Polgári Élet, 2006. július-december (3. évfolyam, 27-51. szám)
2006-07-21 / 29. szám
9.KULTÚRA POLGÁRI ÉLET • 2006. JÚLIUS 21-27. • III. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM Menekítették vagy felhasználták Régi erdélyi harangok Esztergomban Nem tudjuk megmondani, hogy hol és mikor szólalt meg elsőnek harang Magyarországon. Amikor István, a szent király felvétette a magyarokkal a kereszténységet, az egyházak - mind nyugaton, mind keleten - már használtak harangokat. Rómában az istentiszteletek kezdetének harangszóval való jelzését Sabinianus pápa rendelte el 605-ben. Bizáncban valamivel később, 871-ben (vagy 865-ben) szólaltak meg az első harangok a Hagia Sophia templomnak külön e célra emelt tornyában, I. Orsó velencei doge ajándéka révén. Méltán feltételezhetjük tehát, hogy nem sokkal az első papok után megjelentek Magyarországon is a harangok. Valószínű, hogy az első templomépítő szerzetesek között olyan mesterek is voltak, akik értettek a harangöntés mesterségéhez. A harangok használata a XI. században a templomok építésével egyidejűleg terjedhetett el, hiszen legkorábbi székesegyházainknak már volt tornyuk. Ezt tanúsítja a XI. század végén keletkezett úgynevezett nagyobbik Szent Gellért-legenda is. Ebben említés történik egy tolvajról, aki Csanádon, amikor vallatásra, a kínzóhelyre vezették, a Boldogságos Szűz monostorába menekült. A büntetést ugyan ezzel elkerülte, de élete végezetéig az egyház szolgálatába vettetett, harangozóként. (1) A legelső harangöntő mester, akinek emléke fennmaradt, egy pesti német iparos volt. Nevét egy bérleti szerződés őrizte meg számunkra 1240-ből: „Henrik mester, infusor campanarum”, vagyis harangöntő. (2) Magyarországon a XI-XII. századból egyetlenegy harang maradt fenn, azt is csak a szerencsés véletlen folytán 1966 decemberében a Komárom megyei Dág község határában a traktor ekéje fordította ki a földből. Felirata ugyan nincs, még évszám sem található rajta, de a mai harangokétól erősen eltérő méhkas alakjáról, különleges koronájából következtetve - a külföldi analógiákra alapozva - minden valószínűség szerint az 1200 körüli évekből való, sőt valamivel korábban is készülhetett. Ezekből az időkből származó harang használatban legtovább Erdélyben maradhatott fenn. Orbán Balázs a XIX. század ’60-as éveiben Nyárádszentannáról írt le egy hasonló alakú harangot: „Van egy régi harangja is, melyen nagyon nincsen semmi felirat, de sajátságos, s minden eddig látott harangtól eltérő idoma azt nagyon réginek, az egyházzal legalább is egykorúnak tünteti fel. Ebben a 2006. évben emlékezünk Hunyadi János nándorfehérvári csatájának (1456. július 12-22.) győzelmére, III. Calixtus pápa rendeletére 550 éve szólalnak meg délben a harangok. Erdélyi harangok Esztergomban Az I. világháború idején nagyon sok erdélyi településről elmenekítettek, később hadi célokra elvittek harangokat Budapestre, a fémközpontba. A vallás és közoktatásügyi minisztérium kérésére kiadott 11792/1917. okt. 19. számú leirat rámutat arra, hogy „bizottság által felülvizsgáltatván, egyelőre tizenhat egész harang, s egy harangtöredék jelöltetett ki, mint olyanok, amelyek különös régészeti vagy művészettörténeti értékük miatt a beolvasztás alól mentesülnek” Ezek megőrzésre a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába kerültek, melyek közül 15 harang az esztergomi bazilika bejáratánál két sorban (10+5) van kiállítva. A 15 művészettörténeti értékű harangból 8 biztosan Erdélyből származik, melyeket 2006. április 2-án azonosítottam Dr. Eperjesi Ernő és Dr. Sebestyén Ferenc közreműködésével. Szentábrahám harangja: „Sima pereminek csak a felső része hajlított. A szavakat görögkeresztek választják el. Gömbölyű vállának íve igen enyhén megtört, teteje domború koronája körül borda. Függesztőkoronája a harang első világháborús rekvirálásakor elpusztult, csak a középső törzs csonkja maradt meg (mert amikor a toronyból ledobták, letörött. Ezt a letörött felfüggesztő részt szentábrahámi Szikszai Jenő megőrizte, s ma a székelykeresztúri múzeum őrzi Jakab Dénes unitárius lelkipásztor adata alapján). Homoróddaróc harangja: „A XIV. sz. végén öntötték Nagyszebenben. Alsó átmérője 81,5 cm, felső átmérője 43 cm, magassága 75 cm.” Szentlélek harangja: „A harangtető egészen lapos, négy helyen utólagosan átfúrták. Koronája letörött, csak a középső részének-törzsének csonkja van meg. Válla derékszögben törik meg, a teste majdnem teljesen hengeres. A felső kerületen lévő antiqua betűs feliratot felülről és alulról 1-1 borda kerteli: COMPAHAM FECIT EDIFICAREM GA. PHI CSVKAD 581, majd az alsó borda alatt egy második sorban álló M betű alatt kezdődően: ZOMBATFALU NS A. A GA és PHI betűk között egy L-hez hasonló jel foglal helyet, a második sor végén is van még egy ferde vonal.” Siménfalva harangja: „A harang testének felső része hengeres. Koronája már korábban letörött, helyén két vascsavar található. Felső kerületén két borda között antiqua betűkből álló felirat fut körbe: CKPS 1576 ANDR DEMETER. Kezdőjele két, elválasztójele egy-egy rombusz. Hornyán is van egy borda. Homoródszentpál harangja: * „Megtört ívű peremén 2,5 cm széles abroncs. Vállán kétszeres sima bordakeretben antiqua betűs felirat és évszám: SANTE! YOHAHES! EVANGELISTA. 1.5.4.2 Oldalán öntéshiba, mellette 17x6 cm-es lyuk. Magassága 66 cm, nagyobbik átmérője 77,7 cm, kisebbik átmérője 42,6 cm, 1542, Brassó.” Bethlenszentmiklós harangja: ,A harangtető szinte félgömb alakú, a test majdnem kúpos. Felső kerületén háromszoros felirat van.A feliratból úgy tűnik, hogy a harangot a felhasználás helyén, azaz Bethlenszentmiklóson öntötték.” Nyárádköszvényes harangja: Közepén két oldalt: SUB CURA ARD MOISIS PETERFI COOPERANE SUPER DIBUD JOSEPHUJUN: RACZ FUSA IN KORONDPER STEPHANUM MATE (öntötte köröndi Máté István)” Az Esztergomba látogatóknak érdemes megtekinteni Erdély e becses értékeit. //FORRÁS: Patay Pál: Régi harangok, Corvina Kiadó, 1977., 5. oldal. Magyarország régi harangjai, Bp. 1989., 47. oldal. Benkó Elek: Erdélyi középkori harangjai és keresztelő medencéi 273-274. oldal. x ■ A székelyudvarhelyi vár idén hetedik alkalommal adott otthont mestereknek, népművészeti rendezvényeknek, bemutatóknak. Kirakodott kézműveseken kívül íjászok, bohócok, játszóház és egyéb szórakoztató programok fogadták az érdeklődőket. Ha szem és a szív megtelik a sok széppel, a gyomor se korogjon - gondolhatták a szervezők, amikor a kürtőskalács és a lángos sátrat közvetlenül a bejárathoz állították fel. Volt min ámulni annak, aki a hétvégén kilátogatott a Székely Támadt várba. Láthatott az érdeklődő bútor- és kerámiafestőt, csuhészobrászt, csontfaragót, szövőnőt, csipkét, rusztikus ruhakészítőt, szőtteseket, varrottasokat, nemezelést, üvegdíszeket, fajátékokat, bohócot, abroszt, térítőt, mézeskalácsokat, csúzlizdát, agyagszobrászt, kalapokat, csergét, bőrdíszműveket, zenészeket, íjászokat, bábosokat, és még ki tudja, mi mindent. Dekameron és Hobó Pénteken, július 14-én nyitotta meg kapuit a VII. Míves Emberek Sokadalma. A mesterségbemutató vásárra az ArteraAlapítvány szervezte V. Székelyudvarhelyi Ünnepi Játékok keretén belül került sor. A rendezvénysorozat már 11-én, kedden elkezdődött a Tomcsa Sándor Színház Paraszt Dekameron című szabadtéri előadásával. Másnap Földes Hobó László: József Attila előadóestjét tekinthették meg az érdeklődők. Leszögezem, nem szavalóestről volt szó. A művész nekidőlt a színpad egyik falának, majd a másiknak, vagy széttárt karokkal pördült egyet maga körül, egy széket és egy fekete lepellel leterített asztalt kerülgetve, miközben József Attila verseket hallhattunk tőle. A nagyközönség csütörtökön a Dallas Pashamande magyarnémet-osztrák koprodukciós filmdrámát láthatta a sepsiszentgyörgyi Huszárik filmklub szervezésében. // Őrizzük a múltat Pénteken fúvósok, dobosok, huszárok hirdették ki a vásár kezdetét. „A vásár tulajdonképpeni lényege a kiállítás, a hagyományőrzés és a mesterségek továbbadása azáltal, hogy be is mutatják a mesteremberek, amit készítenek: a technikáját, a módszereit, az anyagot, az anyag beszerzését, előkészítését” - jegyezte meg Ipó Emma, aki ötödik alkalommal vesz részt préselt virágkiállításával a sokadalmon. Idén 10 éves tanítványa alkotásait is megtekinthették a látogatók. „Örvendetes, hogy nagyon érdeklődik a fiatalság, mert rájöttek, hogy ez az eredeti, ez a miénk, ez a szép” - fűzte hozzá. Az előző évhez képest lényegesen kevesebb látogató és legfőképpen vásárló volt. Ez részben a rossz időjárásnak, részben a pénzhiánynak, részben az emberek gondolkodásmódjának tudható be. Ugyanis a vásárlási kedv megvan, de valami meggátolja az embereket, hogy díszre, művészetre költsenek. Ez lehet pénzhiány is, vagy talán egy belső tudatalatti korlát, torlasz, ami megtiltja, hogy dísztárgyat vásároljon az illető. Inkább valami „hasznosra” kellene költeni azt a pénzt - vallják sokan. Mosolygós szobrász „Vásárolni kellene ahhoz, hogy egy jó vásár legyen” - viccelődött egy mesterember, de utána azonnal hozzátette, ő azért jött el, hogy megmutassa mesterségét. Ezzel mások is így voltak. „Bemutassak. Ez a fő tényező” - válaszolt kérdésemre Sztojka Csaba kiállító, hogy miért is vesz részt a vásáron. A fiatal agyagszobrász először bérelt asztalt sokadalmon, amiben az emberekkel való érintkezés, beszélgetés fontosságát találta a leglényegesebbnek. „ Ha az emberek kipróbálják, és érdekes, utána már a kézimunkára fognak adni, nem a gyári dolgokra” - fejtette ki, miért is hasznos a vásár. Az emberek betekinthetnek az elkészítés folyamatába, becsülni tudják a munka értékét és a kész terméket. A kirakodóvásár mellett még számos program foglalta le a látogatók figyelmét. A dunaújvárosi, kürtgyarmati íjászok minden nap bemutatót tartottak. Ugyanakkor koncertek várták az érdeklődőket. Nemcsak illatokkal Pénteken a székelyudvarhelyi Amnézia zenekart, a Fabatka együttest és Jeszenszky István: Gyógyító varázshangok koncertjét hallhatta a nagyérdemű. Szombaton a Zenebohóc, a Kalagor és a Karácsonyi János (LGT) együttes zenélt a közönségnek. A két napot táncház zárta, kezdők számára táncoktatással. Idén is volt főzőverseny helyi ízekkel, és mint eddig minden évben, a székelyudvarhelyi Nyugdíjas Klub szavaló- és énekműsora sem maradt ki a programok közül. Vasárnap este színészvetélkedővel ért véget a rendezvénysorozat. A programsorozatot három egyhetes, július elején lezajlott népművészeti alkotótábor előzte meg: Máréfalván, Zetelakán és Sófalván. Itt idősek tanítják a gyerekeket népi szokásokra, mesterségekre, a vásáréval azonos célkitűzéssel: a hagyományos mesterségek megismertetése, az érdeklődés felkeltése. // MIHÁLY ZSOMBOR A mézcsorgató pálcától a székelykapu-faragókig kirakodtak a míves emberek NYÍRŐ JÓZSEF Halhatatlan élet Regény, Nyirő Művei, 11. 1943-ban látott először napvilágot. Cselekménye a Székelyföldön, a civilizációtól távol eső kicsiny faluban, a Nyirő által életre keltett világ jól ismert természeti és társadalmi körülményei között játszódik. Hőse, Borzás Kas Dani fiatal legényből cseperedik házas emberré, küzd meg a mostoha időjárással és a román hatalom helybeli kiskirályaival: a jegyzővel, a főbíróval, a csendőrőrmesterrel. Mindig felül tud kerekedni a mostoha körülményeken, mindig fel tudja találni magát. Annak a furfangos góbéságnak a képviselője, amelynek Tamási Áron Ábel-regényei mellett éppen Nyirő történetei szereztek a magyar irodalomban polgárjogot. A könyv terjedelme 232 oldal. Ára fűzve 200 000 lej (20 RON), kötve 250 000 lej (25 RON) Megvásárolható a Pallas-Akadémia Könyvkiadó üzleteiben, illetve megrendelhető postai utánvéttel a következő címen: 530210 Miercurea Ciuc, Str. Petőfi, Nr. 4., Pf. 140, Jud. Harghita, Tel/Fax: 0266-371 036, Mobil: 074-5005544, Email: pallas@nextra.ro Folyószámlaszám: BCR - R079RNCB2900000000960001