Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1874-10-14 / 41. szám
41-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XX. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA : Egy ötször hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Hansenstein és Vogler. Wallfischgasse Nr. 10, Moese R., Seilerstätte Nr. 2 és Oppelik Alajos. Wollzeile Nr. 22 A VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK sokkal régibb ismerősei az olvasóközönségnek, semhogy minden előfizetés idejekor hosszas bemutatásra vagy önajánlgatásra volna szükségük. Czélban, szellemben a régiek, amik két évtized óta voltak. Czéljuk: a fölvilágosodás és józan haladás terjesztése úgy az ismeretekben és az ízlésben, mint politikában és közéletben. Szellemek: szabadelvű, független, nemzeties. Terjedelemben és alakban azonban nagy változáson, mentek át. Évről évre fejlődve, emelkedve e részben, különösen a jelen év kezdete óta oly terjedelmet s oly küldisznyeztek,mely a társ-hetilapot,u.m.:a Vasáárnapi Újság kéta Politikai Újdonságokat másfél-, és igy együtt hetenként negyedfél ivén, a legbővebb tartalmú heti közlönyt nyé teszi, melylyel a hazai hasonnemű vállalatok közül egy sem versenyezhet. S átalában a Vasárnapi Újság szépirodalmi és egyéb közleményei, valamint képei, becsben és érdekességben folyvást emelkedve, tárczarovatai az eddigihez képest majdnem kétszeres terjedelemben, a Politikai Újdonságok a bel- és a külföld politikai eseményeinek teljes és hű heti krónikájával, — „Magyar Gazda“ czimü mellékletünk a gazdaközönséget érdeklő közhasznú közleményekben, — reméljük, minden jogos igényt ki fognak elégíteni. Előfizetési föltételek: postai szétküldéssel vagy Budapesten házhoz hordva a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Évnegyedre....................................................................3 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Évnegyedre....................................................................2 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Évnegyedre..................................................... 1 ft. 50 kr. 8V* A „Vasárnapi Újság“ ápril—szeptemberi félévi folyamából, melyben az „Utazás a tenger alatt“ czímű képekkel illusztrált regény megjelent, még néhány teljes számú példány kapható. A félévi folyam ára 4 frt. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadóhivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. szám). Heti szemle. Arnim gróf elfogatása, Ghyczy javaslata az adókezelésről (ez utóbbi ugyan még múlt heti keletű) a közbeszédnek részint legérdekesebb, részint legfontosabb tárgyai. Az érdekes a fontos előtt jár! Az olvasók kilenczvenkilenc század része, fogadhat rá bárki, legelőbb futja át az újdonságokat, az „apróságokat“, a polémiák és botrányok rovatát, s csak azután megy át a fontos, azaz, hogy mázsás vezérczikkek olvasására. Hiába, senki sem tagadhatja meg természetét, tehát az újság s annak olvasója sem. Az újság már nevében hordja ama fő törvényét, mely szerint előtte az újdonság, tehát az érdekesség a főszempont. Ennélfogva tehát — quod eras demonstrandum! — mindenekelőtt lássuk Arnim grófot! nem mintha az ő esete is nem volna eléggé, sőt nagyon fontos, — utóvégre még fontosabb lehet, ránk nézve is, mint a mi adóreformunk, mert hiszen csak a mi viszonlagos magyar szempontunkból tarthatnók emezt fontosabbnak, — hanem azért, mert hát ez a mellett hogy fontos kiválóan, különösen, hogy azt mondjuk, csiklandósan érdekes is, míg adókezelésünk újjá alakítására azt mondhatnók, amit bizonyos provisoriumi kormányzónak mond a P. F. czigányzenész, midőn amaz megfeddé a tilos forradalmi új nóták, mint p. o. a „hunczut a német“ játszásáért — mondván minden czélzás szándékától ment naivsággal: ah, kegyelmes uram, hiszen régi nóta az már . . . Tehát — bocsánat a hosszú kitérésért — Arnim mindenekelőtt . . ! Valóban ez egy szó lett úrrá a lapokban közel egy hét óta, a napilapok külön rovatot nyitottak e cím alatt, amelyben belajstromozzák, amit rá vonatkozólag az európai lapok nem mondanak, mert hát voltaképen ez esemény érdekességét épen az képezi, amit felőle nem tudunk, nem tudhatunk, lévén az egész dolognak oka és következménye merő titokzatosság. Arnim gróf, Porosz, vagy bocsánat : Németország második államférfia, Bismarck vetélytársa, elfogatott, mivel állítólag s a közsuttogás szerint vétkezett vagy vétkezni akart a hivatalos titoktartás diplomata és atalán kormányhivatalbeli törvény szentsége ellen, és e dolog természetéből folyólag az illetők azon vannak, hogy ne üssék dobra azt a titkot, amiért az új német császárság egyik legelőkelőbb férfiát el kelle fogni, amit bizony — elgondolhatólag — szintén nem örömesítettek, mert bármi hatalmasnak érezze is magát az új világűr, és bármennyire tessék magának mintaállami és világűri minőségében, nem lehet ínye szerinti dolog, ha ezen korunkban hallatlan eseménynyel mindazokat, kik Németország e mai dicsőségének tartósságában kétkedni szeretnek, némi tépelődésre készült Hamlettel, miszerint: valami rothad Dániában.■ Annál inkább, mert épen nem lehetlen, hogy Dánia szerepel is a dologban... csakhogy, ha úgy volna, ezúttal rothadás nem annyira Dániában, mint inkább Dánia miatt valahol egyebütt volna orrontható. Valóban, nem a szójáték és az érdekesség hajhászatának lidércze vezet bennünket ez egybevetés ingoványába — mert hiszen a leghelyesebb egybevetés alapja sem szilárd — s összeesküvést, forradalmat látni, késköszörülést hallani mindenütt, csak igen geniális lapírók merészelhetik, — hanem hát minden tréfa és szójáték nélkül, egybevetve minden körülményt, tekintve Németország és Bismarck újabb szerepét, lehetlen arra a gondolatra nem vetemednünk, miszerint e rendkívüli eljárásnak csak rendkívüli oka lehetvén, és mivel az annyi lárma és kíváncsiság daczára mindeddig még sem fedöztetett föl, vájjon nem-e Bismarcknak egy újabb, olyan nagy horderejű titkos gondolata, illetőleg újabb földabroszváltoztató tervének titka forog veszélyben, minővel, úgy látszik, minden négy évben meg akarja lepni a világot? Kitalálni az Araim elfogatásának alapjául szolgáló titkot nem lehet a hírlap-szemlész kötelessége, minthogy „a lehetlenségekre senki sem köteleztetik“, e részben feladatának csak azt tarthatja,hogy nézetét nyilvánítsa az iránt, mit vél erre nézve legvalószínűbbnek. S e szerint, ha meggondoljuk, mily rendkívüli nagy fontosságú oknak kell arra szolgálnia, hogy oly állású férfiú, mint Araim, politikai és nem magán bűnügyi okból elfogassék, leheslen arra egy hamarjában kevesebbet föltételeznünk, mint a felebbi sejtelmet, tudniillik, hogy Araim akár gondatlanságból, akár Bismarck elleni boszúindulattól elvakítva, ennek egy újabb világrázó tervét volt veszélyeztetendő, vagy tán egyelőre, sőt végkép is meghiúsítandó. E tekintetben a találgató elme előtt az egybevetések határát a lehetőség szabja ki, a megállapodás pontját pedig az képezi, ami e lehetőség határai között a legvalószínűbbnek mutatkozik. Nem lehetlen, hogy Bismarck még nem tartja rendkívüli pályáját befejezettnek. A világhódítók közös vonása, hogy csak a csúcson szeretnek megállapodni, sőt némelyik, mint I. Napóleon, még ott sem. Nem tűrnek maguk mellett még látszólagos hasonló erőt sem. Egy szóval, nem nyugosznak addig, mig van kivel megverekedni, mig van oly hatalom, melynek titkos gondolata, hogy „vagyok olyan legény, mint te, vágok olyan rendet, mint te.“ Ilyen hatalom még eddig — Oroszország, melynek politikájában egy idő óta olyanforma változást veszünk észre, mintha arczát Török- és Osztrák - Magyarországtól el és egyszerre egész figyelemmel Németország felé fordítaná. Kétségtelen, hogy az orosz politika animositása a két előbbi birodalom ellen jelentősen eny-