Politikai Ujdonságok, 1864 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1864-01-06 / 1. szám
sek minden órán megkezdődhetnek. Ugyanis az Eider folyón túl van hat falu, mely Holsteinhoz tartozik, s Hacketbk., — a német csapatok ez időszerinti fővezére, — követeli, hogy a dánok ezen falukból kivonuljanak. A dánok, ha elhatározták, hogy Schleswig elfoglalását megakadályozzák, nem tehetik, hogy a falvak átadása által a németeknek szabad átjárást engedjenek az Eider folyón át, mely több helyütt a parti erődök s a hatalmas várak által fontos katonai állást képez. Úgyszintén igen bonyolódottá teszi az ügyet az Augustenburgi herczeg megjelenése Holstein fővárosában, Kielben. Ausztria és Poroszország a frankfurti szövetségben indítványozták, hogy az Augustenburgi herczeg felszóllíttassék a holsteini terület elhagyására. A szövetségi gyűlés azonban (majdnem példátlan eset) a két nagyhatalom indítványát szótöbbséggel megbuktatta, okul hozván fel, hogy az Augustenburgi herczeg, azon ország polgára lévén, hazájából ki nem utasítható. — Igaz — mondják erre Bécsben és Berlinben — Augustenburg herczeg a Schleswig-holstein herczegség polgára , ő azonban mint uralkodó lép föl; üdvözlő küldöttségeket fogad el, s a kormányzást kivéve, egészen a herczegségek fejedelmének tekinti magát Sajátságos helyzet, a német szövetségi hadak jelenlétében! Ez alatt Dániában a minisztérium megváltozott. Hall szabadelvű kormánya helyébe a nehézkes Monrad püspök alakított új kabinetet. Az uj kormány azonban csak úgy mint a régi, hallani sem akar a német szövetség azon követeléséről, hogy a néptől hozott, s a király által szentesített nov. 18-iki alkotmány visszavétessék és Schleswignek csak úgy mint Holsteinnak,a személyes unió alapján, önállás biztosíttassék. Legújabban a „Oesterr. Ztg.“ következő távirati tudósítása lármázta föl a börzéket „Londonból jelentik, hogy az angol hajóhad egy része parancsot kapott, hogy Dánia védelmére, a balti vizekre induljon.“ — E tudósítás megerősítése még bevárandó lesz. Hogy azonban a német szövetség Schleswiget is megszállandja, kétséget nem szenved, miután Ausztria és Poroszország e tekintetben már indítványaikat a szövetséggyűlésben előterjesztették , ezen esetben az exekucziót képező, s mintegy 65,000-nyi hadsereg 100,000-re fog emeltetni. HETI KRÓNIKA. Ausztria. (Lapvélemény.) Augustenburg hg. megjelenése holsteini területen rendkívüli hatást keltett nemcsak Kielben, hanem valószínűleg egész Németországban. Bécsből írják, hogy ezen esemény a börze esését idézte elő. A lapok közöl eddig az „Ost. D. Post“ mérlegeli az esemény jelentőségét és horderejét. „Az Augustenburgi herczeg megjelenése Kielben, — írja e lap, — oly közbejött eset, mely ketté metszi az osztrák-porosz diplomatia útját s beláthatlan kimenetelű nehézségeket gördít a politikai programja elé, melynek végrehajtásán törekszik. A maga fejétől tette-e a herczeg ezen lépést, vagy pedig erre Berlinben bátoríttatott titokban? A kieli egyetem hódolati feliratot nyujtatott át neki első hivatalnokai által. Az egész város, valamint az ország túlnyomó többsége, lelkesülve van az Augustenburgi hg. örökösödése mellett. A herczeg aligha megelégszik az udvarias látogatással és a végrehajtó hadcsapatok védelme alatti csupán touristai utazással, míg talán a német szövetség ítéletet mond örökösödése fölött. A herczeg megérkezése, valamint a vele kapcsolatban álló demonstrátiók birtokba vételt jelentenek, s most tények fognak bekövetkezni, melyek összeférhetlenek az Ausztria és Poroszország által védett elmélettel. A herczeg, aki mellett van az ország akaratja és a szövetségi szavazatok többsége, erélyesen fog föllépni, s míg a szövetségi hadcsapatok azon exekutió végrehajtásával foglalkoznak, mely IX. Keresztélyt legalább ideiglenesen az ország birtokosául ismeri el, a valóságos örökös, nem törődve a protocollumokkal és szövetségi határozatokkal, elfogadja az ország hódolatát. Vetélytársa pedig a glücksburgi herczeg (IX. Keresztély), ki határozottság tekintetében ellentéte az Augustenburginak, ide s tova hányatik Scylla és Charybdis között.“ (Bécsi hírek.) A „Bresl. Zig“-nak írják Bécsből, dec. 29-kéről : „A magyar kérdés kiegyenlítéséről, a czélzott, császári utazásról, az országgyűlésnek Pestre leendő összehívásáról keringő hírek egyelőre nem valósulnak. Önként értetődik, hogy a jövő márciusban, amikor az 1861-ben választott követek megbízatásának ideje kitelik, ismét fognak kísérletet tenni Magyarországgal, ha addig ki nem tör valami háború, de e kísérlet irányára nézve nincs megállapodás. Ha Schmerling úr megmarad a kormányon, soha sem fog egyébbe egyezni, mint abba, hogy Magyarország követeket küldjön a Reichsrathba, s talán ezen esetben fogja a februári patens némi módositását eszközölni, az abban kiszabott normálé szerint. Erre azonban egy udvari kanczellárra van szüksége, ki a pesti országgyűlést úgy kormányozza, mint Nádasdy gróf kormányozta a szebenit. Arra Schmerling úr nagyon el van készülve, hogy Magyarországban is egyelőre csak a nem magyar nemzetiségek fognak választani. Ha az államminiszter visszalép, akkor nem tudhatni, mi fog történni. Azon transactiók, melyek az utóbbi hetek alatt történtek (?) a magyar kérdés megoldása iránt, nem vezettek semmi eredményre, s újólag megmutatták, hogy az óconservativeknek nincs befolyásuk, s a Deák pártiak semmi (?) kiegyezésről sem akarnak tudni. Önként értetődik, hogy ily körülmények közt semmi szó a császár utazásáról.“ — A „Presse“ e hó 2-ról írja : Schmerling államminiszter a jövő hétfőn estére érkeznék vissza Velenczéből Bécsbe. — Benedek táborszernagy legközelebb Bécsbe érkeznek. Megérkezését azon hírekkel hozzák kapcsolatba, melyek az olaszországi izgult hangulatot jelentik. — A bécsi beszállásolási hivatal a hadsereg- s országos szekerészeti parancsnokságtól utasítást kapott jelentékeny seregátvonulásokra magát készen tartani. Németország. (Az osztrák porosz indítvány.) Azon osztrák-porosz javaslatot, melyet a dec. 28- diki szövetségülés elé terjesztettek, a „Wiener Zig“ következőleg közli : „A magas szövetséggyűlés már f. é. júl. 9-diki határzatával constatálta, hogy a dán kir. kormány azon kötelezettségének, miszerint Schleswig hgséget sem be nem keblezi, sem erre vonatkozó lépéseket nem tesz, mart. 30-iki rendeletével ellene cselekedett. Azon esetre, ha Dánia ezen jogsértés mellett megmarad, a szövetségi ülés fönntartotta magának, hogy minden Schleswighez való, nemzetközi szerződéseken alapuló jogának fönntartására minden szükséges eszközt foganatba vesz. A kopenhágai udvar hatályon kívülinek nyilvánította ugyan az illető rendeletet. De ez csak akkor történt, midőn a kitűzött czélt már elérte s Dániára és Schleswigre nézve az uj alaptörvény már kiadatott, mely a dolog érdemét tekintve, a hűségnek Dániába keblezésével egy jelentőségű. Ez alaptörvény a német hatalmak sürgető ellenzése daczára, nov. 18-kán kir. szentesítést nyert; Schleswigben megfelelő választási törvény hirdettetett ki, s 1864. jan. 1-je volt kitűzve határnapul az új alkotmány életbelépésére. A magas osztrák és porosz kormányok nézete szerint a kir. dán kormány e jogellenes eljárása kényszeríti a német szövetséget, hogy az említett fenntartás értelmében a rendelkezésére álló eszközökkel éljen, melyek a dán koronával szemben Schleswigre vonatkozólag, nemzetközi téren megilletik, s számára a kellő elégtételt megszerzik. Ausztria és Poroszország eszerint a következő indítványt teszik : A magas szövetséggyűlés szólítsa föl a kir. dán kormányt, hogy az 1963.nov. 18-ai alaptörvényt Schleswigre vonatkozólag ne érvényesítse, hanem véglegesen visszavonja; e kívánattal kapcsolatban jelentse ki, hogy vonakodás esetén a német szövetség joga és méltósága érzetében a szükséges rendszabályokhoz lenne kénytelen nyúlni, hogy jogos követelményei betöltésére Schleswig hgség megszállása által biztosítékot szerezzen magának. A dec. 7-én az örökösödési kérdésre vonatkozólag kimondott fenntartás érvényén azon javaslat elfogadása mit sem változtatna. Ausztria és Poroszország követei végre azt indítványozzák, hogy a magas szövetséggyűlés utasítsa a katonai bizottmányt, miszerint haladéktalanul hozza javaslatba a szükséges intézkedéseket azon czélra, hogy a Schleswig hgség megszállására esetleg szükséges szövetségi haderő a kellő létszámot megnyerje. E czélra a szöv. jutalék 7.—8-dik hadteste és a 9. és 10-dik hadtest maradványa lennének mozgósitandók. — (Levelezés Napoleon császár és az Augustenburgi herczeg között.) A trónkövetelő Augustenburgi hg. következő levelet intézett Napóleon császárhoz: „Fölség! Miután, én VII. Frigyes boldogult király halála után, a schleswig-holsteini herczegségek kormányát átvettem, amint erre törvényes örökösödési jogaim által felhivattam, bátor vagyok Felséged magas igazságszeretete előtt néhány megjegyzést tenni házam és országom jogainak érdekében. Felséged éles látása előtt ezen fontos kérdés részletei nem maradhattak figyelem nélkül, azonban a pártszellem, s a szenvedélyek, miket oly érdekek idéztek elő, melyek a jogkérdéshez nem tartoznak, ezen egyszerű kérdést egészen bebonyolították, s azért fölséged megbocsát, ha emlékeztetem azon alapelvekre, melyek szerint ezen kérdés, nézetem szerint megoldható. Isten előtt igazolva, ügyemet pártatlan választott bíróság előtt nem féltem. Elég az előítéletlen vizsgálat. Ha el is tekintünk azon rokonszenvtől, melyet helyzetem szerecsétlensége ébreszthet , mi Isten előtt semmi mást nem kívánunk, mint jogaink és panaszaink pártatlan megvizsgáltatását. És ezen pártatlan ítéletet fölségedtől várom, a ki igazságszeretetét oly sok ízben nemesszivüleg bebizonyitá. A midőn azonban, országom számára csak igazságszolgáltatás kérésére szorítkozom, nem feledhetem el azon körülményeket, melyek rám kötelességeket hárítanak, s melyek felséged igazszágszeretete előtt, nagy fontossággal bizandnak. A hűségek kérdésében a positív és a históriai jog teljesen megegyezik népem leyális érzelmeivel, s egyszersmind a nemzetiségi jog legszentebb érdekeivel.