Postás Dolgozó, 1964 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1964-03-01 / 3. szám
2 POSTÁS DOLGOZÓ Halálos balesetek okai és tanulságai A legutóbbi három év statisztikáját vizsgálva megállapítható, hogy 16 postás dolgozót ért halálos kimenetelű üzemi baleset. Ebből hét az elmúlt évben történt, több mint 1962-ben. További hasonló szomorú eseteket szándékozunk megelőzni azáltal, hogy néhány baleset okainak, körülményeinek ismertetésével a vezetők és dolgozók felelősségérzetét, lelkiismeretét felkeltjük. Fegyelmezetlenség: K. J. segédmunkás a tarpai postaház építkezésén dolgozott. Múlt év július 4-én, a művim befejezése után, három munkatársával együtt záróráig az ottani italboltban nagymennyiségű szeszes italt fogyasztott. Másnap reggel munkakezdés előtt K. J. még 1 dl pálinkát és két nagy fröccsöt ivott meg. A munkavezető — aki szintén ittas volt —, a négy munkást másnap reggel nem engedte munkába állni, hanem utasította őket, hogy pihenjék ki magukat és azután jelentkezzenek munkára. K. J. és három társa — ahelyett, hogy engedelmeskedett volna a munkavezetőnek — engedély nélkül felült arra a gépkocsira, amelyik a Tiszáról homokot szállított az építkezéshez. A tivadari parton levetkőztek és átúszták a Tiszát, majd visszafelé úszva K. J. szívgörcsöt kapott és űízbefült. A baleset üzemi jellegét az a körülmény döntötte el, hogy vállalati gépkocsival feketefuvart vettek igénybe,, és a munkavezető 10 órára, munkábaállítás céljából visszarendelte őket. A tanulság az, hogy a fogyasztott szeszesital hatására a dolgozók gátlás nélkül hajlamosak a fegyelmezetlenségre, ami a jelen esetben egy fiatal dolgozó halálát okozta. A munka helytelen megMerrmsc: H. .4. kábelmunkás (Központi Kábelüzem) Kerecsend község határában augusztus 14-én munkatársaival kábeláthelyezési és szigetelési munkán dolgozott. A szabálytalanul végzett munka során a kábelárok fala bedőlt, és az omladék H. A. fiatal kábelmunkást maga alá temette. Nevezett olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy röviddel kórházba szállítás után meghalt. A posta balesetvizsgálói a helyszínen megállapították, hogy a kábelárkot szabálytalanul, függőleges falakkal képezték ki, az árok falát aláásták, és nem gondoskodtak, a forgalmas közút (főútvonal) mentén a kötelező biztonságról sem. A Posta Központi Kábelüzem vezetője a dolgozók biztonságának veszélyeztetése miatt M. J. építésvezetőt „szigorú megrovás”, E. F. munkavezetőt hat hónapra „alacsonyabb illetménnyel járó munkahelyre történő áthelyezés”, L. G. csoportvezetőt és K. M. kábelmunkást „megrovás” fegyelmi büntetéssel sújtotta, ez ügyben ügyészségi eljárás is folyamatban van. Figyelmetlenség: D. V. segédkezeld Szentlőrinc vasútállomáson múlt év december 3-án a 7 óra után érkező 2417. sz. vonatban közlekedő 410. sz. mozgóposta fogadására másodmagával, V. J. kezelőgyakornokkal, a megrakott kézikocsit a megszokott rakodási helyre, a III. és IV. vágány közötti térségbe állította. Mivel hideg szél fújt, a kézikocsit otthagyva visszatértek a peronra. A hangosbemondóból értesültek a vonat közeledéséről, és elindultak a rakodási hely felé. V. J. hamar elhelyezkedett a kézikocsi mellett. D. V. azonban elmaradt és az érkező vonatnak háttal fordulva a III. sínpár között tartózkodott. Az egyik vasutas dolgozó észrevette, hogy D. V. veszélyben van, és figyelmeztetésül rákiáltott. Ő azonban ahelyett, hogy a kiáltásra kiugrott volna a vágányok közül, az öt figyelmeztető vasutas dolgozóra figyelve, még néhány lépést tett a sínpár között. A menekülés lehetőségét ezzel elszalasztotta. A befutó vonat halálra gázolta. A vizsgálat során megállapították, hogy az áldozat a hangosbemondó közléséről valamilyen oknál fogva nem vett tudomást. A vonat a szokástól eltérően nem a IV. hanem a III. vágányra futott be. A fenti eset is bizonyítja, hogy a pályaudvari közlekedésnél a vasút rendelkezéseit be kell tartani. A forgalmi szolgálattevőtől pedig mindig érdeklődni kell afelől, hogy a kérdéses vonat melyik vágányra áll be. Az áldozat, de munkatársa is, az előírást nem tartotta be, mert: „A rakodónak a vonat behaladásának egész időtartama alatt — vagyis amíg a vonat nem áll meg — úgy kell várakoznia, hogy az előtte és mögötte levő vágányon behaladó szerelvény el ne ülhesse, magával ne sodorhassa. A rakodónak a kézikocsi mellett a behaladási irányban levő oldalon kell várakoznia.” Ennek elmulasztásáért súlyos ára fizetett D. V. szaktárs. A legfőbb tanulságként levonhatjuk azt, hogy munka közben, de közvetlenül előtte sem szabad megengedni a legveszélytelenebbnek látszó szabálytalanságot sem. A szakmai vezetők (közvetlen vezetők) kötelessége, hogy — különösen veszélyes munkáknál ésmunkafolyamatoknál — gondoskodjanak a biztonságról, a szükséges felügyeletről és arról, hogy a dolgozók fegyelmezetten — a biztonsági előírások betartásával — dolgozzanak. Ehhez viszont a szakszervezeti tisztségviselők és munkásvédelmi őrök felvilágosító munkája szükséges. Állítsák példaként azok munkáját, aki vigyáznak a reájuk bízott dolgozókra, és a munkafegyelemre ösztönzik őket. Ezt az elvet kell érvényesíteni a kitüntetéseknél, jutalmazásoknál is. A hanyag, felelőtlen, gondatlan vezetőnek — a felelősségre vonás mellett —munkaköréből való leváltását kell javasolni. A fegyelmezetlen és a biztonsági előírások betartása iránt közömbös dolgozót pedig — ismétlődés esetén — a munkától el kell tiltani. Maur Emil A hírlapterjesztők ÖRÖMES GONDJAI Ma már mindenki ürömmel nézegeti az új formában, színes képekkel megjelenő Nők Lapját, Ország Világot, Képes Újságot, és osztatlan megelégedést keltett a lakosság körében, hogy a napilapok terjedelme vasárnap 20 oldalra bővült. Az év elején történt átállás a posta hírlapszolgálatát nagy feladat elé állította. Decemberben — a legnehezebb hónapban — jelentősen több előfizetési díjat kellett beszedni az olvasóktól. Megoldásra várt a több, nagyobb súlyú lap szállításának és kézbesítésének megszervezése is. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Budapest 114. sz. postahivatal hírlaposztályának vezetőjével, Bartha Bertalan szaktárssal. Ma már nyugodt. A hivatal kollektívája a feladatot Budapest legnehezebb, kézbesítés szempontjából legrosszabb hegyi területén teljesítette. Elmondta, hogy már november közepétől súlyos kézbesítőgondjaik voltak. A nagy hidegben a megbetegedettek helyett nem volt munkavállaló, s csak néhány hírlapkézbesítő dicséretreméltó, áldozatos munkájának köszönhették, hogy az egész télen át nem volt zavar a kézbesítésben. A megváltozott előfizetési díjakat is a várt érfénnyel szedték' ' Miklós. • György, Várhegyi Miklós, Bánhidi Borbála kézbesítők néha 10— 15 fokos hidegben egymás után 2—4 járatot is kézbesítettek. — Ha a nehezén túl is vagyunk — mondja Bartha szaktárs —, gondjaink még nem múltak el. A nyomdák munkája néha akadozik, emiatt sok a lapkésés. A közönség a vétlenül későn kézbesítő dolgozóinkat sokszor igazságtalanul vádolja elalvással, vagy gondatlansággal. Ha a dolgozó nem kapja meg munkába indulás előtt lapjait, akkor meg akarja szüntetni az előfizetést, pedig 1964-ben éppen növelnünk kell az előfizetők számát. A lapok súlyának növekedése miatt kézbesítőink panaszkodnak a bőrtáskák kényelmetlenségére. Az átálláshoz szükséges technikai eszközöket, így megfelelő számú és könnyű vászontáskát már az év első hónapjában biztosítani kellett volna. Előnytelen, hogy a hivatal 3 kerületébe a kézbesítők egy helyről indulnak ki, így a nehéz táskákat sokáig kell a hátukon vinniök, s így hosszabb a kézbesítés ideje is. A hivatal szakszervezeti bizottságával tárgyaltunk ezekről a panaszokról, s igyekszünk azok megoldását közösen gyorsítani. Meg kell mondanunk azt is, hogy a bérezés megnyugtatta kézbesítőinket. Különösen méltányolták, hogy az új bérezés a nehezebb munkát, a hegyi, szétszórt területen való kézbesítést magasabb díjazással ismeri el. így látja Bariba szaktárs a hírlapterjesztés jelenlegi helyzetét. A hírlapterjesztő üzemnél megkérdeztük Kass Ferenc szb-titkárt, mi a helyzet a többi hivatalnál is, felvetett kérdések megoldása mikor várható? Milyen gyors segítséget tudnak adni a hivataloknak? A postahivatalok ugyan nem tartoznakaz üzem szakszervezeti bizottságának hatáskörébe, megoldásra váró kérdéseikkel azonban állandóan foglalkozunk, így a lapkésések ügyében többször tárgyaltunk a kiadókkal. A vezérigazgatóság jelentős összeget biztosított táskák és egyéb, a kézbesítést segítő eszközök beszerzésére. Lényegében ebben az évben a táskaproblémát megoldjuk. Az üzem mindent megtesz, hogy a kiosztóhelyek számának észszerű növelésével is segítsen a kézbesítők helyzetén. Hírlapkézbesítőink az elmúlt télen derék munkát végeztek és minden dicséretet megérdemelnek. (A vászontáskákkal való ellátás előttünk még ismeretlen okok miatt húzódik. Lapunk következő számában az ezzel a feladattal megbízott szerv intézkedéséről adunk hírt. A szerk.) D. T. 1964. MARCUS Belgiumi útijegyzetek „Adják át a belga postások baráti, szaktársi üdvözletét a magyar postás dolgozóknak, és sok sikert kívánunk nekik...” — üzente küldöttségünkkel De Guns belga kézbesítő szaktárs, aki a közelmúltban szakszervezetünk vendégeként járt Magyarországon. E kedves megbízatás teljesítésével kezdem élménybeszámolómat. Ez év első hónapjában ugyanis a belga postás dolgozók szakszervezetének (CGSP) vezetősége meghívására küldöttségünk megérkezett Belgium szép fővárosába, Bruxellesbe. Ütünk célja, hogy közelebbről megismerjük a belga postás dolgozók életét, munkakörülményeit, kapcsolatokat építsünk ki a két szakszervezet között. Szerénytelenség nélkül mondhatjuk: a feladatnak eleget tettünk. Megismerkedtünk több postáscsaláddal, akik meghívtak otthonukba. Betekintettünk két nagy hivatal munkájába, láttunk szociális intézményt, megismerkedtünk a postai szakoktatás rendszerével. Belgium területileg igen kis ország, de még mindig gazdag, hiszen egyike a fejlett kapitalista országoknak. Gazdasági életében nagy szerepet játszanak a monopóliumok, amelyek hatásköre főleg a volt afrikai belga gyarmatokra terjed ki. Ez a magyarázata, hogy viszonylag ma is jó az életszínvonaluk. Gyakorlatilag a munkanélküliség is elenyésző. Hogyan élnek a postás dolgozók ? Ha egy családban a férj is, a feleség is dolgozik, akkor a posta legkevesebbet kereső dolgozói is jól élnek. Voltunk két kézbesítő szaktárs lakásában, láttuk szépen berendezett otthonukat. Akiknél mi jártunk, saját házuk volt — mint mondották 20 évi munkával építették. Elmondották, hogy ilyen lakásért bérházban a dolgozók keresetük 20—25 százalékát lakbérre költik. Gépesített háztartása van többségüknek. Ezenkívül a televízió, rádió, hűtőszekrény általános. Kulturálódási szükségletüket a televízió és a rádió biztosítja. Nem járnak színházba, operába, hangversenyre, könyvek nem díszítették otthonukat, mert ezek nagyon drágák. Mennyit keresnek vendéglátóink és általában a kézbesítők ? „Ötezertől hétezer belga frankig. Mennyiből lehet megélni egy 3—4 tagú családnak — kérdeztük. — 11— 12 000 frankra van szüksége ...” — állították többen is. Nagyon jólesett nekünk, amikor vendéglátóink többször hangsúlyozták, tudják, hogy sok mindenben már előttük járunk, így a szociális, kulturális, egészségügyi intézmények fejlődésében. Náluk ezeknek bizony híján vannak. Ez érthető is, hiszen a tőkések erre nem áldoznak, csupán annyit, amennyit a szervezett dolgozók kiharcolnak maguk számára. Rendet, magasfokú szervezettséget és gépesítést láttunk a postai üzemekben. Az utóbbit csak ott, ahol ez kifizetődik. Két üzemben jártunk, ahol a gépesítés igen magas fokú volt. Az egyik a levélküldemények országos, nemzetközi és a fővárosi szétosztását, irányítását végezte. A helyi anyagok feldolgozását kivéve, minden munkafolyamatot automatikus gépekkel oldanak meg. Egy-egy irányító gépszalag 200 munkaerőt pótol, s emellett gyors és megbízható. Mint mondották: lényegesen csökkentek a tévirányítások. Az is igaz viszont, hogy a gépek kiszolgálása egy-egy szalagnál a dolgozóktól hallatlan gyors koncentrálást igényel. Csak úgy tudják ellátni feladatukat, hogy óránként 10 perc szünetet tartanak. A gépeket üzem közben nem lehet otthagyni. A küldemények szétosztására az emberi agy adja a gépnek az utasítást. Ez a gépesített szétosztó üzem egyedülálló Európában. A másik hivatal számunkra annyiból volt érdekes, hogy megismertünk egy jól gépesített banktevékenységet folytató postai hivatalt. Az úgynevezett „csekkhivatalt” a lakosságnak mintegy 12 százaléka veszi igénybe. Naponta közel 400 000 átutalást, 120 000 művelettel végeznek el. A belga postának egyik legjövedelmezőbb hivatalát láttuk. Tevékenysége kiterjed a határon túl, a nemzetközi pénzátutalásra és jóváírásokra is. Mindkét szervnél a dolgozók helyben étkezhetnek. A különbség a mienktől az, hogy teljes önköltségi árat fizetnek az étkezésért. Szakoktatási rendszerük hasonló a miénkhez, azzal a különbséggel, hogy lényegesen kevesebb hallgatót képeznek egy év alatt, mint mi. (Bár a posta létszáma azonos a miénkkel.) A felvett dolgozók nem az iskolával kezdik a postai tevékenységüket. „Ki kell azt érdemelni” — mint mondották. Tetszett nekünk, hogy rengeteg szemléltető anyagot alkalmaznak a tanítás során. A gyakorlati képzés náluk is gyakorlóhivatalokban történik Évente általában hat hónapon át folyik a tanítás, mivel üdülőiket használják erre a célra. Meglátogattunk mi is egy ilyen iskolát, amely festői környezetben Namur város mellett található. A kastély történelmi nevezetességű, Napóleon egyik tábornokáé volt. Igazán pompás hely egy tanfolyam számára. Itt a tiszti dolgozókat képzik. A másik oktatási intézmény, ahol a kezelő szaktársakat képezik, szintén történelmi épületben van, s nevezetességét tekintve nem marad el a másiktól. Egy régi vízimalom épülete arról híres, hogy a belga szervezett dolgozók eddigi legnagyobb harca, az 1961-es általános sztrájk vezetőinek főhadiszállása volt. Erre a belga postás szaktársaink joggal igen büszkék. Kedves emlékeink közé sorolhatjuk az itt eltöltött órákat, a hallgatókkal és a tanárokkal történt mindvégig igen barátságos beszélgetéseket, valamint a közösen elfogyasztott ebédet. Hosszan lehetne útijegyzetünket folytatni, sajnos lapunkban a hely igen korlátozott, s ezért csupán még anynyit, hogy mindezeken túl, maradandó élmény marad számunkra az is, hogy a posta és a szakszervezeti mozgalom vezetői legmagasabb szinten fogadtak bennünket. Ezt az alkalmat ragadom meg arra is, hogy a főtitkár, valamint a postaügyi miniszter, a vezérigazgató jókívánságait is tolmácsoljam a magyar postás dolgozóknak. Mészáros Józsefné Búcsú a munkatársaktól Az elmúlthetekben meghitt hangulat közepette búcsúztatták a Rádió és Televízió Brűszaki Igazgatóság egyik munkatermében Ónodi Gábor szaktársat aki 14 éves kora óta dolgozott. Volt kovácssegéd, máskor meg fafűrészelő, vagy molnár. Ha úgy hozta sorsa, gyári munkásként teremtette elő nagy számú családjának a mindennapit. Amikor a szolnoki postahivatalhoz került, megszűnt ugyan a létbizonytalansága, de a megnyugvást számára a felszabadulás hozta. Ekkor került a Budapest 72. sz. postahivatalba. 1951-ben helyezték át a rádióműszakhoz. Dolgozott Lakihegyen, a közvetítő állomáson. Mint ügyes mechanikus és később műszerész, az ország első televízióadójának, majd később az un. FM. adónak a szerelését végezte a Szabadság-hegyi adótoronyban. Többször kapott kitüntetést és jutalmat. Vékony alakja, fiatalos mozgása, könnyen barátkozó természete ismert lett nemcsak a központban, hanem valamennyi rádió- és tv- állomáson is. Papától, — mert így hívták társai — nem hallotta senki, hogy ezt, vagy azt a feladatot nem lehet elvégezni. Ónodi szaktárs nem ismert lehetetlent, de soha nem nézte tétlenül mások erőfeszítését sem. Dolgozótársai nevében csoportvezetője, Almásy József búcsúztatta meleg szavakkal az utolsó hivatalos munkanapján. Alapszervünk ez úton is köszönti Ónodi Gábor szaktársát, megérdemelt pihenést és jó egészséget kíván'’" —sziget—