Politikai Hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866-04-08 / 15. szám

Megjelenik hétfőn reggel Szerkesztőség és kiadó­hivatal.­­ másfél—két nagy íven. . ... . Czikkek, levelezések s italában a lap szellemi részét Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár „Unus emm emerget ventas e falsitate,­­ illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne­­quam e confusione.“ B a c o. (Aldunasor, 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és n­­­gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4­­ hirdetések a kiadó­hivatalhoz (Barátok­ tere 7. szám) 1 ! hasábos kisbetű-sorért 6 k". Bélyeg külön 30 kr.­­ ■ intézendők. Második évfolyam. 1866. 15. szám. Pesten, Április 8. Előfizetési felhívás a „POLITIKAI HETILAP“ 1860-dik évi Il­dik és további negyedévre. A hetenkint hétfőn reggel 1 %—2 íven megjelenő „Po­­lit. Hetilap“ előfizetési dija: negyedévi (ápril—júniusra) ... 2 frt. félévi (april—septemb.)......................4 frt. háromnegyedévi (april—deczemb.) . 6 frt. Néhány teljes számú példánynyal a fentebbi előfizetési feltételek mellett még szolgálhat a kiadó hivatal. Pest, april 7. Mit utolsó lapunkban előre mondánk, beteljesedett. Az ingerültség, mely Ausztria és Poroszország között oly fenye­gető fokra hágott, nyugodtabb felfogásnak engedett helyet. A tábornokok helyébe ismét diplomaták léptek az előtérbe, s ha ezek a fenforgó kérdéseket nem oldják meg, — a mi nem is szokásuk — sőt ha egy pár új kötéssel e gordiusi csomót valószínűleg még bonyolódottabbá teszik, legalább biztosak vagyunk, hogy az karddal nem fog ketté vágatni. A jelen viszonyok között pedig azt is nagy nyereségnek tarthatjuk. — Mi, mint olvasóink tudják, soha nem osztoztunk azon ag­godalmakban, melyekkel mások a situatióról ítéltek. — Ép­pen a veszélynek nagysága megnyugtatott annak valószínű­sége iránt, s a porosz premier fenyegetései körülbelül oly hatást tettek reánk, mintha valakit egy bordó lőpor mellett gyufával látunk. Elmondhatja, hogy csak tőle függ a veszé­lyes anyagok fellobbantása, s meg is lehetünk győződve, hogy ennyiben igaza van, de szerencsére oly helyzetben áll, hogy e hatalmával nem élhet anélkül, hogy magát is leve­gőbe ne repítse, s ezért nyugodtan hallgathatjuk fenyegeté­seit. A helyzet mindig félelmes, mert puszta ügyetlenségből is néha a legnagyobb szerencsétlenség támadhat; de hogy az illető gyufájával a lőport nem akarja meggyújtani, arról, ha csak esze helyén van, meg lehetünk győződve, s legalább ép annyira érdekében fekszik Bismarck miniszter úrnak, hogy a német kérdés erőszakos megoldása a jelen pillanatban elő ne idéztessék. Nem vonjuk kétségbe hatalmát; elismerjük, hogy egész Németországot, sőt Európát megrendíthetné, ha akar­ná; de tudjuk, hogy nem fogja akarni, s pedig azon egysze­rű oknál fogva, mert úgy áll, hogy a német kérdés forra­dalmi megoldása, épen ő excellentiájára nézve igen kellemet­len következéseket vonhatna maga után. De ha a nagy hadi zajnak ez egyszer, úgy hisszük, nem is lesz következése, és pár hét múlva a porosz hadtes­teket s az osztrák állampapirosokat valószínűleg ismét előb­bi állásukban fogjuk találni, mi azért nem vonjuk kétségbe az utolsó események nagy fontosságát.­­ Mint midőn a vész, melyet vártunk, nem tört ki, légkörünk nyomasztó ma­rad ugyan s a felhők nem oszlanak szét, de a sűrű villámok, melyek a vihar közeledését hirdeték, legalább azt eredmé­nyezik, hogy magunkat a sötétben tájékozhassuk; úgy a po­rosz kormány eljárása, s minden, mi az utolsó hetekben történt, nagy világosságot terjesztett állásunkra, s talán ma­ga Rechberg gróf, ha ismét hivatalba lépne, a két német nagyhatalom kölcsönös állásáról, s azon helyzetről, melyet az osztrák birodalomnak Németországban elfoglalni czélsze­rű, ma máskép ítélne, mint akkor, midőn a két nagy német udvar szívélyes viszonyát, s a két minisztérium előzékeny udvariasságát a birodalom érdekeinek biztosítására elegen­dőnek gondolá. A viszály, mely Ausztria s Poroszország között kitört, nem két kormánynak egy közösen elintézendő kérdés iránt támadt vélemény különbsége, mely mihelyt elintéztetett vagy a kormányzó férfiak változtak, megszűnik. Az ellentét itt nem azon állásból fejlődött ki, melyet az ausztriai s porosz kormány a schleswig-holsteini ügyben most foglaltak el, hanem azon állásnak szükséges következése, melyben e két hatalom Németországhoz áll, s e viszálynak fontossága abban fekszik, mert annak végleges elintézése nem az osztrák vagy porosz kormány jóakaratától függ. Midőn néhány hónap előtt e lapok hasábjain azon ösz­­szefüggésről szóltunk, melyben a köztünk s a birodalom kö­zött függő kérdések megoldása a német kérdéssel áll; midőn, kimondottuk, hogy a jelen állapot, mely által Európának egyik legnagyobb nemzete teljes tehetetlenségre jutott, meg­győződésünk szerint fentarthatatlan, s hogy a német szövet­ségnek oly átalakítását elkerülhetetlennek hisszük, mely által ez ország, a külföld irányában mint egész léphet fel, s mi­dőn épen ezt jelöltük ki mint főokot, melyért a hazánk s a bi­rodalom között létező viszonyok más mint a dualismus alap­ján nem rendezhetők, akkor a bécsi sajtónak egy része elis­merte ugyan az ellentétet, mely a német szövetségnek a nemzet kivonata szerint való átalakítása az osztrák biroda­lomnak alkotmányos egysége között létezik, de legfeljebb theoretikus fontosságot tulajdonított észrevételeinknek, me­lyek csak a jövő, szerintök még egy távol jövő eshetőségei­ből indultak ki. De vajon most nem változtak-e meg ezen né­zeteik? Miután Németország szövetséges szerkezete, mely ellen a német nemzet első alakulásánál felszólalt, s melynek átalakítását az ausztriai császár által Frankfurtban összehí­vott fejedelmek szükségesnek találták, most Poroszország részéről is olyannak ismertetik el, mely czéljának meg nem felel, vajon hiszi-e valaki, hogy a reform, melyet a frank­furti fejedelmek gyűlésén indítványozott, melyet most Po­roszország is szükségesnek mond, melyet Németország feje­delmei nem elleneznek, s mely az egész német nemzet leg­forróbb óhajtása, még sokáig elmaradhat? vagy hogy e re­form Ausztriának a német szövetségből való kilépése által lészen eszközlendő? Tudjuk, hogy Bismarck­­ excellentiája ezt úgy óhajtaná s Németországban Poroszország részére elvállalná a szerepet, melyet Piemont Olaszországban ját­szott ; de miután Németország fejedelmei s Ausztria alkal­masint nem vágyódnak ez állás után, mely azon esetben számukra fentart­atnék, s miután a német nép, mely Német­ország egyes részeiben az alkotmányos szabadságot élvezi, bizonyosan nem nagy örömmel cserélné fel jelen állapotát azon helyzettel, mely az alkotmányos Poroszország polgá­rainak jutott; a merész porosz államférfiunak nézetei kevés követőkre fognak találni, és azt legalább bizonyosnak te­kinthetjük, hogy Ausztria részéről soha a német szövetség­nek oly rendezése elfogadtatni nem fog, mely által Ausztria Németországból kizáratnék. És ha egyrészről előre látható, hogy a német szövet­ségnek reformja, melynek szüksége épen az utolsó esemé­nyek által újra kitűnt, sokára el nem halasztható; ha elismerjük, hogy hasonló veszélyek, minek a két nagyhatalom viszálya által Németországot fenyegeték, csak a szövetségi szerkezet czélszerűbb szervezése s az által ke-29

Next