Politikai Ujdonságok, 1857 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1857-08-26 / 34. szám
folyó augustus hó 3-án tartatott városi közgyűlés óta közzé is van téve, mi is a jövő September hó 16-án lesz betöltendő. Isten áldása legyen e derék elöljáróságon, melly illy dicséretesen teljesiti keresztyéni emberbaráti s polgári kötelességét. K. J. — Rozsnyóról két becses iskolai beszédet vettünk az ottani nyomdából. Az egyik czime : „Emlékbeszéd, mellyet a rozsnyói ág. hitv. evang. főgymnasium elnyert nyilvánossági jogának örömünnepén mondott dr. Peledi János igazgatótanár. ” A másiké : ,,Sziklay Ede iskolai felügyelő urnak a pártfogósági nagygyülést megnyitó beszéde 1857 év julius 27-én.“ — Mind kettőt saját költségén kiadta ifjú Kirinyi János. Ara 6 kr. p. p. A jövedelem a evang. főgymnasium taneszközeinek gyarapítására fordittatik. — Iskolai jelentések : 6) A keszthelyi premontrei kath. algyimn. Tartalom : „Igénytelen nézetek a német nyelv körül“ értekezés Sülley Mátétól. A tanulók összes száma 73. Vallásra nézve 60 róm. kath. 3. ágost, 10 izraelita; nemzetiségre nézve 63 magyar, 10 izraelita, korolta a szerencsétleneken. A betegek haza vitettek és rendes ápolás alá estek. Az utóbbi igen veszedelmes sérülést kapott. Még egy szolgabirói írnok is vett egy kis részt az ütésben, jobb felől ajkán a bőr le van horzsolódva, a negyediknek csak kalapját érintette. A harang 6 mázsa 45 font, Budán készült 1748., tehát 109 éves. E hóban még mind a három szombat, olly szerencsétlen volt ránk nagykáraikra nézve, hogy szinte félünk már a szombattól. Múltkor két gyermeket a szárazmalom tört össze. Valóban sok csapás illy rövid idő alatt. Horváth János: Ipar, gazdaság. A A Falusi Gazda czimű lap 7-ik számának homlokáról a következő sorokat olvassuk : Jutalom-kérdést — Úgy a háztartásban, valamint a kerti és külső gazdaságban is némelly állatok és növények igen alkalmatlanok sőt kártékonyak lévén, készíttessék leírás mindazon állatok és növényekről, melylyek ártalmainak mellőzése, illetőleg kiirtása a háztartásnak, kertésznek és mezőgazdának érdekében áll; a leírásnak tehát azon állatok és növények ismertetésén kívül, az általuk okozni szokott kártételek felsorolását, ezek mellőzésének és illetőleg amazok kiirtásának biztos módját is magában foglalnia kell. Az idegen kézzel leirt és jeligés levélkével ellátott kézirat a Falusi Gazda szerkesztőségéhez Pesten, séta-utcza 40-6. sz. a., beküldendő f. é. oct. 31-ig. A legjobb, mindenesetre absolut becsű, értekezésnek jutalma 15 arany s a munka a szerző tulajdona marad. *) A A temesvári gazdasági egylet e hó 20-án tartá alakuló ülését, melylyen a legfelsőbb helybenhagyás s az alapszabályok felolvastatván, a jelen volt tagok gyér számánál fogva a kitűzött elnökválasztást nem lehetett megtartani s e czélra sept. 29-én közgyűlés tartása határoztatott el. A Korizmics László a Gr. L.-ban a jószágrendezésről értekezvén, a jószág leirásához 24 kérdő pontokban mintát közöl és egy csinos ezüst billikomot tűz ki jutalmul annak,ki aszerint a következő év június hó utolsó napjáig, ugyanazon lapban a legtalpraesettebb jószágleirást közzé teszi. A múlt hónapban egy uj-yorki borkereskedő, Guitzow ur, mulatott fővárosunkban s innét Hegyaljára utazott el nagymennyiségű bevásárlások végett. Balesetek, elemi csapások. — Nagy-Szlabosból. (Gömör) Írják aug. hó 7-én d. u. két órakor, nem kis rémülés fogta el helységünk különben csendes lakóit. Ugyanis az említett napon déltájban, a közel hegyeken, eleinte csak kis-szerü esőt magokban hordozó fellegek mutatkoztak, mellyek azonban később más terhesebb felhők által növesztve, iszonyú zápor fellegekké változának. Az aláhulló zápor, melly egyébiránt, hála az égnek! leginkább csak a hegyeken dühöngött, olly szörnyű vizözöst okozott, amillyenről legékesebb aggastyánaink sem emlékeznek. Minden, valami csak útjában volt, a habok martalékává lön. Sok, szép és gyönyörű, harmaton fekvő lent és kendert, részint magával vitt el a váratlan vendég, részint pedig lakásokba sodorva, csaknem haszonvehetlenné tett. A megrémült lakosság nagyobb része, mind a nagy ruhammal tolongó vizhez sietett, s igyekezett minden áron a kárt elháritani, de azt a rohanó sebes és nagy ár lehetetlenné téve. Több helyeken a házakba és pajtákba is bekukkant a viz, a hol is, kivált a teli pajtákban nem kis kárt okozott. A kár igen tetemes. — Nagy-Káta, aug. 22. (Újabb szerencsétlenség.) Aug. 2-án tűzvészt hirdető munkájában megrepedt harangunk újra öntetés végett f. hó 22-én délután amint leeresztetett a földre, iszonyú jelenet adta magát elő. Ugyanis a gerenda, mellynek a torony jobb oldalán a négyes ablakon kifelé mintegy két lábnyira, fékmentesen nyújtott külvégére csiga erősittetett, annyira ropogott, hogy a már helyéből kimozdított harang leesésétől lehetett tartani, de ezt megelőzve az építőmester, támaszgerendát illesztetett függőlegesen tartalékul a könnyen törhető gerenda alá. Néző elég volt. Az elöljáróság úgy akarta, hogy egyúttal a harang súlyát is, csupa kíváncsiságból, megtudhassa, azért mázsáig helyeztetett alája, hogy ráeresztve a harang, ugyanott megméressék. Mindezek után a harang szerencsésen le is eresztetett a mázsálóra; de amint ez történt, abban a perczben a segédgerenda, mellyből a torony belső talapzatától, kezdve a négyes ablak alsó párkányáig a mélyedésben csak 4 láb maradt, honnan azután, mi nagyon természetes a nagyobb rész, vagyis a négyes ablak alsó párkányzatától a 10-ből 6 láb hosszúságú szabadszemmel látható támaszgerenda nemcsak súlyánál fogva, de egyszersmind a harang leeresztetéséből következett kötél tágulása után a főgerenda, amint fölemelődik, ütést kapva tőle, a föld felé zuhan a néptömeg közé. Lefelé zuhantában a segédgerenda két ember fején 5 hüvelykujjnyi hosszú, de mély hasadást okozott, az egyik Urbán József községünk ritka szorgalmú s ügyes birája, a másik Lengyel István város polgára, mindketten derék, erős edzett emberek. Az elsőnek jobb felől homlokára nyúlva van az ütés, az utóbbinak balfelől feje tetején, simán hasadt félkör alakú repedésben, innen az tűnik ki, hogy egymás mellett állottak. Farkas László helybeli orvos úr is ott volt a helyszinén, ki is azonnal orvosi műtétét nagy buzgalommal gya V egyes hírek. A Császár Ő Felsége a pesti Ludoviceum vagyona iránt — mellyel egykor nagyjaink és a nemesség egy magyar katonai akadémia alapítására önként adakozott össze — úgy intézkedett, hogy abból 30 alapítvány tétessék a császári magas katonai nevelőintézetekben, és ugyanannyi a kisebb katonai nevelő intézetekben is. E segélyezésért folyamodhatik az egész birodalomból kivétel nélkül minden segélyezésre szorult ifjú. A A magyar akadémia pénzalapjának növelésére tett következő újabb alapítványok hirdettetnek ki : 1) néhai Wolfinger Ferencz egervári plébánosé 106 pftban; 2) Simonffy Kálmán úré 100 pftnyi kötelezvényben; 3) néhai Csapó Julia Kiss Pálné asszonyé kétszáz aranyban, mellyekért az akadémia igazgatósága nyilván fejezi ki hálás örömét. Kelt Pesten, aug. 21-kén 1857. — Toldy Ferencz s. k., titoknok. A Tompa Mihály koszorús költőnket és kitűnő egyházi szónokot felkérték a Tóth Mihály Debreczenbe távoztával megürült losonczi ref. papságra; de ő megköszönve a bizodalmát, azt felelte, hogy „mint hanvai pap, Hanván akar elhamvadni.“ A Nyíri György szíigazgató pár héttel ezelőtt Uj-Becsén előadást rendezett Beöthy László síremlékére, de a közönség nem szép részvétet tanúsított, miután az előadás csak 5 ft. tiszta jövedelmet hozott. A A zágrábi horvát nemzeti színház kezelése a mi nemzeti színházunk mintájára rendeztetett. E horvát nemzeti színházban e szerint az előadásokat October hóban fogják megkezdeni, mellyek aztán felváltva folytonosan horvát és német nyelven fognak tartatni. Húsvétkor egy olasz operatársaság fog föllépni; nyáron a színház zárva leend.( Köztünk mulat Európa legmagasabb embere. A nyolcz láb magas férfiút mindenki megláthatja a lánczhid átellenében álló Wiezer-féle házban 20—10 pkr. belépti dij mellett. E rendkivüli európai hirű nagy ifjú Izlandból való és Murphy-nak hivják. — Vértesaljai tudósítónk panaszkodik, hogy az ottani vidéken sincs ára a gazdasági termékeknek — az olcsóság teljes virágzásnak indult. Búza termett volna elegendő mennyiségben, de most ezzel úgy vannak a gazdák, mint az egyszeri palócz gyerek a káposztával. Jó az a káposzta, de csak jó az a hús is. — Léva vidékéről, Barsból. Írják, hogy hosszas szárazság után aug. 12-e táján végre tartós szép eső vidította fel a tájat, s ha már másnak nem is, legalább a burgonyának s kukoriczának hasznára vált. Az idei termés általában középszerűen ütött ki, a rozs és zab legsilányabb, borra kedvező a kilátás. — Ugyan onnan arról tudósittatunk, hogy a vidéken Csokonai Mihály költőnknek egy becses emléke létezik, a költőnek egy saját kezűleg irt levele Lillájához, melly egy általa Lillának ajándékozott aranymetszésű, rózsapiros tábláju könyvecskének első levelén „Csokonai“ aláírással diszeleg. Ezen kis ereklye Bogyó Mihály, g. sz. györgyi ref. lelkész ur birtokában van, így jutunk tudomására lassankint minden nagyobb s kisebb hazai emléknek s nevezetességnek. — Bársonyosról (Veszprém) azon tudósítást veszszük, hogy ott aug. 4-én gyermeki vigyázatlanságból tűz támadt. A község már 25 év óta ment vala a pusztító elemtől. Annál nagyobb volt most a szokatlan vész alkalmával a rémülés a sűrűn épített házak tulajdonosai között. Nagy erőfeszítéssel sikerült is a tűz tovább terjedését meggátolni, mi leginkább a szomszéd teleki lakosok oltási buzgalmának köszönhető, kik atyafiságos szeretettel a tűz helyén oltószereikkel rögtön megjelentek. Nem jó néven vették a bársonyosiak, hogy a szomszéd b.-szombathelyiek csak tornyuk tetejéből nézték a veszedelmet , nem siettek ők is segítségre. No de bizonyosan azért nem siettek, mert látták a toronyból, hogy nem nagy a veszedelem. — Nyílt levél a tokaji borok érdekében. Kedves barátom Albert! A szerkeztésed alatt álló Vasárnapi Újság i. e. 31-ik számában, valami Sárai Károly nevű fogadatlan prókátor lép föl a tokaji borok védelmére, s fél komoly s fél tréfás képeket vágva, engem rendre akar utasítani , hogy a magyarországi terménykiállitáson együtt ült borbiráló választmányhoz benyújtott rövid emlékiratom azon része, hol én a Hegyalját 1855. előtti minden régi boroktól, csaknem egészen üresnek állitom, alaptalan, — s ezzel én a hegyaljai pinczék becsületének ártok, — s „a vevők előtt decreditálom.“ Kérlek, édes barátom, mondd meg nekem, miféle ember lehet az a Sárai Károly? Zsadányba valónak irja magát, de illyen nevű falu, csak itt Abaújban, Zemplénben, Hevesben is mindjárt mi közültünk van vagy négy, hát az egész országban ki tudja, hány lehet? Annyi földet pedig az ő felkereséséért bejárni se kedvem, se időm. Még azt is sokallom, hogy ezen miatta írt levél írásával elvesztettem egypár órát. Meg akarnám először szépen köszönni neki, hogy Hegyaljánkat annyira szereti, hogy védelmére még akkor is kardot ránt, midőn épen nincs ki ellen védeni. S ezen köszönetem bevégezte után, a Hegyaljánkat annyira szerető S. K. úr iránt, fordulnék a vakmerő S. K.-hoz, és megkérdezném tőle, hol vett ő magának annyi bátor “) Igen örvendünk, hogy e kérdés épen azon tárgy fejtegetését tűzi ki, melly körül szűkebb körben a mi lapunk is fáradozik (l. a V. U. közelebbi számaiban a luczernásvétek ügyében megjelent nyilatkozatokat). Szerk.