Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-09 / 2. szám

összeszedett gabona- és pénzsegélyből körü­lbelől két hónapig táplálhatjuk szegényeinket, a mikorra a kormány által rendelt átcsináltatás jóformán megkezdődik s a szegény nép számára egy kis kereset-forrás nyílik.­­ A táplálandó szegények közé csak a legtehetetlenebbeket és gyermekeket véve fel, így is majdnem 60-ra megy azok száma. Hetenkint négyszer húslevest — egy-egy sze­­mélyre­­ font húst számítva, — kétszer tészta­­levest, egyszer pedig bablevest — tésztával — kapnak, így a naponkénti tápláló meleg étel mel­lett az éhhaláltól meg vannak mentve. Vajha példánk más helyeken is követésre találna! s vajha ébredne fel ez emberszerető érzés­­ más községbeliek szívében is, és szegényeiket­­ annyira, a­mennyire lehet, segíte­nék gyászos­­ helyzetükben! Még egy különös esetről kell tudósítanom e­­ sorok olvasóit. Az eset következő: egy helységünk-­­ beli születés, s félév óta egy közel faluban­­Csajá­­j gon ref. segédtanító már két héttel ezelőtt meg-­­­foghatatlan módon eltűnt. Ugyanis múlt hó 21 én­­ estve az említett ifjú, névleg Szombati Júnás egy lakatossegéd barátjával a szomszéd falubeli ta­nítókhoz Kajárra látogatás végett átment, a hol csaknem éjfél után 3 óráig mulatott s ekkor ugyan az említett barátjával gyalog haza indult. Azonban bizonyos izenetnek — mit eddig elfelej­tett — átadása végett ismét visszament Kajárra, de csak egyedül. Az üzenetet az illető helyen át is adta, de hogy ezután hova lett, senki sem tudja. Gyanítják némelyek, hogy a bortól meg­nehezedve eltévedett s valahol megfagyott. De ha igy veszett volna el, két heti keresés után lehetet­len lett volna meg nem találni, mert még a kuta­kat és puszta vermeket is megvizsgálták. Alapo­sabb gyanú lehet azonban a lakatossegédre, ki­vel hallomás szerint már mutatás közben is össze­­zörrent. A vizsgálat egyébiránt az illető helyen már megkezdetett. — K. Gy. Ilakomaz (Szabolcs) jan. 2. (1863 és 1866. Baleset a tokaji vasúti hídon. Garázda legénység. Adakozás.) Hálistennek, hogy vége van a az év­nek, melyre szomorúság nélkül alig fogunk vissza­emlékezni. Nem csupán Königgrätz fogja vissza­idézni a keserves emlékeket, hanem többek közt Orbán napja is, mely egyszerre aratott és szüre­telt, s így kenyér és bor nélkül hagyott ben­nünket. A letűnt év veszedelmesebb következményű lesz ránk nézve az 1863-nál; akkor nem volt szé­nánk, most barmunk nincs,­­ akkor pénzünk nem bőven volt ugyan, most se pénz se hitel, akkor még nem ismertünk inségkölcsönt, halomra gyűlt adó- és annyi más tartozási restantiát, most tele vagyunk mindenféle adóssággal, akkor még volt kevés , és uj gabonánk, búzánk s az előbbi évekről némi élelem-maradványunk, most az egerek is elhagy­ták éléskamráinkban ősi fészkeiket, s jobb gazdát keresni vándoroltak, akkor a kerti vinkóból csak jutott néha napján egy pár korty bufelejtőül, most egy hörp sincs a magunk emberségéből, csak­is az­­Ábrahám ivadékának dohos zagyvalékából itczézhetünk, méregdrágán, ha van pénz. A múlt év terméketlenségéhez járul még dohányültetvényünk is, mely 1 vagy 2/s-dal ke­vesebbet adott a múlt 1865-nél, s a tengerin kí­vül ez az egyetlen pénzforrásunk, melyből ke­nyérnek valót szerezhetünk, de csak úgy, ha a fizető úr, ki egy személyben egyszersmind adóbe­hajtó is, némi maradványt rendelkezésünkre hagy. E csapásokat több szerencsétlenség követte. Nem említve azt, hogy a múlt évi háború közsé­günkben két­­katonát, a kolera pedig itthon egy életerős leányt szemelt ki áldozatul, decz. hó kö­zepén, minthogy az istentelen hidakozás miatt a tokajtiszai átjárás ismét megnehezült, egy 14—15 éves leányka, ki gyógyszert hozott volna Tokaj­ból, a vasúti hídról, este, épen midőn a gőzmoz­dony oda robogott, nyom nélkül eltűnt; rémülté­ben hihetőleg a hid padlózatlan oldalára ugrott, s onnét a Tiszába zuhant; ez onnét gyanítható , mivel több vencselői ember volt e leányka kíséreté­ben, de az ijedtségben kiki maga élete megmen­tésével lévén elfoglalva, a leányt a gőzös elrepü­­lése után nem látták, s még máig sem találhatják. — Már pedig vagy az igazgatóság ne engedjen ott átjárást, — mi környékünknek e téli időszak­ban vajmi nagy hátrányára szolgálna, hacsak a lélekvesztővel nem akarunk cserélni szerencsét­lenséget, — vagy ha enged, mire felettébb szük­ségünk van, a hidoni sinek mellékét jó — nem diribdarab deszkákkal bepadlóztatni és az őrö­ket több elővigyázatra inteni szíveskedjék, kivált a mozdony jövejével. Mert a múltkor is történt már, hogy ugyanott a bezárt rácsos kaput a dél­előtti vonat 10 óra tájban — az őr vigyázatlan­sága következtében — áttörte, melynek magam is szemtanúja voltam. Községünk ifjúságának féktelen garázdálko­dásait sem hagyhatom érintetlenül. — Hogy az erkölcsi sülyedés, az ifjúkori tulbizottság, vagy a kellő rendőri felügyelettel megbízottak gyengesége okozza-e ezt? nem fürkészem, ha­nem elég szégyenünkre válik, hogy községünkben, fuvaros szekerekről világos nappal a kősó eloroz­tatik; polgártársunk kamráját éjjel feltörik s be­lőle az előre kikémlelt több véka kenyérnekvalót — zsákostól együtt — minden gyanú és puhato­lás daczára eltulajdonítják; de ezek mellett a korcsmai verekedéseken kívül megtörténik, hogy békés polgárok az utczán este leüttetnek, a csen­desebb vérű fiatalság fogai kiüttetnek, egy szóval vasvillás barangolók által, a személyes bátorság — kivált ünnep és vasárnapokon este — épen veszélyeztetve van. — Mutatja ezt a legújabb eset is, midőn ma virradóra egy 20—22 éves, csinos, jámbor fiatal kocsist az útfélen megölve találtak, rajta több ütés közt — mint mondják — vasvilla szúrást is láthatni. — A gyanús czimbo­­rák fogva vannak. Bizony ily ügyekben a felsőbb hatóság ébe­rebb figyelme, a kipuhatolandó tettesek példa­szerű megbüntetésére, mások fékezésére és tanú­ságára, igen igazságos követelés. Hanem, hogy a szomorú képet felderítsem, nem hallgathatok azon buzgó adakozásról sem, mely tiszta szív filléreiből gyűlt az Ur házának díszítésére. — Egyházunkba épen husvétra érke­zett meg egy díszes ajándék, mely Magyarha­zánk védasszonyának, Sz.­Máriának képét egy vásznon ábrázolja,­­ melynek koronája, kerete és talapzata nagy csínnal és rendezéssel­ van ellátva. E mű egri művész Kovács Ferencz ecsetét méltán dicséri. Ez adakozások kapcsában egy o. é.szot van szerencsém jelenleg ide mellékelve felküldeni azon kérelemmel, hogy azt II. jegy alatt a Péter­­fillérek kezelőjéhez — illető helyre leendő jutta­tás végett — áttenni szíveskednék; az áldozat­kész adakozó csupa szerénységből magát megne­vezni nem óhajtván. *) Végre, ily téli szerencsétlen időszakban, a tiszai nehéz átjárást tekintve, e környék valóban nagy nyereménynek tekintheti, hogy itt Rakó­mázon az ősz kezdetén K. K. kereskedő nyitott üzletet, s kereskedésében úgy a rőfös kelmékre, mint a fűszerre és vasra nézve kielégítő válasz­tékú berendezést nyújt a vevőközönségnek. Óhajt­juk, hogy előzékeny modorával és jutányosságá­val a népet üzletéhez szoktassa. — —h­­­ez. Székes Fehérvár, jan. 2 (A társas élet vi­dám és szomorú jelenségei.) Talán szólhatna ró­lunk is a krónika, legalább akkor, midőn van mit, mint most, midőn színdarabok előadását láthat­juk, iparkiállításokat tartunk, megnézzük az itt mulató angol társulat mutatványait . . . s hogy az árnyképekben se szűkölködjünk, történnek lo­pások, rablások, quantum satis . . . A­mi a színi előadásokat illetti, ne tessék ám gondolni, hogy valami Sheridan- Egressy- vagy Lendvay-féle alakok játszanak; nem is színészek, csak a helybeli katholikus legény-egylet buzgó tagjai rendeztek néhány előadást az egylet felse­­r­gélésére, ezek sorozatát a ,,Vén bakkancsossal“ kezdvén meg. A közönség nagy részvétet tanusí­­­­tott számos megjelenése által, s a szereplők közül­­ bő tapsokat arattak, főleg Fekete Mari s Hortu­­­­lányi Marik­­a, Nagy Lajos és Csokonai Mihály, í — Az iparkiállítást is a nevezett egylet tagjai létesíték, mely alkalommal valóban sok oly készít­­ményü czikket lehetett szemlélni, melyek által nagy szakügyességet s ízlést tanusítanak az illető derék iparosok.­­ Az angol társulat mutatványa­ira szemét­ száját ellátja a néző­közönség. Már a programaiban is ki volt mondva a merész szó, hogy ilyen még Európában nem láttatott. S mu­togattak is annyi mindenféle meglepőt, csodála­tost, a fejlevágást s több efféle szemfényvesztési Boscoságokat nem is emlitve. — Közelebb Ba­konyi zongora­művész mutató be játékát zene­kedvelő közönségünk előtt, s a művész a párto­lással teljes mértékben meg lehetett elégedve. Eddig van a városunk közelebbi mozzanatait­­ képező nevezetesebb s örvendetesebb események futó sorozata; ha másfelől azonban a nem örven­detes, sőt szomorú eseményeket akarnám közleni, aligha lenne becses lapjában tér reá. Bolt-feltöré­sek, pinezéks kamarák kifosztása s kirablása, fur­fangos ipar-lovagi csinyek majdnem mindennap szerepelnek, annyira, hogy ily mérvben aligha je­lentkeztek valaha városunkban. — Az igaz, a nyomor, pénztelenség kivált az alsóbb munkás osztály közt fölötte nagy, s a tél, a természet ri­degsége többszörözve áll elő borzadalmaival ott, hol a kenyér is hiányzik, s az éhező, sajnos, az erkölcstan legsarkalatosabb elvén vajmi gyakran túlteszi maga . . . Munka kellene az éhező nyo­morgó népnek, munka, habár csak annyi is, hogy betevő falatja legyen, s ekkor bizonyéra csökkene az aggasztó bűntények száma, melyeket jelenleg a büntető törvények e közegek szigora sem képes fékezni. — Nyomasztó anyagi viszonyunk kóros jelenségei ezek, s adja Isten, hogy az alkotmány helyreállitása ily oldalról is mielőbb gyógybalzsa­­mot hozzon reánk. — D. J. Tisza Vezseny (Heves), jan. 2. (Kéregetek. A szegénység kincsásásra vezet. Az ínséget az iskola is érzi. Községi kölcsön.) Ha vizsgálom e becses lapok vidéki közleményét, csak a nagy szükséget olvasom hazánk minden vidékéről; épen így áll a dolog helységünkben is. A kérege­­tők száma annyira ment, hogy tíz ház előtt is elmehet az ember, hogy valaki kapuját nyitva ta­lálja, mert nem győzik a kéregetőket tartani; nem elég az, hogy falunk szegényei koldulnak, hanem a szomszéd falvakból, városokból is csa­patostól fölkerekedve vándorolnak. Egy nemes példáját hozom fel a felebaráti szeretetnek. Balla Károly ur özvegye, falunk földbirtokosának Balla Geyza urnak anyja, 12 szegény családot naponkint ellát élelmi­szikkel, s ezért helységünk szegényeinek nevében itt a nyilvánosság terén hálát szavazunk. Újság gyanánt írhatom, hogy ezelőtt néhány héttel a nyomasztó szükségtől kényszerülve, a különben józan gondolkodású vezsenyi lakosok közöl néhányan egy öreg nő meséje után a pénz­ásáshoz fogtak. A dolog így történt: többen hal­lották azon bizonyos öreg asszonytól, hogy őt, mikor gyermekkorában az úgynevezett Béköstye­­parton juhokat legeltetett, álmában, egy ökölnyi fejű kis ősz ember kezénél fogva megfogván, azt kérdezte tőle, hogy akar-e sok pénzt látni? — Erre levezette egy földalatti pinczébe, hol 7 kád színültig tele volt aranynyal és ezüsttel, de hozzá­nyúlni nem szabad, mivel a­ki illeti, annak kilö­­vésekor lábát, illetőleg sarkát a vasajtó odacsip­penti, ezért ő is nem hozhatott ki, de azért meg­­jegyzette a helyet, hol a pénz van. Ez történt ezelőtt vagy 46 évvel. Ezen felindulva, néhány szegény inségsanyartó emberek elkezdték a föl­det két hétig egyre ásni, de bizony nem találtak egyebet kövek, téglák, cserép- és csontdarabok­­nál, egy csákányt, s ha jól értesültem, hamvvedret, épületfundamentumot stb., pedig a Tiszántúlról már táltosért is mentek, aczéltükört is hoztak, a hetedik gyerekkel is nézették, de mind hasztalan, a­hova nem tettek, ott nem találtak. És igy nagy szomorún felhagytak az ásással. A forradalom előtt a nevezett Bökönye-parton, egy bemetszett halomban egy csontvázat találtak, melyen sok drágaság és ékesség volt. Lehet, hogy valami magyar vezér hullái lehettek, de hogy hova lett, arról nincs tudomásom; a néprege szerint itt haj­dan nagy város állt, most is látszanak épületek romjai, nagy s nevezetes város lehetett hajdanra. Másik újság meg az, hogy szintén 3 héttel ezelőtt Tisza-Földváron egy szarvasi születésű ácsmester, nejének fejét 2 szekerczevágással kettéhasította, mivel 6 hónapi házaséletök után neje gyermekágyba esett, különben azalatt is izetlenkedtek egymással. Most Szolnokban várja ítéletét. Továbbá ezen szűk ínséges idő az iskolázta­tásra is nagyon károsan hat, mivel 140 fiú­s leánygyermekből fele alig jár el, mivel a szülők a megszabott tandíjt meg nem adhatván, gyerme­keiket inkább nem is járatják, és így a szegény tanítóknak, úgyszinte a lelkésznek is kölcsön fel­vett pénzen tartani kell újig magokat, mivel sem az egyház,­sem a szülők nem fizethetnek. Most az ügy inségi királyi biztos gr. Szapáry István ur előtt is megfordult, és némi reménye van az eklézsiának kölcsönpénzhez. Deczember 12 én 1866. volt inségbizottmá­­nyi gyűlés, melyben elhatároztatott, hogy a hely­ség szűkölködő lakosai nyomorának enyhítésére a pesti takarékpénztárból tízezer forint vétessék *) Az 1 ftot átküldjük az „Idők Tanúja“ szerkesztő­­­­jének, a ki a Péterfillérek gyűjtésében régóta buzgól­­kodik. — Szerk. 18

Next