Politikai Ujdonságok, 1875 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-30 / 26. szám

26. SZÁM. 1875. JUNIUS 30. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK 279 bronzlétükre a versenyt a német, franczia, orosz stb. aczélágyukkal. A közös hadügy­minisztérium fölszólitására Krupp, a hires porosz ágyugyár tulajdonosa, egy fél üteg aczél­­ágyut rendelkezésére bocsátott a hadügyminisz­tériumnak, hogy lőképessége próba tárgyává tétessék. Időközben azonban Uchatius cs. és k. tábornok olyan ágyút talált föl, mely a mellett, hogy bronzból van, túltesz az aczélágyun. Hosszú próbák után az e végből kiküldött kato­nai szakbizottság 27 szavazattal 1 ellenében Uchatius ágyúinak Ítélte oda az elsőséget. Ez utóbbiakat az is hatalmasan ajánlja, hogy tete­mesen olcsóbbak a Kupp-féle ágyuknál, mint­hogy a most meglevő bronz-ágyukat mind átlehet önteni Uchatius rendszere nyomán. Az anyag tehát megmarad, holott a Krupp-ágyuk egészen uj anyag beszerzését követelnék. Legjobban illus­­trálja azonban az ár közti külömbséget az, hogy mig egy Krupp-féle aczélágyu 1200 forintba kerül, addig az Uchatius-féle bronzágyu csak 350 forintba. A próbalövések eredménye folytán a bécsi arzenálban már előkészületek rendeltettek el a régi ágyuknak Uchatius-mintára való átöntésére nézve. A mint azonban Krupp ennek neszét vette, személyesen Becsbe utazott, hogy fölhasználja befolyását saját ágyúi elfogadásának érdekében. Ezen kísérlet aligha sikerülhetettKruppnak, mert most német lapok azt írják, hogy Krupp esetleg birói utón fogja érvényesíteni igényeit a hadügy­minisztérium ellenében s panaszával Bécsben egyenesen a császárhoz fordul, mivel szerinte az Uchatius-féle ágyuk csak másolatai az övéinek. Krupp—irja a kölni lap — 1872. januártól kezdve 1874. közepéig a hadügyminisztériumnak egy tel­jesen felszerelt félüteget engedett át ingyenes haszonvételre, de azon határozott kikötés mellett, hogy kétségtelen tulajdonának minden szerkezeti viszonyai titokban tartassanak. Ezzel viszont a bécsi félhivatalos „Abend­post“ jun. 25-diki száma a következő helyre­igazítást teszi közzé: Konstatálja mindenekelőtt a nevezett lap, hogy a Krupp által próbára átszolgáltatott fél ágyutelep nem ingyen, hanem a teljes ár lefizetése mellett állíttatott rendelkezésre; a hónapokon át folytatott kísérletek a Krupp-féle öntött aczél csövekkel, a szerkezet javítására vezettek és Ucha­tius vezérőrnagy ágyucsöve nemcsak az egészen különböző anyag, hanem több változások folytán a Krupp-ágyuktól eltérőleg szerkezetű. — Ugyan­ezen lap mondja: „A szomszéd államokhoz való legjobb viszonyok mellett is parancsoló szükséget képez, hogy a hadi szükségletek a saját erőkkel fedeztessenek; a hadigazgatóság ezek szerint, figyelembe véve a jelenlegi financziális helyzet mellett kétszeresen fontos közgazdasági érdekeket és az aczélbronz hátultöltők behozatalából kifo­lyólag nehány millióval való csökkenését a hadi szükségletnek, nem tehetett mást, mint hogy ágyu­­anyagul az aczélbronz elfogadását kérje.“ Az ügy további fejlődéséről nem fogják el­mulasztani értesíteni olvasóinkat. Külföldi krónika. — Albrecht főherczeg látoga­tásának az európai közvélemény kiváló poltikai jelentőséget tulajdonit. A főherczeg először Emsben Sándor orosz czárt, azután vasárnap a német császári párt láto­gatta meg. Egyúttal azt is megerősítik, hogy Ferencz József császár-király a jövő hóban Ischlben Vilmos császárral talál­kozni fog. Albrecht főherczeg látogatásának legfontosabb eredménye azonban Sándor czár és királyunk találkozása Kommo­­tauban. A találkozást a főherczeg pendí­tette meg, a czár örömmel fogadta az eszmét s utazási tervét oda módosította, hogy Cseh­ország északi részén át nagyobb kerülőt téve, utazik vissza hazájába. — Az osztrák-magyar és orosz uralkodók találkozása junius 28-án történt meg. Ferencz József császár-király saját birodalma területén saját udvari vona­tára hivta meg Sándor czárt, ott akarta meg­vendégelni, de a czár — betegeskedése miatt — nem hagyhatta el az orosz udvari vona­tot, melynek belső berendezése és szerkezete teljesen megfelel a gyengélkedő czár kényel­mének. A király О Felsége szállt tehát az orosz udvari vonatra s azon utaztak együtt. A bodenbachi tartózkodás sem terjedt egy egész órára, mint előlegesen tervezve volt s az udvari ebéd is elmaradt. A fejedelmi ven­dég tehát csak a vasúti indóházak diszitmé­­nyeiben gyönyörködhetett. Mindenütt osz­trák és orosz lobogókat tűztek ki, zöld gályákkal és virágokkal díszítették az indó­házak bejáratait. A király jun. 28-án reggel érkezett Egerbe, s ott bevárta az orosz udvari vonatot; itt találkozott a két uralkodó, s mi­után kíséreteiket bemutatták egymásnak, s rövid ideig a váróteremben időztek, fél 10-or az orosz külön udvari vonaton tovább utaz­tak. Az uralkodók a karlsbadi állomásnál 30 és Komotauban pedig 60 perczig időztek. Karlsbad és Komotauban a főbb katonai és polgári hatóságok üdvözölték őket. Boden­­bachban György szász herczeg fogadta О Felségeiket és elkisérte a czárt a szász terüle­ten. Bodenbachban az orosz udvari vonaton ebédeltek az uralkodók. Négy órakor az orosz czár Drezdába utazott. Az uralkodók bucsuzáskor megölelték és megcsókolták egy­mást. Király О Felsége tiz perczczel később Budweison át Ischlbe utazott. — Arnim p ö r e. Az egykori párisi né­met nagykövet ellen indított okmánysikkasz­tási pörben a berlini fölebbviteli törvényszék f. hó 24-én mondott Ítéletet. A törvényszék Arnimot „reá bízott hivatalos okmányok szántszándékos félrevetése miatt“ к i 1 e n c z havi börtönre ítélte, melyből egyhavi vizsgálati fogság leszámítandó. Bismarcknak tehát meg van kivánt elégtele. Versenytársa leverve, lehetetlenné van téve. — A német birodalom pénz­ügyeit illetőleg is úgy látszik, hogy már lejárt a hét bő esztendő. A szövetségtanács ugyanis legközelebb jelentékenyen felemelte a birodalmi adókat, mig az államok quotajá­­rulékai egyetlen fillérrel sem szállíttattak alább. Ezenkívül a tanács azzal bizta meg vám- és adóügyi bizottságait, hogy tjavasla­tot dolgozzanak ki a söradó fölemelése tár­gyában, mely az eddigi tétel kétszeres ma­gasságára fokozandó. A „Voss. Ztg.“ e terv­hez megjegyzi: „Uj adók a különben is drága idők mellett igen kevés embernek fog­nak tetszeni, s alig hiszszük, hogy meg tudna felelni a szövetségtanács azon kérdésre: hová lett tehát az öt milliárd?“ — A franczia nemzetgyűlés a múlt hétfőn élénk viták szinhelye volt. A köz­hatalmakról szóló javaslat átalános tárgya­lása akkor vette kezdetét s két napon át igen viharosan folyt. A szélső köztársaságiak és monarchisták egyaránt megtámadták a kor­mányt, melynek nevében Buffet válaszolt, de válasza épen a mérsékelt elemeket nem elégítette ki, sőt nagy megbotránkozást idé­zett elő a köztársaságiak körében, a kik a minisztert azzal vádolják, hogy a monarchis­­tákkal kaczérkodik. Még viharosabb jelene­tekre adott alkalmat Du Temple szélső­­jobboldali, a ki egyenesen az államfőt, Mac- Mahont támadta meg; Mac-Mahont — mondá — a monarchisták választották meg s ő be állott köztársasági elnöknek. Majd Sedanért bűnösséggel vádolta; „ha egy tábornoknak — mondá — szerencséje van 80,000 ember élén állni, kötelessége seregénél maradni, vagy ha sebesülve elviszik, visszavitetni ma­gát, hogy emberei között meghalhason.“ Az elnök végre is megvonta Du Templetől a szót. A törvényjavaslatot a nemzetgyűlés átalánosságban elfogadta. A junius 26-diki ülésben a ház egy millió frankot szavazott meg a déli francziaországi árvízkárosultak segélyezésére. — A spanyol csatatéren újra megindult a küzdelem és pedig a kormány csapataira nézve szerencsésen. Miravete erődöt nehány napi ostrom után a kormány hadai birtokukba kerítették s 235 foglyot ejtettek a karlisták közül. A szombati felhőszakadás és jégvihar a fővárosban. Junius 26-dikára bizonyára mindenkor bor­zalommal fog emlékezni a fővárosnak lakossága, főleg azonban a budai részeké. Hasonló szeren­csétlenség csak minden emberöltőben egyszer fordul elő. 1837-ben pünkösd másod napján volt a fővárosban oly óriási felhőszakadás, mely a szo­kásos svábhegyi népünnepet borzasztó siralommá változtatta s százával sodorta az embereket a hegyről a Duna hullámaiba. Hanem a mostani vész annál is pusztitóbb volt, az öregebb lakók az 1838-ik árvízhez hasonlítják; sokan azt is mondják, hogy a szombati ár viz Buda némely részein nagyobb veszély volt az 1838-nál, mert akkor a Duna árjai csaptak ki medrükből, mig most a magas hegyekből zuhatag erejével szakad­tak le a habok, elsodorva maguk elől mindent, mi utjokat állotta. A fergeteg a budai részekben óriási mérveket öltött, áradó folyókká változtatta az utozákat; állatokat, épületrészeket sodort ma­gával a zugó ár, emeletes házakat sodort ki sar­kaikból, s számos emberélet esett a vész áldo­zatául. Négy napi kiállhatatlan forróság után szom­baton este 6 óra felé hirtelen beborult s fojtóan forró szél óriási portengert vert a főváros fölé, melyet rémitő dörgés és villámlás követett, mig­­nem hét óra előtt borzasztó felhőszakadás állott be, melyet csakhamar dió, majd mogyoró nagyságú jég követett s ez igy tartott egy álló negyed órá­nál tovább, mely idő alatt a főváros csatornái mindkét parton egyaránt kiáradtak s az alantabb fekvő utczákat egy-kót lábnyi magasan elöntöt­­ték, a pinezéket és pinczelakásokat pedig színig megtöltötték. A leomló jég s az ezzel párosult orkán oly pokoli lármát idéztek elő, mintha valamely ellen­séges hadsereg vonulna végig az utczákon ropogó puskatüz között; emellett a szél hatalmasan kor­bácsolta a házakat és utczákat a felkapott vizosz­­lopokkal úgy, hogy a végítélet napját hitte bekö­vetkezni az ember s a természetjáték lefolyását, mely e koromsötét éjszakán végbement, nagysze­rűen borzasztó jeleneteiben leírni teljes lehe­tetlen. Ez idő után a jég megszűnt s az eső is szü­netet tartott, hogy kis vártáivá ismét az előbbi hevességgel újuljon meg s ez némi pillanatnyi meg-megszakitással igy tartott egész éjfél utáni két óráig. A pesti oldal a budaihoz hasonlítva különben még elég szerencsésen állotta ki a borzasztó napot s szombaton alig volt fogalmuk is a pestieknek azon hajmeresztő jelenetekről, melyek Budán le­folytak s melyek csak vasárnap tárultak fel egész borzasztóságukban, mely napon gyalog, kocsikon és lóháton csaknem egész Pest a budai oldalra vándorolt, hogy szemtanúja lehessen a katastrófá­­nak s egész napon át óriási néptömegek járták be a Tabán, Ráczváros és Krisztinaváros elpusztult utczáit. Hétfő estig mindössze huszonkilencz holttestet találtak, s e mellett sok ember eltűnt, kiknek sorsáról még nem tudnak. A város­ban azt a hirt is el volt terjedve, hogy báró L i p t h а у Béla és neje eltűntek. E hir valótlan; Lipthay aznap érkezett vissza Temesvárról, a bá­róné pedig az egész katasztrófa alatt egy pillanatra sem távozott lakásából. A jégzivatar és felhősza­kadás által csak a budai szőllőkben okozott kár 3 millió forintra becsültetik. Azt azonban még most megközelítőleg sem lehet megmondani, mennyire rúg a fergeteg által házak, utak, hidak, szőllők, birtokok stb. dolgában okozott kár. ÉÉÉ! 'I

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék