Politikai Ujdonságok, 1859 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-15 / 50. szám

itteni ref. lelkész fejébe e gondolat, hogy a szántás-vetési munkától immár tűz mellé, házba szorulva, igen czélszerű lesz az évfordulati százados napot megünnepelni, mellyen leszálljon kedves emlékű Kazinczynk szelleme hozzánk. Az ige testté len! December 3-án délesti 5 órától kezdve a városház termeiben ünnepet ültünk. A szépen kivilágított legnagyobb terem főfalán függött az ünnep hősének arczképe, gyönyörű szivalakú koszorúval diszitve, mellette két felől lejebb,a magyar írók két példány arczképcsarnoka, Mátyás az igazságos, Hunyady-ház diadalünnepe, gr. Széchenyi István és Sárossy Gyula; ott voltak Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Bajza, b. Eötvös, Arany, Jókai, Szász, Tompa, több lelkes színésznő, ősapák, Atilla s Bocskay arczképei. Az ekkép diszitett szép terem a többi melléktermekkel együtt zsúfolva jön, már öt óra előtt nemes buzgalomra kevült hallgatósággal. 1) Varga Lajos ref. lelkész lépe a főarczkép alatt fölállított emelvényre, alkalomszerű beszéddel nyitva meg az ünnepélyt, olvasva a dicsőültnek a kiadott források alapján kidolgozott rövid életrajzát. 2) Kardal : „Szózat,“ Vörösmartytól. 3) Fülöp Károly, gymnas. tanár, szavalta Szász Károly pályakoszorúzott költeményét. 4) Kardal : „Hymnus,“ Kölcseytől. 5) Szavaltak, Katona Endre ref. segédlelkész, s Papp Lajos elemi tanitó, amaz Tompa pályanyertes, emez Losonczy László költeményét a legutolsó szakaszig. 6) Kardal : „Adjon Isten a magyarnak.“ 7) Bezárta az ünnepélyt Sóos Gábor városi főjegyző czélszerű beszéde. 8) A zenekar húzta a Szákóczy-indulót. Megkezdetett a táncz ifjaink által, más termekben a lakoma rendezteték, a dalkar kérdvén : „Hol az a tele kancsó bor“ stb. stb. Lakoma közben áldomáspoharak ürittettek, s mi kisded, de hálás körünkben e nevezetes estélyt emlékezetessé teendők, vidám társaságunkban körözött ivre néhány forintot irtunk alá a Kazinczy-alapitványra, s a volt Hajdúkerület részéről még most is folynak az aláírások, betöltetvén ez is: fog következni az eredmény. — r. I. —Kazinczy-ünnepély Ipolyságon.) Országszerte nyilvánítja háláját a nemzet, s emlékezik egyik nagy férfiénak örök érdemeire. Hogy Hontmegye is tiszteli a haza nemzeti érdekeinek előmozditásában fáradozott tekintélyeket , tanúsítja az, hogy ez ünnep nálunk sem maradott el egészen, s bár kisszerű volt magában, de mint egyetlent e megye területén, nem hagyhatjuk említés nélkül. Nem sokan, de nem is kevesen voltak, kik megyénk egyik községében lakó barátuk igénytelen lákán összejővén, a Kazinczy-ünnepnek megtartását elhatározták, s midőn az általuk egy távol faluból választott elnök estefelé megérkezett, a gyertyákkal kivilágított szoba Kazinczy felkoszoruzott arczképével diszitve, már ünnepélyes szinben volt. A középen álló asztal körül, hol jelesebb íróink munkái valának, a jelenvoltak helyet foglalván, az elnök — egy már élemedettebb közbirtokos — következő beszéddel nyitá meg a mindinkább komolyabbá váló ünnepélyt. „Tisztelt honfiak! Legnagyobb örömmel veszem a megtiszteltetést, hogy e szerény kis társaság dicsőült Kazinczy Ferencz évszázados emlékének emez ünnepén — melly nemcsak két magyar hazánkban, hanem külföldön is lelkesedéssel megtartatott — engem elnöki minőséggel felruházni szíveskedett. Legforróbb óhajtásom, hogy kedves hazánk, e közös anya, fiai ezen nagy férfi nyomdokait — kinek nyelvünk tökélyre emelkedését köszönjük — mindenkor hiven követve anyanyelvünk iránti szeretetüket tettleg nyilvánítsák. Éljen a magyar! viruljon a haza!“ E beszéd többször viszhangoztatott végszavait követő Kazinczy életrajzának felolvasása után „Széphalom“ „Magyar vagyok“ „Pusztán“ és „Szózat“ czímű, a hallgatókban nemes buzgalmat keltett költemények szavaltatak, ezeket ismét a társaság egyik tagjának kobozkisérettel énekelt népdalai válták fel, végül pedig a szellemi résznek befejezéséül Kölcsey Hymnusa énekeltetett karban. — Következett az ünnepi vacsora, mellynek tartama alatt derék országnagyaink és irodalmi téren munkás férfiaink egészségéért jó érmellékivel telt poharak ürittettek. — Köszönet az elnöknek, ki messzünnen olly készséggel jelent meg, és a házi urnák, ki magyar szívességet, és hogy nála történt, nagy örömet tanúsított ez ünnepélyén. L. —Kazinczy-ünnep Kunszentmiklóson), nov. 27-én. Van-e, ki a mai ünnepélyünkön jelen lévén, a pár órai élvezetet élte legszebb, s legboldogabb perczei közé ne számítaná? Az előadás, olly lelkesítő, s olly magasztos volt, hogy feledni sohasem fogjuk. — Kazinczy emlékének ünnepe volt nálunk is.-----------Méltón dobog fel minden igaz magyar szív az illy férfiú emlékére, méltán szentel egy század lefolyása után pár órát annak, kinek a feledés homályába jutni sohasem szabad .... Eljutott hozzánk is a kiáltó szó hangja hazánk fővárosából. — Mi sem akartunk tartozásban maradni, követve több lelkesült vidék nemes példáját, s részben teljesítve a nagy ember iránti kötelességünket. Folyó hó 27-én d. e. 10 órakor az isteni szolgálat végeztével, mikor a közönség, szokása szerint a városháza elé összegyűlt, tudtára adatott, miként Kazinczy Ferencz emlékének évszázados napja fog megtartatni a városháza teremében, mellyre a közönség tisztelettel meghivatik.— Alig hangzott el a szó, azonnal hullámzott a néptömeg, az volt legszerencsésebb, ki legelől mehetett, mert olly roppant sokaság gyűlt össze, hogy nemcsak a nagyszerű terem zsúfolva tömve lett, de az emelet hosszú sikátora, sőt még a lépcsőzet is egészen elfoglaltatott. A terem belékesítése a legegyszerűbb ízletes modorban történt; — keleti oldalról a szavalok feje fölött, a hallgatókkal szemben, Kazinczy Ferencz, jobbján Vörösmarty, balján Petőfi arczképei arany keretbe foglalva diszlettek; — távolabb tőlök — ugyan azon oldalon — Hunyady Mátyás diadalünnepe czimü kép, északi oldalról ugyancsak Kazinczy, Vörösmarty és Petőfi, a föntebb mondott elhelyezéssel. — A nyugoti és déli oldalról ez alkalomhoz illő magyar írók arczképei, és Csokonai Vitéz Mihály, az általa megénekelt csikóbőrös kulacsával, szépen emelik a terem díszét. — A szavalók és olvasók helye zöld posztóval bevont állvány volt, előttük szintén zöld posztóval bevont kicsinyke asztal. — Ezekkel szemben a nők körben ültek, a férfiak pedig állottak. — Illyképen lévén a terem elrendezve, az énekkar a mellékszobában, négyes hanggal Kölcsey Hymnusát teljes ihletséggel rá kezdte, s a két első vers eléneklése után következett egy beszéd, melly Kazinczy életrajzát, irodalmi érdemeit, és a Kazinczy-alap czélját adta elő; — ezt követé : Kazinczy emléke Tompa M.tól; — ezután szintén Kazinczy emléke, Szász K.-tól. — Itt az énekkar a Hymnus „Szánd meg Isten“ versét éneklé. — Most szavaltatott „Széphalmon“ költemény Petőfitől, — ezután egy zárszó, alkalmazva s jól kidolgozva az ünnepély czéljához lelkesitőleg; — berekesztőül Vörösmarty „Szózata“ énekeltetett négyes hangon az énekkar által, s ezzel az ünnepély szellemi része befejeztetett. Mit tán előbb kellett volna mondanom, ezúttal mondom el, mikép ez ünnepélynek czélja volt, a gr. Dessewffy, a m. tud. Akadémia elnöke által indítványozott „Kazinczy-alap“ létesítéséhez hozzájárulni. — Ezen alapra következtek tehát az ünnepély befejezésével az akarások, hogy miként iparkodott minden jó értelmű egyén e czélra kisebb s nagyobb összeget aláírni és letenni, bizonyítja a 300 oszt. ért. Izon felül bejött összeg.— Fülöpszállás, Szabadszállás és Tass közönsége szintén képviselve volt több jelenlevő úri egyén által, kik értesülvén az ünnepély nemes czéljáról, siettek abban résztvenni, az aláírók és adakozók számát, és a tőkét szives adományaikkal szaporítani, — nem hiányoztak a helybeli izraelita vallásu magyarajku jobb módú lakosok sem, kik még eddig minden nemes, jó és szép czél előmozdításában velünk együtt közremunkálni őszinte készséggel siettek, — köszönet szives jóakaratukért. Az ünnepély anyagi oldalát végre egy, csupán férfiakból álló társas lakoma fejezte be, hol a jelenlevők saját erszényökre adván meg a testnek a szükséges eledelt és italt, — a társalgás, az illem határai közt elég kedélyes volt, megfűszerezve talpra esett felköszöntésekkel; — az ebédlőterem díszét Kazinczy mellszobra — megkoszorúzva — emelé, mit Fuszt Konrád németajkú vendéglős maga költségén és erszényéből hozatott ez alkalomra, — vegye köszönetünket ebbeli gyengéd figyelméért. Úgy értesültünk, hogy adakozás útján e mellszobrot az ifjúság a helybeli múzeum számára megvenni akarja. Kívánjuk, hogy az akarat teljesedésbe menjen, kívánjuk, hogy nagy Kazinczynk ünnepének emléke örökre fönmaradjon és dicsőült szelleme közöttünk nyelvben és lélekben örökké éljen! — Bors Károly. —Kazinczy-ünnep Szegszárdon nov. 27-én. Volna innen elég írni való, pár nap múlva egy éve, hogy casinónk született, hol unalmas óráinkat, ha mással nem, olvasással eltölthetjük, vagy gyönyörködhetünk a nagyműveltségü „Augs. Alig. Ztg.“-ban, melly bennünket durváknak, barbároknak nevezget folytonosan, még mi ki nem küszöböltük, noha a legutóbbi casinói gyűlésünkben inditványoztatott. —Továbbá, múlt hó 27-e köszöntött be hozzánk Tóth János igazgatása alatt húsz személyből álló és jól szervezett szintársulat, melly a múzsák templomát az uradalmi vendéglő teremében felütötte, s az előadásokat m. h. 29. Könyves Kálmán czimü drámával meg is kezdette, s több jól sikerült darabjával estéinket élvezetdussá teszi. — De mégis egy előadást különösen ki kell emelnem, melly szerény follamat írásra késztette, és ez e mai napon történt. E napra Tóth János igazgató Kazinczy Ferencz évszázados emlékezetére, kinek, casinónk tulajdonában levő, mellszobra a szinpadon kivilágítva és koszorúkkal ékítve közszemlére kitéve volt, szavalat, kar és négyes dalból álló díszelőadást rendezett. Az előadás három szakaszra volt felosztva: 1-ső szakasz ,megnyitva,,Kölcsey Hymnusával“ az összes kar által, — ezt követő „Kazinczy Ferencz évszázados ünnepe“ Losonczytól, szavalva U. A. műkedvelő által. —„Szózat“ négyesdalban a műkedvelők által. — „A vén czigány“ Petőfitől szavalva Tóth Antal által. — „Ím elbocsájtlak, éltem hajója“ négyesdalban a műkedvelők által. — 2-ik szakasz : „Tiszaháti libácska“ 2 felvonásos vígjáték, a felvonási szünet alatt „Kazinczy“ Kölcseytől, szavalva Tóth Antal által, és „Ez a világ a miilyen nagy“ négyes dalban a műkedvelők által. — Végre a 3-ik szakasz : „Hazáról“ Petőfitől, szavalva H. J. műkedvelő által, — „Bérczről visszanéz a vándor“, négyes dalban, a műkedvelők által. — „Mellyik volt nagyobb?“ Tóth Kálmántól, szavalva Szabó Krisztina kisasszony legjobb színésznőnk által, és záradékul „Isten adj hazánk felett“ az összes személyzet által kardalban. — És igy, habár későn is, a nagy költő évszázados ünnepét mi is megültük, azért lelkesedés tekintetében hátrább, úgy hiszem, semmivel sem állunk, sőt olly példáját tudjuk felmutatni a nemzeti kegyeletnek, és mivelődésrei hajlamnak, mellyet a többi városok tán egyike sem, ez a mai napon a nagy költő évszázados emlékére, a kézműves osztályból fellépett három műkedvelő V. A., H. J. és H. F. városunk szülöttei, kiknek noha naponkinti élelmüket munkájok által kell keresniük, mégis bátorságot éreztek, a megjelent nagyszámú közönség előtt fellépni, és jó előadásukkal bennünket meglepni, daczára annak, hogy városunkban a miveltebb osztályban elegen vannak ollyanok, kiknek a fellépéserőmegfeszítésükbe sem került volna, de senki sem vállalkozott, meglehet azért, mivel az ünnepély olly rögtönözve történt. — A mi az előadást illeti, az a társulatnak becsületére válik. — Némelly darab nemcsak a miveltebb, de az alsóbb osztályú közönség szeméből is könnyet facsart, mert magyarok vagyunk, fel tudjuk fogni a nemzet helyzetét, el tudjuk ismerni költőink érdemeit, elgondoljuk mi is, ki volt nekünk Kazinczy! — A. J.