Postás Dolgozó, 1964 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1964-03-01 / 3. szám

2 POSTÁS DOLGOZÓ Halálos balesetek okai és tanulságai A legutóbbi három év sta­tisztikáját vizsgálva megálla­pítható, hogy 16 postás dolgo­zót ért halálos kimenetelű üzemi baleset. Ebből hét az elmúlt évben történt, több mint 1962-ben. További hasonló szomorú eseteket szándékozunk meg­előzni azáltal, hogy néhány baleset okainak, körülményei­nek ismertetésével a vezetők és dolgozók felelősségérzetét, lelkiismeretét felkeltjük. Fegyelmezetlenség: K. J. segédmunkás a tarpai postaház építkezésén dolgo­zott. Múlt év július 4-én, a művim befejezése után, há­rom munkatársával együtt zár­óráig az ottani italboltban nagymennyiségű szeszes italt fogyasztott. Másnap reggel munkakezdés előtt K. J. még 1 dl pálinkát és két nagy fröccsöt ivott meg. A munka­vezető — aki szintén ittas volt —, a négy munkást más­nap reggel nem engedte mun­kába állni, hanem utasította őket, hogy pihenjék ki ma­gukat és azután jelentkezze­nek munkára. K. J. és három társa — ahe­lyett, hogy engedelmeskedett volna a munkavezetőnek — engedély nélkül felült arra a gépkocsira, amelyik a Tiszá­ról homokot szállított az épít­kezéshez. A tivadari parton levetkőztek és átúszták a Ti­szát, majd visszafelé úszva K. J. szívgörcsöt kapott és űízbefült. A baleset üzemi jellegét az a körülmény döntötte el, hogy vállalati gépkocsival fekete­fuvart vettek igénybe,, és a munkavezető 10 órára, mun­­kábaállítás céljából visszaren­delte őket. A tanulság az, hogy a fo­gyasztott szeszesital hatására a dolgozók gátlás nélkül hajla­mosak a fegyelmezetlenségre, ami a jelen esetben egy fia­tal dolgozó halálát okozta. A munka helytelen megMerrmsc: H. .4. kábelmunkás (Köz­ponti Kábelüzem) Kerecsend község határában augusztus 14-én munkatársaival kábelát­helyezési és szigetelési mun­kán dolgozott. A szabálytala­nul végzett munka során a kábelárok fala bedőlt, és az omladék H. A. fiatal kábel­­munkást maga alá temette. Nevezett olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy röviddel kór­házba szállítás után meghalt. A posta balesetvizsgálói a helyszínen megállapították, hogy a kábelárkot szabályta­lanul, függőleges falakkal ké­pezték ki, az árok falát alá­ásták, és nem gondoskodtak, a forgalmas közút (főútvonal) mentén a kötelező biztonság­ról sem. A Posta Központi Kábelüzem vezetője a dolgo­zók biztonságának veszélyez­tetése miatt M. J. építésveze­tőt „szigorú megrovás”, E. F. munkavezetőt hat hónapra „alacsonyabb illetménnyel járó munkahelyre történő át­helyezés”, L. G. csoportveze­tőt és K. M. kábelmunkást „megrovás” fegyelmi bünte­téssel sújtotta, ez ügyben ügyészségi eljárás is folyamat­ban van. Figyelmetlenség: D. V. segédkezeld Szentlő­­rinc vasútállomáson múlt év december 3-án a 7 óra után érkező 2417. sz. vonatban köz­lekedő 410. sz. mozgóposta fogadására másodmagával, V. J. kezelőgyakornokkal, a meg­rakott kézikocsit a megszokott rakodási helyre, a III. és IV. vágány közötti térségbe állí­totta. Mivel hideg szél fújt, a kézikocsit otthagyva vissza­tértek a peronra. A hangosbemondóból ér­tesültek a vonat közeledéséről, és elindultak a rakodási hely felé. V. J. hamar elhelyezke­dett a kézikocsi mellett. D. V. azonban elmaradt és az ér­kező vonatnak háttal fordulva a III. sínpár között tartózko­dott. Az egyik vasutas dolgo­zó észrevette, hogy D. V. ve­szélyben van, és figyelmezte­tésül rákiáltott. Ő azonban ahelyett, hogy a kiáltásra ki­ugrott volna a vágányok kö­zül, az öt figyelmeztető vas­utas dolgozóra figyelve, még néhány lépést tett a sínpár között. A menekülés lehetősé­gét ezzel elszalasztotta. A be­futó vonat halálra gázolta. A vizsgálat során megálla­pították, hogy az áldozat a hangosbemondó közléséről va­lamilyen oknál fogva nem vett tudomást. A vonat a szokástól eltérően nem a IV. hanem a III. vágányra futott be. A fenti eset is bizonyítja, hogy a pályaudvari közleke­désnél a vasút rendelkezéseit be kell tartani. A forgalmi szolgálattevőtől pedig mindig érdeklődni kell afelől, hogy a kérdéses vonat melyik vá­gányra áll be. Az áldozat, de munkatársa is, az előírást nem tartotta be, mert: „A rakodó­nak a vonat behaladásának egész időtartama alatt — vagyis amíg a vonat nem áll meg — úgy kell várakoznia, hogy az előtte és mögötte levő vágányon behaladó szerelvény el ne ülhesse, magával ne so­dorhassa. A rakodónak a kézi­kocsi mellett a behaladási irányban levő oldalon kell vá­rakoznia.” Ennek elmulasztá­sáért súlyos ára fizetett D. V. szaktárs. A legfőbb tanulságként le­vonhatjuk azt, hogy munka közben, de közvetlenül előtte sem szabad megengedni a leg­veszélytelenebbnek látszó sza­bálytalanságot sem. A szakmai vezetők (közvet­len vezetők) kötelessége, hogy — különösen veszélyes mun­káknál és­­munkafolyamatok­­nál — gondoskodjanak a biz­tonságról, a szükséges felügye­letről és arról, hogy a dolgo­zók fegyelmezetten — a biz­tonsági előírások betartásával — dolgozzanak. Ehhez viszont a szakszerve­zeti tisztségviselők és munkás­­védelmi őrök felvilágosító munkája szükséges. Állítsák példaként azok munkáját, aki vigyáznak a reájuk bízott dol­gozókra, és a munkafegyelem­re ösztönzik őket. Ezt az elvet kell érvényesíteni a kitünteté­seknél, jutalmazásoknál is. A hanyag, felelőtlen, gon­datlan vezetőnek — a felelős­ségre vonás mellett —munka­köréből való leváltását kell javasolni. A fegyelmezetlen és a biztonsági előírások betar­tása iránt közömbös dolgozót pedig — ismétlődés esetén — a munkától el kell tiltani. Maur Emil A hírlapterjesztők ÖRÖMES­­ GONDJAI Ma már mindenki üröm­m­el nézegeti az új formában, színes képekkel megjelenő Nők Lapját, Ország Világot, Képes Újságot, és osztatlan megelégedést keltett a lakos­ság körében, hogy a napila­pok terjedelme vasárnap 20 oldalra bővült. Az év elején történt átállás a posta hírlap­szolgálatát nagy feladat elé állította. Decemberben — a legnehezebb hónapban — je­lentősen több előfizetési díjat kellett beszedni az olvasóktól. Megoldásra várt a több, na­gyobb súlyú lap szállításának és kézbesítésének megszerve­zése is. Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk a Budapest 114. sz. postahivatal hírlaposztá­lyának vezetőjével, Bartha Bertalan szaktárssal. Ma már nyugodt. A hivatal kollektívá­ja a feladatot Budapest leg­nehezebb, kézbesítés szem­pontjából legrosszabb hegyi területén teljesítette. El­mondta, hogy már november közepétől súlyos kézbesítő­gondjaik voltak. A nagy hi­degben a megbetegedettek helyett nem volt munkaválla­ló, s csak néhány hírlapkéz­besítő dicséretreméltó, áldoza­tos munkájának köszönhették, hogy az egész télen át nem volt zavar a kézbesítésben. A megváltozott előfizetési díja­kat is a várt érfénnyel szedték' ' Miklós. • György, Várhegyi Miklós, Bánhidi Borbála kézbesítők néha 10— 15 fokos hidegben egymás után 2—4 járatot is kézbesí­tettek. — Ha a nehezén túl is va­gyunk — mondja Bartha szaktárs —, gondjaink még nem múltak el. A nyomdák munkája néha akadozik, emiatt sok a lapkésés. A kö­zönség a vétlenül későn kéz­besítő dolgozóinkat sokszor igazságtalanul vádolja elal­­vással, vagy gondatlansággal. Ha a dolgozó nem kapja meg munkába indulás előtt lapjait, akkor meg akarja szüntetni az előfizetést, pedig 1964-ben éppen növelnünk kell az elő­fizetők számát. A lapok súlyának növeke­dése miatt kézbesítőink pa­naszkodnak a bőrtáskák ké­nyelmetlenségére. Az átállás­hoz szükséges technikai esz­közöket, így megfelelő számú és könnyű vászon­táskát már az év első hónapjában biztosí­tani kellett volna. Előnytelen, hogy a hivatal 3 kerületébe a kézbesítők egy helyről indul­nak ki, így a nehéz táskákat sokáig kell a hátukon vin­­niök, s így hosszabb a kézbe­sítés ideje is. A hivatal szak­­szervezeti bizottságával tár­gyaltunk ezekről a panaszok­ról, s igyekszünk azok megol­dását közösen gyorsítani. Meg kell mondanunk azt is, hogy a bérezés megnyugtatta kézbesítőinket. Különösen méltányolták, hogy az új bé­rezés a nehezebb munkát, a hegyi, szétszórt területen való kézbesítést magasabb díjazás­sal ismeri el. így látja Bar­iba szaktárs a hírlapterjesz­tés jelenlegi helyzetét. A hírlapterjesztő üzemnél megkérdeztük Kass Ferenc szb-titkárt, mi a helyzet a többi hivatalnál i­s, felvetett kérdések megoldása mikor várható? Milyen gyors segít­séget tudnak adni a hivata­loknak? A postahivatalok ugyan nem tartoznak­­az üzem szak­szervezeti bizottságának ha­táskörébe, megoldásra váró kérdéseikkel azonban állan­dóan foglalkozunk, így a lap­késések ügyében többször tár­gyaltunk a kiadókkal. A ve­zérigazgatóság jelentős össze­get biztosított táskák és egyéb, a kézbesítést segítő eszközök beszerzésére. Lénye­gében ebben az évben a tás­kaproblémát megoldjuk. Az üzem mindent megtesz, hogy a kiosztóhelyek számának ész­szerű növelésével is segítsen a kézbesítők helyzetén. Hírlapkézbesítőink az el­múlt télen derék munkát vé­geztek és minden dicséretet megérdemelnek. (A vászon­­táskákkal való ellátás előt­tünk még ismeretlen okok miatt húzódik. Lapunk követ­kező számában az ezzel a fel­adattal megbízott szerv intéz­kedéséről adunk hírt. A szerk.) D. T. 1964. MARCU­S B­elgiumi útijegyzetek „Adják át a belga postások baráti, szaktársi üdvözletét a magyar postás dolgozóknak, és sok sikert kívánunk nekik...” — üzente küldöttségünk­kel De Guns belga kézbesítő szaktárs, aki a közelmúltban szakszervezetünk vendégeként járt Magyarországon. E ked­ves megbízatás teljesítésével kezdem élménybeszámolómat. Ez év első hónapjában ugyanis a belga postás dolgo­zók szakszervezetének (CGSP) vezetősége meghívására kül­döttségünk megérkezett Bel­gium szép fővárosába, Bru­­xellesbe. Ütünk célja, hogy közelebb­ről megismerjük a belga pos­tás dolgozók életét, munkakö­rülményeit, kapcsolatokat építsünk ki a két szakszerve­zet között. Szerénytelenség nélkül mondhatjuk: a feladat­nak eleget tettünk. Megismer­kedtünk több postáscsaláddal, akik meghívtak otthonukba. Betekintettünk két nagy hiva­tal munkájába, láttunk szociá­lis intézményt, megismerked­tünk a postai szakoktatás rendszerével. Belgium területileg igen kis ország, de még mindig gazdag, hiszen egyike a fejlett kapita­lista országoknak. Gazdasági életében nagy szerepet játsza­nak a monopóliumok, amelyek hatásköre főleg a volt afrikai belga gyarmatokra terjed ki. Ez a magyarázata, hogy vi­szonylag ma is jó az életszín­vonaluk. Gyakorlatilag a munkanélküliség is elenyésző. Hogyan élnek a postás dolgozók ? Ha egy családban a férj is, a feleség is dolgozik, akkor a posta legkevesebbet kereső dolgozói is jól élnek. Voltunk két kézbesítő szaktárs laká­sában, láttuk szépen berende­zett otthonukat. Akiknél mi jártunk, saját házuk volt — mint mondották 20 évi mun­kával építették. Elmondották, hogy ilyen lakásért bérházban a dolgozók keresetük 20—25 százalékát lakbérre költik. Gépesített háztartása­­ van többségüknek. Ezenkívül a te­levízió, rádió, hűtőszekrény általános. Kulturálódási szük­ségletüket a televízió és a rá­dió biztosítja. Nem járnak színházba, operába, hangver­senyre, könyvek nem díszítet­ték otthonukat, mert ezek na­gyon drágák. Mennyit keresnek vendéglátóink és általában a kézbesítők ? „Ötezertől hétezer belga frankig. Mennyiből lehet megélni egy 3—4 tagú csa­ládnak — kérdeztük. — 11— 12 000 frankra van szüksé­ge ...” — állították többen is. Nagyon jólesett nekünk, amikor vendéglátóink több­ször hangsúlyozták, tudják, hogy sok mindenben már előt­tük járunk, így a szociális, kulturális, egészségügyi intéz­mények fejlődésében. Náluk ezeknek bizony híján vannak. Ez érthető is, hiszen a tőké­sek erre nem áldoznak, csu­pán annyit, amennyit a szer­vezett dolgozók kiharcolnak maguk számára. Rendet, magasfokú szerve­zettséget és gépesítést láttunk a postai üzemekben. Az utób­bit csak ott, ahol ez kifizető­dik. Két üzemben jártunk, ahol a gépesítés igen magas fokú volt. Az egyik a levél­­küldemények országos, nem­zetközi és a fővárosi szétosz­tását, irányítását végezte. A helyi anyagok feldolgozását kivéve, minden munkafolya­matot automatikus gépekkel oldanak meg. Egy-egy irányító gépszalag 200 munkaerőt pó­tol, s emellett gyors és meg­bízható. Mint mondották: lé­nyegesen csökkentek a tévirá­­nyítások. Az is igaz viszont, hogy a­ gépek kiszolgálása egy-egy szalagnál a dolgozók­tól hallatlan gyors koncentrá­lást igényel. Csak úgy tudják ellátni feladatukat, hogy órán­ként 10 perc szünetet tarta­nak. A gépeket üzem közben nem lehet otthagyni. A külde­mények szétosztására az em­beri agy adja a gépnek az uta­sítást. Ez a gépesített szétosz­tó üzem egyedülálló Európá­ban. A másik hivatal számunk­ra annyiból volt érdekes, hogy megismertünk egy jól gépesí­tett banktevékenységet folyta­tó postai hi­vatalt. Az úgyneve­zett „csekkhivatalt” a lakos­ságnak mintegy 12 százaléka veszi igénybe. Naponta közel 400 000 átutalást, 120 000 műve­lettel végeznek el. A belga postának egyik legjövedelme­zőbb hivatalát láttuk. Tevé­kenysége kiterjed a határon túl, a nemzetközi pénz­átuta­lásra és jóváírásokra is. Mindkét szervnél a dolgo­zók helyben étkezhetnek. A különbség a mienktől az, hogy teljes önköltségi árat fizetnek az étkezésért. Szakoktatási rendszerük hasonló a miénkhez, azzal a különbséggel, hogy lényegesen kevesebb hallgatót képeznek egy év alatt, mint mi. (Bár a posta létszáma azonos a mi­énkkel.) A felvett dolgozók nem az iskolával kezdik a pos­tai tevékenységüket. „Ki kell azt érdemelni” — mint mon­dották. Tetszett nekünk, hogy rengeteg szemléltető anyagot alkalmaznak a tanítás során. A gyakorlati képzés náluk is gyakorlóhivatalokban történik Évente általában hat hónapon át folyik a tanítás, mivel üdü­lőiket használják erre a célra. Meglátogattunk mi is egy ilyen iskolát, amely festői kör­nyezetben Namur város mel­lett található. A kastély törté­nelmi nevezetességű, Napó­leon egyik tábornokáé volt. Igazán pompás hely egy tanfo­lyam számára. Itt a tiszti dol­gozókat képzik. A másik ok­tatási intézmény, ahol a ke­zelő szaktársakat képezik, szintén történelmi épületben van, s nevezetességét tekintve nem marad el a másiktól. Egy régi vízimalom épülete arról híres, hogy a belga szer­vezett dolgozók eddigi legna­gyobb harca, az 1961-es álta­lános sztrájk vezetőinek fő­hadiszállása volt. Erre a bel­ga postás szaktársaink joggal igen büszkék. Kedves emlékeink közé so­rolhatjuk az itt eltöltött órá­kat, a hallgatókkal és a taná­rokkal történt mindvégig igen barátságos beszélgetése­ket, valamint a közösen elfo­gyasztott ebédet. Hosszan lehetne útijegyze­tünket folytatni, sajnos la­punkban a hely igen korláto­zott, s ezért csupán még any­­nyit, hogy mindezeken túl, maradandó élmény marad szá­munkra az is, hogy a posta és a szakszervezeti mozgalom ve­zetői legmagasabb szinten fo­gadtak bennünket. Ezt az al­kalmat ragadom meg arra is, hogy a főtitkár, valamint a postaügyi miniszter, a vezér­­igazgató jókívánságait is tol­mácsoljam a magyar postás dolgozóknak. Mészáros Józsefné Búcsú a munkatársaktól Az elmúlt­­hetekben meghitt hangulat közepette búcsúz­tatták a Rádió és Televízió Brűszaki Igazgatóság egyik munkatermében Ónodi Gábor szaktársat aki 14 éves kora óta dolgozott. Volt kovácssegéd, máskor meg fafűrészelő, vagy molnár. Ha úgy hozta sorsa, gyári munkásként teremtette elő nagy számú családjának a mindennapit. Amikor a szolnoki postahi­vatalhoz került, megszűnt ugyan a létbizonytalansága, de a megnyugvást számára a felszabadulás hozta. Ekkor ke­rült a Budapest 72. sz. posta­­hivatalba. 1951-ben helyezték át a rádióműszakhoz. Dolgo­zott Lakihegyen, a közvetítő állomáson. Mint ügyes me­chanikus és később műsze­rész, az ország első televízió­­adójának, majd később az un. FM. adónak a szerelését végezte a Szabadság-hegyi adótoronyban. Többször ka­pott kitüntetést és jutalmat. Vékony alakja, fiatalos mozgása, könnyen barátkozó természete ismert lett nem­csak a központban, hanem valamennyi rádió- és tv- ál­lomáson is. Papától, — mert így hívták társai — nem hallotta senki, hogy ezt, vagy azt a felada­tot nem lehet elvégezni. Óno­di szaktárs nem ismert lehe­tetlent, de soha nem nézte tétlenül mások erőfeszítését sem. Dolgozótársai nevében cso­portvezetője, Almásy József búcsúztatta meleg szavakkal az utolsó hivatalos munka­napján. Alapszervünk ez úton is kö­szönti Ónodi Gábor szaktár­sát, megérdemelt pihenést és jó egészséget kíván'­’" —sziget—

Next