Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1867-01-09 / 2. szám
összeszedett gabona- és pénzsegélyből körülbelől két hónapig táplálhatjuk szegényeinket, a mikorra a kormány által rendelt átcsináltatás jóformán megkezdődik s a szegény nép számára egy kis kereset-forrás nyílik. A táplálandó szegények közé csak a legtehetetlenebbeket és gyermekeket véve fel, így is majdnem 60-ra megy azok száma. Hetenkint négyszer húslevest — egy-egy személyre font húst számítva, — kétszer tésztalevest, egyszer pedig bablevest — tésztával — kapnak, így a naponkénti tápláló meleg étel mellett az éhhaláltól meg vannak mentve. Vajha példánk más helyeken is követésre találna! s vajha ébredne fel ez emberszerető érzés más községbeliek szívében is, és szegényeiket annyira, amennyire lehet, segítenék gyászos helyzetükben! Még egy különös esetről kell tudósítanom e sorok olvasóit. Az eset következő: egy helységünk- beli születés, s félév óta egy közel falubanCsajáj gon ref. segédtanító már két héttel ezelőtt meg-foghatatlan módon eltűnt. Ugyanis múlt hó 21 én estve az említett ifjú, névleg Szombati Júnás egy lakatossegéd barátjával a szomszéd falubeli tanítókhoz Kajárra látogatás végett átment, a hol csaknem éjfél után 3 óráig mulatott s ekkor ugyan az említett barátjával gyalog haza indult. Azonban bizonyos izenetnek — mit eddig elfelejtett — átadása végett ismét visszament Kajárra, de csak egyedül. Az üzenetet az illető helyen át is adta, de hogy ezután hova lett, senki sem tudja. Gyanítják némelyek, hogy a bortól megnehezedve eltévedett s valahol megfagyott. De ha igy veszett volna el, két heti keresés után lehetetlen lett volna meg nem találni, mert még a kutakat és puszta vermeket is megvizsgálták. Alaposabb gyanú lehet azonban a lakatossegédre, kivel hallomás szerint már mutatás közben is összezörrent. A vizsgálat egyébiránt az illető helyen már megkezdetett. — K. Gy. Ilakomaz (Szabolcs) jan. 2. (1863 és 1866. Baleset a tokaji vasúti hídon. Garázda legénység. Adakozás.) Hálistennek, hogy vége van a az évnek, melyre szomorúság nélkül alig fogunk visszaemlékezni. Nem csupán Königgrätz fogja visszaidézni a keserves emlékeket, hanem többek közt Orbán napja is, mely egyszerre aratott és szüretelt, s így kenyér és bor nélkül hagyott bennünket. A letűnt év veszedelmesebb következményű lesz ránk nézve az 1863-nál; akkor nem volt szénánk, most barmunk nincs, akkor pénzünk nem bőven volt ugyan, most se pénz se hitel, akkor még nem ismertünk inségkölcsönt, halomra gyűlt adó- és annyi más tartozási restantiát, most tele vagyunk mindenféle adóssággal, akkor még volt kevés , és uj gabonánk, búzánk s az előbbi évekről némi élelem-maradványunk, most az egerek is elhagyták éléskamráinkban ősi fészkeiket, s jobb gazdát keresni vándoroltak, akkor a kerti vinkóból csak jutott néha napján egy pár korty bufelejtőül, most egy hörp sincs a magunk emberségéből, csakis azÁbrahám ivadékának dohos zagyvalékából itczézhetünk, méregdrágán, ha van pénz. A múlt év terméketlenségéhez járul még dohányültetvényünk is, mely 1 vagy 2/s-dal kevesebbet adott a múlt 1865-nél, s a tengerin kívül ez az egyetlen pénzforrásunk, melyből kenyérnek valót szerezhetünk, de csak úgy, ha a fizető úr, ki egy személyben egyszersmind adóbehajtó is, némi maradványt rendelkezésünkre hagy. E csapásokat több szerencsétlenség követte. Nem említve azt, hogy a múlt évi háború községünkben kétkatonát, a kolera pedig itthon egy életerős leányt szemelt ki áldozatul, decz. hó közepén, minthogy az istentelen hidakozás miatt a tokajtiszai átjárás ismét megnehezült, egy 14—15 éves leányka, ki gyógyszert hozott volna Tokajból, a vasúti hídról, este, épen midőn a gőzmozdony oda robogott, nyom nélkül eltűnt; rémültében hihetőleg a hid padlózatlan oldalára ugrott, s onnét a Tiszába zuhant; ez onnét gyanítható , mivel több vencselői ember volt e leányka kíséretében, de az ijedtségben kiki maga élete megmentésével lévén elfoglalva, a leányt a gőzös elrepülése után nem látták, s még máig sem találhatják. — Már pedig vagy az igazgatóság ne engedjen ott átjárást, — mi környékünknek e téli időszakban vajmi nagy hátrányára szolgálna, hacsak a lélekvesztővel nem akarunk cserélni szerencsétlenséget, — vagy ha enged, mire felettébb szükségünk van, a hidoni sinek mellékét jó — nem diribdarab deszkákkal bepadlóztatni és az őröket több elővigyázatra inteni szíveskedjék, kivált a mozdony jövejével. Mert a múltkor is történt már, hogy ugyanott a bezárt rácsos kaput a délelőtti vonat 10 óra tájban — az őr vigyázatlansága következtében — áttörte, melynek magam is szemtanúja voltam. Községünk ifjúságának féktelen garázdálkodásait sem hagyhatom érintetlenül. — Hogy az erkölcsi sülyedés, az ifjúkori tulbizottság, vagy a kellő rendőri felügyelettel megbízottak gyengesége okozza-e ezt? nem fürkészem, hanem elég szégyenünkre válik, hogy községünkben, fuvaros szekerekről világos nappal a kősó eloroztatik; polgártársunk kamráját éjjel feltörik s belőle az előre kikémlelt több véka kenyérnekvalót — zsákostól együtt — minden gyanú és puhatolás daczára eltulajdonítják; de ezek mellett a korcsmai verekedéseken kívül megtörténik, hogy békés polgárok az utczán este leüttetnek, a csendesebb vérű fiatalság fogai kiüttetnek, egy szóval vasvillás barangolók által, a személyes bátorság — kivált ünnep és vasárnapokon este — épen veszélyeztetve van. — Mutatja ezt a legújabb eset is, midőn ma virradóra egy 20—22 éves, csinos, jámbor fiatal kocsist az útfélen megölve találtak, rajta több ütés közt — mint mondják — vasvilla szúrást is láthatni. — A gyanús czimborák fogva vannak. Bizony ily ügyekben a felsőbb hatóság éberebb figyelme, a kipuhatolandó tettesek példaszerű megbüntetésére, mások fékezésére és tanúságára, igen igazságos követelés. Hanem, hogy a szomorú képet felderítsem, nem hallgathatok azon buzgó adakozásról sem, mely tiszta szív filléreiből gyűlt az Ur házának díszítésére. — Egyházunkba épen husvétra érkezett meg egy díszes ajándék, mely Magyarhazánk védasszonyának, Sz.Máriának képét egy vásznon ábrázolja, melynek koronája, kerete és talapzata nagy csínnal és rendezéssel van ellátva. E mű egri művész Kovács Ferencz ecsetét méltán dicséri. Ez adakozások kapcsában egy o. é.szot van szerencsém jelenleg ide mellékelve felküldeni azon kérelemmel, hogy azt II. jegy alatt a Péterfillérek kezelőjéhez — illető helyre leendő juttatás végett — áttenni szíveskednék; az áldozatkész adakozó csupa szerénységből magát megnevezni nem óhajtván. *) Végre, ily téli szerencsétlen időszakban, a tiszai nehéz átjárást tekintve, e környék valóban nagy nyereménynek tekintheti, hogy itt Rakómázon az ősz kezdetén K. K. kereskedő nyitott üzletet, s kereskedésében úgy a rőfös kelmékre, mint a fűszerre és vasra nézve kielégítő választékú berendezést nyújt a vevőközönségnek. Óhajtjuk, hogy előzékeny modorával és jutányosságával a népet üzletéhez szoktassa. — —hez. Székes Fehérvár, jan. 2 (A társas élet vidám és szomorú jelenségei.) Talán szólhatna rólunk is a krónika, legalább akkor, midőn van mit, mint most, midőn színdarabok előadását láthatjuk, iparkiállításokat tartunk, megnézzük az itt mulató angol társulat mutatványait . . . s hogy az árnyképekben se szűkölködjünk, történnek lopások, rablások, quantum satis . . . Ami a színi előadásokat illetti, ne tessék ám gondolni, hogy valami Sheridan- Egressy- vagy Lendvay-féle alakok játszanak; nem is színészek, csak a helybeli katholikus legény-egylet buzgó tagjai rendeztek néhány előadást az egylet felsergélésére, ezek sorozatát a ,,Vén bakkancsossal“ kezdvén meg. A közönség nagy részvétet tanusított számos megjelenése által, s a szereplők közül bő tapsokat arattak, főleg Fekete Mari s Hortulányi Marika, Nagy Lajos és Csokonai Mihály, í — Az iparkiállítást is a nevezett egylet tagjai létesíték, mely alkalommal valóban sok oly készítményü czikket lehetett szemlélni, melyek által nagy szakügyességet s ízlést tanusítanak az illető derék iparosok. Az angol társulat mutatványaira szemét száját ellátja a nézőközönség. Már a programaiban is ki volt mondva a merész szó, hogy ilyen még Európában nem láttatott. S mutogattak is annyi mindenféle meglepőt, csodálatost, a fejlevágást s több efféle szemfényvesztési Boscoságokat nem is emlitve. — Közelebb Bakonyi zongoraművész mutató be játékát zenekedvelő közönségünk előtt, s a művész a pártolással teljes mértékben meg lehetett elégedve. Eddig van a városunk közelebbi mozzanatait képező nevezetesebb s örvendetesebb események futó sorozata; ha másfelől azonban a nem örvendetes, sőt szomorú eseményeket akarnám közleni, aligha lenne becses lapjában tér reá. Bolt-feltörések, pinezéks kamarák kifosztása s kirablása, furfangos ipar-lovagi csinyek majdnem mindennap szerepelnek, annyira, hogy ily mérvben aligha jelentkeztek valaha városunkban. — Az igaz, a nyomor, pénztelenség kivált az alsóbb munkás osztály közt fölötte nagy, s a tél, a természet ridegsége többszörözve áll elő borzadalmaival ott, hol a kenyér is hiányzik, s az éhező, sajnos, az erkölcstan legsarkalatosabb elvén vajmi gyakran túlteszi maga . . . Munka kellene az éhező nyomorgó népnek, munka, habár csak annyi is, hogy betevő falatja legyen, s ekkor bizonyéra csökkene az aggasztó bűntények száma, melyeket jelenleg a büntető törvények e közegek szigora sem képes fékezni. — Nyomasztó anyagi viszonyunk kóros jelenségei ezek, s adja Isten, hogy az alkotmány helyreállitása ily oldalról is mielőbb gyógybalzsamot hozzon reánk. — D. J. Tisza Vezseny (Heves), jan. 2. (Kéregetek. A szegénység kincsásásra vezet. Az ínséget az iskola is érzi. Községi kölcsön.) Ha vizsgálom e becses lapok vidéki közleményét, csak a nagy szükséget olvasom hazánk minden vidékéről; épen így áll a dolog helységünkben is. A kéregetők száma annyira ment, hogy tíz ház előtt is elmehet az ember, hogy valaki kapuját nyitva találja, mert nem győzik a kéregetőket tartani; nem elég az, hogy falunk szegényei koldulnak, hanem a szomszéd falvakból, városokból is csapatostól fölkerekedve vándorolnak. Egy nemes példáját hozom fel a felebaráti szeretetnek. Balla Károly ur özvegye, falunk földbirtokosának Balla Geyza urnak anyja, 12 szegény családot naponkint ellát élelmiszikkel, s ezért helységünk szegényeinek nevében itt a nyilvánosság terén hálát szavazunk. Újság gyanánt írhatom, hogy ezelőtt néhány héttel a nyomasztó szükségtől kényszerülve, a különben józan gondolkodású vezsenyi lakosok közöl néhányan egy öreg nő meséje után a pénzásáshoz fogtak. A dolog így történt: többen hallották azon bizonyos öreg asszonytól, hogy őt, mikor gyermekkorában az úgynevezett Béköstyeparton juhokat legeltetett, álmában, egy ökölnyi fejű kis ősz ember kezénél fogva megfogván, azt kérdezte tőle, hogy akar-e sok pénzt látni? — Erre levezette egy földalatti pinczébe, hol 7 kád színültig tele volt aranynyal és ezüsttel, de hozzányúlni nem szabad, mivel aki illeti, annak kilövésekor lábát, illetőleg sarkát a vasajtó odacsippenti, ezért ő is nem hozhatott ki, de azért megjegyzette a helyet, hol a pénz van. Ez történt ezelőtt vagy 46 évvel. Ezen felindulva, néhány szegény inségsanyartó emberek elkezdték a földet két hétig egyre ásni, de bizony nem találtak egyebet kövek, téglák, cserép- és csontdaraboknál, egy csákányt, s ha jól értesültem, hamvvedret, épületfundamentumot stb., pedig a Tiszántúlról már táltosért is mentek, aczéltükört is hoztak, a hetedik gyerekkel is nézették, de mind hasztalan, ahova nem tettek, ott nem találtak. És igy nagy szomorún felhagytak az ásással. A forradalom előtt a nevezett Bökönye-parton, egy bemetszett halomban egy csontvázat találtak, melyen sok drágaság és ékesség volt. Lehet, hogy valami magyar vezér hullái lehettek, de hogy hova lett, arról nincs tudomásom; a néprege szerint itt hajdan nagy város állt, most is látszanak épületek romjai, nagy s nevezetes város lehetett hajdanra. Másik újság meg az, hogy szintén 3 héttel ezelőtt Tisza-Földváron egy szarvasi születésű ácsmester, nejének fejét 2 szekerczevágással kettéhasította, mivel 6 hónapi házaséletök után neje gyermekágyba esett, különben azalatt is izetlenkedtek egymással. Most Szolnokban várja ítéletét. Továbbá ezen szűk ínséges idő az iskoláztatásra is nagyon károsan hat, mivel 140 fiús leánygyermekből fele alig jár el, mivel a szülők a megszabott tandíjt meg nem adhatván, gyermekeiket inkább nem is járatják, és így a szegény tanítóknak, úgyszinte a lelkésznek is kölcsön felvett pénzen tartani kell újig magokat, mivel sem az egyház,sem a szülők nem fizethetnek. Most az ügy inségi királyi biztos gr. Szapáry István ur előtt is megfordult, és némi reménye van az eklézsiának kölcsönpénzhez. Deczember 12 én 1866. volt inségbizottmányi gyűlés, melyben elhatároztatott, hogy a helység szűkölködő lakosai nyomorának enyhítésére a pesti takarékpénztárból tízezer forint vétessék *) Az 1 ftot átküldjük az „Idők Tanúja“ szerkesztőjének, a ki a Péterfillérek gyűjtésében régóta buzgólkodik. — Szerk. 18