti a nyugdíjasokat és a diákokat. Előfizetés: 1 hónapra 4,8 RON 3 hónapra 14 RON 6 hónapra 27 RON 12 hónapra 52 RON 1 hónapra 4,5 RON 3 hónapra 13 RON 6 hónapra 25 RON 12 hónapra 48 RON Hívjon telefonon, és ügynökünk házhoz megy, vagy ha ez Önnek kényelmesebb, RENDELJE MEG POSTÁSÁNÁL! Postai katalógusszámaink a következők: 1-3 hónapos előfizetés esetén: 15024 6 hónapos előfizetés esetén: 215024 12 hónapos előfizetés esetén: 315024