Polgári Élet, 2006. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-06 / 1. szám

A Mit várunk az új évtől, vagyis magunktól? Közéleti személyiségek szilvesztere, fogadalmai Polgári Élet néhány székelyföldi közéleti szereplőt kérdezett meg arról, hogy hol, hogyan szilveszterez­tek, s hogy tettek-e fogadalmakat, s ha igen, milyeneket. Amint kiderült, ők is ugyanolyan emberek, mint mi, csak talán vágyaik merészebbek, és néha nemcsak magukra, hanem közössé­gükre is gondolnak. Bölöni Domokos maros­vásárhelyi író, újságíró Mióta „elöregedtünk”, már nem vágyunk karácsonyi utazásra, szil­veszteri bulikra. Ülünk otthon a fele­ségemmel. Karácsonyfa helyett beér­jük egy adventi koszorúval és egy-két friss fenyőággal. Számomra a kará­csony csöndes lazítást jelent, meg a gyermekeimmel, unokáimmal való bensőséges együttlétet; az ünnepi ebéd, melyet mindig nálunk, a ma­rosvásárhelyi „Tuborg” (Tudor) ne­gyedben tartunk, a hetedik emeleti panelban, az úgy hozzánk nőtt, hogy semmi sem tűnik fel benne, kivéve ha megint nem megy a lift... Szil­veszterkor inkább a lapok máris ol­dalaira figyelek, meg a szórakoztató műsorokra. Marosvásárhelyen kétszer kezdő­­­dik minden esztendő. Éjfélkor ugye van a „román újév”, röppentyűk, pe­tárdák, fojtó füst és koszovói ropog­­tatás, aztán egy órakor jön a „magyar újév”, pár szilveszterrel korábban még el-elhangzott itt-ott a székely himnusz legalább, mára alábbha­gyott a lelkesedés, mindenki petár­­dázik hajnalig, hajnal után, másod-, harmadnapokon is. Nem szokásom semmiféle foga­dalmat tenni, sem magamnak, sem másnak. Az életet ajándéknak tekin­tem, de minden ajándékot meg lehet unni. Igyekszem úgy élni, hogy vala­mi érdekeset mindig leljek benne. 2004-ben alakítottunk egy irodalmi kört, Súrlott Grádics a neve, kezdik ismerni az irodalomkedvelők, ezt az újságírás mellett külön is szeretem, élvezem. Megyünk vidékre is, humoros esteket tartunk, jó dolog. Szerettem volna egy akármilyen kis regényt írni, de az nem úgy megy, hogy szeretnék, aztán meg­lesz. Az csak akkor jó, amikor kedve tartja, élvezetből, mint a zabigyerek. Megjelenésre vár vagy két novellás­­kötetem, az egyik sírás, a másik ki­csit vndorabb. De eluntam a kilincse­lést, a kiadók, kuratóriumok packá­­zásait, nem adom ki, ha térden csúsznak, akkor sem. Készítek ilyen­kor irodalmi kalendáriumot, döbbe­netes, mennyien lesznek hetvenéve­sek az idén: Bartis Ferenc, Bodor Ádám, Buda Ferenc, Csukás István, Láng Gusztáv, Lázár Ervin, Gazda Jó­zsef, Sigmond István, Veress Zol­tán... És a hatvanasok: Molnár H. La­jos, Gittai István, Kincses Elemér, Lőrincz György, Vári Attila... Persze ki kelhet versenyre a 96 éves Faludyval meg a 90 éves Méhes Györggyel? Nekem is el kellene ér­nem augusztusban a hatodik ikszet, de úgy döntöttem, halasztást kérek. Kezdődjék jövő ilyenkor a hatvanadik esztendőm! Akkor tűzijátékot rende­zek a Joe diszkóban. Kell nekem az a plusz év, a csudába! Ugyanis egy ki­csit elfelejtettem életművet dévázni. Én csak úgy tébláboltam különböző ajtók és kapuk előtt, amelyek rend­szerint nem nyíltak ki. No, ha nem, hát nem. Tovább bandukoltam. Ki vette észre, hogy ne, ez itt az idő. Te­lik! Ellötyögtem az életet, és nem csináltam szinte semmit. Legfeljebb efféle „blogokat” cserszinteztem ösz­­szevissza. Balázs József gyergyói festőművész, pedagógus A 2005-ös év tükröt tartott elém a Pallas Akadémia Könyvkiadó és Tő­­zsér József jóvoltából. A kötet által nem csak a 2005-ös önmagammal vetettem számot, hanem festő-ön­­magammal, eddigi tevékenységem­mel egészében. A Műterem sorozat­ban megjelent könyvecske révén tisztábban látom, mi az, ami megva­lósult, mi az, ami hiányzik. S ha va­laki a tükörbe nézve azt veszi észre, hogy nem borotválkozott vagy rosz­­szul­­áll az inggallérja, hát javít rajta. Nekem is ez a teendőm 2006-ban. Vágyam, hogy megalkossam a bennem élő, de még meg nem festett műveket. Mint tanár mindig mond­tam, hogy ősszel számolják a pipéket. Tanév végén számolnunk kell az első költetet, végez az első művészeti osztály Gyergyószent­­miklóson. Szép búcsút szeretnék megélni, példás felvételi eredmé­nyekkel. Művészettörténet-tanár­­ként magyar művészeti értékeinkre kell felhívnom tanulóim figyelmét, igazi nemzeti öntudatra ébreszteni őket. Remélem, hogy az önbecsülés fog hatni, hogy lányaink, baby sit­tereink többször is megfontolják, ér­demes-e férjhez menni némethez, olaszhoz, angolhoz vagy más nemzetiségűhöz, mert a magyar nyelv egy olyan ősi kultúrának az örököse, hogy védetté kellene nyilvá­nítani és a Világörökség Kincsévé tenni, nem lemondani könnyelműen róla. Mert az örökséget eltékozolni bűn. Mint gazdálkodó, lovas ember, aki természetimádó, szép csikókat és jó füvet várok az új esztendőtől. Egy kiegyensúlyozottabb évet remé­lek. Aggódom az erdeinkért, termé­szetért, környezetért, földi életün­kért. Csak isteni csoda menthet meg már minket. Ezt kérem a csíksomlyói Boldogasszonyunktól. Sylveszter Lajos háromszéki író, újságíró - Visszatekintve, az erdélyi magyar­ság szempontjából milyennek látja az elmúlt 2005-ös esztendőt? - Hát nem a legkedvezőbbnek. Sőt, sok szempontból visszalépésnek. A legnagyobb visszalépés, ami engem személyesen aggaszt, az a kettős ál­lampolgárság kérdése, de bízom ab­ban, hogy az új esztendő újat hoz majd ebben a dologban is. Elképzelhetetlen az, hogy ezt az ügyet tovább lehessen csűrni, csavarni, csak azért, mert va­lakik fals, korcs ambíciókat táplálnak magukban, és a kivagyiságukat ke­csegtetve egy nemzettel szembehe­lyezkednek, ez engem nemcsak felhá­borít, hanem mélységesen elítélem őket. Remélem, hogy az új esztendő ezt tisztába teszi, én a magam részé­ről ezeket az embereket tekintem lel­ki, illetve erkölcsi határokon túliak­­nak, amíg ezt az elképesztően veszé­lyes koncepciót fenntartják. Ugyanak­kor mint beteljesületlen és nagy ta­nulságokat hordozó ábránd vagy álom, az a kettős állampolgársággal össze­függő autonómia ügye. Itt is visszalé­pést látok, és nem tudom hová tenni a román politikai életnek azokat a sze­mélyiségeit, akik a teljesen megszelí­dített kulturális autonómiát sem tud­ják elfogadni, amivel néhány évre előremenőleg kipipálhatták volna ezt az úgynevezett európai feladatot. Te­hát még a saját, idézőjelbe tett érde­keiket sem tudják képviselni tisztes­ségesen. Ebben van egy pici jó is, így legalább ráébresztenek mindannyiun­kat, és főleg a magyar politikai élet fe­lelőseit, hogy nem lehet ezekben a dolgokban alkudni. A sorrend a Szé­kelyföld esetében is az, hogy területi autonómia és kulturális autonómia minden erdélyi magyarnak vagy ro­mániai nemzetiségnek. - Hogyan zárja a személyes mérle­gét Ön? - Publicisztikát művelek, lapban írok, és egy internetes lapban is állan­dó rovatom van, ott végzem a napi munkát. Az ember publicisztikában is szeretne maradandót alkotni, éppen most állítom össze egy kötetemet, na­gyobb részt a 2005-ös termésből. En­nek a legnagyobb személyes élménye az, hogy egy amerikai magyar baráti közösség és az Amerikában élő fiam, menyem, illetve más baráti körök ven­dége voltam, így egy bő hónapot Ame­rika kiemelkedően jelentős magyar és természeti nevezetességei körében töltöttem. - Mi az, amit minden évben átment a következő évre? - Ezek az ünnepek számomra szimbólumok. A legnagyobb bajunk nekünk pontosan most a nemzeti szimbólumokkal van. Vannak olyan emberek, akik magyarnak vallják ma­gukat, de nem kell nekik a Szent Ko­rona, még a magyar vagy a nemzet szó sem, sem turulmadár, sem Teleki Pál­­szobor, sem Wass Albert, semmi sem, és így helyezkednek szembe ismét a magyar nemzet egészével, magával a magyar néppel. Ebben a dologban is majd 2006-ban, és azután is lépnünk kell, hogy a nemzeti szimbólumain­kat, mint az összes környező nációk tagjai a magukét megbecsülik, úgy mi is ezt tegyük. - Szokott-e fogadalmakat tenni szilveszterkor? - Különösebben nem, de ilyen sze­mélyes fogadalmam, hogy az amerikai utamról egy könyvet össze kell állíta­nom. Az fog zavarni, hogy elképesztő mennyiségű kiváló fotóm van, de saj­nos nyomdatechnikai, és főleg pénz­beli akadályai is vannak ennek a do­lognak. Ugyanakkor dolgozni akarok keményen, mint eddig, egyébként szívproblémáim eléggé súlyosak, de úgy érzem, ha leállnék, akkor többet ártanék a szívemnek. - Mit vár a 2006-os esztendőtől? - Nagy-nagy magyar változásokat várok 2006-tól, kint is, bent is, min­denhol a világon. Ambrus Gizella, székely­udvarhelyi vendéglátós, szakácskönyv-szerző Én nem teszek fogadalmat. Az ember, amikor a legjobban akar va­lamit, éppen akkor nem sikerül. Mi­nél jobban akarom, annál rosszabb. Ezelőtt pár évvel megfogadtam, hogy leszokom a dohányzásról, s azóta azt fogadtam meg, hogy többet nem te­szek ígéreteket magamnak - nyom­ta el a cigarettát Gizi néni a szom­batfalvi Gizi Csárdában. Majd foly­tatja: A reményt soha nem szabad elve­szíteni. A reményből származik az egészség és az akarat. Ha nincs aka­ratereje egy embernek, akkor sem­mit sem ér el a jövőben. - Mit szeretne 2006-ban elérni, amihez az Ön által említett remény szükséges? Vendéglátós vagyok, és próbálom másokkal, szintén ezen a területen dolgozókkal tartani a lépést. Nem, nem lesz még egy csárda, ez bőven elég! Egészségünk legyen, s kicsi ész, hogy tudjunk gondolkodni, s aminek jönnie kell, az jöjjön. A gon­dok amúgy is jönnek, de a nagyob­baktól őrizzen meg az Isten. Senkinek nem ajánlom azt, hogy a széken üljön, és nézze a tévét, vagy gondolkozzon azon, hogy mennyi problémája van. Hogy nincs elég pénze a gázszámlára, nem tudja megadni a gyermekeinek mindazt, amit szeretett volna stb. - ezeken nem kell sokat gondolkodni, mert at­tól csak elcsüggedünk. Tenni kell, tö­rekedni, és talán a következő év jobb lesz. Ha a szádat és a fenekedet nem mozdítod, akkor semmid sem lesz - tartja a mondás, és én is ezt gondo­lom. Szilveszterkor tolókocsis vendé­geket fogadtunk, és meglepetéssze­rűen ért, hogy mennyi vitalitás van bennük. És is beteg vagyok, minden­ki az - ki az egészséges? Én nem tu­dom, olyan van-e... Az Istent csak kérni kell, és kirendeli a mindenna­pit. Munkával telt a szilveszterem, és reményen felüli volt! Összeállításunk szerzői: // SZENTGYÖRGYI LÁSZLÓ, // BALÁZS KATALIN, // NAGY ZSUZSANNA, // FARKAS KRISZTINA ____________________4.SZÉKELYFÖLD____________________ POLGÁRI ÉLET • 2006. JANUÁR 6-12. • III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM CL, E—■ M 3= QC :— W 'W CS3 V2 ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY NÉV ___________________________________■ _______­­ ____________________ TELEPÜLÉS ___________­ _______________________________________________IRÁNYÍTÓSZÁM UTCA ___________MEGYE ______ E-MAIL TELEFONSZÁM Töltse ki a szelvényt és küldje el a szerkesztőség címére / 535600 Székelyudvarhely, M. Kogălniceanu utca 2. szám / vagy hívjon telefonon/0266-214923,0746-142676/és az ügynökünk házhoz megy. ELŐFIZETÉS MAGÁNSZEMÉLYEKNEK: ELŐFIZETÉS CÉGEKNEK: 1-­ 1 hónap )­. 3 hónap­ ­ (4 RON, 40.000 lej) (ti RON, 110.000 lej) r-i 6 hónap j-, 1 év (21 RON, 210.000 lej) U (40 RON, 400.000 lej) p. 1 hónap |-| 3 hónap ^ (5 RON, 50.000 lej)* ^ (15 RON, 150.000 lej)* p. 6 hónap p. 1 év U (30 RON, 300.000 lej)* U (60 RON, 600.000 lej)* •AZ ÁRAK TARTALMAZZÁK AZ ÁFÁ-T! ELŐFIZETÉSI AKCIÓ! A Polgári Élet 2006-tól kedvezményben részesíti a nyugdíjasokat és a diákokat. Előfizetés: 1 hónapra 4,8 RON 3 hónapra 14 RON 6 hónapra 27 RON 12 hónapra 52 RON 1 hónapra 4,5 RON 3 hónapra 13 RON 6 hónapra 25 RON 12 hónapra 48 RON Hívjon telefonon, és ügynökünk házhoz megy, vagy ha ez Önnek kényelmesebb, RENDELJE MEG POSTÁSÁNÁL! Postai katalógusszámaink a következők: 1-3 hónapos előfizetés esetén: 15024 6 hónapos előfizetés esetén: 215024 12 hónapos előfizetés esetén: 315024

Next