Politikai Ujdonságok, 1884 (30. évfolyam, 1-53. szám)
1884-01-02 / 1. szám
1. szám. 1884. XXX. évfolyam. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. MAGYAR GAZDA. A mezei gazda vezér könyvéből. *) A munkában foglalt alapelvek ma is ugyanazok, mint voltak az első kiadás éveiben, csupán társadalmi viszonyaink változtak. A független magyar elem, mely az abszolút kormány által végkép kiszoríttatott a közügyek feléről, ezelőtt 30 évvel a gazdálkodásnak élte idejét, teremtett is szépet, nagyot. A körülmények megváltoztak az alkotmány restaurácziójával, a közügyekre irányult inkább főbirtokosaink zöme, a legszebb ősi birtokok elhanyagolva, tudatlan bérlők kezeire kerültek, a gazdálkodás gondjaitól megmenekülendők, a független nemesség elhagyva az ősi véren szerzett birtokát, államszolgálatokba lépett s az ősi birtok oly kezekre került, hol nemzeti büszkeség-, hazafiság-, de még szakértelemről is szó sem lehet — a termőföld kizsarolva — az őserdők kiirtva lettek. Még szomorúbb azon morális visszahatás, mely ezen birtokcseréből származott, a föld népe eddig, daczára az úri jogok eltörlésének, mindig némi pietással viseltetett volt földesurasága iránt, az egyházi patronátus s a kiváltságolt haszonélvezetek még mindig a tisztelet egy nemét föntartották régi urasága iránt, a nép abban mintegy atyját a községnek tisztelte. Most azonban, fájdalom, több úri birtokba oly emberek ültek, kik a népben csak igavonó jószágot látnak, melyet saját használatára és előnyére még a demoralizáczió útján sem irtóznak kiaknázni. Hogy ily körülmények között úgy társadalmi, mint nemzetgazdászati tekintetben hová jutunk, a legközelebbi jövő megmutatja!* «Nincsen a mivett emberhez illőbb foglalkozás a földművelésnél», ezt mondta már az ókor aratívszájú szónoka, Cicero. A földmivelő az egyedüli honpolgár, mely alkot és teremt, ő ad embertársainak kenyeret, ő az első, ki a közgazdaságnak alapját képezi, s mi tisztelet,ben részesül az hazánkban? A legutolsó hivatalszolga és pandúr, ki kezével latolgatja szolgálatának bérét, akar lenni fölötte : a fölött, a kinek köszönheti betevő falatját! Mily máskép van ez ott, hol a földmivelés tiszteletben részesül; az angol földbérlők jogait külön törvény védelmezi; az amerikai farmerek előtt még az Egyesült Államok kongresszusa is meghajol, s a királyi méltóságot tényleg gyakoroló elnök oda nyújtja kezét a napbarnított földésznek. A khinai birodalom császára minden tavaszszal maga nyitja meg szántással a mezei munkálatokat, s szentesíti a földipar magasztos voltát. Ha majdan egykor minálunk is így lesz, ha nagyobb tiszteletnek fogják tartani — mint egykoron Gincinnatus — az ekeszarvát kormányozni, mint fizetésért a közügyet szolgálni , akkor lesz a földmivelésnek aranykora, s az a vas, melyet most embertársunk mellének szögezünk, vidáman fogja hasítani a föld barázdáit, honnan a mindennapi kenyér megjön ! Adja Isten, hogy ez aranykor mielőbb bekövetkezzék! Dr. Farkas Mihály: Gazdasági munkaismeret. Valamint minden foglalatosság közt a világon, úgy a mezőgazdasági munkáknál főfigyelem tárgya a szorgalom. Az időért nem kell pénzt adni, de meg sem lehet azt pénzen venni: ez tehát az igazi kincsbánya, melynek okos használása valóságos tiszta haszonra vezet. — A szorgalom a főmester, mely az időből a tiszta hasznot bizonyosan előteremti. Az idő a legbecsesebb vagyona a gazdának. A rosszul tett munkát ismételni s kijavítani lehet; de az elszalasztott jó időt vissza nem hozza semmi hatalom , azért ezzel okosan kell bánni. — Idő a vezénylő, szorgalom a jelszó. Midőn azonban a mezőgazdát az idő czélszerű használására intem, nem azt kivánom én attól, hogy éjet-napot egygyé téve, dolgozzék ; mert a munkálkodó test és vele együtt a lélek is megkívánják a pihenést, hanem csak azt kívánom, hogy minden munkát akkor tegyen a gazda, és úgy tegye azt, amikor és amennyiben leghasznosabb a gazdasági Mezei gazda népszerű vezérkönyve a mostani viszonyokhoz alkalmazva. Földbirtokosok, gazdatisztek és földmivesek használatára, de kiváltképen a magyar földmivelőnép számára, különös figyelembevételével annak, miképen lehet és kell a gazdászatot czélszerűen rendezni, lehető legjövedelmezőbb fokra emelni és csinosítani, tördgyakorlati földmivelő és gazdatiszt közrenunkálását irta Galgóczi Károly, ötödik kiadásban átnézte és tette dr. Farkas Mihály, Budapest. Franklin-társulat eyar Irod. intézet és könyvnyomda, 1884. Magára nézve ; és csak a kik igy cselekszenek, azokat lehet igaz értelemben szorgalmasoknak tartani. Minden munkának ideje s mértéke vagyis haszínával arányos mennyisége van. Az időt maga határozza meg a természet, a mennyiséget pedig a szükség, az utánajövő haszon és a gazdaságnak körülményei. A ki nem okszerű elrendezés szerint teljesíti a gazdasági munkákat, hanem valamely munkát idejénél előbb, vagy kelletinél később és azt netalán még kisebb vagy nagyobb mennyiségben teljesíti, mint szükséges, az nem valóságos szorgalmas ember, ha különben agyondolgozza is magát; mert ha kelletinél előbb tesz valamit és nagyobb mennyiségben, akkor az épen abban az időben más szükségesebb és hasznosabb munkát mulaszt s igy vesztegeti erejét, és bár a nem szükségesben kelletinél szorgalmasabb, a szükséges munkára nézve mégis hanyag lesz; ha pedig később és kisebb mennyiség-ben s rosszabbul tesz valamely dolgot, mint a szükség kívánja, akkor szinte szorgalmatlannak mondható. Hogy tehát mind az idő kímélve s czélszerűleg , használtassák, mind a szorgalom igényeinek elég legyen téve, az okos gazdának az egész esztendő s annak minden része úgy fel legyen osztva, hogy azokra elégséges s az idővel egyező munkák essenek. A mezei gazdára nézve két része van a különben négy szakaszú esztendőnek, u. m. a tél és a nyár. A tél, mely a külső munkától elszorít,ha legszorosabban veszszük négy, ha pedig legmostohább évet állítunk fel,nálunk nem több öt hónapnál; a nyár pedig,mely külső foglalatosságokra hiv fel bennünket, 7—8 hó-napig tart; így a munka, mely külön ama két évrészre esik, mennyiségére nézve egymástól nagyon különbözik. Legelső kötelessége itt tehát a gazdának az, hogy téli s nyári foglalatosságait úgy rendezze el, miként gazdasága mindenkor kellő mozgásban legyen. A téli munka gyakorta kevés, a nyári pedig a tolongó, ezért tehát ezek közül lehet némelyeket a henye télre szorítani, milyenek az irtás, trágyázás, a gazdasági szerek készítése s kiigazítása, a cséplés, a favágás s több efféle. Aranyszabály az idő használatára e kettő: mindent annak idejében tégy, és minden időben azt tedd, minek ideje van. A mit elvégezhetsz ma, azt ne halaszd holnapra. Aranyszabálya a szorgalomnak : «A regghajnali munkában éljen, a dél jól megpihentessen, nyugalomra az esthajnal kisérjen.» A különféle szántóeszközök. Találkoznak a faekék közt is jók,különösen könnyű, tiszta földben jó hasznukat lehet venni, és kivált a vetőre való szántás alkalmasan történik általuk. Jeles a faeke akkor, ha talpa nem nagyon széles, sarka sehol sem áll kintebb a csoroszlya járásánál, köldöke nem nagyon magas, göröndölye nem ágaskodik. Minél rövidebb a göröndöly, annál könnyebben jár, csak a vasjárásnak a talyigakerékig elég helye legyen. A hosszú pating nehezíti s ingataggá teszi a járást. A talyigának olyan magasnak kell lenni, mint a milyen magas a göröndöly kevéssel a csoroszlya előtt, ha az eke sima földön talpon áll. A nagyon magas talingán inog s nem jár jól talpon az eke, ha mélyen akarja az ember venni, hamar ágaskodik. A csoroszlyát csak annyira kell a vas orra elibe venni, hogy a gaz köze meg ne szoruljon, úgy ha nem torkolik, nem fáról, tiszta földben épen a vas orra előtt járhat. A vas orra kicsivel lefebi álljon, mint az eke talpa, úgy nem jár talpán olyannyira, mi járását nehezíti, de ha nagyon lent áll, akkor fellökődik és bizonytalan járású. A kor mány a vas sarkánál mindig kijebb feszítsen egy keveset, úgy fordít jól: a jó faeke mindig megérdemli az ekenádlást, vagy hogy talpa és sarka megvasaltassék, mert akkor simább és könnyebb járású lesz. Sokan a fatalpú ekék helyett egészen vastalpú faekéket használnak, ezek valamivel könnyebb járókamazoknál és mindig jobbak. De legjobbak az igazi vasekék és ezek a leggazdaságosabbak is. A vaseke elsőbbsége a faeke fölött következőkben áll: 1-ször. Tisztább munka történik általa. 2-szor. Lehet vele szabad tetszés szerint mélyen és fent szántani. 3-szor. A kemény, száraz földet, a taraczkosat, gazosat, sőt a sáros földet is megjárja. 4-szer. Könynyebb járású mint a faeke. Ezt ugyan sok ember nem ' eszi, mert azt tartja, hogy ha többet nyom a fonton ’ ' -en. dr .' a földben is nehezebbnek kell úgy áll a dolog, mert nem a font'nehézségét, hanem a súrlódás mely a talpon és a kormányontörténik, és nem lehet tagadni, hogy a vastalp könnyebben csúszik a földben,a szeglet nélkül való vaskormányon hasonlóképen könnyebben csúszik a föld. 5-ör.Sokkal tovább tart a vaseke mint a fa,úgy hogy egy vaseke öt faekét is kiszolgál, és ha így felveszszük, nem jön többe, mint a faeke; a különbség csak az, hogy ezért egyszerre kell a pénzt kiadni. 6-szor. Szaporább munka esik vele, nemcsak azért, mert egyenlőbbet lehet vele fogatni, de azért is, mert nem kell mindig igazgatni, mint a faekét, baja nem esik hirtelen, és ha egyszer a földnek van véve, egész héten sem kell igazítani. Van azonban mégis egy hibája a vasekének, az t... hogy a vaskormány, kivált ha egy keveset keményes, vagy vizes a föld, nagyon simára hagyja a barázdát, s nem vet magháznak való jó földszeletet, s ezért vele vetőre nem legjobb munka esik. Azonban a barázdák simaságán segít a vasborona, a magházat pedig ormossá lehet tenni az által, ha a kormány úgy igazíttatik, hogy ezt lejebb feszíteni is lehessen. A különböző vasekék. A szerint, amint a föld nehezebb vagy könnyebb, több vagy kevesebb jószággal kell szántani, különösen a gyeptörésekre nézve: vannak nehéz és könnyű vasekék, szerkezetük egyforma. Ezek elibe szántótalyiga szokott alkalmaztatni. A talyigának, hogy jól járjon az eke, s könnyen lehessen azt mélyebbre vagy fölébb venni, nem szabad magasabbnak lenni, mint amilyen magas a köldök a göröndöly alatt. A vasorr egyenes vonalban legyen az eketalpal, úgy hogy ha azon egy egyenes léczet végig teszünk, az az eketalpat sarkától a vas orráig végig megfeküdje. A köldökön közönségesen változtatni nem lehet s ekkor a göröndölyön való eresztésen kívül, a farán szokták a vasekét fölebb vagy lejebb venni. Ha a göröndöly végét farban lejebb srófoljuk, ekkor mélyebb a megy a vas orra, ha pedig fölebb eresztjük, akkor a vas orra is fölebb jő. Ha pedig a köldök grófra van, akkor azon és a far-szófon is együtt kell a vasat fel- vagy leereszteni. Legújabban vetőre szántáshoz olyan ekét csinálnak, melynél egy göröndölyön két ekefejű vas van, s egyszerre két barázdát csinál, az ezzel való bánás az előbbihez hasonló. Vannak ezentúl olyan ekek is, melyeknek szántótalyiga nem kell, hanem egy kerék vagy szántótalp van a göröndöly végen, s ezek munkás, mások pedig egészen minden nélkül vannak s ezek lengő ekéknél, neveztetnek. A lengő ekékkel különösen nagyon mélyen lehet szántani. Az irtó eke és a vasborona. Az olyan földeknél, melyek ritka természetűek lévén, többszöri szántás által nagyon ellazulnának, de elgazosodásuk miatt tisztább megmivelést kívánnak, mint amilyet egyszeri szántással lehet adni, szokták alkalmazni az irtóekét, ez a gazt széjjel szedi és kitisztítja anélkül, hogy nagyon elpuhítaná a földet. A vasborona agyagos földeken a göröngyök szétverésére használtaik, s ott annyira szükséges szerszám, hogy okszerű gazda nem nélkülözheti, mert nagy hasznára szolgál az a földnek, ha minden két egymásután következő szántás között keményen megfogásoltatik, különösen a nagyon rögös földeknek a vetőre való szántás előtt a fogasolást el nem kel mulasztani. A jól megfogásol földön sokkal könynyebb és egyenlőbb munka esik, s a rögök széjjelvezetvén, utána jobban és szebben kel minden vetemény. Ritka földeknél a vasboronás irtóeke helyett aga irtására lehet használni. A vasborona, hogy jó legyen, megkivántatik, miként sok foga egy nyomon ne járo. A henger és hengerezés. Részint egyenlőbb s töketesebb elaprózás, részint a különböző ok miatt fölemelkedett ormoknak és hantoknak lenyomásaekintetéből használtatik a henger, mely nem egyéb mint ^5—55 cm. vastag és 1.80—2.60 m. hossz la’ kő vagy öntött vasból készített henger-aled e®z^ez, mely két végére alkalmazott vastengpene ^gva^két keresztgerenda közt forog. Ezen gerenda elölről egy más gerendával köttetik melyhez a vonóerő van alkalmazva, maga , lp a„ henger jobban aprózás tekintetéből royaskai’ sott.nella fogakkal is elláttatik ; mesterség . Ln. Pei f ódát készítenek fölibe, melyben laknak, hogy nehezebb legyen s J° iak nevu ß°TFÖt’ a70,hui radiál'is J.nak, mely lejtős helyen szükséges, hogy a •n a vono-marhára neszaladjon a henger Has/ Krakor kell, hogy nagyon nedves nem 11